2010. augusztus 29., vasárnap

I. Országos Blogtalálkozó utózöngéi bruercsisen...

Mint már sok helyen olvasni lehetett róla, tegnap lezajlott ez a remek kezdeményezés!
Hokata kitalálta, Gina megszervezte és anyáskodott felette, köszönet érte mindkettőtöknek!! :)
Reggel kezdődött a hacacáré, gyülekeztünk. Azok, akik előre jelezték, hogy jönni fognak, azoknak Gina egy helyes kitűzőt gyártott, amin rajta volt a tulajdonosának blogjának neve és az a név, amin mindenki ismerheti, aki csak látogatja a blogját, ezenkívül a kitűzőn a blogtalálkozó hivatalos - Hokata - által tervezett emblémája volt.
No, szóval, beregisztráltunk, bementünk a találkozónak helyet adó nagyterembe és mindenki elkezdte vizslatni a másik kitűzőjét. Ez úgy általában végig így volt, ezért volt, hogy még a végén is hallani lehetett ilyeneket: "Jééé, Te vagy az?"
Olyan fura, hogy vannak olyan blogok, amiket már évek óta olvasok, kommentelünk egymásnak kölcsönösen, elvileg ott voltak ők is, de még sem futottunk össze, pedig szerettem volna...
Na, de mindegy, majd legközelebb!
Volt alkalmam megismerkedni Álomjáró Bozsomatival, Ritával és tündéri kisunokájával Szofival,aki életben még szebb, mint a képeken (bocs Rita, de ha egyszer tényleg gyönyörű!! ), Ninával, Abilével és Szarvasmicivel .
Találkoztam : Katával, Martilein-el és Vikivel és csoportom több tagjával is.
Annyi remek művet láttam, hogy csak hápogtam. Legjobban Nina miniatűrjeitől voltam elájulva!!
Egy pozitív kritikával  azért szeretnék élni a gyurmából készített ékszerek alkotói felé. Tiszta szívből ajánlom és csak jobbító szándékkal, ne csak muffinokat, tortaszeleteket akarjanak a fülünkbe aggatni, mert ez a téma erősen beszűkíti a vásárlói kört. Hát hogy néznék ki én két tortával a fülemben? Na jó én már 41 évesen ne akarjak ilyen huncutságokat elkövetni...
De a lányom is, aki szintén némi súlyproblémával küzd nem szívesen tenne ilyesféle céltáblát a fülébe... Egy szó, mint száz, olyan helyes, élénk színű, kedves darabokat hoztak a lányok, de nem lehetett volna esetleg kis virágocska, lepkécske, szívecske... vagy mit tudom én, azt még vettem is volna! Vagy ha már sütike, akkor például gombnak álcázni, azt még fel is varrnám egy konyhai cuccosra. De komolyan! Úgy sajnáltam...
Kritikám eddig  tartott, és remélem nem bántottam meg senkit, mert az ellenkezője volt a célom, az, hogy még több ember vásároljon tőlük...
Na most képekben fog tovább tartani a beszámolóm:

Katától kaptam ezt a kis mobil díszt, külön szuper, hogy pont az én színem, pont az én stílusom!
Martilein révén bővült a kocsimban lakó kabalák létszáma. ...és mondanom se kell ez is teli találat, mert, hogy szívecske..., értitek!  Ugye milyen szép?

Csereberében Frivolinától kaptam ezeket a szépségeket. Micsoda szerencse, ez is pont nagyon megtalált, pont bele a szívem közepébe... :))
Hm... a frivolitásról fogalmam sem volt, hogy egyáltalán létezik, azt hittem, hogy ezek a szépségek horgolva vannak...azóta utána olvastam és ezt találtam, és ezt, és ezt, és még ezt is. Szóval nagyon buta voltam, pedig ezek szerint ez egy közismert, régi technika, na de úgy tanul a gyerek, ha kérdez... :)))
Az én cserebere ajándékomat Aledi nyerte...

...és hát vásároltam is. Kaptam szülinapomra némi kis pénz magot, amit csupa nélkülözhetetlen dologra költöttem.
Ilyenekre mint:

5 cm széles ferdepánt készítőre

kupakos aprócska kézimunka ollóra
2, azaz kettő aprócska mágnes zárra (utólag is felvarrható!)

egy csipeszre, ami nélkülözhetetlen, amikor a varrógépemet akarom tisztítani

...és egy kéderező talpra!
Kéderező talp kérem, egy nagyon hasznos talp, sokak szerint aaaakora élvezet vele dolgozni, hogy ezt nem akartam kihagyni én sem. Egészséges felnőtt nő vagyok, még szép, hogy beálltam én is a sorba. Hogy mekkora élvezet lesz majd dolgozni vele, arról majd beszámolok, ha itt lesz az ideje... :)

Vittem két kis apróságot is.
Ginának még tavasszal ígértem egy tűtartót, azt most volt módom odaadni:

  
...és Micinek is szerettem volna adni valamit. Mindig önzetlenül segít nekem és még az Erzsit, a döglegyemet is neki köszönhetem! :)

egy rózsaszín swari kocka dísz. Remélem megtalálja a helyét Micinél! :)
Szóval: jó volt, intenzív volt, rövid volt, hiány érzetem maradt, de ez így szokott lenni... 
(Pl. Abilével csak két percet tudtam beszélni, pedig vele is lett volna témám, de nem tudok egyszerre több emberrel, több helyen lenni...)

2010. augusztus 27., péntek

Most Dorka ír!

Nagyon köszönöm MINDENKINEK a szülinapi jó kívánságait, mindnek nagyon örültem!!
Köszönöm:
  • Álomjáró-Bozsomatinak
  • Naominak                     
  • Marikának                    
  • Kaccatnak                    
  • Mmamának                  
  • Lunának                       
  • Lédának                      
  • Hegemony 77-nek       
  • Ritának                        
  • Vikinek                        
  • Macának                      
  • Katának                       
  • Martilein-nek                
  • Tündérkének                
  • Ginának                        
  • Körminek                     
  • Abile-nek                     
  • Dit-nek                         
  • Edigének                      
Nagyon-nagyon-nagyon jól esett, hogy gondoltatok rám!!!!!!!
De miért is nem tudtam eddig írni?
Hát azért, mert születésnapomra Anyáéktól kaptam egy jobb agyféltekés rajztanfolyamot, ami 4 napos volt.
Most hétfőn kezdődött és tegnapig tartott.
Nagyon jól éreztem magam, nagyon sokat tanultunk, sokszor volt még házi feladat is, és naaaagyon elfáradtam minden estére.
Mutatok egy-két képet a rajzaim közül:


1.nap: egyik csoporttársamat rajzoltam le.

1. nap: a kezem, itt még a bal agyféltekém akart vezérelni...

2.nap:ez is a kezem, na itt már jobban működött a jobb agyféltekém! :)

3.nap: Egy öreg aranyásó portréja

3. nap: Női portré

4.nap: a legnehezebb rajzom: Önarckép

Szép napot! Dorka :)

2010. augusztus 26., csütörtök

Na, ki akarja ezt a narancs színű vidámságot?

 
Nem kell mást tennie érte, mint eljönni az első Országos kreatív blogtalálkozóra, - melyet Gina szervez (bővebben itt olvashatsz róla) - és a csere-berére benevezni!
Lányok! Én ebbe belevarrtam a szívemet, lelkemet, ez most nagyon én lettem. Remélem olyanhoz fog kerülni, akinek szintén szíve csücske a narancs szín, a shadow trapunto, a swarovski kristály, a japán delica gyöngy.

Még egy kép a mintáról:


2010. augusztus 25., szerda

Igazoltan van távol...

a lánykám.
...Rajtam keresztül kéri mindenki elnézését és türelmét, aki a szülinapjára köszöntötte.
Szeretné mindenkinek megköszönni majd a sok jó kívánságot és gratulációt, nagyon jól esett neki (nekem is!), de péntekig még gép közelébe sem tud jutni!
Annyit mondhatok: minden egyes jó kívánságot, amikor felolvastam Dorkának, a szája fülig ért, a szeme csillogott...!
Addig is, helyette is, szeretném megköszönni figyelmességeteket, nekem is nagyon jól esett!!


2010. augusztus 23., hétfő

Ismét egy szép szám: 12!!

12 az egy szép páros szám, 12 azaz egy tucat, 12 hónap van egy évben, 12 állatövi jegy, 12 apostol... és!
Az én kis-nagy lányom ma 12 éves!!!!!!
Isten éltessen, drága Dórikám!!!


