2010. február 22., hétfő

Na, végre...

...tudok mutatni valamit, na nem nagy dolgot. Lulunak kötöttem egy ujjatlan pulcsit. Hosszan méregettem, számolgattam és hát persze, hogy nem első neki futásra sikeredett jóra, na,de nem adtam fel és kész lett.
Már fel is avattuk.
 
Séta Dorkával
 
Amúgy nagyon klassz hétvégénk volt. Anyucika pénteken felutazott Pestre, hogy kicsit megdajkálja a gyerekeit. Ő úgy szokta mondani, hogy az anyatej raktárakat feltölti, mi pedig, mint a púpos tevék magunkba szívjuk Anyácskát a következő találkozásig. Ez alkalommal sikerült Anyucit megfűteni, hogy pénteken nálunk aludjon, így több időt tudtunk vele tölteni. Olyan jó érzés volt reggel hozzábújni és beszívni bőre illatát és dorombolni a simogatásától. Doromb, doromb...
Aztán még kicsit dicsekedni szeretnék, a változatosság kedvéért most a bátyám keze munkájával.
A bátyám még tavaly ősszel részt vett egy jobb agyféltekés tanfolyamon. Azóta ilyen képeket rajzolgat. Őrület, nem?! 

5 megjegyzés:

  1. Lulu szerencsés :-)
    Az öcsédnek meg valóban gratuláció jár.

    VálaszTörlés
  2. De édes a kis Lulu ebben a ruciban! :o))
    Micsoda rajzok!! Nagyon ügyes az Öcséd! Gratulálok!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon csinos a kutyalány pulcsija.
    Most már a sétáltatójának is csinálhatnál egyet.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon édes pulcsit kötöttél Lulunak.Biztos nem fázik benne.
    A jobb agyféltekés tanfolyamon résztvevők eszméletlen képeket rajzolnak.

    VálaszTörlés
  5. Aranyos vagy kicsi Ejcsikém!
    Majd megismételjük ezeket az anyanapokat.
    Az Öcséd pedig a Bátyád! (én már csak tudom)

    VálaszTörlés

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, hogy írsz nekem!! :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails