Alakulunk...

..., mint púpos gyerek a prés alatt.
Pénteken este levonultak a festők és mi elkezdtük a takarítást, rendezkedést.
Szombaton lendültünk bele igazán. Először a kisebb helyiségekkel akartunk  kezdeni, azok olyan kis kompaktabbak, így hamarabb lehetett siker élményünk. Így kezdtük a W.C.-vel, majd Janim a konyha szekrényeket vette kezelésbe a létráról én meg a fürdőben molyoltam, aztán cseréltünk. Férjem a fürdő csempéit kezdte sikálni én meg a konyhapultot kezdtem tisztogatni. Délután 5-re már annyira elfáradtam (sajnos mostanában eléggé harmatos vagyok), hogy a férjem ágyba parancsolt, Ő pedig, a drága, még végig sikálta az előszoba szekrényeit. Másnap kezdtük a gyerekszobát rendezgetni, visszacsavarozgatni a polcokat, lámpát. Helyére tolni a szekrényeket. Aztán a délután már lazábban telt, mert Janim(45) és Hugicám szülinapját tartottuk Hugicáméknál. Mi vittük a folyékony élvezeti szereket (üdítők, ásványvizek, sörök), Zsuzsi adta a szilárd, tápláló finomságokat marha pörkölt, pogácsa és egyéb nyalánkságok képében. Úgy kellett ez nekem, mint a manna. Még a buli előtt mentünk vásárolni a helyi hipermarketbe, azt éreztem, hogy mindjárt sikítok olyan ideges voltam, aztán uralkodtam magamon és csak a könnyeim potyogtak. Na, azért az sem volt épp felemelő érzés. Már idejét nem tudom, mikor láthatta valaki idegen a könnyeim. Aztán megérkeztünk Zsuzsiékhoz, dumcsi-dumcsi, nevetgélés és lassan elkezdtem felengedni, megnyugodni. Este 7 körül, mikor mentünk már haza felé, akkor éreztem, mintha kicseréltek volna. Nagyon jó volt!!!!
Hétfőn átjött Anyukám, sőt még a nagy keresztlányom is és együttes erővel neki kezdtünk a visszapakolásnak.

...és akkor most néhány beígért kép Naomi kedvéért

  Ez a szoba külső sarka, ez a festés előtt, mint képen látható, borzasztó állapotban volt. Az utolsó hónapban Dorkát már nem is altattuk a szobájában.

A lakásunk egy 10 emeletes panel 8. emeletén van és pechünkre szélső lakás. Ebből kifolyólag a panel összeeresztéseknél nagyon rossz volt a szigetelés. A szövetkezetünk most jutott oda, hogy szigetelni tudta a végfalakat, így Dorkám szobájának is az egyik fala szigetelve lett kívülről. Mi pedig az ablak falát szigeteltettük belülről. Reméljük így már jobb lesz a szoba klímája.

A szoba észak-keleti fekvésű, a nap max. reggel 10-ig süt be, ezért választottuk ezt az erőteljes narancs színt.

Amúgy, úgy tele van pakolva a szoba, hogy a legtöbb a plafonból látszik :) ami szintén narancs színű...

A szoba az ablak felől nézve, ide fog kerülni a zongora...

Na? Mit mondtam? :)

Felette ezernyi polc a játékoknak és a könyveknek...

Legfelülre Zsani segítségével kerültek fel a régi könyvek...

Amiket Anyukám segített portalanítani...

Még az állatkáink is állandóan velünk voltak, mindig akadt valami nagyon érdekes dolog, amit jól meg kellett nézni...

Lassan, napról napra haladunk, már helyén vannak a játékok, a könyvek, az ágy, az íróasztal, a komód.

Ma a ruhákat szeretném selejtezni, délután pedig megyünk az évzáróra. Idén először talán nem fövünk meg a suli udvarán...

Mivel Dorkám Pünkösd óta nem volt suliban, az osztályfőnöknek nem tudtunk ajándékot adni pedagógus napra, pedig igazán megérdemli, mert egy csupa szív kis nő, igazi tyúkanyó típus. 

Tegnap előkotortam a varrógépem és varrtam neki egy kis ajándékot. Gondolom nem kell senkinek sem bemutatni... :)

...és ....így...ez van velünk mostanában...