Békés együttélés...

...akarom mondani együtt-alvás.

(az a pléd a kanapéra volt terítve, de Luluka megágyazott magának :)   )

Lulu híradó

Gondoltam mutatok 1-2 képet a mi kis kicsikénkről. 

Imádni való kis drágaság. Mindenkit meghódít 2 másodperc alatt.
Nagyon tudja a rendet, a családi szokásokat. Reggel - egész éjszakai alvás után - együtt ébredezünk, első útja a pelusra vezet pisikélni, aztán lehet, hogy jön más is :) Utána két esélyes a dolog, vagy felugrik az ölembe még egy kicsit csicsikálni vagy neki áll rágcsázni a kis csontocskáját. Ha a csicsika mellett dönt, ez úgy néz ki, hogy felugrik az ölembe, ahol roppant otthonosan mozog, így azonnal megtalálja a helyét, kicsit kéjesen nyögdécselve eldugja nóziját és már alszik is. Imádom!!! :)

Aztán, egy kávéval később, megkérdezem "Na? Megyünk ébreszteni Dorkát?" Már pattan is és indul Dorka szobája felé, nyitom az ajtót, ahol természetesen Ő lép be először, már ugrik is az ágyra, puszizza Dorkát, aki nevetve bújik a takaró alá Lulu elől. Lulu pedig próbál utána bújni...Szóval, meg van ennek is a forgatós könyve! :)
Aztán megint rágcsázás, Dorka beágyaz, felöltözik, indul a konyhába megetetni a 4 lábúakat, ezt Lulu nagy lelkesedéssel támogatja. Ekkor is két verzió van. Vagy türelmesen ül és figyeli Dorka minden mozdulatát vagy Lüszi cicával kezdenek őrült fogócskába. Lüszi nagyon igyekszik, de Lulu már nagyon gyors, nem tudja egy könnyen lerázni őt a cicánk, már a kanapé tetején sincs "ház-ház"!!
Aztán, mikor már tele van a pocak, Lulu elhelyezkedik a kanapén újabb csicsikába kezd. Néha-néha felnéz, konstatálja, hogy hol tart a család a reggeli készülődésben, de igazából nem nagyon izgatja az egész, mivel tudja, hogy most mindenki a távozás mezejére lép és ő végre alukálhat még 3-4 órát.

Dél körül megyünk sétálni. Most, hogy ilyen hidegek vannak, öltözni kell. Ezt tudja, bár nem lelkesedik érte. Kénytelen, kelletlen, de dugja a kis fejét a pulcsiba, emelgeti a lábacskáit, öltözködik. Aztán végtelen türelemmel várja, hogy mi is felöltözzünk. A sétát összeszoktam kötni Dorkáért való menéssel, ami ugyebár kocsikázást jelent. Meg van neki a kis biztonságos helye a kocsiban, ahol szépen üldögél, figyel.

Haza jövünk, láb mosás jön, amit teljes beletörődéssel tűr, utána déli juti vitaminos rágcsa jön, majd újabb csicsika (őrület mennyit alszanak!!) 4-5 óra körül kezdődik az aktív időszaka, futkosás Lüszivel, labdázás velünk, a gumi-csirek rágcsálása

Néha elfárad, akkor egy röpke pihizés, ahol épp van:

Vacsika után újabb rohangálás a labda után és egyre feszültebben várja, hogy megkérdezzem tőle: "Lulukám! Almázunk?" Már rohan is az erkély felé, behozunk egy almát, jön velem a konyhába, megmosom az almát felvágom 8-ba, egyiknek levágom a héját, azt megeszem én, az 1/8-ot felvágom pici falatokra és már megyünk is a szobába, kivárja, hogy felvegyem az alma evős pozíciómat, már helyezkedik is és türelmesen várja, hogy "egy neked-egy nekem"-nél rá kerüljön a sor...

És már bizony ilyen nagyra nőtt, 3,2 kg. Dorka kezében is pont el tud feküdni:

Este 9 körül el kezd ágyazni, leszedi a kanapé tetejéről a takaróját, egyengeti, kapargatja, kuckózik. Mikor mi is megyünk aludni, akkor jön, felugrik a lábamhoz, elhelyezkedik és csicsikál. Ha éjszaka véletlen ráfordulok, meglökdös, hogy menjek már arébb, akkor arébb húzódok vagy nem, de megosztozunk a lehetőségeken :) Eleinte féltünk beengedni az ágyunkba, féltünk, hogy baja lesz, de már látjuk, masszív, ügyes kis kutya lett belőle. Teljes az összhang!!! 
Na, de Lüszi cica se maradjon ki a publikálásból (bár Ő kezd egyre hisztisebb lenni, nem lehet egy könnyen megsimogatni, igazából csak Dorka tudja megdajkálni, és a fotózást se nagyon szereti, folyton elugrik a gép elől...

