2010. június 27., vasárnap

Szőrös nyuszitappancs...

...volt a vendégünk ma délután.
Golyó a becsületes neve a kis szőrmóknak.
Talán a képről kitalálható, hogy miért pont Golyó a neve... :))
Lulukánk szorgalmasan igyekezett barátkozni vele, de hűvös elutasításban volt része...
...még mellé is feküdt, hogy Golyóka kevésbé legyen megszeppenve...
A lakás pakolásnak vége felé járunk, szanálni is tudtunk, roppant büszke vagyok magunkra! :) Jövő héten talán már tudunk pihenni, szórakozni, esetleg még varrni is. A remény hal meg utoljára...mondják...
********************************************************************
Elmesélek egy családi story-t. Bátyámék szakítva sok éves hagyományukkal idén a családi nyaralásukat nem Ausztriába, hanem Anglia híres fővárosába szervezték. Pénteken reggel 5-re kellett kint lenniük Ferihegyen, 6-kor indult a gépük. Ez még rendben is ment, elindultak, felszálltak, a Bátyám még viccesen meg is jegyezte, fura hangja van a hajtóműveknek. Épp, hogy elérték a repülési magasságukat, a kapitány közölte velük, hogy gond van a géppel, vissza kell térniük Ferihegyre, de mivel tele a tank, így nem lehet leszállni, egy kicsit röpködnek Magyarország felett... 8-kor jött az SMS nekünk, hogy ismét Pesten vannak a Bátyámék...
Délután 2 körül már a gépen ültek ismét - addig a terminálban rostokoltak, mint a filmekben, így-úgy heverészve, kínlódva 150 ember...
3 óra körül újabb SMS: már indulhatnának, de eltűnt 4 utas, most nyomoznak a csomagok után, mert, hogy biztonsági okokból kifolyólag csomag nem repülhet gazdája nélkül. Ha sürgősen nem találják meg a gazdátlan csomagokat, akkor nem is tudnak elindulni, mert nem sokára légtérzár lesz (hogy miért, hogyan, nem tudom, nekik is ennyit mondtak...)
Végül sikeresen elindultak és délelőtt 10 helyett, sikerült kiérniük este7-re. Más szóval az 5 napos útból ugrott egy nap. Ezt megtéríti a repülőtársaság? Ha mindez haza felé történik az nem fájt volna nekik annyira, mint így odafelé. Nagyon sok pénzükbe került ez az út és mondhatni 1/5-ét ellopták tőlük...

2010. június 25., péntek

36 nap

Ennyi napja várom a szövettani eredményemet. ÉS! Ma megjött. ÉS! NEGATÍV!!!!!!!!!

2010. június 24., csütörtök

Nyári sérója lett...

... a négy-lábunknak.
Kozmetikust váltottunk, mert az előzőnek a stílusa nem volt számomra szimpatikus, nagyon összecsapta a munkáját. Legutóbb, mikor elvittem hozzá Lulut egészségügyi kozmetikára, akkor például nem vágta le az összes körmét, a talpáról nem vágta ki rendesen a szőrt és elcseszte a szeménél a szőrt.
Most egy másiknál próbáltunk szerencsét, aki nagyon kedvesen, de határozottan bánt Lulukánkkal, és egy elég rendes nyári frizurát hozott össze a kis szépségünknek. Muszáj volt ilyen rövid hajacskát nyírni a picurnak, mert, mint írtam az előző elég "rendesen" belenyírt, csak így lehetett korrigálni..., de nem baj, majd megnő őszre.
Dorcsival.
Azért a farkincája még lobog rendesen! :)
Azt néztem, hogy milyen marcona arcot tud vágni a kis drágánk, pedig a jelleme egyáltalán nem ilyen. Ő egy igazi bűbájos, bújós hölgyike, aki majd szétesik egy kis simogatásért...
A szobával tegnap és ma sem haladtunk túl sokra, mert tegnap az ablakra vettem szúnyoghálót és azt bizgeráltam fel az ablakra. Elég, ha azt mondom, hogy a nyolcadikon, a létrán állva, a nyitott ablakban akrobatizáltam? Dorkám a létra aljánál állt, bőszen kapaszkodott bele, hogy, ha zuhannék, megfogjon. Hát nem sok esélye lett volna szegénykémnek a sikeres mentő akcióra, így inkább roppantul koncentráltam és sikeresen megoldottam a műveletet. 
Aztán jött a függöny project. Na azzal is elvoltam egy darabig. De most már van függöny is az ablakon. Puhul a szoba, puhul! Ma elmentem vágatni még polcokat a szekrénybe, holnap lesznek kész és lehet a ruhákat is visszarendezni.
Tegnap megvolt az évzáró. Dorkámék osztálya lett kettős holtversenyben az iskola legjobb osztálya. Dorkám bizije most nem lett olyan szép, mint tavaly, "hála" a rengeteg hiányzásnak. Sajnos becsúszott 3 db hármas, a többi 4-5 lett. Nem baj! Van hova fejlődni jövőre! :)