2010. augusztus 19., csütörtök

Szép szám az a huszas! :)

...mert, hogy tegnap voltunk 20 éves házasok az én drága Janimmal.
Nagyon szép kis esténk volt tegnap. A testvéreimmel és családjaikkal elmentünk egy klassz kis étterembe, jót ettünk, jókat beszélgettünk és még jobbakat nevetgéltünk.
Amiért én különösen boldog vagyok, az az, hogy ma is hozzá mennék Janimhoz, ma is úgy gondolom, hogy Őt teremtették Nekem és remélem engem Neki!
Vannak vitáink, puffogunk néha, de sose fekszünk le haraggal és hatalmasakat tudunk együtt nevetni.
...és ameddig ez így van, addig nincs nagy baj a világban! :)))


2010. augusztus 16., hétfő

Szösszenetek Luluról

Készült egy-két kép ismét:

A szeretet.

A komoly.

A huncutka.

Az ugrás előtti pillanat.

A fáradt.

30 másodperces hancúr (Lulu ésBenji)

2010. augusztus 12., csütörtök

Aprócska

horgolmányom.
Lulukánk, ahogy haza jöttünk a nyaralásból, az első séta alkalmával bekapott egy csúnya bélfertőzést.
Szegénykémet nagyon megviselte, csak akkor tudott nyugodtan pihenni, ha mellettem lehetett. Legrosszabb napja a hétfő volt, így aznapra minden betervezett tennivalómat félretettem és csak őriztem, ápoltam, simogattam a kis drágámat. De ölbe tett kézzel még sem tudok ülni, így többek közt ez az apróság készült.
Tegnap megérkeztek a Szalay könyvkiadótól rendelt könyveim.
  • 200 horgolt blokk
  • 200 hullámos minta
  • 200 minta babatakarókhoz
A kiadótól megrendelve 500,-/db volt az ára. Ennyi pénzért még egy valamire való újságot is nehéz venni, most megint van esti mesének való könyvem egy időre. :)         

2010. augusztus 11., szerda

Ajándékom érkezett...

Tegnap csomagot kaptam Magdikától. Szülinapomra lepett meg a drága. Hát, ha láttatok már izgatott, villám gyors boríték megsemmisítést, akkor szorozzátok meg kettővel és akkor nagyjából helyben vagyunk.
A csomagból ez a szépség csusszant  a kezembe. Tökéletes ajándék, ami nem csoda, hisz Magdika ötletessége a biztosíték mindenre, amit készít. Mindenbe belevarrja a figyelmét, szeretetét, fantáziáját. Imádom a kis részleteket mindenben, ami kikerül a keze alól.

Egy csodálatos füzetborító, füzettel együtt! Pihe-puha, ölelnivaló, simiznivaló...
De akkor lássuk azokat a bizonyos részleteket:
Ezt a red-work mintát Magdika saját kezűleg rajzolta meg, rám gondolva! Egész élethű, bár lehetne farosabb az a mennyecske... :)) 
...és nézzétek, még Lüszi cica is ott van! 
...ilyen kis pufin dudorodik ki a fedlapból a hímzés... tök jó simizni!!!!
Mintához passzoló gombbal lehet zárni a borítót.
3(!) könyvjelzője is van a borítónak.
Ilyen a belső oldala a borítónak, még kis cipzáros zsebecske is van a kis kallódó papírfecniknek...a cipzár húzókája is cuki kis díszt kapott.
Ezenkívül kaptam egy, a könyvhöz passzoló kis terítőt, amin a monogramom van. Nekem még sosem volt ilyenem! Úgy értem a monogramom által jegyzett zsepi vagy terítő vagy bármi. Ez olyan érzés, mint ha stafírungot kaptam volna!!!!!!!
Ugye milyen szép?
Drága Magdikám! Nagyon köszönöm ezt a gyönyörűséges ajándékot, nagy örömöt szereztél vele!!!!!

2010. augusztus 10., kedd

Kirándulás a fonyódi kilátóba

Múlt héten egyik nap véletlen sütött nap, a Balaton vize azonban még inni is elég hidegre lehűlt, így elmentünk kirándulni Fonyódra. Van ott egy kilátó, ahonnan - mondják - nagyon szép kilátás nyílik körbe-körbe. Mint minden kilátó ez is egy domb tetején van. Egy darabig fel lehet menni kocsival, de az utolsó, legmeredekebb szakaszt már csakis gyalog lehet megtenni. Ezzel nincs is semmi baj, csak épp vízhajtás előtt ez nem a legkellemesebb emelkedő, pontosabban ilyenkor egy nagyon pontos vízmérték van belém építve és Darth Vader hanggal rögtön jelzi, ha egy fokkal is eltér a talaj a lábam alatt a tökéletesen síktól. Na, mindegy... szép lassan felcaflattunk Dorkámmal (Janim kacagva vette az akadályt, edzett izomzata van az én drágámnak!).

 Fél úton felfelé volt egy kellemes kis pad szuszogás céljából
Kilihegtük magunkat a kilátó lábánál, megváltottuk a jegyünket, elindultunk felfelé a lépcsőn (8.-on lakunk, néha-néha rossz a lift, így lépcsőzésben van némi gyakorlatom), baktattam, baktattam felfelé, aztán egyszer csak beütött a ménkű... elkövettem azt a hibát, hogy előre néztem. A képeken is lehet látni, a lépcső fokai közt rés van, teret engedve mélység látványának. Kész voltam. Földbe, vasba gyökerezett a lábam, meg sem tudtam mozdulni. A korlátra csavarodva kértem elnézést a többi látogatótól, hogy bizony engem most ki kell kerüljenek, mert én innen egy tapodtat se... Nem azzal a látvánnyal volt baj, amit a korlát felett láttam, hanem amit a lépcsőfokok közt. 10 percig relaxáltam, - a családom már körbe-körbe járt fent, lassan megtanulták a Balaton környéki domborzatot, úgy tűnt sose akarnak lejönni...- megelégelve bénaságom, csiga lassúsággal, erősen koncentrálva elindultam lefelé. Ahol dekkoltam, az pont ott volt, ahol Dorkámat, lefényképeztem miközben lefelé jött.

Kb. 2 emelet magasság, nekem, 8. emeletinek, ez meg se kéne kottyanjon, de mégis. :((
Látható, hogy már "csak" egy kanyar volt a tetőig, de számomra lehetetlen küldetésnek bizonyult. Mikor leértem és rendeződtek a végtagjaim, a szívverésem is megközelítette a normálist, láttam lefelé araszolni a lányom, rá nem sokkal jött az apája is, neki indultunk a lejtőnek. Dorka lába úgy remegett, hogy többször meg kellett álljunk. Nem bírja Dorka sem az erős lejtőt, végül apja megelégelte lánya rezgését, hátára kapta kicsi lányát és leballagott vele. Azt hiszem ez a fél perc volt Dorkának a nap fénypontja.


2010. augusztus 9., hétfő

Egyik lábunk itt, a másik ott...

Augusztus 3.-án kiugrottunk Ausztria híres Bruck városába.
Egyéb ügyintézésünk után látogatást tettünk a már korábban említett Textil-müllerbe, nagyon szerényen költöttem, összesen 9,25 eurot hagytam ott. Ennyi pénzért ezeket vettem:

Az üzletre jellemző módon:
  • kértem 5 db gombot, kaptam 6-ot (blokkolni mindig csak annyit blokkolnak, amennyit kértél!)
  • kértem 50 cm piros filcet (4 euro/m), kaptam 61 cm-t,
  • kértem 1 méter műbőrt (4 euro/m), kaptam 1,3 métert, 
  • és 1-1 gombolyag ecrü és fehér horgoló fonalat 1-1 euroért.
A zöld műbőrbe Anyukám szeretett bele, nekem egy kék műbőr - ugyanez a minta tetszett meg először, de Anyuci azt mondta ez egy praktikusabb szín. Szerintetek milyen színű textilekkel lehet kombinálni, természetesen táskának vagy neszinek?
A vásárlásunk jelentős része azzal ment el, hogy Zsuzsinak próbáltunk egy minden igényét kielégítő függönyt keresni a két szobája ablakára. Egyik túl élénk színű volt, a másik túl halvány, a harmadik túl semmilyen, a negyedik túl mintás, az ötödik jó-jó, de mégsem tetszik igazán... Egy óra múlva kezdtem elveszteni a reményemet, hogy sikerrel járunk, de aztán végre ráakadtam egy nagyon szép pezsgő színű függönyre. A mintája a különlegessége, elszórt -viszonylag- nagy virágok (kb: 10-15 cm átmérőjű) szirmai kontúrján irizálós flitterek.
Olyan a függöny, mint Zsuzsi. Első pillantásra is rendben van, de a második pillantásra már nem lehet elmenni finom kis díszei, szépségei mellett. Zsuzsit érdekes módon csak női kollégái nem szívlelik különösebben, úgy érzik, Zsuzsi ki akarja túrni őket féltve őrzött pozíciójukból. Pedig, ha tudnák, ha tovább látnának az orruknál, láthatnák, hogy Zsuzsiban semmi hátsó szándék nincs, soha senkinek nem akart keresztbe tenni, ellenkezőleg, volt, hogy inkább saját érdekeit félretéve csöndben maradt, hogy ne ártson másnak. Érdekes módon, azok rajonganak később érte a legjobban és harcolnak barátságáért, akiknek kinyílt a szemük és megértették Zsuzsit, hittek neki és benne.
Zsuzsi amúgy most szomorú.


1 hete vásárolt egy kis nyuszit.
Szerelem volt első látásra.
Mindent megtett a kicsikéért, babusgatta, nagy körültekintéssel gondozta, de péntekre a kis jószág elkezdett rosszul lenni, akkor elvitte orvoshoz, a doki sajnos sok okosságot nem tudott mondani, csak, hogy ne adjon egy darabig répát a kicsinek és a tápjából szedje ki a búzát. (Pénteken Zsuzsi és Dorka, mint Hamupipőke válogatta a tápot, hogy a kicsike véletlenül se egyen olyat, amit nem szabad)
Aztán szombat reggel haza kellett ugrania Zsuzsinak Pestre, Nyuszi-puszi ott maradt Pélen, Anyuci gondjaira bízva.
Délutánra nagyon bekeményedett a pocija a kicsinek, és úgy sírt, mint egy kis gyerek. Az orvos akkor nem rendelt, így Anyuci csak nézhette a könnyein keresztül, hogy szenved a kis ártatlan. Zsuzsi megérkezése előtt pár perccel ment el a kis apróság. Most már semmije sem fáj neki. :((((
Zsuzsi most magát hibáztatja, azt mondja nem alkalmas nyuszi gazdijának lenni...


Visszatérve Ausztriára, ott sem minden tökéletes:


Némi kép zavar a tulajdonos fejében..., hacsak nem az ókori provinciára gondol, de akkor meg a csizma hogy kerül ide?

2010. augusztus 8., vasárnap

Az Erzsi, a tortám, és az ebéd

 A héten keveset írtam, mert ugyan az idő nem kedvezett nekünk, de azért volt programunk.
Tegnap jöttünk haza ez évi nyaralásunkból. Elrendeződtünk, feltöltöttük a hűtőt, ma visszatérünk a régi kerékvágásba.
Mivel igen sok pótolnivalóm van a naplómban, kezdjük, ahol abbahagytam, a szülinapomnál.
Aznap csatlakozott hozzánk a nyaralásba a Hugicám és később meglepetésként befutott a párja is.
Amikor Zsuzsi megérkezett, mondta, hogy Mici küldött nekem valakit, keressem meg az autójában...
Izgatottan mentem a kocsihoz, és rögtön kiszúrtam Őt!
Erzsit, a csili-vili döglegyet:

 (a kép már a mi kocsinkban készült)
Erzsi nagyon csajos, apró kis jószág, és olyan szeme van, de olyan...mindig engem néz! :)
Nem is értem, hogy tud Mici ilyen aprócska "alkatrészekkel" dolgozni..., nagyon köszönöm még egyszer Micikém, egy tündér vagy!!!!!! 

Békességben elvannak hármasban a Ginától kapott pipivel és a Mmamától kapott angyalkával

2.-án több kép is készült, de csak egyet szeretnék megmutatni itt, azt, amelyik számomra a legkedvesebb:

Dórika saját kezűleg készített nekem tortát.
Régen, mikor még gyerekek voltunk, Anyuci mindig megkérdezte az ünnepeltet, hogy mit szeretne ebédre, én mindig nagy szerényen, Jókai bablevest, Brassói apró pecsenyét sült krumplival és almás pitét kértem. Ebből a menüből a leves általában a másik kedvencemmé avanzsált, alma levessé, tekintve az ételek nehézségét emészthetőség szempontjából.
És most, 41 évesen mit kértem Anyucitól? Brassóit, almás pitét. A levest mellőztem :))
Anyucival együtt főztünk, sütöttünk és már ez is egy öröm, de a végeredmény, az... nyami, nyami. Az amúgy hangos ebédlő most, evés közben igen csöndes volt, csak halk mormogások, nyögdécselések és sóhajok hallatszottak! Kell ennél nagyobb elismerés egy Anyának, egy szakácsnak? :))
Na és az almás pite! Na, az mennyei volt. A töltelék aránya a tésztához..., a tészta omlóssága..., na ilyet is csak egy ANYA tud. Az én drága Anyucim!!!!!!

Másnap mentünk Ausztriába, de arról legközelebb írok.

U.i.:
Mit szóltok a faviconomhoz? Az a kis napocska ott a böngészőtök címsorában a http előtt.
Wise Lady szuper leírása alapján készítettem. Köszönet érte.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails