Örök szerelmem, a férjem után

Sokat gondolkodtam, hogy mivel kezdjem újra a blogolásom...
...és hát persze, hogy az egyes vagyis kettes számú szerelmemmel, a varrással, azon belül is az utóbbi időkben készült táskáimmal, némi kis történetekkel fűszerezve.
Egyszer megkeresett e-mailben egy kétségbeesett szerelmes férfi. Imádott párja álmát szerette volna valóra váltani és ebben kérte a segítségemet. Kord táska volt az álom, cicás díszítéssel, hozzá neszik.
Hosszas levelezés során (amivel néha összezavartak) egyeztettük az egyéb igényeket és megszületett a Mirci szett.

Teltek múltak a hónapok és újabb e-mail érkezett, újabb kéréssel. Kicsit legyen kisebb a táska és most tulipános díszítéssel.

Mindegyik táskám mire elkészül a szívemhez nő, de ez a szett már az elején is kedves volt nekem!
Na,jóóó... mutatok még 2 farmer szettet.
Az első a kedvenc napsugaras motívumommal készült. Ez a motívum annyira a szívem csücske, hogy alig várom, hogy valaki ilyet kérjen tőlem és hála az égnek másoknak is tetszik, érzik benne az energiát, a mondanivalót, a jelképet.

A második táskát egy nagyon kedves, csupa érzés, vibráló személyiségű, nagy traumákat átélt hölgy kérte tőlem. Nagyon színesre, nagyon vidámra, nagyon virágosra szerette volna a táskáját.

Szeretem a táskákat, szeretem, ha személyre szabottak, szeretem, ha a tulajdonosuk vakon megtalál benne bármikor, bármit. Szeretem, ha a színe, dísze igazodik a táska viselőjéhez...és még sorolhatnám, hogy számomra mi minden fontos egy táskában. Igen, ez egy szerelem.
De talán ezt már mindenki tudhatja rólam, aki egy kicsit is ismer! :)
...már ott tartok, hogy alig merek bemenni táskás, pénztárcás boltba, mert én nem csak azt látom bennük, hogy micsoda első ránézésre csinos, tetszetős, de tömeg termékek ezek, hanem, hogy lelketlen, átgondolatlan, sokszor selejt termékek. " Tegyünk rá valami csillogóst, valami ütőst, az majd eltereli a vásárló figyelmét arról, hogy milyen gagyi, amit venni készül..." és legtöbbször nyernek is ezzel a fogással.
Nem! Nem magamat akarom sztárolni, hűű, de mennyire nem. Én még ma sem hiszem el, hogy kell az valakinek, amit nyújtani tudok, pedig a fenti példák is meggyőzhetnének... csak azt gondolom, hogy én már jobban, könnyebben kiszúrom a hibákat. Azt, hogy jó lesz ez ide (kelet-európai viszonylat), ezt is megveszik, minek törjük magunkat jobban, miért tegyünk bele több energiát, gondolatot.
Mondok egy példát az átgondolatlanságra. Egyszer a párommal mentünk pénztárcát venni nekem. Én az a "mindent bele" típusú pénztárcás nő vagyok, így csak nagy méretű, tagolt tárca jöhetett szóba. Boltról-boltra jártunk. Vagy kicsik voltak, vagy csúnyák, de egyben szinte mind egyezett, következetesen bal kezeseknek készült pénztárcák voltak. Gondoljuk csak végig. Mindenki azzal a kezével babrál a pénztárcájában, amelyik az ügyesebb, de, ha bal kézben fogtam a tárcát, hogy kitudjam hajtani az áthajló részt, ezáltal a jobbik, ügyesebbik kezemmel kotorhassak az aprópénzes részben, akkor az összes kártyatartó fakk és papírpénz tartó rész nyílásával lefelé nézett, ezáltal minden szabadon potyoghatott ki belőle, hála a gravitációnak. Ha átfordítottam a pénztárcát nyílással felfelé, akkor viszont nem állt kézre az aprópénzes rész. (Nem tudom érthető-e, amit magyarázni próbálok)
A harmadik boltban egy kedves hölgy eladót fogtam ki. (Az előző boltokban értetlen, mit ne mondjak, ingerült férfi eladók voltak...lehet, hogy ez csak véletlen volt, de tényleg ezt tapasztaltam). Szóval, a hölgy, amikor látta, hogy szerencsétlenkedek, az amúgy számomra szimpatikus tárcával, megkérdezte, mi a gondom, na a férjem itt szaladt volna ki a boltból, mert ő már tudta, ilyet csak nagyon indokolt esetben kérdezzen tőlem egy eladó..., mert én bizony válaszolok, sőt, részletesen kifejtem a gondolataim. Szó, mi szó, közösen megfejtettük a titkot... a legtöbb tárca bal kezeseknek készült...és lássuk be több a jobb kezes ember, mint bal kezes. Nem? Na, jó! Abba is hagyom, mert kezdem nagyon belelovalni magam a témába...

Neszikék minden mennyisségben

A csajos:

 A levendulás:

 A vagány, némi romantikával fűszerezve:

 A farmeros:

 A szívem-csücske-szürke farmeros:

Éljen az évszak váltás! :)

(Erős egy hónappal megkésett bejegyzés)
Zsuzsikám kérte, hogy váltsuk már le az ő téli táskáját.
A változatosság kedvéért most nem kordból, hanem farmerból kérte a táskáját. A farmert is ő adta, egy számára fontos ember itt-ott kikopott nadrágját.
Szeretem stimulálni az emberek érzékszerveit. Egy táska esetében a hallás, szaglás, ízlelés kimarad, de a látás és tapintás előtérbe kerül. Zsuzsi nagyon szereti a munkáját, de stresszes, nehéz munkája van, ezért arra gondoltam, hogy jó lenne neki egy olyan táska, amit, ha simogat, akkor egyszer csak el kezd áramolni a "csíí" és nem mellesleg jópofa is. A díszítés technikáját már rég kiszerettem volna próbálni. Keskeny ferde csíkokat vágtam, beráncoltam és csiga vonalban rávarrtam a táska fedlapra. Mit mondjak. Felszabadító, izgalmas érzés volt, csak úgy szabadon  (persze némi előre elgondolás után) varrni a csigát. Belülre természetesen egy rakás zseb került és kívülre is 2 cippes zseb a régi jól bevált, belakott gombos táska tapasztalatai alapján. :)

A táskához készült sok apróság: 

egy tolltartó, amit egy kis maradék fodrocskával tettem stílusossá és a szívemet is belekavicsoltam :)

...egy neszi...

...egy lapos neszi...

...egy papírzsepi tartó...

...egy aprócska gyógyszertartó...

Végezetül mutatom együtt:

"Apróságok össztánca"

Személyre szabott ajándékokat...

...készítettem.
Hugicám szeretett volna köszönetet mondani 2 kolléganőjének a segítségükért.
Az egyikőjüknek egy kutyás neszit képzelt el, a másikjuknak pedig egy zsepidobozra való huzatot. (Mi ennek a tisztességes neve?)
Öröm volt varrni, mert nagyon bele tudtam érezni magam, közel állt hozzám! :) Visszajelzések szerint sikerük volt.
Fura, de úgy izgulok a varrományaimért, mintha csak a gyerekeim lennének. Remélem, hogy jól fogják viselni magukat, hogy sikeresek lesznek, hogy szerethetőek lesznek. Nekem többek, mint sima tárgyak. Ti hogy vagytok ezzel?

Na, de a képek:

A kutyás neszi, csilivilik helyett  a cipzár kapott egy kis díszt:

A zsepidobozos izé kapott egy kis fotótartó keretet, sizzix virág dísszel, a többi 3 oldal pedig egy kis nőcis rátétet. A fő színek a zöld és a rózsaszín volt, ennek megfelelően egy kis visszafogott színű csiliviliket is kapott minden oldal.

 

A színek ereje...

...hat ránk.
De én rám már a színek gondolata is hat. :) Decemberben történt, hogy már nagyon meg kellett volna varrnom azt az ominózus  fekete táskát (Fekete kord, feketével tűzve, fekete cipzárral). Nagyon "fáztam" a sok fekete gondolatától, folyamatosan toltam valamilyen indokkal magam előtt a varrást. Aztán felmentést kaptam rá január elejéig, úgy fellélegeztem, hogy gyorsan varrtam két neszit. Szerintetek mennyire voltam megkönnyebbülve? :))

Laptopok istene kegyes volt hozzám...

...szeptemberben úgy döntött a közel 3 éves laptopom, hogy az alaplapra integrált videókártya beadja a kulcsot. Csak úgy, egyik pillanatról a másikra. Gyógyítása ürügyén futottam rá köröket itt-ott...szeretem ezt a kis öreg gépet, na! Volt, ahol azt mondták dobjam ki, vagy esetleg szobadísznek sem rossz. Volt, ahol azt mondták talán meg tudják javítani, de gari nincs rá és occcsó sem lesz a vége, amit még nem tudnak megmondani, hogy mennyi lesz. Volt, ahol azt mondták, hogy 30-35.000 lesz a cehh és 3 hónap gari is jár hozzá. Na, ez hangzott a legjobban számomra, csak épp a pénztárcámnak nem tetszett...egészen most januárig. De most meggyógyítattuk a jó öreget, tegnap óta itt csücsül az ölemben a laptoptálcán és örömködök neki. Meglepve tapasztaltam, hogy a "blogomba" mappámban van egy-pár kép, amit még nem raktam fel ide...na, de most.

Szóval ezek még szeptemberi művek:

Kis táska egy nagyon régi táskám alapján:

 Aprócska neszik 2 verzióban:

 Farmeres neszik:

 Füli Anyucinak:

 

Karácsonyi ajándékaim

Még nem is mutattam, hogy miket készítettem egy-két családtagomnak.
Először is drága Édesanyám ajándékaival kezdeném a sort. Kell hozzájuk némi magyarázat is :)
Anyuci azt kérte, hogy szeretne egy olyan lapos neszit, amibe az utazós gyógyszereit tudja tartani és konkrét méreteket adott, de a többit rám bízta...
...Már megint félúton vettem észre, hogy meggypirosból varrok...hiába, nem tudok elvonatkoztatni, valahogy a piros mindig előkerül, ha Anyuciról van szó :)
Tudni kell Anyucikámról, hogy nagyon szereti az állatokat. A cicákat, kutyákat különösen. Szeptemberben kaptak Zsuzsikától egy szürke huncut kiscicát, a Misit. Azóta, a napi telefonjaink egyik vezérmotívuma: "Nahát ez a Misi!" felkiáltás és ezután Misi legújabb kalandjai, rosszaságai következnek. Ez adta az ötletet a cicás applikálásra, majd a hátuljának a tűzésén gondolkodtam. Hosszan. Hosszan. Aztán jött a megvilágosodás. Megörökítem ezt a mondatot. Életem első géppel írása volt ez, első nekifutásnak nem is volt olyan nagyon nehéz.

Anyuci másik kérése egy nagyon színes tolltartó volt, a fazonját is megtárgyaltuk.

Ez lett belőle:

itt bandáznak: :)

Már rég szerettem volna Anyucinak egy ilyen fülbevalót fűzni, most itt volt az alkalom. Nagyon nehéz volt fényképezni, mert csillogott-villogott, mint Salamon töke. Nagyon szép delicából készítettem, ez egy vegyes szín összeállítású gyöngycsomag, mind fémes csillogású, de az aranynak és az ezüstnek különböző árnyalatiból. A kis pikók pedig bronz színű 15/0 kásából készültek. Jó volt látni, hogy sikerült eltalálnom Anyucinak ezt a színt, mert nagyon jól állt neki!! :)

Ágikának megtetszett Dorka "sulibajárós" kis táskája.  

Hát varrtam neki is egyet:

Zsuzsika kari ajándékát megbeszéltük vele előre, egy rongyszőnyeg falvédőt kért, de meglepi nélkül nem karácsony, a karácsony.

Ez a füli neki készült:

(minta: Florelei by ZoknisPanka)

Ezt a dobozkát a pw.klubunknak helyet adó műv.ház dolgozói közül varrtam valakinek. (A csoportunk készített minden dolgozónak egyet, teleraktuk mézeskaláccsal és egyéb finomságokkal és ezzel a szerény ajándékkal köszöntük meg egész éves munkájukat.)

Egyszerű neszik készültek kissé feldobva

Az elképzelésem az volt, hogy egyszerű nesziket varrok, amiknek a különlegességük az alapanyaguk és a cipzár díszük lesz.

Mutatok kettőt, ezt is csak úgy kutyafuttában tudtam fotózni, mert már nincsenek nálam :)

Üzenem nekik: Jól viselkedjetek, ne hozzatok szégyent szülőanyátok "ősz" fejére! Szerezzetek sok örömöt kis gazdáitoknak, szolgáljátok őket szerényen, de magabiztosan! :)

Az a megtiszteltetés ért, hogy...

...én készíthettem egy nyugdíjba vonuló hölgy ajándékát, amit a kollégáktól kapott.
Irma, a most már nyugdíjashölgy elég konkrétan tudta, hogy mit szeretne. Vagány farmeros szettet. Némi fáradt rózsaszínnel kombinálva és egy "tildás" neszit, ami illik hozzá. Mondta: bátran csilivilizzek, díszítsek. A táska előlapjának a mintáját is konkrétan kérte egy régebbi táskám alapján. A neszit rám bízta, a táskához passzolóan rózsaszín paszpóllal díszítettem az áthajlót és különböző léptékű átlós tűzéssel díszítettem a neszit. A rózsaszín kordból húztam be hozzá gombot, így oldva meg a záródást.
Már igencsak rég elkészültem a táskával és a neszivel, de nem mutathattam, mert az ünnepelt csak nyugdíjba vonulásakor láthatta meg.

Na, de most már mutathatom :)

A kollégák visszajelzése alapján Irma örült és elégedett volt.

Nem tudom ki, hogy van vele, de én ezeknek a kéréseknek mélyen átérzem a fontosságát. Lelki szemeim előtt látom a megajándékozottat és azon igyekszek, amikor megkapja az ajándékát szívből tudjon mosolyogni, örülni. Boldogság töltse el, akárhányszor a táskámra, vagy neszimre vagy épp egy-egy ékszeremre néz és szeretettel gondoljon azokra, akiktől kapta, ebben az esetben a kollégákra.
Mostanában elég sok felkérést kaptam, hogy legyek én az angyalka, aki az ajándékot elkészíti a karácsonyfa alá. Nagyon érzem ezeknek a kéréseknek is a megtisztelő bizalmát. Hisz valaki rám bízza egy számára fontos személy örömét. Rajtam múlik, hogy szép pillanatokat szerezzek. Ti gondoltok ilyenekre vagy csak én spilázom túl a dolgot?

Narancsos, napsugaras

Nemrégiben készítettem egy táska szettet Mónikának.

Kolléganője mikor meglátta a táskát, szerelem lett neki is első látásra és Ő is szeretett volna egy pont olyat. De megegyeztek Mónikával, hogy azért még se legyen már egyforma táskájuk, ezért az inverz verzió mellett döntött Éva. Érdekes volt ugyanazt varrni csak épp teljesen más színben, ami Mónikánál barna az Évánál narancs lett, ami Mónikánál narancs, az most barna lett. A legnagyobb kihívás mégis a táskafedő tökéletes bélésének  kiválasztása volt. De hála a "hunyadis fiúk" hatalmas anyagválasztékának sikerült, szerintem. Dorka nagyon találó nevet adott a pöttyös anyagnak, nekem nagyon tetszik: "Cola buborékos". :)
Köszönöm Éva! Élmény volt a kérésed teljesítése!