2010. június 23., szerda

Segítsünk, segítsünk, de okosan!

Elindult egy lavina. Egy e-mail lavina.
Tegnap megérkezett az első levél, amiben arra buzdít bennünket valaki, hogy

  • mondjunk le az augusztus 20.-ai tűzijátékról az árvízkárosultak javára,  
  • írjam magam a sor végére és 
  • küldjem tovább minél több ismerősömnek.
Nem tudom, csak nekem tűnt fel az anomália ebben az egészben?
Oké. Szívesen lemondok a tűzijátékról, ha ezzel segíteni tudok azon a sok szerencsétlen emberen.
De! Mi lesz ezekkel a levelekkel, ezekkel a nevekkel? Aláírásgyűjtésnek nem jó, mert ahhoz kevés adatot adtunk meg és nem tudjuk aláírni. Eljut ez az egész dolog az illetékes "elvtársakhoz"? Csak a levelező szervereket terheljük vele szerintem, mivel én már tegnap este óta 10-szer is megkaptam ugyanazt a levelet, ha én ezt mind továbbküldöm a nevemmel, akkor nagyon sok lesz a vége felé a duplikálás (már most is sok!) Akkor most megint a kérdésem, minek? Mire jó?
Magunkat nyugtatjuk, hogy tettünk értük valamit?
(Szívem mélyéig megrendültem ezektől a természeti katasztrófáktól sújtott emberi sorsoktól, személy szerint bőszen hívogattam a segélyvonalat és reméltem, remélem, hogy célba érnek majd a 200-250 Forintjaim. Azt gondolom talán a pénz a legnagyobb segítség, hiszen nem kell nekik a 20. takaró vagy párna, sokkal inkább kell egy jókor érkező zsák mész, cement, tégla... stb, amit ugye itthonról nem tudunk nekik küldeni, de a gyűjtött pénzből megvehető.)
Nagyon jó a fenti elgondolás, csak a technika szerintem nem jó hozzá. Én nem értek a politikához, de ezt valahogy máshogy kellene kezdeményezni.
Aztán még az is feltűnt, hogy hány cég próbál még ebből is hasznot csinálni. Sorra jönnek az ilyen-olyan hírlevelek, vedd meg ezt-vedd meg azt és majd ők jól támogatják az ebből befolyó pénzből az árvízkárosultakat. Érted?! Nem Te támogatod! Ááááá, nem! ŐK! Mert ők olyan baromi szociálisan érzékenyek. Ugyan sejtelmed sincs, hogy, ha Te megveszed ezt vagy azt, akkor abból mennyi megy majd a NAGY segély alapba, meg, hogy megy-e egyáltalán, de, ha megy is valamennyi, akkor az biztos, hogy fenn hangon lesz hirdetve, hogy XY. cég mennyire sokat segített, holott nem ők segítenek, hanem MI. Mellesleg azért az XY. cég közben nagyon is jól jár, mert a gazdasági válság ellenére is szép profitot termel, hála a sok esőnek... Félre értés ne essék! Nem az ingyen reklámot sajnálom tőlük, hanem, hogy úgy néz ki, mintha ők segítenének, közben nem is. Nem tudom, de csak én vagyok ilyen szkeptikus?
Viszont feltűnt még valami.
Milyen kicsi országban élünk. A fenti 10 levélből legalább 8 teljesen más vonalról (Pestről, vidékről) érkezett hozzám és mindegyiken 20-30 közötti név szerepelt már a listán. Tehát ez azt jelenti, hogy ha találomra nézek 20-30 nevet kis hazánkban, akkor abban biztos van legalább  3-4, akik ismerik egymást. Azért ez mégiscsak fura, tekintve, hogy körülbelül 10 millióan élünk ebben a szép kis országban.

Alakulunk...

..., mint púpos gyerek a prés alatt.
Pénteken este levonultak a festők és mi elkezdtük a takarítást, rendezkedést.
Szombaton lendültünk bele igazán. Először a kisebb helyiségekkel akartunk  kezdeni, azok olyan kis kompaktabbak, így hamarabb lehetett siker élményünk. Így kezdtük a W.C.-vel, majd Janim a konyha szekrényeket vette kezelésbe a létráról én meg a fürdőben molyoltam, aztán cseréltünk. Férjem a fürdő csempéit kezdte sikálni én meg a konyhapultot kezdtem tisztogatni. Délután 5-re már annyira elfáradtam (sajnos mostanában eléggé harmatos vagyok), hogy a férjem ágyba parancsolt, Ő pedig, a drága, még végig sikálta az előszoba szekrényeit. Másnap kezdtük a gyerekszobát rendezgetni, visszacsavarozgatni a polcokat, lámpát. Helyére tolni a szekrényeket. Aztán a délután már lazábban telt, mert Janim(45) és Hugicám szülinapját tartottuk Hugicáméknál. Mi vittük a folyékony élvezeti szereket (üdítők, ásványvizek, sörök), Zsuzsi adta a szilárd, tápláló finomságokat marha pörkölt, pogácsa és egyéb nyalánkságok képében. Úgy kellett ez nekem, mint a manna. Még a buli előtt mentünk vásárolni a helyi hipermarketbe, azt éreztem, hogy mindjárt sikítok olyan ideges voltam, aztán uralkodtam magamon és csak a könnyeim potyogtak. Na, azért az sem volt épp felemelő érzés. Már idejét nem tudom, mikor láthatta valaki idegen a könnyeim. Aztán megérkeztünk Zsuzsiékhoz, dumcsi-dumcsi, nevetgélés és lassan elkezdtem felengedni, megnyugodni. Este 7 körül, mikor mentünk már haza felé, akkor éreztem, mintha kicseréltek volna. Nagyon jó volt!!!!
Hétfőn átjött Anyukám, sőt még a nagy keresztlányom is és együttes erővel neki kezdtünk a visszapakolásnak.
...és akkor most néhány beígért kép Naomi kedvéért
  Ez a szoba külső sarka, ez a festés előtt, mint képen látható, borzasztó állapotban volt. Az utolsó hónapban Dorkát már nem is altattuk a szobájában.
A lakásunk egy 10 emeletes panel 8. emeletén van és pechünkre szélső lakás. Ebből kifolyólag a panel összeeresztéseknél nagyon rossz volt a szigetelés. A szövetkezetünk most jutott oda, hogy szigetelni tudta a végfalakat, így Dorkám szobájának is az egyik fala szigetelve lett kívülről. Mi pedig az ablak falát szigeteltettük belülről. Reméljük így már jobb lesz a szoba klímája.
A szoba észak-keleti fekvésű, a nap max. reggel 10-ig süt be, ezért választottuk ezt az erőteljes narancs színt.
Amúgy, úgy tele van pakolva a szoba, hogy a legtöbb a plafonból látszik :) ami szintén narancs színű...
A szoba az ablak felől nézve, ide fog kerülni a zongora...
Na? Mit mondtam? :)
Felette ezernyi polc a játékoknak és a könyveknek...
Legfelülre Zsani segítségével kerültek fel a régi könyvek...
Amiket Anyukám segített portalanítani...
Még az állatkáink is állandóan velünk voltak, mindig akadt valami nagyon érdekes dolog, amit jól meg kellett nézni...
Lassan, napról napra haladunk, már helyén vannak a játékok, a könyvek, az ágy, az íróasztal, a komód.
Ma a ruhákat szeretném selejtezni, délután pedig megyünk az évzáróra. Idén először talán nem fövünk meg a suli udvarán...
Mivel Dorkám Pünkösd óta nem volt suliban, az osztályfőnöknek nem tudtunk ajándékot adni pedagógus napra, pedig igazán megérdemli, mert egy csupa szív kis nő, igazi tyúkanyó típus. 
Tegnap előkotortam a varrógépem és varrtam neki egy kis ajándékot. Gondolom nem kell senkinek sem bemutatni... :)
...és ....így...ez van velünk mostanában...