Csak úgy...

Szépséges lánykám és a kéjenc kis kutyánk. Imádom őket!!! :)

Lulu így szét szokta dobni magát, hogy kényelmesen hozzá férjünk a pocijához és tudjuk neki vakargatni...

...és itt is

Szösszenetek Luluról

Készült egy-két kép ismét:

A szeretet.

A komoly.

A huncutka.

Az ugrás előtti pillanat.

A fáradt.

30 másodperces hancúr (Lulu ésBenji)

Hurkolok és nyaralok

Mód felett izgalmas számomra ez a horgolás, bár azt nem hiszem, hogy neki állnék egy pulcsit horgolni magamnak...na jó, kötni sem...pedig azt régebb óta gyakorlom, némi sikerrel...Szóval egyenlőre ezek az apróságok - pusztán gyakorlás céljából - kerülnek ki a kezeim közül. Próbálom megtanulni a leírások nyelvezetét és a rajzok útmutatásait.
Ugye, először jöttek a kisvirágok, amikből mutattam már egy-párat, azokból születtek még újabbak:

Aztán Kicsikató blogjában találtam ezekre a jó kis ajánlásokra a Horgo-blogban, Annás tett közzé több egyszerűbb leírást (köszönet érte!) olyan kezdőknek, mint én vagyok:

például ezt a szívecskét:

és ezt a nagyikocka-blokkot:

Látom én, hogy kissé girbe-gurba és nem is túl egyenletes (még!), de az enyém, hát vállalom és legalább van hova fejlődnöm. Nem? :)))

Pélpuszta-híradó, képekben:

Janimmal

Lulukám az öreg kutyával, Szepivel. 

A kép teljesen jellemző módon mutatja be a meghitt kapcsolatukat.

Lulu Benji-babával. 

Az, hogy baba, az némi irónia, ugyanis Benji akkora, mint egy ló! Benji egy apró, kiskölyöknek nézi Lulut, ami jó, mert néha Lulu megközelíti Benji etető tálját, amit a jogos tulajdonos nem néz túl jó szemmel, de a betolakodó méretére való tekintettel nem kap oda, csak meglendíti hatalmas orrát és arrébb pöcköli a kis pofátlant. :)

Lüszi cicánk első bátortalan lépései a pélpusztai-kalandparkba.

Kedves vendégek, Luluka legnagyobb örömére...

Magyaros vendéglátás.

Lulu szemlélődik.

Lulukánk

... ma 1 éves.
Hihetetlen, hogy rohan az idő, tavaly ilyenkor még azt se tudtuk, hogy lesz kutyusunk.
Rá egy hónappal már tudtuk, hogy szeretnénk kutyust, pontosabban elsősorban Dorkánk nagy álmát akartuk megvalósítani, 11. szülinapjára kapott egy ígérvényt, hogy megkeressük azt a kutyust, aki illik a családunkba.
Újabb 1 hónap múlva már tudtuk, hogy Lulu lesz a miénk, csak még várni kellett, hogy elég nagy legyen, ahhoz, hogy elválasztható legyen Anyukájától.

Újabb egy hónap múlva voltak a legnagyobb kétségeim, hogy jó döntés volt-e kutyust fogadni otthonunkba, úgy tűnt nem akarja elfogadni, megérteni a legnagyobb kérésünket a szobatisztaságot illetően...

Következő hónapra már minden rendeződött...

...és azóta is imádattal vesszük körül ezt a kis drágát, aki hatalmas szeretettel hálál meg minden ráfordított percet.

Reméljük, hosszú boldog életet tudunk neki biztosítani, sokáig velünk marad a mi Lulukánk!!

Szőrös nyuszitappancs...

...volt a vendégünk ma délután.
Golyó a becsületes neve a kis szőrmóknak.

Talán a képről kitalálható, hogy miért pont Golyó a neve... :))

Lulukánk szorgalmasan igyekezett barátkozni vele, de hűvös elutasításban volt része...

...még mellé is feküdt, hogy Golyóka kevésbé legyen megszeppenve...

A lakás pakolásnak vége felé járunk, szanálni is tudtunk, roppant büszke vagyok magunkra! :) Jövő héten talán már tudunk pihenni, szórakozni, esetleg még varrni is. A remény hal meg utoljára...mondják...

********************************************************************

Elmesélek egy családi story-t. Bátyámék szakítva sok éves hagyományukkal idén a családi nyaralásukat nem Ausztriába, hanem Anglia híres fővárosába szervezték. Pénteken reggel 5-re kellett kint lenniük Ferihegyen, 6-kor indult a gépük. Ez még rendben is ment, elindultak, felszálltak, a Bátyám még viccesen meg is jegyezte, fura hangja van a hajtóműveknek. Épp, hogy elérték a repülési magasságukat, a kapitány közölte velük, hogy gond van a géppel, vissza kell térniük Ferihegyre, de mivel tele a tank, így nem lehet leszállni, egy kicsit röpködnek Magyarország felett... 8-kor jött az SMS nekünk, hogy ismét Pesten vannak a Bátyámék...

Délután 2 körül már a gépen ültek ismét - addig a terminálban rostokoltak, mint a filmekben, így-úgy heverészve, kínlódva 150 ember...

3 óra körül újabb SMS: már indulhatnának, de eltűnt 4 utas, most nyomoznak a csomagok után, mert, hogy biztonsági okokból kifolyólag csomag nem repülhet gazdája nélkül. Ha sürgősen nem találják meg a gazdátlan csomagokat, akkor nem is tudnak elindulni, mert nem sokára légtérzár lesz (hogy miért, hogyan, nem tudom, nekik is ennyit mondtak...)

Végül sikeresen elindultak és délelőtt 10 helyett, sikerült kiérniük este7-re. Más szóval az 5 napos útból ugrott egy nap. Ezt megtéríti a repülőtársaság? Ha mindez haza felé történik az nem fájt volna nekik annyira, mint így odafelé. Nagyon sok pénzükbe került ez az út és mondhatni 1/5-ét ellopták tőlük...

Nyári sérója lett...

... a négy-lábunknak.
Kozmetikust váltottunk, mert az előzőnek a stílusa nem volt számomra szimpatikus, nagyon összecsapta a munkáját. Legutóbb, mikor elvittem hozzá Lulut egészségügyi kozmetikára, akkor például nem vágta le az összes körmét, a talpáról nem vágta ki rendesen a szőrt és elcseszte a szeménél a szőrt.
Most egy másiknál próbáltunk szerencsét, aki nagyon kedvesen, de határozottan bánt Lulukánkkal, és egy elég rendes nyári frizurát hozott össze a kis szépségünknek. Muszáj volt ilyen rövid hajacskát nyírni a picurnak, mert, mint írtam az előző elég "rendesen" belenyírt, csak így lehetett korrigálni..., de nem baj, majd megnő őszre.

Dorcsival.

Azért a farkincája még lobog rendesen! :)

Azt néztem, hogy milyen marcona arcot tud vágni a kis drágánk, pedig a jelleme egyáltalán nem ilyen. Ő egy igazi bűbájos, bújós hölgyike, aki majd szétesik egy kis simogatásért...

A szobával tegnap és ma sem haladtunk túl sokra, mert tegnap az ablakra vettem szúnyoghálót és azt bizgeráltam fel az ablakra. Elég, ha azt mondom, hogy a nyolcadikon, a létrán állva, a nyitott ablakban akrobatizáltam? Dorkám a létra aljánál állt, bőszen kapaszkodott bele, hogy, ha zuhannék, megfogjon. Hát nem sok esélye lett volna szegénykémnek a sikeres mentő akcióra, így inkább roppantul koncentráltam és sikeresen megoldottam a műveletet. 

Aztán jött a függöny project. Na azzal is elvoltam egy darabig. De most már van függöny is az ablakon. Puhul a szoba, puhul! Ma elmentem vágatni még polcokat a szekrénybe, holnap lesznek kész és lehet a ruhákat is visszarendezni.

Tegnap megvolt az évzáró. Dorkámék osztálya lett kettős holtversenyben az iskola legjobb osztálya. Dorkám bizije most nem lett olyan szép, mint tavaly, "hála" a rengeteg hiányzásnak. Sajnos becsúszott 3 db hármas, a többi 4-5 lett. Nem baj! Van hova fejlődni jövőre! :)

Alakulunk...

..., mint púpos gyerek a prés alatt.
Pénteken este levonultak a festők és mi elkezdtük a takarítást, rendezkedést.
Szombaton lendültünk bele igazán. Először a kisebb helyiségekkel akartunk  kezdeni, azok olyan kis kompaktabbak, így hamarabb lehetett siker élményünk. Így kezdtük a W.C.-vel, majd Janim a konyha szekrényeket vette kezelésbe a létráról én meg a fürdőben molyoltam, aztán cseréltünk. Férjem a fürdő csempéit kezdte sikálni én meg a konyhapultot kezdtem tisztogatni. Délután 5-re már annyira elfáradtam (sajnos mostanában eléggé harmatos vagyok), hogy a férjem ágyba parancsolt, Ő pedig, a drága, még végig sikálta az előszoba szekrényeit. Másnap kezdtük a gyerekszobát rendezgetni, visszacsavarozgatni a polcokat, lámpát. Helyére tolni a szekrényeket. Aztán a délután már lazábban telt, mert Janim(45) és Hugicám szülinapját tartottuk Hugicáméknál. Mi vittük a folyékony élvezeti szereket (üdítők, ásványvizek, sörök), Zsuzsi adta a szilárd, tápláló finomságokat marha pörkölt, pogácsa és egyéb nyalánkságok képében. Úgy kellett ez nekem, mint a manna. Még a buli előtt mentünk vásárolni a helyi hipermarketbe, azt éreztem, hogy mindjárt sikítok olyan ideges voltam, aztán uralkodtam magamon és csak a könnyeim potyogtak. Na, azért az sem volt épp felemelő érzés. Már idejét nem tudom, mikor láthatta valaki idegen a könnyeim. Aztán megérkeztünk Zsuzsiékhoz, dumcsi-dumcsi, nevetgélés és lassan elkezdtem felengedni, megnyugodni. Este 7 körül, mikor mentünk már haza felé, akkor éreztem, mintha kicseréltek volna. Nagyon jó volt!!!!
Hétfőn átjött Anyukám, sőt még a nagy keresztlányom is és együttes erővel neki kezdtünk a visszapakolásnak.

...és akkor most néhány beígért kép Naomi kedvéért

  Ez a szoba külső sarka, ez a festés előtt, mint képen látható, borzasztó állapotban volt. Az utolsó hónapban Dorkát már nem is altattuk a szobájában.

A lakásunk egy 10 emeletes panel 8. emeletén van és pechünkre szélső lakás. Ebből kifolyólag a panel összeeresztéseknél nagyon rossz volt a szigetelés. A szövetkezetünk most jutott oda, hogy szigetelni tudta a végfalakat, így Dorkám szobájának is az egyik fala szigetelve lett kívülről. Mi pedig az ablak falát szigeteltettük belülről. Reméljük így már jobb lesz a szoba klímája.

A szoba észak-keleti fekvésű, a nap max. reggel 10-ig süt be, ezért választottuk ezt az erőteljes narancs színt.

Amúgy, úgy tele van pakolva a szoba, hogy a legtöbb a plafonból látszik :) ami szintén narancs színű...

A szoba az ablak felől nézve, ide fog kerülni a zongora...

Na? Mit mondtam? :)

Felette ezernyi polc a játékoknak és a könyveknek...

Legfelülre Zsani segítségével kerültek fel a régi könyvek...

Amiket Anyukám segített portalanítani...

Még az állatkáink is állandóan velünk voltak, mindig akadt valami nagyon érdekes dolog, amit jól meg kellett nézni...

Lassan, napról napra haladunk, már helyén vannak a játékok, a könyvek, az ágy, az íróasztal, a komód.

Ma a ruhákat szeretném selejtezni, délután pedig megyünk az évzáróra. Idén először talán nem fövünk meg a suli udvarán...

Mivel Dorkám Pünkösd óta nem volt suliban, az osztályfőnöknek nem tudtunk ajándékot adni pedagógus napra, pedig igazán megérdemli, mert egy csupa szív kis nő, igazi tyúkanyó típus. 

Tegnap előkotortam a varrógépem és varrtam neki egy kis ajándékot. Gondolom nem kell senkinek sem bemutatni... :)

...és ....így...ez van velünk mostanában...