Kékfestő dícsérete

Gondolom más is így van vele, de most alig tudok mutatni valamit, mert ugyan egyfolytában varrok, de szinte mind ajándékba lesz. Mondom alig, mert egyet mégis tudok mutatni, egy apróságot, ami szintén ajándékba lesz, de a címzettje nem látogatja tudom szerint a blogomat. Ez egy apróság, egy kis méretű neszi, még sosem varrtam ilyen stílusban, de jól esett. Régen népi táncoltam több évig, sok fellépésen is részt vettem, komoly rittyentőkben pompáztunk sok-sok alsó szoknyában. Még leülni sem volt egyszerű, egy laza mozdulattal fel kellett libbenteni a hátsó felünknél a szoknyákat és csak úgy, pőrén leülni :))))
Akkoriban sokszor volt szerencsém kékfestőben lenni..., ma már csak emlék.
Még nyolcadikos koromban részt vettem életem egyetlen táborában, 2 hetes vasi-kék túrában. Akkor elmentünk többek közt Velemre. Emlékeim szerint szép kis falu volt, dombokkal körbe ölelt, rendezett kis szépség. Ott lakott akkor Törőcsik Mari művésznő, még találkoztunk is vele, sőt még autogramot is adott!!!!!
Szóval, ott Velemen voltunk egy régi kékfestő műhelyben. Már csak halványak az emlékeim vele kapcsolatban, de amire kristály tisztán emlékszek: az a mérhetetlen tisztelet, amivel az idegen vezetőnk mesélt a múltról, a technikáról. Még az én 14 éves, lázadó fejem is meghajolt előtte.
No most jó sokat meséltem, mire mutatok valamit... :)))

A fent leírtak ihlettek és még valami: a jövendőbeli tulajdonosának konyhájában tett látogatásom. Ha esetleg olvasni fogja valaha ezt a bejegyzésem, Ő biztos érteni fogja mire gondolok! :) Remélem örömöt tudok szerezni neki, mert igen csak nagy szüksége van rá.