Varrok, ápolok és futkosok...

Nálunk a december mindig nagyon zűrös.
Gondolom mások sem unatkoznak, de nekem mióta Dodokám megszületett még nem sikerült kiegyensúlyozottan, simán készülődni az év legszebb ünnepére.
Ápolás:
Dorkámat ma megint viszem orvoshoz, természetesen megint légúti nyavalyája van, az a feneség a mostani és a múltkori (kb. 3-4 hete) lévő nyavalyájában, hogy nem lázasodik be, "csak" nagyon vacakul van, fáj a torka, rondán köhög, náthás, de nem lázas. Pedig a láz ebben az esetben a barátunk, segít a szervezetünknek a harcban a bacikkal szemben. De nem és nem. Most nem segít, pedig lehet, hogy jobban tudna akkor gyógyulni az én kis-nagy lányom.  ...és megint úgy fog zongora vizsgára menni szegénykém pénteken, hogy beteg, hasgat a feje, nincs jól.
Futkosás:
Jövök megyek mindenfelé, intézkedek, téli gumit szereltetek, logisztikázom a családot ide-oda, szervezem a napokat.
Varrok:
Többek közt varrtam ilyen nesziket:

Szombaton voltam-tunk Dorkámmal Colette pesti adventi alkotó napján, ahol ismét nagyon klassz volt a hangulat, szólt a karácsonyi zene, zizegtünk, alkottunk. Csoport kép is készült és a képen lévők beleegyezésével megmutathatom itt:

Tanultunk sok klassz dolgot és a legtöbbjét meg is valósítottuk, ezekről képeket még nem tudtam készíteni, de majd lesz az is...

Június

Semmi kreatívot nem tudok mutatni. Ha valaki azt szeretne látni most nálam, félek, csalódni fog.
Zajlik körülöttünk az élet, egyszerűen nem vagyok képes semmit csinálni, ami a fenti kategóriába tartozhatna.
Némi egészségügyi gondokkal küzdök immár 1,5 hónapja, de erről nem szeretnék beszélni.
Dorkám Pünkösd óta beteg, már nem is megy ebben a tanévben suliba. Kezdte Hörghuruttal, folytatta asztmatikus köhögéssel, arcüreggyulladással, majd középfülgyulladással.
Statisztikánk az elmúlt 3 hétre: 7-szeri orvoslátogatás, 2 fajta antibiotikum, Ventolin spray, Bioparox, Rinofluimucil,  Normaflore, Otosporin, Prospan, Algopyrin.
Tele van a bakancsom, remélem egyszer csak kinövi ezt az érzékenységet.

Mutatok egy képet, ahogy alszik. Egyszerűen nem tudok betelni még mindig a látvánnyal, ilyenkor mindig előjön bennem, hogy : "Édes istenem, tényleg nekünk adtad ezt a cserfes, kedves, hisztis, imádni való csajszit? Tényleg szülők lettünk?" Már több, mint 11 éve született Dorka, de még mindig alig tudom elhinni, olyan sokáig vártunk rá...
Hagy dicsekedjek egy kicsit. Dorkám betegen ment zongora vizsgázni május 29.-én. 5 darabot kellett előadnia. Még betegen is sikerült a vizsgája, nem is akárhogy. 5-ös lett!!!!!!
Ahhoz képest, hogy vizsga előtt a tanár néni nem volt 1,5 hétig és Dorkám a vizsgát megelőző 3-4 napban lázasan, fejfájósan még a zongorához sem tudott ülni. Vizsga reggelén és megelőző estéjén 2-szer zongorázta el darabjait, és kész. Ennyire tellett a felkészülése. De így is sikere volt! Ismét előadói készségét, virtuozitását, kiállását dicsérték. ÉS! Ami még fontosabb. Dorka folytatni akarja a zongorázást. Jövőre 4.-es zongorista lesz a lányom!! :)
Másik nagy esemény a családunkban: lecseréltük autónkat.
Nagyon, nagyon régi vágyunk teljesült, egy szép, magas fekvésű kocsink lett, egy Opel Zafira. Nem mai csibe a kicsikénk, 6 éves volt a napokban. De nekünk nagyon tetszik, nagyon kényelmes beszállni, utazni benne, nem utolsó sorban kiszállni belőle sem egy tornamutatvány.
A kocsi vétel nem volt egyszerű dolog. Meggyűlt a bajunk az autó kereskedővel. Először rossz szerződéssel adta el nekünk a kocsit, idén változtak az autó adás-vételi szerződés tartalmi és formai előírásai, erre meg nekünk még a tavalyi előírásoknak megfelelőt adtak.
Az okmányirodában világosítottak fel bennünket erről, aztán végre a jó szerződéssel a kezünkben ismét mentünk az okmányirodába, akkor meg kiderült, hogy a kocsi rendszáma vásárolt rendszám, azaz nem a kocsi tulajdona, hanem azé, aki megvette a rendszámot. Tehát így a kocsit nem tudják átírni, le kell mondatni az eladót a rendszámról, akkor átminősítik normál rendszámmá, akkor át tudják írni majd a kocsit a nevünkre. Na ez sem ment egyszerűen, a kereskedő nem akarta elhinni, hogy ez így van, de semmiképp nem akarta ide adni a vevő elérhetőségét, így megint csak vártuk, hogy intézkedni méltóztasson a kereskedő.
A kocsi átadása sem volt épp túl spilázva a kereskedő részéről. Komolyan mondom egy kiló kenyeret tisztességesebben ad át a kis közértben "Lenke néni". Na mindegy, túl vagyunk rajta. Aztán jött a régi kocsink, a skoda eladása. Naná, hogy itt is voltak problémák, az eladás előtt le akartuk fényképezni a kicsikét, meg hát amúgy is illik egy kicsit kicsinosítani a menyecskét, hát elvittük egy autó mosóba külső-belső mosásra. Hát erre nem letörték a belső, hátsó pótféklámpát? Ment a duma, hogy úgyis sz@r volt, majd hogy nem szerencsésnek érezhettük magunkat, amiért megoldották helyettünk, amúgy is mit vagyunk oda, úgyis eladásra kerül a kocsi. Végén már elkezdtek velünk kakaskodni, hogy mindjárt felrúgnak bennünket meg egyebek. Végül begerjedtem, felhívattam velük a főnököt, az nem győzött bocsánatot kérni és hogy természetesen  jót állnak a károkozás miatt. Ez így is volt, a főnök javára legyen mondva és még kaptunk egy külső-belső mosást is kárpótlásul. Lefényképeztem a kocsit, majd felraktam a netre. Megnéztük milyen áron mennek az ilyen korú járgányok, kigondoltunk egy árat. Két nap múlva már el is adtuk a kis öreget. Fájt egy kicsit a szívem miatta, de itt van helyette Zafika. :)
Mindent összefoglalva az utóbbi 1-1,5 hónapban minden ügyünk kisebb kálváriával zajlik. Legyen az bármi.
És akkor még egy-két kép életünk egy-egy pillanatáról:

Lulu baba pihizik.

Itt a kutya, hol a kutya? (Ő bújt el! :))  )

Aprótalpúak alszanak.

Így szeret hozzám bújni ez a kis bestia...

Dorka mostanság nem mindig szereti, ha fényképezem... :) de én meg nem hagyom magam! :))

Szépséges orchideám, immár 2,5 hónapja díszíti a szobánkat!

A helyzet az...

...hogy Dorkának a változatosság kedvéért arcüreg-gyulladása van. :(
Az influenza szövődménye. Mondjuk, ha ennyi lesz a szövődménye, akkor fellélegzek, de azért nem vagyok nyugodt most sem.
Duracef nevű antibiotikumot kapott (6 napon keresztül 2x1), amit a 4. patikában tudtam kiváltani, ezenkívül

• Acc 100, reggel 2 csomag, délben 1 csomag
  
• Nasopax 3x
• Bioparox 3x
• lámpázni és fújni, fújni az orrot, amiből, ami jön, azt inkább nem ecsetelem.

Tegnap volt fogadó óra Dorkám sulijában. Na, bementem. A tanári kar fele is beteg volt, így 2 fontos tárgy tanárával nem tudtam beszélni, de a többi fontosabbbal tudtam. Mindenki felváltva sajnálkozott és ingatta a fejét, hogy Dorka milyen sokat hiányzik...
Amúgy mindenki azt mondta, hogy Dorkával nincs baj, csak nagyon izgul, ha felhívják, szinte lesápad, pedig az esetek többségében tudja a választ. Legnagyobb gondja a magyarral van. Valami görcs van benne, nem tudja kihozni magából a tudását, sorra írja a gyenge fogalmazásokat, hablatyol össze-vissza...
Pedig a szókincsével nincs semmi baj, sőt elég választékos sokak szerint. A legnagyobb gond talán azzal van, hogy izgul, hogy nem lesz kész a fogalmazással, a leírt mondatait nem olvassa vissza és össze-vissza ragoz mondaton belül, szót ismétel.. stb.Régebben olyan jó pofa, ízes fogalmazásokat írt, hogy élvezet volt olvasni. Nem tudom most miért nem jön ki belőle...
Elvileg jövő héten már megy suliba, cserébe nyakába szakad dolgozat:

• biológiából, 
• földrajzból, 
• informatikából, 
• matekból, 
• nyelvtanból, 
• angolból, 
• felelés irodalomból... kihagytam még valamit? 

Hát nem tudom hogy lesz...

Tele van a hócsukám!!!!!

Dorkám már majd' másfél hónapja beteg.

• október 25. Akkor kezdődött az őszi szünet, szegénykém pont az elejére lebetegedett, mentünk a doki néninkhez, torokgyulladás, Bioparox ide-oda, köptető, szünet után mehet suliba.
• november 2. Elment suliba, nem mintha teljesen meggyógyult volna, de már nem köpte ki a tüdejét, azon a héten járt , de a következő hétre...
  
• november 9., megint beteg lett, visszaesett. Akkor elmentünk önszorgalomból fül-orr-gégére, mondtuk már több, mint 2 hete erősen köhög, jön is föl neki trutyi, fújja az orrát, nem részletezem mi lesz a zsepiben....Elküldték rögtön tüdő és arc röntgenre, eredmény minden tiszta. Hála az égnek, de akkor mi van? Mert valami azért csak van...Megint jött a diagnózis, mint már kicsi kora óta mindig, túl kicsi a garat íve és az orr járatok (keskeny a gyerek feje, na), a legkisebb fertőzés is erőteljesen bedugítja. Majd kinövi. Na jó, de most nagyon nehéz, állandóan köhög, taknyol.
• november 16. Suliba ment. (De minek, rögtön belefutott egy magyar dolgozatba, eredmény: 1 !!!!)
• november 16. este 8 óra: Anya, úgy érzem hánynom kell...! És már ment is... Utána éjjel még egyszer, aztán már "csak" a hasa ment, de nem kicsit. (Megjegyzem, akkor éjszaka felváltva nyomtuk az ipart Dorkával, Janim nem győzött ugrálni körülöttünk. Én inkább az indulási oldalon adtam ki, ami előtte bejött...) Másnap a dokik egymás kezébe adták a kilincset. Diagnózis fertőző bélfertőzés. Én még megspékeltem lázzal is az én betegségemet. Úgy kihánykolódtam magam akkor éjjel, hogy másnapra mindenem fájt, izomlázam volt a hasamban, a hátamban, a vállamban. Görcsölt a lábam, kiment belőlem minden ásványi anyag, szédelegtem, járni alig bírtam. Hihetetlen, de kb. 5 kg-ot kidobtam magamból egy éjszaka. Na, azon a héten is itthon kellett maradjon a kislányom.
• november 23. Suli. Dolgozat, dolgozat hátán, még a tanuló szobára is meginvitálta a matek tanár egy soron kívüli, témazáró pótlásra. ("élvezet", mert folyamatos jövés-menés közben piszokul lehet koncentrálni...) 
• november 30. 12 óra. Telefon a suliból, Dorka rosszul van, menjek érte, ha tudok. Hogy a fenébe ne mennék, 10 perc múlva már ott is voltam, Dorka kóválygott, fájt a feje, hányingere volt. Rögtön vittem a doki nénihez. Amíg vártunk, hogy bejussunk, a gyerek egyre csak kornyadt, rázta a hideg, kértem lázmérőt, 38,5 volt a láza. Kértem, hadd ne várjuk ki a sort, mert percről-percre gyengült Dorka, áááá, nem lehet, várjam ki a sort. Félóra múlva bejutottunk. Vizsgálat. "Ez egy korrekt Influenza, hogy melyik a kutya tudja, labor tudná csak kimutatni." (Szerintem ez az a mondat, amit mostanság a szülők legkevésbé szeretnének hallani!) Volt oltva? Jött a kérdés. Lett volna, ha lett volna 3 napnál tovább egészséges. Haza mentünk, a láza úgy jött-ment egész nap, mintha muszáj lenne neki.  Ma reggel 5-kor 39,1 volt a csimutám láza, priznic, lázcsillapító, hála az égnek ez a láz most hajlandó reagálni a csillapítási kísérleteimre.

Azt mondta doktor nénink, hogy a serdülő lányoknál az első menstruációt megelőzően ez gyakran előfordul. Mármint, hogy az immunrendszerük egy bölcsisével vetekszik. Háááát! Úgy legyen! Remélem csak ennek köszönhető, mert ez így nagyon rossz mindenkinek.
Rossz Dorkának, mert állandóan lemarad, állandóan pótolnia kell, állandóan kilóg a sorból.
Rossz nekem, mert állandó lelkiismeret furdalásom van, mert mindig az jár a fejemben, ha Dorka beteg, hogy mit csináltam, csinálok rosszul.
Rossz a családnak egészében, mert állandóan kiesünk az életritmusunkból.
Lulu kutyikánk egy tündér, érzi, hogy baj van, mert nagyon nyugodtan figyel, jó kutya. Lüszi cica levakarhatatlan Dorkáról. Egyfolytában őrzi Dorcsit. Megy utána, kíséri W.C.-re, konyhába, egyik szobából a másikba...

Ha betegek a gyerekek és egyéb történéseink...

Már egy hete mindhárom apró-talpúm betegeskedik. A két lábú egyeske és a négylábúak.
Az egyeske kezdte a sort, Ő jóval hamarabb, még az őszi szünet elején, diagnózis: megfázott, therápia: orrcsepp, ACC, Bioparox.
Eltelt a szünet Dorka még mindig taknyos volt. Az iskola karácsonyi CD felvételre készülődött, 3 nap (péntek délután, szombat-vasárnap egész nap) non-stop CD felvétel a kitelepített stúdióban. Na, de Dorka hangja valamikor október végén elveszett és még nem találta meg, nem mellesleg a köhögés visszafojthatatlanul tört ki belőle, ami a CD-n nem hangzott volna túl jól. Így hiába 2 hónap gyakorlás, rengeteg próba, nem vehetett részt a felvételen.
Tegnap elmentünk fül-orr-gégére is magánszorgalomból, elküldték mellkas és arc röntgenre, hátha valami lerakodás okozza ezt az elnyújtott megfázást. De hála az égnek sehol semmi rendellenes nincs. Tehát  ismét megállapítást nyert, hogy Dorkám felsőléguti nyílásai túl szűkek, kicsik, ezért fokozottan hajlamos mindenféle felsőléguti megbetegedésre. Dorka mint mondott erre? "Pedig olyan nagy krumpli orrom van! Hogy lehet, hogy mégis kicsi?" :)

Lulukánknak és Lüszi cicának bélfertőzése lett. Lulun jobban kijött, levertebb volt, nem volt étvágya, pici gyomra úgy zuborgott, hogy, ha nekem így zuborog, akkor én rohanok a legkisebb helységbe,biztos, ami ziher alapon egy lavorral az ölemben üldögélni egy maratonit a nagy fehéren...
Vittem dokihoz Lulut, kapott 3 szurit is és az én kis hősöm meg se nyikkant, pedig a doki szerint az egyik csípett is. Másnap kontroll, akkor is kapott 2 szurit és méltón magához ismét csak nézett rám és tűrte sorsát. Na, azért a szuri után a nyakamba ugrott és rezgett, mint egy nyárfa levél...
Amikor első nap voltunk, akkor mondtam a dokinak, hogy Lüszi sincs a csúcson, neki is küldött gyógyszert. Szóval egy napom úgy telt, hogy Te ezt vedd be, Neked ezt nyomom le a torkodon, Neked meg amazt.
A négylábúak nem akartak enni, a kétlábú akart, de rossz volt hallgatni szörcsögését.
Szerettem volna eljutni a Határtalan kiállításra, de a körülmények megint közbe szóltak...

Múlt héten lelkileg is nehéz napok voltak, mert egy döntést kellett megszülnünk. Mégpedig Dorka zongora tanulásával kapcsolatban.
Az idei év elég nehezen indult, Dorkám ellenőrzője igen változatos képet mutat, hogy szépen fejezzem ki magam. Van benne mindenféle jegy. Tudom, hogy a változatosság gyönyörködtet, de ebben az esetben azért ez nem teljesen igaz!
Akinek van nagy gyereke az megerősítheti tapasztalatunkat: nehéz az ötödik osztály.
Sok tanár, sok elvárás, sok szóbeli házi és már ezek a tanárok nem rágnak mindent a szájukba, figyelni kell minden percben, Dorka ezt nem így gondolta... Eredmény két olyan dolgozat (töri, irodalom), amire tanult is, ki is kérdeztem, de a kis lüke rossz leckét jegyzett meg, erre a dolgozat írás közben döbbent rá. Az eredményt gondolhatjátok milyen lett.
Szó, mi szó, semmire sincs ideje magzatomnak. Igaz, Ő meg elveszik a sok tanulnivalóban, a végén ott tart, hogy semmivel sincs kész, ül a romjain a szobájában és sír... vagy nevet, mert, hogy serdülünk is, dübörögnek a hormonok, ritkán van közép hangulatban. A zongora tanulás is idén nagyon döcögve megyeget. Sose tud eléggé felkészülten érkezni az órára, Anikó néni ezért állandóan morog vele, Dorka egyre kevésbé lelkes és így nem jön belőle a muzsika, csak a gépzene, az meg Ő tőle kevés Anikó néninek.
Így elé álltunk csütörtökön és bejelentettük, hogy Dorka abbahagyja zeneiskolai tanulmányait, fogadunk mellé egy magán zongoratanárt, aki Dorka ütemében tovább tanítja, mert zongorázni nagyon szeret a kis bestia csak a tempót nem bírja most.
Anikó néni meghallotta tervünket, először elsápadt, aztán elvörösödött. Olyan hevesen reagált, hogy még engem is meglepett. Nem engedte, hogy Dorka abbahagyja a zongorázást, azt mondta 40 éves pályafutása alatt voltak gyerekek akik abbahagyták a tanulást, de azok nyögve, nehezen tanultak, nem folyt belőlük a zene. Dorka tehetséges, nagy kár lenne érte, inkább visszavesz Anikó néni a házi feladatok mennyiségéből (nem kell neki egyszerre állandóan 3 új darabbal birkóznia), ha nem tud itthon gyakorolni, akkor majd gyakorol vele az órán, de ne hagyja abba...
Anikó néni nem szokott dicsérni, most elmondta, hogy Dorka virtuóz kezű, jó kotta olvasó és fantasztikus előadó képességű gyerek. Az előadó képességét én is tudtam, láttam, de a virtuóz kéz nekem is meglepetés volt. Azt láttam, hogy nagyon gyorsan tud és szeret zongorázni, de azt hittem, hogy ezzel minden gyerek így van...
Szóval tovább zongorázik gyermekem és készül a decemberi meghallgatásra.

Tegnap varrogattam egy picit...tényleg picit... és kézzel...de olyan jól esett, úgy simogatta a lelkemet, mint már régen.
Közös varrásunk kis almás képét varrtam meg.
Macám!
Remélem tetszik! Írtad, hogy szeretnél látni megvarrt kis képet, hát most megmutatom az enyémet:

Döntöttünk

Ez a cuki "izé" pontosan úgy néz ki, mint én!
Légcső-gyulladás a diagnózis. Ma reggel pontosan éreztem, hogy mit érezhetnek a babák a születésüket követő első lélegzetvétel alkalmával. Reggel felébredtem, első mély levegővétel... a könnyem kicsordult, úgy fájt... na, és rögtön köhögtem is, ami cseppet sem tette szebbé a reggelemet... Na, mindegy! Bízok a gyors gyógyulásomban, mert én, mint anya és feleség nem lehetek sokáig beteg, mert akkor mi lesz az én két kis emberkémmel? :)
A lányom febr. 6.-án ünnepelte a névnapját. A férjem családjával való ünneplést el kellett egy héttel halasztani, mert a férjemet pont akkor leverte a vírus (De nagyon! 22 éve vagyunk együtt, de ilyen beteg még nem volt, elég, ha annyit mondok, hogy nem volt ritka a 39,5 fokos láz?)
Múlt héten pedig a sógorom dőlt ki, így újabb héttel halasztottuk a családi összejövetelt. Ezért a mostani hétvégére már mindenképp meg kell gyógyulnom, miattam ne maradjon el a buli!


Nagy változás állt be a családunk, de legfőképp Dorcsikánk életében. Rég érett bennünk a változás, a változtatás iránti igény. Októberben írtam is róla. Akkor többen javasoltátok a váltást.
Sok dologban gyors vagyok, mondhatni hipp-hopp, de vannak dolgok, főleg a nagyon fontos dolgok, amikben viszont nagyon lassan döntök, hosszan mérlegelek, pro-kontra érvelek, hallgatom mások véleményét, gondolkodok rajta, tájékozódok, aztán döntök és lépek. Azért mondom, hogy döntök, mert a párom általában rám hagyja a döntést és aztán áll mögém, de, ha én nem döntök, akkor marad minden a régiben...
Szóval telt, telt az a bizonyos pohár a lányom sulijában, az utolsó cseppek is belecseppentek és betelt végül.
Jelentem: Dorka tegnap próba napon volt az új suliban, ma már pedig elmondhatja, hogy a kispesti Erkel Ferenc általános iskola 4/b osztályos tanulója lett.
A régi sulijába én mentem el kiiratkozni. Nagyon furcsák, de mondhatom, hogy kiszámíthatóak voltak a reakciók!
Az osztályfőnök meglepődött, furcsállta, talán rosszallta is a döntésünket és leginkább azzal volt elfoglalva, hogy Dorka mióta tudott a dologról. Ez miért érdekes, nem tudom...
Dorka által nagyra tartott és szeretett ének tanár, megadta a kegyelem döfést, amikor közölte velem, hogy" rosszul döntöttem, megfogom bánni, a gyerekek mindenütt egyformák..." Na, pont erre van szüksége egy érző anyai szívnek! :(
A torna tanár volt az egyedüli ember, aki igazán érdeklődött a döntésünk okáról és aki azt mondta, hogy jól döntöttünk és ne aggódjunk, ha nem sikerül, akkor ide bármikor visszajöhetünk. Nem mintha vissza akarnánk jönni, de ez akkor is jól esett! Még ha nem is az osztályfőnök mondta...

Dorka első nap utáni tapasztalata:
-Anya, itt előzékenyek a gyerekek...
-Anya, itt udvariasak a gyerekek...
-Anya, nagyon szigorú a tanító nénink.
-Anya, nagyon jól éreztem magam és napközis szeretnék lenni, hogy minnél többet velük lehessek.

Tudom ez az első nap. Most még minden rózsaszín. Igazából 1-2 hónap múlva vagy akár csak évvégén fogjuk látni, hogy jól tettük-e, amit tettünk.
...Ja, a slussz poént még nem is írtam. Ebbe a suliba jár 5.-be Dorka unokatesója Ádám, akit Dorkám szívből imád! Kell ennél több? :)

... és az este fénypontja a postaládánkban várt. Kicsikató röptette hozzám ezt a szép szitakötőt!
Drága Katókám! Ezúton is szeretném megköszönni Neked, nagyon aranyos vagy és a szitakötőcském remélem jól fogja érezni magát Nálam! Vigyázni fogok rá, de Lüszi miatt nem a függönyön fog lakni, hanem valami jó, biztonságos kis helyet fogok kitalálni neki, már van ötletem is, de nem akarom lelőni idő előtt a poént! :)

Tanfolyam-Trapuntó szütyő

Szombaton ismét a Mesebolt emeletén okosodtunk.
Ez már a ráadás tanfolyamunk. Itt már a mi kérésünk szerint állítjuk össze a tanfolyam anyagát. Az első alkalommal watercolour technikával ismerkedtünk (azt majd később mutatom), most pedig a gépi trapuntóval.
És... hát naná, hogy szütyő lett belőle! :)
Ez a technika közel áll hozzám ( A watercolour-ról már nem mondhatom el ugyanezt, az én ízlés világomtól kissé távoli ez a szín és minta tobzódás.)
Piroska (tanárunk) pluszként mutatott egy-két gyors technikát és egy baba-labda elkészítését is. ÉS! Aztán gyorsan varrt is helyben egyet, míg mi a trapuntóval bütykölődtünk. Kérdeztük, hogy babalátogatóba megy? Azt mondta, hogy egy Dorka babáé lesz. Erre a tanfolyam végén Dorka lányom kezébe nyomta, hogy :Tessék, ezt neked varrtam! Csak pislogtam és nagyon meghatódtam. Nagyon örült neki a lánykám, azóta is ölelgeti, gyömöszöli.



Helyzetjelentés: Mivel többen érdeklődtetek hogylétem felől, - ami annyira, de annyira jól esett !- hát még mindig nem vagyok túl a csúcson, érzésem szerint, talán most vagyok rajta, már fáj a jobb oldalon a fejemen minden: a szemem, az arcüregem, a fogam, az állkapcsom, a nyakam. Maga a herpesz mega nagy és már kellően gusztustalan, messze kerülöm a tükröket...
Kutya se tudja mitől jött elő, mondjuk az igaz, hogy szombaton este történt valami, ami nagyon bántott. Na, de ez már máskor is előfordult, fene azt a nagy lelkemet... Most az lebeg a szemem előtt, hogy: jól van, tombold ki magad, te ronda vírus, de aztán csitú legyen sokáig!!!!

Angelina Jolie vírus

Helyzetjelentés:
A szám olyan, mint Brad Pittné-é, csak amolyan magyarosan, félig koppintottam le a design-t. Tök nagy, ha erősen lefelé nézek jobb oldalt látom a számat, praktikus lenne, ha rúzsozni támadna kedvem...:)
Este csak fájdalom csillapítóval tudtam elaludni. Fáj a jobb oldalam: nyakam, állkapcsom, fogsorom.
A Hugicámnak eszébe jutott, ami jellemző módon nekem nem. Mi a fenének van az embernek színterápiás Bioptron lámpája, ha elfelejti? Ha rólam van szó, eszembe se jut, bezzeg, ha a gyerek beteg vagy a párom nyög, rögtön előjön belőlem a jó doktor néni és már mondom is a terápiát... bezzeg, ha én vagyok dögrováson, akkor mástól várom a gyógyírt.
Képzeljétek! A cicánk, aki abszolút mértékben Dorka-fun, (alig várja, hogy haza jöjjön Dorka a suliból, rohan elé, vele alszik, asszisztál neki a tanulásban, hívja játszani) de tegnap este velem aludt és most is itt fekszik a lábamnál. Vigyáz rám! Olyan jól esik! Nem is hittem, hogy ilyen kevés idő után ennyire rám hangolódik. Még csak két hete van velünk...


Na, de jó hírem is van. Nem sokára felrakok egy tutorialt, amit úgy csináltam meg, hogy kezdők is elkezdhetik megvarrni, mert nagyon részletesen fényképeztem és írok le (profiknak rém unalmas lesz, bocsi ! :) ) Már csak a bejegyzést kell megfogalmaznom, de rajta leszek...

Duzzogok a sarokban...

Magam alatt vagyok.
Éjjel már rosszul aludtam, mert elkezdett égni, bizseregni a szám. Na, rögtön tudtam, hogy ebből baj lesz...
1/2 5-kor végképp felébredtem, félórát próbálkoztam még az alvással, aztán feladtam. Olyan régen volt herpeszem, hogy nem volt itthon semmi gyógyír rá. Így legalább bekentem Fenistillel, hogy ne égjen annyira. Na, de most már a felső ajkam jobb oldala csúfságosan kirügyezett és még feszít, tehát még nem ez a csúcs. Lesz itt még ragya dögivel...
Nem tudom, ki hogy van vele, én ilyenkor mindig nagyon magam alatt vagyok, legszívesebben beülnék ilyenkor a duzzogó sarokba és megszűnnék. Ilyenkor felszokott menni a lázam, bedurran a nyirokcsomóm.
Segítség!!
Van valakinek csoda vagy ha nem is csoda, de bevált módszere a herpeszre?
Mit tudtok arról a tapaszról, amit rá kell ragasztani?