2010. június 17., csütörtök

Ma...

...van a festés második napja.
Falakon mindenhol, ahol kell, fent van a tapéta, a vizes helységekben kiglettelve a korábbi beázások nyomai... holnap festenek és szombaton felszabadultan, pakolhatunk, selejtezhetünk és rogyhatunk össze estére! :)
Selejtezés. Na, arra nagy szükség lenne. A gond az, hogy a lányom félúton van a kislány és a nagylány közt. Ami azt jelenti, hogy szinte semmit nem enged selejtezni, mert:
  • "Emlékszel? Ezt még akkor kaptam, amikor óvodás voltam..."
  • "Ezt elsőben adta nekem X.Y."
  • "Ezt én készítettem Neked még oviban!"
  • "Óóóóó, ez olyan édi!"
  • "Jaj, ezt a plüsit úgy szeretem ölelgetni..."
  • "Ebben van az a három cica, amiről fél évig minden nap meséltél" (Vidám mesék a könyv címe és Dorka kérte, hogy mindig ezeket a kis huncutokat meséljem...már kívülről tudta, de akkor is azt kellett meséljem...)
Például még nem engedi selejtezni a babakocsijait, mert még néha titokban játszik vele, nem beszélve róla, hogy a nagy mózeskosaras gumikerekű járgány Lüszi cica kedvenc fekhelye. Annyira kedvenc, hogy még azt is eltűri, hogy Dorka tologassa benne a lakásban föl és alá.
Tehát rogyásig van a szobája a kislányos cuccaival, ugyanakkor sorjáznak befelé a nagylányosi cuccok, könyvek, táskák, játékok, újságok és egyéb nagyon fontos kincsek.
A ruhákkal szintén így állunk. Igaz, hogy már nem megy rá, de:"Jaj, ezt úúúúgy szerettem!"
Eleinte nagy elánnal kezdek szanálni, aztán, ahogy fáradok bele az érvelésbe úgy kezdenek a holmik kevésbé gyarapodni a "kidobandó, elajándékozandó, eladandó" halomban. Végül bedurranok és feladom a küzdelmet és megpróbálok mindennek helyet találni. Persze lehetnék keményebb, de annyira együtt tudok érezni a lányommal és alapjában véve én is gyűjtögető természet vagyok... meg aztán az én szívemben is ott élnek a régi, kedves játékaim emléke, mert hogy már hírük, hamvuk nincs...és ez egy kicsit (nagyon) fáj!
Na, ezért nem jutunk Dorkámmal egyről a kettőre és még csak  nem is haragudhatok rá!
Maga a felfordulás az apró talpúakat nem nagyon viselte meg, bár Luluka néha aggódott, ha kimentem a szobából, de Lüszi fensőbbségének teljes tudatával megkereste a legjobb helyet és onnan tekint le ránk, alattvalóira! :)
Ez a csendélet a nappalink egyik sarka
...ez pedig a hálónk bal sarka...
...emez meg a hálónk jobb sarka
Ehhez a két helységhez nem nyúlunk idén. A háló 2 éve lett kifestve, a nappali festése pedig nem fért bele az idei költségvetésbe, ...azt majd jövőre.

2010. június 16., szerda

Hát kellett ez nekünk???

Kellett,bizony!!
Nehogy az agysejtjeim eltunyuljanak, újabb projectbe vágtunk. Igen. Mert egy lakás felújítás, na jó, "csak" festés nem csak fizikai munka, hanem komoly logisztikai feladat egy nőnek, ráadásul a lakást olyan állapotba rendezni, hogy közben élni is lehessen benne, a gyerek is megtalálja abban a kritikus pár napban az abszolút-nélkülözhetetlen kütyüit, a férj is le tudjon ülni este egy sörrel a kezében az aktuális meccset és rémesen idegesítő "méh-zümmögést" szemlélni. (Tényleg! Nem tudom ki hogy van vele, de biztos öregszek, mert időnként azon veszem észre magam, hogy kedvtelve nézem azon a zöld pályán tébolyultan rohangászó izzadt férfi testeket... De ez a VB. még véletlenül sem engedi meg nekem ezt a kis "kalandot", oly' annyira idegesít ez a folyamatos zümmögés, hogy pillanatra sem tudok megfeledkezni arról, hogy én egy 41. életévében lévő tisztes asszony vagyok, így inkább durcásan kivonulok a meccs elől a szobából és a hálóban a lányommal elmerülök az "Alkonyat" című remekműben szereplő Robert Pattinson szenvedő arcában. Kizárólag az óvó-babusgató anyai lelkem dolgozik ilyenkor! Igen!! Biztos!!)
Na, ott tartottam, hogy a férjnek meg kell legyen egy kis hely és közben még van 2 négy lábúm, akik testi épségéért, kiegyensúlyozott jó kedvükért szintén én felelek. Aztán várom a festőket, jönnek időben, szemrevételezik a terepet és szívfájdalom nélkül elkezdenek rombolni. Igaz, hogy erre vártam, de akkor is megdöbbentően rossz nézni, ahogy tépik le a gyerek szobában a régi tapétát. Aztán átcsapok pincérnőbe... Ásványvizet, kávét? Igen, kérnek. Aztán jön az anyagbeszerző titulus. Festéket kell vegyek. A férj szabad kezet ad... egy kitétellel, szép legyen a végeredmény! Na, most tudjuk, az ízlésen nem lehet vitatkozni. Remélem, ami nekem szép, neki is az lesz. Mondják, teher alatt nő a pálma! :) Aztán jön az élelmezési menedzser. Bevásárlás Lidikében és Fresiben. Mindenki kedvére tenni, senki se haljon éhen...
Végre esteledik. Már csak a holnapi napra kell előkészülni, még egy-két dolgot leszerelni a férjnek segédkezve, és a már full-on lévő nappaliban elhelyezni. Fürdés, Barátok közt és már mehetek is csicsikálni. Kell az erő a holnapi naphoz is...

2010. június 15., kedd

Magdikánál jártunk...

Hétfőn olyan jó napom volt, mint mostanában régen.
Meglátogattuk Dorkámmal Magdikát. Hosszas szervezés után ez az egy nap volt lehetséges közel s távol.
Reggel 9-re érkeztünk meg és hoztuk magunkkal a felhőket és a hideget. Na, meg egy kis ajándékot.
A látogatásunk legfőbb apropója ugyanis Magdika kerek számú szülinapja volt. Dorkám egy kis üvegmatrica mandalával készült Magdikát megköszönteni:
Én pedig egy kis saját készítésű peddignád-kosárkával...
...és egy varrós dobozzal készültem, aminek a tetejét több technikával díszítettem. Festettem, varrtam, és ragasztottam rá kristályokat is...
...a belsejét pedig Barbi hatására textillel béleltem.
Ismét bebizonyosodott, hogy Magdikával nagyon egy hullámhosszon tudunk lenni, úgy beszélgettünk, mintha előző nap váltunk volna csak el egymástól, pedig volt az már majd' egy éve. Csak beszélgettünk, meséltünk egymásnak az életünkről , a családról, Magdika ismét mutatott egy-két trükköt a varrás terén. Incsi-fincsi sütikével, házi szörppel, isteni ebéddel kínált bennünket, meg fagyival. Úgy elrohant az idő, hogy már indulnunk is kellett haza, mert Lulukánk itthon, keresztbe tett lábbal várt, hogy vigyük már sétálni, dolgát intézni...Ahogy vezettem haza felé, a látogatásunkon járt az agyam és akkor jöttem rá, hogy még mi mindenről nem beszélgettünk...na, de ne legyek telhetetlen! :)
Magdika búcsúzóul Dorkám kezébe nyomott egy ajándékszatyrocskát, amiben ez a bájos kis hölgyike lapult egy tábla csoki társaságában:
Olyan jó volt, olyan jól éreztük magunkat, köszönjük Neked, Magdika ezt a szép napot!!!

2010. június 11., péntek

Dolák rajongók, figyelem!!!!!

Egy weblapra szeretném felhívni a figyelmet.
Az apropója nem más, mint, hogy ezt a weblapot -team munkában- a keresztlányom, Zsani (17éves) készítette.
Zsani már kicsi -3 éves- korától kezdve Besenyő család rajongó, erre konkrét bizonyítékom is van! :) Aztán mikor pár éve kitalálta, hogy Ő bizony megtanul gitározni és véghez is vitte ebbéli elhatározását, az is ennek a csapatnak volt köszönhető, konkrétan Dolák-Saly Róbertnek, aki időközben Zsani példaképe lett.
Zsani eleinte csak igyekezett eljutni mindenféle előadásra, ahol csak fellépett kedvence, közben pedig betanulta szinte az összes Dolák-figurát. Boborjánt szinte tökélyre fejlesztette. Aztán elkezdett egy rajongói oldalt szerkeszteni. Közben egyre közelebbi kapcsolatba került DSR-rel és kedvéért kitanulta a weblap szerkesztést, majd közös erővel létrehozták ezt a weblapot, a Dolak.hu -t. Hatalmas mennyiségű anyagot dolgoztak fel a weblapra.Egy érdeklődő itt aztán mindent meg tudhat DSR-ről, mindent, amit a szakmai életét illeti. Jó szívvel ajánlom!

2010. június 10., csütörtök

Június

Semmi kreatívot nem tudok mutatni. Ha valaki azt szeretne látni most nálam, félek, csalódni fog.
Zajlik körülöttünk az élet, egyszerűen nem vagyok képes semmit csinálni, ami a fenti kategóriába tartozhatna.
Némi egészségügyi gondokkal küzdök immár 1,5 hónapja, de erről nem szeretnék beszélni.
Dorkám Pünkösd óta beteg, már nem is megy ebben a tanévben suliba. Kezdte Hörghuruttal, folytatta asztmatikus köhögéssel, arcüreggyulladással, majd középfülgyulladással.
Statisztikánk az elmúlt 3 hétre: 7-szeri orvoslátogatás, 2 fajta antibiotikum, Ventolin spray, Bioparox, Rinofluimucil,  Normaflore, Otosporin, Prospan, Algopyrin.
Tele van a bakancsom, remélem egyszer csak kinövi ezt az érzékenységet.
Mutatok egy képet, ahogy alszik. Egyszerűen nem tudok betelni még mindig a látvánnyal, ilyenkor mindig előjön bennem, hogy : "Édes istenem, tényleg nekünk adtad ezt a cserfes, kedves, hisztis, imádni való csajszit? Tényleg szülők lettünk?" Már több, mint 11 éve született Dorka, de még mindig alig tudom elhinni, olyan sokáig vártunk rá...
Hagy dicsekedjek egy kicsit. Dorkám betegen ment zongora vizsgázni május 29.-én. 5 darabot kellett előadnia. Még betegen is sikerült a vizsgája, nem is akárhogy. 5-ös lett!!!!!!
Ahhoz képest, hogy vizsga előtt a tanár néni nem volt 1,5 hétig és Dorkám a vizsgát megelőző 3-4 napban lázasan, fejfájósan még a zongorához sem tudott ülni. Vizsga reggelén és megelőző estéjén 2-szer zongorázta el darabjait, és kész. Ennyire tellett a felkészülése. De így is sikere volt! Ismét előadói készségét, virtuozitását, kiállását dicsérték. ÉS! Ami még fontosabb. Dorka folytatni akarja a zongorázást. Jövőre 4.-es zongorista lesz a lányom!! :)
Másik nagy esemény a családunkban: lecseréltük autónkat.
Nagyon, nagyon régi vágyunk teljesült, egy szép, magas fekvésű kocsink lett, egy Opel Zafira. Nem mai csibe a kicsikénk, 6 éves volt a napokban. De nekünk nagyon tetszik, nagyon kényelmes beszállni, utazni benne, nem utolsó sorban kiszállni belőle sem egy tornamutatvány.
A kocsi vétel nem volt egyszerű dolog. Meggyűlt a bajunk az autó kereskedővel. Először rossz szerződéssel adta el nekünk a kocsit, idén változtak az autó adás-vételi szerződés tartalmi és formai előírásai, erre meg nekünk még a tavalyi előírásoknak megfelelőt adtak.
Az okmányirodában világosítottak fel bennünket erről, aztán végre a jó szerződéssel a kezünkben ismét mentünk az okmányirodába, akkor meg kiderült, hogy a kocsi rendszáma vásárolt rendszám, azaz nem a kocsi tulajdona, hanem azé, aki megvette a rendszámot. Tehát így a kocsit nem tudják átírni, le kell mondatni az eladót a rendszámról, akkor átminősítik normál rendszámmá, akkor át tudják írni majd a kocsit a nevünkre. Na ez sem ment egyszerűen, a kereskedő nem akarta elhinni, hogy ez így van, de semmiképp nem akarta ide adni a vevő elérhetőségét, így megint csak vártuk, hogy intézkedni méltóztasson a kereskedő.
A kocsi átadása sem volt épp túl spilázva a kereskedő részéről. Komolyan mondom egy kiló kenyeret tisztességesebben ad át a kis közértben "Lenke néni". Na mindegy, túl vagyunk rajta. Aztán jött a régi kocsink, a skoda eladása. Naná, hogy itt is voltak problémák, az eladás előtt le akartuk fényképezni a kicsikét, meg hát amúgy is illik egy kicsit kicsinosítani a menyecskét, hát elvittük egy autó mosóba külső-belső mosásra. Hát erre nem letörték a belső, hátsó pótféklámpát? Ment a duma, hogy úgyis sz@r volt, majd hogy nem szerencsésnek érezhettük magunkat, amiért megoldották helyettünk, amúgy is mit vagyunk oda, úgyis eladásra kerül a kocsi. Végén már elkezdtek velünk kakaskodni, hogy mindjárt felrúgnak bennünket meg egyebek. Végül begerjedtem, felhívattam velük a főnököt, az nem győzött bocsánatot kérni és hogy természetesen  jót állnak a károkozás miatt. Ez így is volt, a főnök javára legyen mondva és még kaptunk egy külső-belső mosást is kárpótlásul. Lefényképeztem a kocsit, majd felraktam a netre. Megnéztük milyen áron mennek az ilyen korú járgányok, kigondoltunk egy árat. Két nap múlva már el is adtuk a kis öreget. Fájt egy kicsit a szívem miatta, de itt van helyette Zafika. :)
Mindent összefoglalva az utóbbi 1-1,5 hónapban minden ügyünk kisebb kálváriával zajlik. Legyen az bármi.
És akkor még egy-két kép életünk egy-egy pillanatáról:
Lulu baba pihizik.
Itt a kutya, hol a kutya? (Ő bújt el! :))  )
Aprótalpúak alszanak.
Így szeret hozzám bújni ez a kis bestia...
Dorka mostanság nem mindig szereti, ha fényképezem... :) de én meg nem hagyom magam! :))
Szépséges orchideám, immár 2,5 hónapja díszíti a szobánkat!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails