Zajlik körülöttünk az élet, egyszerűen nem vagyok képes semmit csinálni, ami a fenti kategóriába tartozhatna.
Némi egészségügyi gondokkal küzdök immár 1,5 hónapja, de erről nem szeretnék beszélni.
Dorkám Pünkösd óta beteg, már nem is megy ebben a tanévben suliba. Kezdte Hörghuruttal, folytatta asztmatikus köhögéssel, arcüreggyulladással, majd középfülgyulladással.
Statisztikánk az elmúlt 3 hétre: 7-szeri orvoslátogatás, 2 fajta antibiotikum, Ventolin spray, Bioparox, Rinofluimucil, Normaflore, Otosporin, Prospan, Algopyrin.
Tele van a bakancsom, remélem egyszer csak kinövi ezt az érzékenységet.
Hagy dicsekedjek egy kicsit. Dorkám betegen ment zongora vizsgázni május 29.-én. 5 darabot kellett előadnia. Még betegen is sikerült a vizsgája, nem is akárhogy. 5-ös lett!!!!!!
Ahhoz képest, hogy vizsga előtt a tanár néni nem volt 1,5 hétig és Dorkám a vizsgát megelőző 3-4 napban lázasan, fejfájósan még a zongorához sem tudott ülni. Vizsga reggelén és megelőző estéjén 2-szer zongorázta el darabjait, és kész. Ennyire tellett a felkészülése. De így is sikere volt! Ismét előadói készségét, virtuozitását, kiállását dicsérték. ÉS! Ami még fontosabb. Dorka folytatni akarja a zongorázást. Jövőre 4.-es zongorista lesz a lányom!! :)
Másik nagy esemény a családunkban: lecseréltük autónkat.
Nagyon, nagyon régi vágyunk teljesült, egy szép, magas fekvésű kocsink lett, egy Opel Zafira. Nem mai csibe a kicsikénk, 6 éves volt a napokban. De nekünk nagyon tetszik, nagyon kényelmes beszállni, utazni benne, nem utolsó sorban kiszállni belőle sem egy tornamutatvány.
A kocsi vétel nem volt egyszerű dolog. Meggyűlt a bajunk az autó kereskedővel. Először rossz szerződéssel adta el nekünk a kocsit, idén változtak az autó adás-vételi szerződés tartalmi és formai előírásai, erre meg nekünk még a tavalyi előírásoknak megfelelőt adtak.
Az okmányirodában világosítottak fel bennünket erről, aztán végre a jó szerződéssel a kezünkben ismét mentünk az okmányirodába, akkor meg kiderült, hogy a kocsi rendszáma vásárolt rendszám, azaz nem a kocsi tulajdona, hanem azé, aki megvette a rendszámot. Tehát így a kocsit nem tudják átírni, le kell mondatni az eladót a rendszámról, akkor átminősítik normál rendszámmá, akkor át tudják írni majd a kocsit a nevünkre. Na ez sem ment egyszerűen, a kereskedő nem akarta elhinni, hogy ez így van, de semmiképp nem akarta ide adni a vevő elérhetőségét, így megint csak vártuk, hogy intézkedni méltóztasson a kereskedő.
A kocsi átadása sem volt épp túl spilázva a kereskedő részéről. Komolyan mondom egy kiló kenyeret tisztességesebben ad át a kis közértben "Lenke néni". Na mindegy, túl vagyunk rajta. Aztán jött a régi kocsink, a skoda eladása. Naná, hogy itt is voltak problémák, az eladás előtt le akartuk fényképezni a kicsikét, meg hát amúgy is illik egy kicsit kicsinosítani a menyecskét, hát elvittük egy autó mosóba külső-belső mosásra. Hát erre nem letörték a belső, hátsó pótféklámpát? Ment a duma, hogy úgyis sz@r volt, majd hogy nem szerencsésnek érezhettük magunkat, amiért megoldották helyettünk, amúgy is mit vagyunk oda, úgyis eladásra kerül a kocsi. Végén már elkezdtek velünk kakaskodni, hogy mindjárt felrúgnak bennünket meg egyebek. Végül begerjedtem, felhívattam velük a főnököt, az nem győzött bocsánatot kérni és hogy természetesen jót állnak a károkozás miatt. Ez így is volt, a főnök javára legyen mondva és még kaptunk egy külső-belső mosást is kárpótlásul. Lefényképeztem a kocsit, majd felraktam a netre. Megnéztük milyen áron mennek az ilyen korú járgányok, kigondoltunk egy árat. Két nap múlva már el is adtuk a kis öreget. Fájt egy kicsit a szívem miatta, de itt van helyette Zafika. :)
Mindent összefoglalva az utóbbi 1-1,5 hónapban minden ügyünk kisebb kálváriával zajlik. Legyen az bármi.
És akkor még egy-két kép életünk egy-egy pillanatáról:
Lulu baba pihizik.
Itt a kutya, hol a kutya? (Ő bújt el! :)) )
Aprótalpúak alszanak.
Így szeret hozzám bújni ez a kis bestia...
Dorka mostanság nem mindig szereti, ha fényképezem... :) de én meg nem hagyom magam! :))
Szépséges orchideám, immár 2,5 hónapja díszíti a szobánkat!
