2009. november 27., péntek

Játék mustra 2.

A következő játék, amiről véleményt szeretnék mondani az ismert Verne regény címét viseli:


Mivel kértétek, hogy elrettentő példákat is írjak, részünkről ez a játék eddig ebbe a kategóriába tartozik.
Ez a játék is a neves Piatnik cég játéka, nevéhez méltón nagyon szép kivitelű, gazdag játék, rengeteg ilyen-olyan zsetonnal, ilyen-olyan kártyával szép játéktáblával, szép rajzokkal. A játékszabály pedig.... hát a játékszabály, az nem semmi.
Ez a játék tulajdonképpen a keresztfiamé, Ádámé. A sulitól kapta ajándékba jó tanulmányi eredményeiért.
Nyáron velünk nyaralt Ádám és elhozta magával ezt a játékot, hogy közösen kipróbáljuk.
Ronda esős nap volt. Naaaaagyon szenvedtek, unatkoztak közös erővel Dorkával. Agyunkra mentek már. Épp nem értünk rá játszani velük, na gondoltam, itt az idő, utazzanak a Föld körül.
Leültettük őket a szoba közepére a szőnyegre, kipakoltak. Megláttam a játékszabályt... na nem baj, végül is már elég nagyok, jó lesz szövegértés gyakorlásnak...
Ott hagytuk őket, hadd molyoljanak a játékkal.
Kimentem a konyhába főzni az ebédet és egyre csak azt hallom, hogy:
  • nem, azt nem oda kell tenniiiii!
  • most ki is lép?
  • hova is?
  • ezzel mit kell csinálni?
  • Ide tedd!
  • Nem! Ne oda!
  • Anya! Ezt nem értjük!
  • Keresztanya! Segíts!
Odadörrentem: Ne csináljátok már! Egy 4.-es és egy 5.-es gyerek nem ért meg egy társast?
Kezdjétek elölről és felváltva, lassan olvassátok a játékszabályt!
Megint jött a szöveg:
  • Ne ide!
  • Ne oda!
  • Ezzel most mi legyen?
  • Anyaaaa! Gyereeee!
Épp végeztem! Nagy dirrel-durral bementem, hogy na, majd most szétcsapok köztük. Hát milyen dolog ez?
Leültem én is a mélybe, és nagyon okosan elkezdtem nekik felolvasni és mutogatni, hogy ezt ide, azt oda, emezt meg emide... vagy nem is... amoda... vagy miiii van?
Jó, menjünk ebédelni! Majd utána, újból neki látunk, újult erővel.
Ebéd.
Hívtuk az erősítést, a páromat. Kiültünk a lugasba, akkurátusan elrendeződtünk, na kezdjük...
1 óra múlva még mindig nem tudtuk, hogy mit hova, hogyan. Feladtuk.
Ádámtól kölcsön kértük a játékot, hogy majd a hosszú, téli estéken neki bodorodunk megint, hátha rájövünk a játék lényegére.
Itt a játékszabály, hátha más megérti:



 






... Még nem jött el az a hosszú, téli este. 

2009. november 25., szerda

Játék mustra

Arra gondoltam, hogy megosztom veletek egy-egy társasjátékunk leírását, mintegy segítséget nyújtva, ha ott álldigálsz a játék bolt polcai előtt és tökre nem tudod, melyik játékot válaszd csemetédnek. Nagyon sok játékgyártó cég igen csekély információt ír a dobozra a játék lényegét tekintve, ezáltal halvány sejtelme sincs a leendő vevőnek mit is várjon a játéktól... Én is így jártam nyáron, közeledett a férjem szülinapja, a fő ajándékát addigra már megkapta, de nem lehet - felőle lehet, csak én nem tudom elképzelni -, hogy üres kézzel járuljak elé a nagy napon. Épp nyaraltunk, így időnk, mint a tenger...Nagyon szeretünk közösen játszani esténként, vagy hétvégén. Sokat társasozunk, végre Dorka is belenőtt abba a korosztályba, hogy már lehet kicsit rafkósabb, izgibb játékokkal játszanunk. (Mikor kicsi volt, akkor is sokat játszottunk, akkor nekünk az élvezetet az jelentette, hogy láttuk Dorka örömét.) Így egy játékboltba vettem az irányt és hosszas kínlódás után ezt a játékot választottam. Szerepet játszott a gyártó neve és az ár a választásomban.
A Piatnik szerintem kártyajátékokban nagyon "ott" van! Szerencsénk volt, nem csalódtunk. (De volt már úgy, hogy pórul jártunk és belefutottunk nagyon unalmas vagy túl bonyolult játékba.)
Szívből ajánlom
jelenlegi favoritunkat:

Ez egy nagyon változatos kártyajáték. A játékban szerepet játszik a szerencse, de sokkal többet a logika, a taktika és akár játék közben a  taktika váltás. Nyár óta minden héten játszottunk eddig vele és még nem tudtuk megunni. Ritka példája ez a játék annak, hogy lehet jót játszani vele ketten is, de többen is.
Tehát a leírás:




Jelenleg kb. 2.500-3.000,- körül van az ára, ami szerintem nagyon kedvező.
Ha lesz rá igény, több játékot is bemutatok, de megmutatom az elrettentő példáinkat is.

2009. november 21., szombat

A kondi terem és én...


Az úgy kezdődött, hogy még tavaly a Bátyámék elkezdtek egy kondi terembe járni.
Aztán a Húgomék is.
Aztán a zúram is...
Aztán én is (ezt halkan és lábujjhegyen mondom)
Vasárnap volt. A hajam lelakva, de nem baj, úgy is önszántamból megpróbálok megizzadni... Már úton voltunk az én drágámmal, amikor mondta, hogy miként fog zajlani a bedokkolás.
-Mondd szépen mit szeretnél csinálni, a nevedet, fizesd a belépődet, vedd el a szekrénykulcsod, jobbra indulj, ott van a női öltöző...ja és még egy fényképet is fognak csinálni rólad...
ÁLLJ! Így? Ilyen fejjel? Na, ez kivágta a biztosítékot...
(Nem vagyok hiú, de olyan kevés hajjal áldott meg az édes, drága, jó apám, hogy az már igazságtalan... a Bátyámnak bezzeg annyi jutott, hogy, ha a férjem, Dorka és én összetennénk a hajunkat, akkor sem lenne annyink, mint neki. Utánam 7 évvel jött a Hugicám, hát neki meg annyi van, hogy a fodrászt leveri a víz, ha bejelentkezik szárításra, miután végez Zsuzsi hajával, lazító masszázst kell vegyen a szalon masszőrétől. A második gyereknek miért nem tudott igazságosan ugyanannyit adni??????)
Na, bekúsztam a szőnyeg alatt a edzőterembe, becsekkoltam, a fénykép valahogy elfelejtődött, hála az égnek (gondoltam: Na, persze!!!! Ők is belátták, nem kell ezt megörökíteni! :)   )
Bementünk az öltözőbe Zsuzsival, átvedlettünk bombázó (én nehézbombázó) konditermi macává. Na, kezdjük az ismerkedést a gépekkel...
Ho-ho! Ez az én helyem, a legtöbb kínzógép tv-vel van ellátva. Nézzük csak, milyen csatornák vannak, hoppá, van Deco tv, ez az! Na, kezdjük. Bicajra pattantam, füldugó betéve, tekerjünk... Állj! Nem szól a tv, babra itt-ott. Nem jó ez a tv. Víz, kulcs, füldugó, törülköző felkap, megyek másikra. Lepakolom a cuccaim, kicsit csinosítom a környezetem... legyen már otthonosabb! Nem? De!!!!
Na, gyúrjunk vazze!
1 perc, 2 perc, 3 perc...8 perc... áááá, ez nem tetszik. Megyek a futópadra...lehet ott sétálni is! Nem?
Megint cuccokat összeszedni, átmegyek, lepakolok, csinosítok (nem engem!), nagy nehezen beprogramozom a gépet, start!
Kezdjünk kellemes, bemelegítő kirakat néző séta tempóval, jó... ez már uncsi... gyorsítsunk...na, ez már nem olyan ciki tempó...telik-múlik az idő, a homlokom elkezd gyöngyözni, oké, nincs semmi baj, ennek itt így kell lennie, mellettem lévő gépre felpattan egy csini, kondi-maca és őrült tempót kezd... Ha-ha! Na, majd meglátjuk kibírja tovább!
Ellenőrzöm a pulzusom, rendben, emeljük még a tempót... közben dögös kondi-pasik izomkodnak körülöttem és... akárhova nézek mindenhol tükör, mindenhol az én Őrült tempóm kacsint vissza rám, most már izzadok... pulzus rendben, bár kissé emelkedetebb, emeljünk tempót, telnek a percek, igyekszek a tv-re összpontosítani és... az életben maradásra. Pulzus? Na, már majdnem sok, a szemem villog, izzadok, törölközök lelkesen, épp rendezem a türcsimet a helyére, amikor a szemem sarkából kiszúrok egy ide-oda mozgó izét! Mi ez? Mi ez? Jó isten! Halucinálok!
Gép, állj!!!!!
Leszállok, dörgölöm a szemem. Az izé is kiszúr engem! Közelít! Mi a fene ez? Alien? Pislogok. Mindenki más nyugodt rajtam kívül? Hát nem látják? Egy ufó!!!!! Emberek!!!!!
A Húgom nézi mi bajom... követi a tekintetem.
-Ja, Te is észrevetted?  Itt így takarítanak.
-Ufóval? Na, ne máááá!!
Modern világot élünk! Automata porszívó!

Na, megyek öltözni...Kész vagyok!
Holnap vasárnap. Megyünk gyúrni (vazze). Most már visszük Dorkát is... Tegnap, biztos, ami ziher, voltam fodrásznál...

2009. november 16., hétfő

A Lányom és a "lányom"

A Lányommal voltunk egy gyerek programon, ahol volt arcfestés. Dorkám számomra elképesztő módon beállt a sorba és ott állt másfél órát, míg rákerült a sor és hát mit is kérhetett, mint ezt a viszonylag egyszerű, de annál csajosabb kis mintát az arcára.

Megérkezett Lulukánk királylányos kis kabátkája. Sajnos Micitől kapott kiskabátban az istennek se akar megmozdulni, a pulcsikát elfogadta, de a kabátot, ha meglátja, bújik az asztal alá, ha ráadom, kővé merevedik, esetleg felborul és úgy fekszik kétségbeesett fejjel. Nem tudom mi baja vele, sokat kiséleteztünk vele, többször is ráadtuk, de így nem tudunk menni vele. Ez a rózsaszín kis felső sem a szíve csücske, de legalább hajlandó mozogni benne...

a játszó henger az új kedvenc játékunk

Na, azért itt sem ragyog a kis pofija az örömtől

Dorkám kicsit gyöngyözött az elmúlt héten. Egy kis könyvjelző vagy nevezhetjük karkötőnek is, kis ajándékot készített csak úgy barátságból Lilinek, az osztálytársának. Lilike egy nagyon helyes, kedves kis-nagylány. Szívből támogatom bimbózó barátságukat.

Életben jobban látszanak benne a színek, de akárhogy világítottam, akármilyen hátteret raktam mögé, nem tudtam jobb képet kihozni belőle.

2009. november 11., szerda

Karácsonyi húzogatós 2009.


Talán utolsóként, de annál nagyobb lelkesedéssel jelentkeztünk Ahamánál a karácsonyi ajándékozós játékra.
Jelentkeztünk, bizony, ez nincs elírva, mert a kislánykám, Dorina is úgy gondolta, hogy szeretne Ő is rést venni idén ebben a szép játékban és szeretne Ő is megajándékozni valakit karácsonyra.
Ezért hezitáltunk ilyen sokáig, mondhatni az utolsó pillanatig, mert azért ezt jól át kellett gondolni.
Dorkám nagyon ügyes és szépérzéke is meg van, de azért mégis csak 11 éves. Azon gondolkodtam, hogy egyrészről hagyni kell Őt egyedül, felelősségteljesen elkészíteni az ajándékát, az összes megelőző nyomozással, tervezgetéssel együtt, de másrészt egy picit azért bele kell folyjak én is az Ő ajándékába, hogy az ajándékozott nehogy csalódással bontsa ki az ajándékát.
Szóval belevágtunk és mondhatom mindkettőnk nevében nagyon izgulunk kit kapunk párul. Viszket a tenyerünk, hogy alkothassunk.
Remélem, ezután, a könnyűnek nem nevezhető év után, szépen fogjuk tudni zárni az évet és lelkiekben megerősödve, felfrissülve tudjuk indítani a következőt.
Másnak milyen lett ez az éve? Olyan, amilyennek eltervezte? Szívesen olvasnék róla, ha van kedvetek írjatok, ha van olyan, amit szívesen kiöntenétek (jót, rosszat), nosza, nagyon jó hallgatóság vagyok...
Photobucket

2009. november 10., kedd

Ha betegek a gyerekek és egyéb történéseink...

Photobucket
Már egy hete mindhárom apró-talpúm betegeskedik. A két lábú egyeske és a négylábúak.
Az egyeske kezdte a sort, Ő jóval hamarabb, még az őszi szünet elején, diagnózis: megfázott, therápia: orrcsepp, ACC, Bioparox.
Eltelt a szünet Dorka még mindig taknyos volt. Az iskola karácsonyi CD felvételre készülődött, 3 nap (péntek délután, szombat-vasárnap egész nap) non-stop CD felvétel a kitelepített stúdióban. Na, de Dorka hangja valamikor október végén elveszett és még nem találta meg, nem mellesleg a köhögés visszafojthatatlanul tört ki belőle, ami a CD-n nem hangzott volna túl jól. Így hiába 2 hónap gyakorlás, rengeteg próba, nem vehetett részt a felvételen.
Tegnap elmentünk fül-orr-gégére is magánszorgalomból, elküldték mellkas és arc röntgenre, hátha valami lerakodás okozza ezt az elnyújtott megfázást. De hála az égnek sehol semmi rendellenes nincs. Tehát  ismét megállapítást nyert, hogy Dorkám felsőléguti nyílásai túl szűkek, kicsik, ezért fokozottan hajlamos mindenféle felsőléguti megbetegedésre. Dorka mint mondott erre? "Pedig olyan nagy krumpli orrom van! Hogy lehet, hogy mégis kicsi?" :)

Lulukánknak és Lüszi cicának bélfertőzése lett. Lulun jobban kijött, levertebb volt, nem volt étvágya, pici gyomra úgy zuborgott, hogy, ha nekem így zuborog, akkor én rohanok a legkisebb helységbe,biztos, ami ziher alapon egy lavorral az ölemben üldögélni egy maratonit a nagy fehéren...
Vittem dokihoz Lulut, kapott 3 szurit is és az én kis hősöm meg se nyikkant, pedig a doki szerint az egyik csípett is. Másnap kontroll, akkor is kapott 2 szurit és méltón magához ismét csak nézett rám és tűrte sorsát. Na, azért a szuri után a nyakamba ugrott és rezgett, mint egy nyárfa levél...
Amikor első nap voltunk, akkor mondtam a dokinak, hogy Lüszi sincs a csúcson, neki is küldött gyógyszert. Szóval egy napom úgy telt, hogy Te ezt vedd be, Neked ezt nyomom le a torkodon, Neked meg amazt.
A négylábúak nem akartak enni, a kétlábú akart, de rossz volt hallgatni szörcsögését.
Szerettem volna eljutni a Határtalan kiállításra, de a körülmények megint közbe szóltak...

Múlt héten lelkileg is nehéz napok voltak, mert egy döntést kellett megszülnünk. Mégpedig Dorka zongora tanulásával kapcsolatban.
Az idei év elég nehezen indult, Dorkám ellenőrzője igen változatos képet mutat, hogy szépen fejezzem ki magam. Van benne mindenféle jegy. Tudom, hogy a változatosság gyönyörködtet, de ebben az esetben azért ez nem teljesen igaz!
Akinek van nagy gyereke az megerősítheti tapasztalatunkat: nehéz az ötödik osztály.
Sok tanár, sok elvárás, sok szóbeli házi és már ezek a tanárok nem rágnak mindent a szájukba, figyelni kell minden percben, Dorka ezt nem így gondolta... Eredmény két olyan dolgozat (töri, irodalom), amire tanult is, ki is kérdeztem, de a kis lüke rossz leckét jegyzett meg, erre a dolgozat írás közben döbbent rá. Az eredményt gondolhatjátok milyen lett.
Szó, mi szó, semmire sincs ideje magzatomnak. Igaz, Ő meg elveszik a sok tanulnivalóban, a végén ott tart, hogy semmivel sincs kész, ül a romjain a szobájában és sír... vagy nevet, mert, hogy serdülünk is, dübörögnek a hormonok, ritkán van közép hangulatban. A zongora tanulás is idén nagyon döcögve megyeget. Sose tud eléggé felkészülten érkezni az órára, Anikó néni ezért állandóan morog vele, Dorka egyre kevésbé lelkes és így nem jön belőle a muzsika, csak a gépzene, az meg Ő tőle kevés Anikó néninek.
Így elé álltunk csütörtökön és bejelentettük, hogy Dorka abbahagyja zeneiskolai tanulmányait, fogadunk mellé egy magán zongoratanárt, aki Dorka ütemében tovább tanítja, mert zongorázni nagyon szeret a kis bestia csak a tempót nem bírja most.
Anikó néni meghallotta tervünket, először elsápadt, aztán elvörösödött. Olyan hevesen reagált, hogy még engem is meglepett. Nem engedte, hogy Dorka abbahagyja a zongorázást, azt mondta 40 éves pályafutása alatt voltak gyerekek akik abbahagyták a tanulást, de azok nyögve, nehezen tanultak, nem folyt belőlük a zene. Dorka tehetséges, nagy kár lenne érte, inkább visszavesz Anikó néni a házi feladatok mennyiségéből (nem kell neki egyszerre állandóan 3 új darabbal birkóznia), ha nem tud itthon gyakorolni, akkor majd gyakorol vele az órán, de ne hagyja abba...
Anikó néni nem szokott dicsérni, most elmondta, hogy Dorka virtuóz kezű, jó kotta olvasó és fantasztikus előadó képességű gyerek. Az előadó képességét én is tudtam, láttam, de a virtuóz kéz nekem is meglepetés volt. Azt láttam, hogy nagyon gyorsan tud és szeret zongorázni, de azt hittem, hogy ezzel minden gyerek így van...
Szóval tovább zongorázik gyermekem és készül a decemberi meghallgatásra.

Tegnap varrogattam egy picit...tényleg picit... és kézzel...de olyan jól esett, úgy simogatta a lelkemet, mint már régen.
Közös varrásunk kis almás képét varrtam meg.
Macám!
Remélem tetszik! Írtad, hogy szeretnél látni megvarrt kis képet, hát most megmutatom az enyémet:


2009. november 4., szerda

Lehet tenni valamit...

Régebben írtam, hogy felháborodtam azon, hogy az én naiv 11 évesem hogyan talált akaratán kívül olyan oldalra a neten, ami cseppet sem neki való.
Akkor egy kedves névtelen olvasóm adott egy tippet, hova fordulhatok, ha ilyen problémám adódik. http://safebrowsingprogram.com/
Na írtam is nekik, de iziben és vártam...
Rá egy hónappal kaptam választ:

"A bejelentést kivizsgáltuk, és megállapítást nyert, hogy a bejelentett weboldalon ténylegesen felhasználók által feltöltött, gyermekek számára figyelmeztetés nélkül elérhető, pornográf tartalmú animált flash játék található. Tájékoztatjuk, hogy Magyarországon nem minden, gyermekpornográfia-ábrázolás büntetendő, csak a létező személyt ábrázoló felvételek (video, film, elektronikus vagy bármilyen más módon előállított felvétel). Tehát a tilalom nem vonatkozik a szabadkézi rajzokra (akkor sem, ha azon felismerhető valamely konkrét, létező gyermek személye), az írásbeli kommentekre, narrációkra, egyéb szöveges dokumentumokra vagy az élőszóra.

A bejelentés tárgya tehát a hatályos magyar jog alapján nem bűncselekmény, ám káros tartalomnak tekinthető. Ennek alapján értesítettük a szolgáltatót, hogy javasoljuk a gyermekek számára figyelmeztetés nélkül elérhető, felnőtt pornográf tartalmak (fénykép, videófelvétel, animáció, játék stb.) megtekinthetőségét korlátozzák oly módon, hogy az csak a megtekintő tudtával és beleegyezésével (pl. „Elmúltam 18. éves” vagy hasonló feliratra való klikkelés vagy életkor bekérése és ellenőrzése után) tegyék elérhetővé. Habár vannak tárgybeli weboldalon erre szolgáló védelmi funkciók, de ezek nem minden esetben működnek"


Ezt olvasva azt éreztem, hogy van törvény, de minek, ha nem védi, akikért van.
Aztán teltek múltak a napok, hetek és jött egy újabb levél:

"Örömmel értesítjük, hogy a ...... Kft. levelünk hatására érdemben reagált 2009. október 7-én, mégpedig jelezve azt, hogy a szükséges változtatásokat elvégezték. Ennek hatására a károsnak nevezhető, 18 éven felülieknek szóló tartalmak immáron csak a honlap megfelelő szekciójából, a 18 éves életkorbesorolásra kattintást követően érhetők el. Ellenőriztük, hogy közvetlen webcímhivatkozás esetén -mint amilyen az Ön által bejelentett fentebbi URL is, illetve amely webcímeket a Google vagy más keresőszolgáltatás egy keresés során esetleg megjelenít- most már csupán a 18 éves életkorbesorolás kérdése jelenik meg, és nem maga az ártalmas tartalom."
Ezzel nem váltottam meg a világot, de úgy érzem, hogy tettem valamit. Ha mindenki venné a fáradtságot és összefognánk, mennyivel szebb és élhetőbb világban élhetnénk...
Én azt gondolom, hogy nem kell a gyerekeket elzárni az internettől, hiszen ez már az életünk részévé vált.
Dorka nem ül sokat a gép előtt, vannak napok, néha hetek is, hogy egy percet se. De néha megengedjük, hogy nézelődjön, játszon. Szerencsénkre csupa olyan oldalakon szeret fent lenni, ami neki való, Ő válogatja meg, hogy hova szeret felmenni (Egyszervolt.hu, ebnevelde, gyerek startlap) és mi csak távolról figyeljük, hogy ne keveredjen akaratán kívül nem megfelelő helyre.
Ha mégis rákeveredik egy nem megfelelő oldalra azt megbeszéljük vele, ha vannak kérdései arra igyekszünk megfelelően válaszolni, elmagyarázni neki a problémákat.
Dorkára sosem lehetett hatalmi elven hatni. Az sose volt neki elég, ha azt mondtuk, hogy "azért, mert azt mondtam!" Mindig el kellett neki mondani az okokat és akkor általában azonnal megtette, amit kértünk. Ezt mindig is nagyon szerettem benne és büszke vagyok rá! Szeretem, ha valaki ész érvekkel meggyőzhető. Néha fárasztó, de hosszú távon megéri! :)
Talán ezért is lóg ki szegénykém, a társai közül, ezért tud kijönni jobban a felnőttekkel. Nem tudom...

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails