2010. február 27., szombat

Hermin-mama

Új családtag, Hermina, érkezett hozzánk Magdika jóvoltjából.
Még nyáron ígérte nekem Magdika, ha ki akar bújni a szívéből egy nekünk való kis lény, akkor azt nekünk adja, sőt, ránk gondolva, nekünk készíti majd el.
Így született meg szépen lassan porcikájáról-porcikájára ez a jóságos maminka, Hermina.
Hosszú élete során megtanult mindenféle bűbájt, varázslatot, melyet ezentúl -titokban megsúgta nekem- a mi kis családunk szolgálatába állít. Itt őrködik felettünk (szó szerint!) éjjel és nappal, jóságos, bölcs tekintetével simítja ráncaink. Komolyan mondom én ennél a jóságos arcnál szebbet boszinál még nem láttam. Ránézek és mosolyognom kell, reggel megkérdezem, hogy telt az éjszakája és Ő kedvesen rám néz, tekintetében látom a békét. És ha ott béke van, akkor bennem is az lesz, történjen bármi csúfság a világban.
Remélem nem lesz sok dolga Hermin mamának, nem ér bennünket semmi olyan baj, amihez az Ő különleges segítsége kellene.
De most hadd meséljek magáról Hermin mamáról.
Ő, kérem, 1 méter körüli, kora ellenére igen csinos alkatú hölgy. Van ám neki mindenféle csinos ruházata. (Több képet Magdika képtárában lehet találni róla, itt.)
Magdikára oly jellemző módon aprólékosan lett kidolgozva minden részlet Herminen. Van neki harisnyája, harisnya tartóval, van neki alsó szoknyája csipkével, van neki szoknyája, nem is akármilyen, olyan , hogy bátran a seprűjére pattanhasson anélkül, hogy zavarba kellene jönnie a felcsúszott szoknya miatt. Szépséges, ropogósra keményített köténykéje tökéletesen passzol a szoknyája színeihez. Vállkendője finom illatos és díszként rávarrva életének szép emlékeit őrzi: egy kristály, egy gomb, egy tengeri csillag, egy vasmacska és még sorolhatnám...
Haja szép vörös, ami már önmagában is különleges, ráadásul olyan, mintha csak most jött volna a fodrásztól, tökéletesen rendezett loknik hívják fel a figyelmet a fülbevalóira. Vagányságára jellemző, hogy füleiben különböző fülbevaló van, sőt az egyikben kettő is csillog. Fején helyre kis kalap díszeleg, melyen mindenféle kis fidrek-fodrok vannak közepükben egy kakas forma gombbal. Számomra mégis a legszebb testrésze a feje. Kis pufók arcocskája, gyönyörű zöld szemei, szép ívű szemöldöke még az állán lévő kis bibircsók is a kedvencem. Hermin teljes lelki békével viseli a kor előrehaladtát, a szeme romlását is csinosan leplezi, orrán csinos kis okulárét visel, melyet a biztonság kedvéért szép kis lánccal rögzít a kötényéhez. De lánc van a nyakában is, 3 soros. ...és még sorolhatnám az apró részleteit Herminünknek, de akit érdekel látogassa meg és ismerkedjen meg vele személyesen is. :)
Magdika ezúton is szeretném megköszönni Herminkét, nem tudom szavakba önteni mennyire tetszik, pont olyan, amilyet csak megálmodni tudtam volna!!!!!!!

2010. február 25., csütörtök

Anya a pácban

Tegnap néztem meg ezt a filmet.
A film mindössze egy napot mesél el, egy család-egy napját. A fő vonal egy internetes felhívásról körül forog: "írd meg 500 szóban mit jelent számodra az anyaság!"
Uma Thurman ismét nagyot domborít a filmben. Na jó, elfogult vagyok vele, mert egyszerűen szimpatikus nekem ez a nő, és kész!
De szerintem tényleg megcsillantja emberi oldalát:
  • mer lompos lenni,
  • mer pofákat vágni,
  • mer világgá menni (csak egy picit),
  • mer szembeszállni a pofátlan autósokkal az utcán,
  • mer bocsánatot kérni, ha tévedett vagy túl lőtt a célon,
  • meri feladni elveit a szülinapos kislánya kedvéért.
A férje ( Vészhelyzet Green dokija) halálos nyugalommal kezeli kissé zakkant feleségét. Mily meglepő Uma a filmben blogot ír a mindennapjairól, próbál érvényesülni és visszatalálni a felnőtt társadalomba a játszótéri depis anyukák mellől és mindezek közben igyekszik nem elveszteni önmagát. Keserédes történet.
Érdekes látni az amerikai szabályozottságot: ma nem parkolhattok itt, mert jönnek az utcaseprők vagy mert filmforgatás lesz; kutyát szigorúan a kezedben a kutyagumi felszedésre szánt zacsival sétáltathatsz, (na jó ezt megértem, csak azt a közfelháborodást nem, ami nem tolerál semmit, azt se, ha valaki 2 percet kér a kutyakaki felszedésre, mivel előbb bekötné a gyerekét az autóba...), bőgjünk együtt bőgő gyerekünkkel, mert az megnyugtatja gyermekünket (na azért azt nehezen hiszem, hogy Dorkát megnyugtatná, amikor bőg, ha én is elkezdenék bőgni... lehet, hogy elhallgatna egy pillanatra, de nem a megnyugvástól...).
Döbbenet ez az Amerika. Legalábbis, ami átszivárog hozzám belőle. Minden annyira megvan mondva, annyira a szájukba van rágva, elismerés illeti mindazokat, akiknek két önálló gondolatuk van egymás után. Nálam az volt eddig a csúcs, amikor egy lakóautós baleset sérültjei beperelték az autógyárat, mondván nem hívták fel a figyelmüket arra, amikor vették a lakóautót, hogy vezetés közben nem lehet hátra menni kávét főzni...hát ők hátra mentek magára hagyva a vezetőülést és közben balesetet szenvedtek, na, de ha senki sem mondta nekik, hogy nem szabad?!! Hűűű, apám! És még mennyi mindent nem mondtak, csak kicsit gondolkozni kell! Hát, csoda, ha ma veszek egy elektromos készüléket, a használati útmutató 3 oldalából 2,5 oldal arról szól mit csinálhatsz és mit nem a készülékkel?! Egyik kedvencem a vízforralónk leírása volt: ha végképp tönkre megy a készülék, tőből vágjam le a kábelt és aprítsam fel apró darabokra (hogy pontosan miért, azt nem tudom, lám, ezt nem mondták meg!), semmisítsem meg úgy, ahogy van a kábelt. Zizzzz! Tiszta terminátor utánérzésem van, nehogy magára találjon a gép és önálló életbe kezdjen? Vagy mi?
...na hova jutottam az én kis film ajánlásommal...?! :)
De a film, az szerintem tényleg tök jó! :)))

2010. február 24., szerda

Egy kis gyors segítséget szeretnék kérni...

...még hozzá Dorkámnak,
ugyanis jelentkezett a március 11.-én tartandó versmondó versenyre és találni kellene neki valami jó kis verset.
Péntekre, azaz holnaputánra kell kiválasztani a művet.
Kitétel, hogy magyar költőtől kell legyen a vers, nem lehet Romhányi (hogy miért, azt nem tudom), nem lehet ballada és nem lehet versrészlet.
Dorkám most 5.-es, erőssége a kifejező előadásmód, a kis huncutkodás, egy-egy kacsintás vagy mosoly. Nagyon szép, bársonyos hangon tud szívhez szóló verseket előadni, fontos számára a dallamosság és a ritmika.
Nagyon kérlek Benneteket próbáljatok segíteni találni egy neki fekvő verset, én nagyon szeretem a verseket, de -bevallom- nem vagyok művelt ezen a területen.

2010. február 22., hétfő

Na, végre...

...tudok mutatni valamit, na nem nagy dolgot. Lulunak kötöttem egy ujjatlan pulcsit. Hosszan méregettem, számolgattam és hát persze, hogy nem első neki futásra sikeredett jóra, na,de nem adtam fel és kész lett.
Már fel is avattuk.
 
Séta Dorkával
 
Amúgy nagyon klassz hétvégénk volt. Anyucika pénteken felutazott Pestre, hogy kicsit megdajkálja a gyerekeit. Ő úgy szokta mondani, hogy az anyatej raktárakat feltölti, mi pedig, mint a púpos tevék magunkba szívjuk Anyácskát a következő találkozásig. Ez alkalommal sikerült Anyucit megfűteni, hogy pénteken nálunk aludjon, így több időt tudtunk vele tölteni. Olyan jó érzés volt reggel hozzábújni és beszívni bőre illatát és dorombolni a simogatásától. Doromb, doromb...
Aztán még kicsit dicsekedni szeretnék, a változatosság kedvéért most a bátyám keze munkájával.
A bátyám még tavaly ősszel részt vett egy jobb agyféltekés tanfolyamon. Azóta ilyen képeket rajzolgat. Őrület, nem?! 

2010. február 17., szerda

Hahó! Élek és virulok... nagyjából :)

Többen érdeklődtetek itt-ott, hogy mi van velem, miért "hallgatok".Nem is tudjátok, hogy milyen jól esett!
Hogy miért nem írtam? Röstelltem magam. Röstelltem, hogy semmi mutathatót nem alkottam.
"Csak" magunkról tudtam volna írni:
  • arról, hogy Dorkám állandóan beteg. Egyik légúti nyavalyából esik a másikból. Ilyen-olyan kivizsgálás. Minden rendben hála az égnek, de még vannak hátra újabb vizsgálatok. A doktor nénink azt mondta, hogy a serdülő korú lányoknak, akik a nemi érés küszöbén vannak, az immunrendszerük megegyezik egy bölcsisével. Hát mi nagyon ott toporgunk azon a bizonyos küszöbön, a hormonok helyettünk is dörömbölnek... várom is, meg nem is. Várom, mert egyrészről ez az élet rendje, másrészről hátha tényleg rendeződik akkor Dorkám egészségi állapota. Nem várom, mert mi nők tudjuk csak igazán, hogy nem egy leány álom az első pár év, amikor a kislányból nagylány lesz. Görcsök, rosszullétek stb.
  • arról, hogy Dorkámnak most volt a farsangja, és volt olyan kegyes a náthája, hogy megengedte, hogy  részt vehessen rajta Dorkám. Az iskolában az osztályoknak húzni kellett témát. Idén a témák a tánc stílusok voltak. Dorkámék egy nagyon hálás témát húztak: a DISCO-t. Zenének az Abba: Waterloo című számát választották.

És akkor mutatnék még egy képet Dorkám szeméről is. Mindig tudtam, hogy nagy szempillái vannak, de hogy ekkorák!!! Mondtam is neki, köszönje meg szépen a drága Apucikájának, Ő tette vele ezt a szépséget!!!! :))
Aztán még írhattam volna arról is, hogy
  • nálunk a február felér egy kisebb fajta karácsonnyal. Így aztán volt nagy családi összejövetel, meg dínomdánom, meg "ereszdelahajamat"! :) Jó volt!
  • a kiskutyánkat február 1-én megműtettük, az ivartalanítás volt a fő ok, de azon kívül még kihúzták neki a 4 tejszemfogát is. Ezekről az élményeinkről bővebben beszámolok itt és itt. Ha van kedvetek olvassátok el. Minket, pontosabban engem eléggé megviselt, de Lulut, hála az égnek, szinte egyáltalán nem.
  • ...csordultig van a szívem Lulukánkkal. Egyszerűen imádom. Kedves, bájos kis lényét, ragaszkodását, nagy eszét, vidámságát. Eddig is elég rossz alvó voltam reggelente, mondhatni a tyúkokkal fekszek és kelek, de mióta Luluka vár a nappaliban és majd' szétesik úgy csóvál, iciri-piciri gombócban várja, hogy megsimogassam, becézzem. Na, azóta nem sűrűn alszok 6-ig. Hétvégén sem. Picit megébredek, ránézek az órára, látom, hogy még nagyon korán van, aludni kéne még, de eszembe villan ez a kis drága és nem bírok tovább az ágyban maradni. Olyan mintha minden reggel karácsony reggel lenne és várna kint az ajándékokkal teli nappali és én izgatottan megyek ki, hogy találkozhassak a kicsikénkkel... Lulu mindenkivel kedves, ha jönnek hozzánk fel kell venni, mert olyan nagyon örül, hogy valaki véletlen rálépne, annyira ott kavar a lábak alatt. Az utcán is mindenkinek örül, a gyerekeknek különösen. Vendégségben is voltunk már vele és kifogástalanul viselkedett mindannyiszor. Lüszivel is teljes az összhang.




    Szóval, szuper a kis kutyánk. Dorkám idei egyik kötelező olvasmánya A kis herceg volt. Én bizton állíthatom, hogy Lulu teljesen megszelídített bennünket! Vagy mi őt?! Ki tudja ezt pontosan, de mindegy is! A lényeg, a lényeg! :) (Egyébként most is itt fekszik a lábamnál és figyel. Kis tündér!)
  • ...a munkába kezdek belerázódni, kezdem élvezni, hogy térnek vissza a könyvelési ismereteim. 
  • ...díjat kaptam, sőt ami nekem is és Dorkám szívét is melengette, hogy Dorkám is díjazott lett. Edit gondolt ránk. 



    Editkém! Ezúton is köszönjük Neked, fogunk egy bejegyzést szánni a díjnak is.
  • ...Gina is meglepett egy díjjal. Ginám, Neked is köszönöm, ezúton is!




  • ...ma voltam pajzsmirigy UH-on. Minden változatlan...és ez jó, az én esetemben, tralala! :)
"Röviden" ezeket mesélhettem volna az elmúlt hónapban, meg még biztos lett volna más, csak épp nem kreatív...
Puszilok Mindenkit, akinek hiányoztam... és azt is, aki gondolt rám!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails