2008. november 27., csütörtök

Büszke vagyok!

(Bátyám családja Édesapánkkal)
Mindig is büszke voltam bátyámra, Zolira.
2 évvel idősebb nálam, ezáltal szinte egyidősként nőttünk fel. Kisgyerekként állandóan veszekedtünk, verekedtünk, de mindig kiálltunk egymásért, aztán a kapcsolatunk hatalmas fordulatot vett, amikor Ő középsuliba, szakácsnak ment, én pedig 7.-be.
Onnantól Mi lettünk a legjobb testvérek, mindent megosztottunk egymással, betyárkodtunk egymásért. A suli után az első munkahelye a Hilton szálló hidegkonyhája lett, onnan sokszor csak éjfél után járt haza, én már nem bírtam ébren megvárni őt, napokig kazettás magnón hagytunk egymásnak üzenetet, elmeséltük mi történt velünk aznap stb. Aztán mikor én is már középsulis lettem együtt jártunk "dizsibe". Na, nem a legdivatosabb, kemény helyekre, sokkal inkább a kisebb disco-kat kedveltük, ahol kulturáltan, nyugiban lehetett lazulni. Nem voltunk zűrösek soha.
Aztán megismerkedtem az én drága párommal és az esküvőnkre a Bátyámat kértem fel tanúnak és naná, hogy én voltam a Bátyám esküvőjén az Ő tanúja. Zoli és felesége, Ágika lettek a Lányunk Keresztszülei.
Zoli egyre feljebb jutott a szakmai ranglétrán, dolgozott olasz étterem látvány konyháján, aztán kis mellékvágány után a Kakas étterembe ment dolgozni, ez 1990 körül volt. Az éttermet a Főnökkel karöltve igen jó hírű hellyé tették. Zoli számos versenyen indult jó eredményekkel, most is egy nagyon jó hírű francia séf akadémián tanul, képzi magát. Rengeteg újságban szerepelt már, sok receptet írt ide-oda, tegnap pedig a Klub rádióban szerepelt. Bakáts Tibor (aki egyébként már írt egy cikket is róla) hívta fel, kért recept ötletet az épp a hűtőben található alapanyagok felhasználására. (Ha akarjátok, meghallgathatjátok itt, a negyedik rész 4-5. percétől beszélgetnek)
A sógornőm pedig épp most hívott, hogy a pozitív visszajelzések miatt kérik a rádiótól, ezentúl szerdánként kb. fél 12 körül szintén adjon tippeket a főzésre. Nahát!! :) Szóval büszke vagyok rá, na!!!

2008. november 26., szerda

Gazdit keresek!



Megszülettem Anyukám örömére, gazdáim bánatára.
Amíg Anyukám szoptatott maradhattam, de aztán kegyetlenül kiraktak a hideg utcára. Sírtam, sírtam, keresgéltem az otthonom, de nem találtam. Közben megfáztam, lefogytam, a szép selymes bundám is bekoszolódott, összecsomósodott. Aztán egy szép napon arra jött egy kisfiú és egy néni. Megsajnáltak és haza vittek. Aztán elvittek egy érdekes szagú helyre, ahol egy fehér köpenyes bácsi megnézte a fülemet és a torkomat, adott gyógyszert is. Aztán a néni lakásában azt mondta nekem a néni, hogy egyenlőre a fürdőszobában élhetek, - de finom meleg is van itt! - amíg meg nem gyógyulok, mert kint a többi részben lakik már két öregebb cica lány, az egyik már nagyon öreg és hisztis, állandóan prüszköl rám! Ha meggyógyulok - a fehér köpenyes bácsi szerint 2 hét múlva - a néni azt ígérte, hogy fog nekem egy szerető, kedves gazdit keresni, akinek én leszek a legszebb cica és sokat fog simogatni én pedig addig is gyakorlom a hízelkedést, a dorombolást, hogy meg tudjam majd hálálni neki a szeretetét! Mert nagyon rendes leszek, az biztos. Ha Te szeretnél engem haza vinni, akkor kérlek, írj ide!

**********************************************
Frissítés:
Már nem keres gazdit ez a cicalány, mert nem bírtunk volna tőle megválni, így hozzánk költözött és Ő lett a mi Lüszink, akit nagyon szeretünk és tényleg jó cica lett, ahogy ígérte. :)

2008. november 24., hétfő

Valami készül... valami lilás...

A szombati tanfolyamon "véletlenül" táskát varrtunk. :)
Itthon elő kellett készülnünk egy kicsit, letűzve kellett vinni a táskának valót, hogy az ne vigye ott az időt. Mostanság még így se sikerült soha a végére jutni az adott munkadarabnak. Olyan jókat dumálunk állandóan, nagyon jó kis csapat jött össze, nem vagyunk sokan, de azt hiszem a kis csapatunk tagjai jól összepasszolnak. Talán csak az egyik tagunkról nem tudunk semmit. Olyan kis csendes típus, de ilyennek is lenni kell... Ő szépen csöndben az egyik sarokban elvarrogat és időnként azért bazsalyog az orra alatt a poénokon, mi pedig hagyjuk, ha neki így jó, akkor nekünk is. Aztán van egy Adélunk, egy Eszterünk és egy Ágink (Sziasztok!!!)
Mentorunk a csupa szív Piroskánk igazi tyúkanyó típus (Most lesz neki december 8.-ától (Megnyitó: 17 órakor) 1 hónapig kiállítása Monoron a Vigadóban. Aki tudja, látogassa meg, biztos szép lesz!!)
Most, hogy utolsó alkalommal találkoztunk idén, Piroska meglepett bennünket néhány ajándékkal, nagyon meghatott, nagyon örültünk neki! (Ha jobb fényviszonyok lesznek, készítek róla képet és majd mutatom...)
Már beszélgettük, hogy a "ráadás" tanfolyamon mit szeretnénk tanulni, januárban a watercolor technikával ismerkednénk meg először, aztán gyors technikákkal, több félével is... a többi még kialakulóban van.
Van ötletetek, hogy miket kérjünk még?


2008. november 22., szombat

Kész a második ajándékom...

Ezt az ajándékomat bátran megmutathatom, mivel, akinek készítettem soha nem internetezik...
Tegnapelőtt Anikó néninek (Dorka zongora tanár nénije) készítettem karácsonyra egy kis ajándékot. Tudom, hogy tudja értékelni a saját készítésű ajándékokat, ezért arra gondoltam, hogy varrok Neki egy összehajthatós szatyrot (ezt a fazont az egyik japán újságomból vettem). Amikor tervezgettem az járt a fejemben, hogy az Ő életében a családján kívül a legfontosabb a ZENE, (csupa nagy betűvel) ezenkívül, hogy a stílusa nagyon sima, egyszerű, konzervatív.
Így esett a választásom erre a papírra varrásos technikával készülő ti-ti hangjegyre. Egyszerű szín párost igényelt a motívum, a fekete-fehért, de, hogy kicsit lágyítsam ezért varrtam ebből a kis virágos anyagból , keretként pedig egy icipici pirost varrtam köré, alá béleltem, a hangjegyek körül körbe tűztem és felvarrtam a szatyor elejére 3 oldalon, felül meghagytam nyitva, hogy zsebként is tudjon funkcionálni. A fülét picit kibéleltem, hogy kellemes, puha fogású legyen. Mindent összevetve kellemesre sikeredett szerintem. Remélem tetszeni fog Anikó néninek!
Ma lesz az utolsó alkalom a patchwork tanfolyamból, legalábbis a haladóból. Fel szokták ajánlani, hogy ráadás tanfolyamot is indítanak, ha kérjük. Ez annyiban különbözik a többi tanfolyamtól, hogy nincs előre meghírdetett tematikája. A tanfolyamra jelentkezők közös igénye alapján alakul ki, azt tanítanak, amit kérünk. Már beszélgettünk róla, hogy akkor arra is jönnénk, csak még ki kell találni, hogy mit szeretnénk tanulni.

2008. november 20., csütörtök

Elkészült az első ajándékom


Tegnap megszületett az első karácsonyi ajándékom.
Ha már egy ilyen hasznos és szép tudással lettem gazdagabb, gondoltam családom néhány tagjának varrni fogok karácsonyra. Csak részleteket mutathatok most belőle, mert esetleg nézik a blogomat, de ígérem karácsony után teszek fel róla rendes képet is! Azért vagyok büszke erre a valamire, mert, -ha bár elég kritikus tudok lenni magamhoz,- ezt elég precíznek és harmonikusnak találom. Már régen kitaláltam, hogy annak a Valakinek ezt fogom varrni, úgy hogy tegnap reggel neki álltam és varrtam, varrtam meg gyöngyöztem, meg hümmögtem (meg néha beszéltem magammal, Ti is meg szoktátok beszélni magatokkal, hogy "igen, így jó lesz" meg "hm,hm valami nem stimmel" meg "hogy is csináljam most?") és vacsorára már rendet is tudtam pakolni a nappaliban.
Na, családom! Lehet találgatni, hogy ez kié lesz és mi ez? Úgyse mondom meg! :)) Majd a fa alatt megtaláljátok! :)

2008. november 18., kedd

Éljen az internet


20 éves Magyarországon az internet.
Ezt csak azzal a világ rengető eseménnyel lehetett méltóképp megünnepelni, hogy bevezették Pélpusztára az internetet!!! Bizony ám!
Anyukámék laptopja ma beleborzongott, amikor megnyomták rajta a híres "E" betűs ikont! Juhéjj!!!
Gyanítom, hogy mától nekünk, gyerekeknek ezentúl az internettel is meg kell küzdenünk Szüleink figyelméért. Eddig telefonálás nem kis része azzal zajlott, hogy:
  • Jaj, várjál már! Mirci behozott egy békát... Visszahívlak...
  • Jaj, várjál már! Vitéz (Ő egy öreg skótjuhász) nagyon be akar jönni, biztos dörög valahol az ég...megyek beengedem...
  • Jaj, várjál már! Döncinek (a szépnek nem nevezhető, de annál kedvesebb perzsa cica) beakadt a körme, megyek, kiszabadítom...
  • Na, a Vitéznek hívása van (A szomszéd kutya üzent valamit), megyek kiengedem...
  • Jé, de aranyosan játszik Mirci Döncivel!!
  • Hát nem fogod elhinni, hogy most mit hozott be ez a kis vacak (Mirci), bogarat... madár fiókát...stb.
De nem baj! Anyukámék boldogak! Ezért Mi is azok vagyunk! Kinyílik nekik a világ kapuja, böngészhetnek, ápolhatják kapcsolataikat, iwiw-ezhetnek, fényképeket küldhetünk egymásnak, skype-on keresztül láthatjuk is egymást...
Egy baj van, hogy jelenleg egy működő gépük van, ők meg, ugyebár, mindketten igen szeretnek netezni...dráma, dráma, dráma...
De majd ez is megoldódik!Mint eddig minden! Az élet szép!!!!! Ugye?

Tanfolyam-Szabadon szabott négyzetekből táska

Múlt hét szombatján volt az utolsó előtti tanfolyamunk.
Előtte volt házi feladatunk: előkészülni az órára. Megelőző alkalommal Piroska, a tanárunk részletesen elmondta, hogy kell csinálni a szabadon szabott négyzet technikát, azt szépen el kellett készíteni több példányban, összevarrni, szendvicselni adott méretben. Ezzel vágtunk neki a szombatnak.
Eredetileg áthajló tetejű, vállon hordható táskának indult... na, de miért ne bonyolítsuk a dolgot?
Inkább cipzáros záródásra szavaztunk, hát... volt idő, amikor bántam... lényegesen megnehezítettem a dolgom, na, de ezért tanulom még a varrást... keresem a kihívást, hogy okulhassak belőle.
Hétfőből 4 órát a táska befejezésére szántam, elég, ha annyit mondok, hogy jó barátságot kötöttem a varrat bontóval?
Na, de kész lettem vele és egész úgy néz ki, mint a mintadarab :)
Jött a "bruercsi faktor": természetesen gyöngyöztem, pontosabban fa, szögletes gyönggyel és szalaggal díszítettem és elkészítettem első tulipános cipzár díszemet is. Kíváncsi vagyok, hogy megszeretem-e, tudom-e majd jól használni ezt a táskát...
Az első táska, amit magamnak varrtam a Colette féle 8 in 1 táska volt. Most hétvégén voltunk színházban, akkor szerettem volna felszentelni, de valahogy nem illünk össze, végül a tatyi itthon maradt :(
A Madách színházban néztük meg a Páratlan páros 2. című előadást, rengeteg élménnyel gazdagodtam...
  1. Még a színház felé tartva a sarkon haladtunk el egy Spar üzlet előtt és mint kisgyerek a télapóra csak bámultam a bevásárló kosár tartó, gurító alkalmatosságot. Még nem láttam ilyet. Nálunk a külvárosban nincs ilyen :)
  2. A színház gyönyörű: a plafonon és a falon lévő freskók, a tiffany lámpák itt-ott, a hatalmas magasságú színpad, az akusztika... Le a kalappal, élmény volt!
  3. Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy a tervezők "minden bizonnyal ifjú kínai mérnökök" lehettek, mert helyes kicsi emberkékre tervezték a nézőteret. Helyes, kicsi és vékony emberkékre. Szigorúan max. 160 cm magas és 55 kg súlyú emberkékre. Az, hogy én nehezen fértem el rendben tekintettel méretes hátsómra, na de az én drága férjem a maga 172 cm-es magasságával és teljesen átlagos súlyával a térdével nyomorgatta az előző sor szék háttámláját, a válla pedig csak úgy fért el, ha a 2 órás előadást úgy nézte végig, hogy felvette a "pistike tornából felmentve" pózt. Enyhe előrehajlott gerinc, csapott váll, de az is előre húzva... Még jó, hogy végül is nem vett fel zakót, annak a válltömése már nem fért volna el...
  4. A székkarfa inkább a határok jelölésére szolgál, semmint kartámasznak, tekintettel a magasságára és szélességére, hjaaa... nem kellet volna olyan "magasra" nőnöm (162 cm vagyok) Viszont!! A kényelmetlenségekért cserébe szuper előadást kaptunk!
  5. Az előadás!!!!! Az frenetikus volt!!! A színészi teljesítmény a csúcsokat verte... nem a drámaisága miatt, hanem a pörgő gyors észjárást igénylő történet miatt. Rengeteg ajtó volt a díszleten (6) két lakást imitált egyszerre, ahol párhuzamosan zajlottak az események. Nem akarok többet elmondani róla, nehogy lelőjem a poént annak, aki még nem látta, de szeretné megnézni. A nézőtér dőlt a nevetéstől, különösen egy pasi az első sorban, az totál ki volt, hol vinnyogva, hol hangosan röhögve reagálta le még a csendeket is. Csúcs volt! Elképzelem a próbákat... Amíg megtanulták: a piszok gyors szövegeket, hogy ki hol jön be, megy ki, ki épp melyik lakásban van, épp ki a partnere stb. stb. A színészek is szemmel láthatóan élvezték az előadást. Volt, hogy elakadt egy-egy fél percre az előadás, amíg összeszedték az arcukat, rendezték a vonásaikat. Volt olyan jelenet, hogy el kellett bújniuk valami takarásába, hogy ne lássa a teljes közönség a kitörni készülő öröm könnyeiket és pukkadozó nevetésüket. Magával ragadó volt, na! Csak ajánlani tudom!! Köszönöm: Cseke Péternek, Szerednyei Bélának és a többi szereplőnek is!!!
Az előadás után beakartam menni a Sparba, kipróbálni a guruló izét, de nem bezárt addigra??? ! :))

2008. november 17., hétfő

Bruercsi

A közös varrásokra és egyéb közös programokra gondolva készítettem egy kitűzőt.
A tétényi közös varráson Kálló Szilvitől vettem egy medált, amire ott helyben ráírta a nevemet, de valahogy nem voltam kibékülve ezzel a medállal, valahogy nem "én" voltam. Aztán , amikor hímeztem a terítőket Kaokának és Kicsikatónak, akkor találtam a kis pw. szívecske mintámat, na éreztem: EZ AZ, MEG VAN. EZ ÉN VAGYOK. Már csak azt kellett kitalálnom, hogy miként tudom megcsinálni kitűzőnek.
Műanyag "kanavára" varrtam ki, hogy legyen tartása... ez jó, de még valahogy a kitűzést is meg kellett oldani...
Papír-írószer boltban lehet kapni kitűző tartót (nem tudom mi a pontos neve), csekély 20,-ért. Annak a hátuljából kivágtam az alapot a csipesszel együtt ( kb. 2x3 cm-es méretben) és ezt varrtam fel egy piros filcre, aztán ezt rávarrtam a műanyag "kanavára"...
egy kicsit gyöngyöztem, mert úgy tűnik ez se maradhat el nálam, végül cikk-cakk ollóval körbevágtam. És kész!

2008. november 13., csütörtök

1920-as évek mintája egy kis játékkal kombinálva-folytatás

Egy hétig nagyon nem értem rá. Minden szabadidőmben hímeztem.
November elején írtam egy bejegyzést.
Akkoriban két kis terítőt hímeztem az 1920-as évek mintáját követve. Felvetődött bennem, hogy mit is csináljak ezzel a két kis aprósággal. Akkor arra gondoltam, hogy hátha másnak is tetszenek ezek a minták, én meghímezem nekik, amelyiket szeretnék, cserébe az én egyik kis terítőm felhasználásával készítenek valamit nekem. Kicsikatónak és Kaokának megtetszett az ötletem. Így - egyeztetések után - minden szabad időmben hímezgettem és olyan jó volt... amikor varrtam arra gondoltam, hogy vajon tetszeni fog-e Kicsikatónak és Kaokának:
a szín,
a minta,
a kivitelezés,
vajon mit fognak kezdeni vele,
és a legfontosabb, hogy remélem örömet tudok szerezni!

Ilyen lett Kicsikatóé:


... és ilyen lett Kaokáé:


Ráadásként találtam egy nagyon aranyos kis mintát: patchwork mintájú keresztszemes szívecskét. Nem bírtam neki ellenállni és megvarrtam 2 példányban játszótársaimnak. :) Aztán még 1-ben... nekem. Hiszen ez pontosan engem jelképez, a két legfontosabb hobbim van jelen benne. Az enyémet kissé átalakítottam, de még nem vagyok kész vele. Majd jövök vele...
Most már mindketten megkapták a kis hímzéseket, így bátran megmutathatom.
Köszönöm, Kaoka és Kicsikató, hogy velem tartottatok, sok örömet szereztetek Nekem azzal,
hogy méltónak találtatok arra, hogy hímezzek Nektek
!

Legyen szép napotok!

2008. november 5., szerda

Origami

Pénteken csatlakoztam a lőrinci foltvarró csoporthoz.
Az úgy volt, hogy Maca egy hónappal ezelőtt írta, hogy belépett F.Gina lőrinci foltvarró csoportjába. Na, -gondoltam- ahhoz nekem is nagyon volna kedvem, Lőrinc közel is van, lévén Kőbánya City-n élek, Maca ítéletében pedig bízok, ha Ő jól érezte ott magát, akkor biztos jó lehet...Nem csalódtam! Köszi, lányok!
Sok, az internetről ismerős névvel találkoztam: Mártám, Mártamásé, Körmi és természetesen Maca is ott volt. Gina, mint egy tyúkanyó terelgette csoportját, kedvesen mutogatta mindenki legfrissebb művét, volt ott konyhai törülgetőruha tartó, oviszsák, tündérkék minden mennyiségben, hatalmas takaró és még sok más.
Ki volt adva mivel készüljünk elő, -15 cm-es négyzet, 15 cm átmérőjű kör és egy hasonló méretű nyolcszög alakú kétrétegű formákkal,- azokból csináltuk ezeket a kis díszeket.
Éljen az origami!

Biztos csinálok még ilyeneket, tetszett, ahogy kialakulnak a kis díszek. Idehajtom, odahajtom, öltögetek egy kicsit és voálá, kialakul valami szépség. Tök jó, nem?


Felhívást kaptam gyerekkori emlékeim felelevenítésére Beszand-tól és Gina-tól.
Köszönöm, hogy gondoltatok rám!
Nekem ez most nem megy, rá kell hangolódnom. (Mostanság a gondolataim inkább a lányom gyerekkora körül jár, nem a sajátomén...) Kérek egy kis időt. Meg egyébként is, mivel már mindenki megkapta ezt a felhívást, úgyse tudom tovább adni, tehát ráérek. De fogok írni, megígérem!

2008. november 3., hétfő

Töklámpásunk

Idén készítettük első töklámpásunkat.
Az úgy volt, hogy Hugicám meglepett egy igen-szép darabbal. Hetekig csak néztük egymást - a tök meg mi - és fogalmunk sem volt mit kezdjünk egymással.
Mindig is tetszettek ezek a lámpások, de hogy is kezdjünk hozzá...
Mit vágjunk le, alul, felül, hol kotorjuk ki a belsejét, hogy vágjuk ki és mit, hogy kialakuljon az "arc"?
Aztán úgy voltunk vele, lesz, ami lesz...
Eszközök elő: tálcák, zacskó a szemetesnek, ilyen kés, olyan kés, karalábé vájó, alma kiszúró, kanál... na és a fényképező.
Én voltam az elméleti vezető a családom tagjai pedig a kivitelező brigád.
(Megsúgom, hogy ki nem állhatom, ha dzsuvás lesz a kezem, még a húst is három villával panírozom! :) )
Kezdődött a farigcsálás: a cikk meg a cakk a tetején, jó, jó lesz, itt vágjál még, ott kapargasd még egy picikét, szuper... és kész!! Elég egyszerű lett, de ahogy világít, ha "felkapcsoljuk", az tuti! :)
Gondoltam nevet is kéne adni neki és mivel igen férfiasra sikeredett kemény vonásai révén az Ödön név ugrott be, de mihelyst kimondtam a teljes nevét: Tök Ödön... hát kitört rajtam a vinnyogás, a könny fakasztó nevetés... kész voltam!
Na jó, nem muszáj nevén nevezni Ödönkét... :)))

TÁDÁÁÁM!!

2008. november 1., szombat

1920-as évek mintája egy kis JÁTÉKKAL kombinálva

Mint írtam az előző bejegyzésemben keresztszemes terítőket hímeztem az elmúlt héten.
Nem akartam sok cuccal menni erre a pár napra Anyukámékhoz, ezért előkaptam keresztszemes újságjaimat és elkezdtem keresgélni benne valami könnyű, egyszerű, kis lélegzetű hímezni valót. Aztán rátaláltam ezekre a kis terítőcskékre 1920-as évekből való mintával. Közel áll hozzám ez a minta világ. Tetszik, hogy nincs túl sok szín benne, viszonylag egyszerű, letisztult számomra a minta is.A narancs színűnél módosítottam egy kicsit, elhagytam a belső hálót. A színeken annyit változtattam, hogy a lakásunkba jobban illeszkedjen, ha terítő lesz belőle esetleg. Mert hogy még nem vagyok biztos abban, hogy terítő vagy valami más egyéb lesz ezekből a helyes kis darabokból.
A narancs színű nagyon tetszik "úgyahogyvan", a zöldes-sárga is tetszik, de talán valami erősebb sárgát kellett volna választanom...
Azon filóztam, ha nem terítő lesz belőle, akkor mi lehet még? Valami nagy tarisznya jellegű táska ugrik be először... Na, de mindig csak a táska??
(Ahogy a Keresztlányom mondaná: nooooormális?) Nem baj! Vállalom! Igen, táska bolond vagyok!! :))


Eszembe jutott egy kis játék!!!
Nem akar valaki egy ilyen helyes kis terítőt?
Én meghímezem, neki azt, amelyiket akarja, olyan színben, amilyenben kéri, cserébe az egyik kis terítőmből csinál nekem valamit, bármit.
Az első két jelentkező lesz a nyertes.
Játékra fel!!! Remélem lesz vállalkozó!!!

Haza értünk...

Anyukám Dorkával és Ádámmal.

Számunkra az őszi szünet nagyon szép volt!
Vasárnap elutaztunk Anyukámékhoz Pélpusztára. Pélpuszta, mint régebben már írtam Siófoktól kb. 20 km-re lévő nagyon csöndes, kis munkás település. Most nagy dolgok történnek a faluban, bevezetik az internetet. Anyukámék már nagyon várták. Mi is. Az internet kinyitja a kapukat, a világot. Az internet félelmetes és fantasztikus is egyben. Ha valaki okosan bánik vele csoda dolgokat tartogat számunkra, de, ha lanyhul a figyelmünk egy pillanat alatt tönkre teheti jobb esetben csak a gépünket... De mindenesetre több szépséget tartogat számunkra, mint veszélyt, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy éljen vele.
Az időnk szebb volt, mint remélhettük. Csak szerdán csepergett egy kicsit. De akkor is lehetett azért menni ide-oda.
Hétfőn bementünk Siófokra, a víztoronynál megkávéztunk a férjemmel, a lánykám pedig nagyot rolizott a Bátyám kisfiával, Ádámmal. Ádám most november 22.-én lesz 12 éves. Nagyon szép lelkű, kedves kisfiú, aki csodás hanggal van megáldva. Lehet mondani, hogy szinte hamarabb tanult meg énekelni, mint beszélni. Dorkával mindig szerették egymást, de mára megtanultak ki is jönni egymással. Már csak ritkán vannak nagy visítások :)



******************
Ő Cirmi cica!

Tavaly karácsony óta van a családunkban. Ő választott minket. Anyukám kint volt a temetőben a Húgommal, egyszer csak cica nyávogást hallottak és már ugrott is Anyukám nyakába Mircike. Valaki kidobta szegényt a téli hidegbe. Kicsit megfázott mire gazdit talált magának. Nagyokat tüsszögött, folyt a nózija, Anyukám úgy törölgette neki, mint egy gyereknek, aztán szépen lassan meggyógyult és meghódított mindenkit. Mára egyéves huncut cica lett.

Itt éppen alszik.


Itt pedig "játszani" akar a tengeri malacainkkal (Hát, azért a Soma és Samu
annyira nem lelkesek az ötletért!)

Kedden és szerdán megint bementünk Siófokra, elmaradhatatlan kedves programunk a hattyú, kacsa és sirály etetés.
A kacsák kiszúrták, hogy etetés lesz... Ezerrel úsznak hozzánk...

Megérkezett a hattyú család is, itt éppen az egyik ifjú hattyú veszi el a kaját a férjem kezéből.

Jönnek a sirályok is. Ők még a levegőben elkapják a kenyér gombócokat...


Most keresztszemest hímezgettem, nem akartam nagy pakkal utazni erre a pár napra...
Majd felrakom, amit csináltam, de kell még rajtuk egy kicsit csinosítani. (Mammka! Szerintem Neked direkt tetszeni fognak!)
Szép napot Mindenkinek!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails