2008. december 28., vasárnap

A Barátnőm, Szilvia

Ma megyünk Szilvia barátnémhoz.
Karácsonyra ezt az ajtódíszt készítettem neki.
Többségében kézzel varrtam és végig szuggeráltam a házikót és minden részletét, hogy boldogságot, békét és nyugalmat hozzon a házra, amire vigyázni fog! Remélem működni fog!! :)

Mivel nem tudtuk méltóképpen megünnepelni a 40. szülinapját novemberben, most fogjuk felköszönteni ez alkalomból is.
Ezt a gobelint már kb. 1 éve megvarrtam neki, Szilvi nagyon tudja értékelni a kézimunkákat, igaz, Ő nem műveli. Nem kereteztettem be, mert az nagyon meghatározza, hogy hova teheti fel a képet és nem akartam megkötni a kezét (De milyen jól tettem, mert, amikor elkészült ez a kép, még szó sem volt arról, hogy új lakásba költözik...)
Azért választottam ezt a mintát, mert Szilvi (megfigyeléseim szerint) nagyon szereti a régies dolgokat, a sárgát és a citromot, mint formát. Ez a kép az összes feltételnek megfelel és mégis modern, mai stílusú is.

Fannikának ezt a kutyusos gobelint adjuk, olyan édes kis pofijuk van, ha ránézek nekem mindig az ugrabugrálás, a labda, farkcsóválás és a kutya-szeretet jut az eszembe. Remélem Fanniban is jó érzéseket fog kelteni...

2008. december 26., péntek

Ember tervez...


Olyan szépen elterveztük a karácsonyi ünnepünket.
23.-a rendben zajlott. 24.-e rendben zajlott.
25.-én hajnal 3 kor Dorcsikánk rosszul lett, hányt egyszer, kétszer...sokszor, aztán elkezdett menni a hasa, reggelre teljesen lerobbant, délelőtt kihívtuk hozzá az ügyeletet, valami vírus nyavalyát bekapott, az amúgy is kissé legyengült immunrendszere nem tudta kivédeni, (a torka, szegénynek, még mindig piros). Tegnap estére a láza is felment. Szegény, olyan levert volt egész nap. A hangját se hallottuk a mi kis cserfes lánykánknak. Gyanús, hogy mi is elkaptuk, csak mi erősebbek vagyunk, nekünk csak egy tégla költözött a gyomrunkba...
Így nem tudtunk elmenni tegnap a Bátyámékhoz, ma pedig az Anyósomékhoz.
Na, de ma reggelre Dorkám jobban lett már, annyira már nem sápadt és még láza sem volt (eddig). Most az innivalót kell gőzerővel tunkolnunk bele, mert azt sem akarja elfogadni...
Jaj, jaj, ez a lány!! Decemberre mindig összehoz valamit nekünk!
Egyébként a szentesténk nagyon jól telt, Anyukáméknál volt Dorka egész nap, mi addig Jánosommal díszítettük a lakást, a fát, rendbe kaptuk magunkat...meg minden...
Mikor kész lettünk, telefonáltunk Anyuciéknak, hogy jöhetnek.
Mikor megérkeztek a lakás félig sötétségben volt, hogy Dorka ne lássa meg a lényeget...
Dorcsit "berántottam" a szobájába, ahol már ki volt készítve a díszöltözete. Dorka szokatlan sebességgel átöltözött, már szólt is a csengettyű és elindultunk a szobába, ahol már ott várta Dorkámat a Karácsonyfa teljes díszben. Dorka mosolygott és a szeme csillogott...(ez a mi ajándékunk).
Fel akartuk köszönteni, de azt kérte, hogy hadd kezdje Ő!
Mindkettőnknek készült egy kis ajándék csomaggal, én egy ékszer-készletet kaptam tőle, a kis huncut még Siófokon az őszi szünetben megvette, azt hittem magának veszi, mondjuk az fura volt, hogy nem akarta ki sem nyitni... :) Készített még egy tündéri duci hóembert ablakmatricából és egy Rudolf rénszarvast.
Apucijának egy férfi tusfürdőt vett és egy ajándék csomagot készített szintén ablakmatricából.
Olyan izgalom volt rajta,hogy jobban izgult talán ezért, mint, hogy Ő mit fog kapni?Több minden félét is kapott, de a pálmát a mini varrógép vitte.

Másnap mentünk Anyuciékhoz, ahol összegyűlt az egész család. Nagyon jó volt!!
Olyan volt mint mindig: zajos, keresztbe puszilkodós, nevetgélős, "juj, de jó!"-s, rengeteg csomagoló papíros, pityergős, "ki-hol üljön az asztalnál?"-os...

Anyucinak egy fonal tartó kis szatyrocskát készítettem és betöltöttük szépséges bordó fonallal.
(Emlékeztek egy régebbi bejegyzésemre?)

Ezt a neszeszert egy japán újságból készítettem kedvenc sógornőmnek, élvezet neki bármit is készíteni, mert annyira tud örülni mindennek! De amúgy nagyon klassz lett ez a neszi, olyan jó kézre-állós!

Ezt pedig Zsuzsikámnak készítettem, a neszi elején egy ikrek kép van, a mintát a Tildás könyvből vettem. Ajánlom mindenkinek, mert jó volt varrni!
Mivel Zsuzsinak sokat kell reprezentálnia, ezért még egy kis ékszer-szettet is készítettem neki.


Aztán este felmentünk a Várba (Apuci nem jött, mert nagyon fáradt volt).
Nagyon szép volt! (A Mátyás templomot nagyon szépen újítgatják fel, a Duna felőli oldala már igazán szép.) ...és...még a hó is elkezdett szállingózni!

Kilátás a Halász bástyáról:


A családom, csak Apuci hiányzik a képről! :(


Ezt a képet Ádám(12 éves keresztfiam) készítette Dorkáról(tök jó lett, nem?)

2008. december 24., szerda

Reped vagy nem reped...


Hát igen! A nagy kérdés ilyenkor nálunk a sütő előtt hajlongva: reped vagy nem reped?
Tulajdonképpen nem is értem miért izgulunk miatta, mert ha reped, akkor is megesszük, mert finomnak mindig finom! De azért minden évben abban a fél órában amíg sül a bejglink, ez a kérdés dübörög az agyamban... aztán jót nevetek, hogy : "... Jóóól van, idén is repedtünk, ezek szerint elég tölteléket szuszakoltam bele... ", mert, hogy Anyukám azt mondta, hogy a sok tölteléktől reped, ugyanis az sok gőzt termel sülés közben és az repeszti ki a tésztát. Ebben lehet valami, nem véletlen, hogy a bolti bejglik nem repednek, ott elég rossz az arány a töltelék és a tészta vastagsága közt.
Nálunk, itthon, 23.-án szokott lenni az ünneplés. Ez már hosszú évek óta így van, így nem kell rohanni minden hova és még készülni is 24.-én.
23.-án itthon ünneplünk, 24.-én átmegyünk Anyukámékhoz, ott összegyűlik az egész család, ünneplünk, közösen megvacsizunk, tavaly előtt az egész család felvonult a várba egy kis esti sétára, ez olyan jól sikerült, hogy megbeszéltük, hogy ebből hagyományt próbálunk csinálni. 4 család kocsira kap, termoszban ott gőzölög a finom meleg tea, a fiúknak pedig kis lapos üvegben egy kis rövid ital, fent a várban a Mátyás templom tövében körbe állunk, öntünk mindenkinek egy kis lélekmelegítőt és koccintunk az ünnepre és hogy együtt vagyunk! Ez olyan jó! Tavaly, sajnos, Apukám betegsége miatt elmaradt szinte az egész ünnepi ceremónia. Mindannyian Édesapám gyógyulásáért aggódtunk...
De idén mindenki jól vagyunk és minden esélyünk meg van a szép ünnepre, ez a boldogság számomra!!!!!
Idén, 25.-én az egész család átvonul a Bátyámékhoz, ott töltünk el rgyütt egy kellemes estét, 26.-án pedig a férjem szüleihez megyünk. Mindent összevetve ez a leghosszabb családi ünnepünk (4 napos)


Ezúton szeretnék minden blogos barátomnak nagyon szép ünnepet kívánni, teljen békességben, nyugalomban, szeretetben az év legszebb ünnepe, kívánom, hogy mindenkinek teljesüljön minden vágya és szép új év elé nézzen!

2008. december 21., vasárnap

Bejgli-gyár

Végre eljött az a nap, amire egész évben vártunk.
A közös bejgli sütés napja.
Idén nagyon ügyesek voltunk, pikk-pakk megcsináltuk. Most már kint pihen a hidegben az előkészített bejgli, holnap már csak sütni kell. És nézni, hogy reped vagy nem reped!
Ilyenkor Dorcsikám a tészta maradékokból önállóan nyújt egy helyes kis lapot, amiből kakaós tekercset készít a saját kis sütőformájában, amit aztán boldogan rak ki az asztalra és kínál vele bennünket.

A 3 generáció
(Anyucink, lányai: Zsuzsi és én, és az én lányom, Dorka)

(Nem szeretek magamról képet feltenni, de az kép abszolút visszaadja a mai nap hangulatát)

Nagyon jó hangulatban telt a napunk, jókat nevetgéltünk, viccelődtünk, koccintottunk az ünnepi bejglinkre és ... egész egyszerűen jó volt együtt lenni.


Nézzétek milyen szép lett az a kis cica, akit a Hugicám befogadott.
Ilyen cicát én még nem láttam! Ki lehet fordítani, nem karmol, nagyon nyugis, képzeljétek, imád tévézni. Leül a TV elé és figyelmesen nézi. Nagyon helyes lett és hihetetlenül jó természetű, ilyet még csak kutyában láttam! Döbbenet!!!



Mutatok még valamit.
Ezt a kötényt tavaly adtam a Hugicámnak karácsonyra. Magát a kötényt az Ikeában vettem és arra hímeztem ezt a kis motívumot. Az bizonyítja, hogy jól választottam mintát, hogy most is ugyanígy csinálnám! Ez olyan jó érzés!! :)

2008. december 20., szombat

Karácsonyi húzogatós

Hozzánk is jött a postás, ( igaz a mi postásunk egy kissé lusta, nem hozza ki a csomagokat, hanem még a finom meleg postán, az asztalnál helyből megírja az értesítéseket és a kedves ügyfél battyoghat be este 6 után a postára és állhatja végig a kígyózó sort, hiába volt otthon egész nap...) és megérkezett a karácsonyi húzogatós párom ajándéka.

Kedves Papp Réka!
Köszönöm ajándékaidat, nagyon finom a csoki, nagyon szép a dobozka (még egy dobozkám van, de, mint tudjuk, dobozból sosincs elég!!!! :) ), kedves kis angyalkát és termés csomagot küldtél!!
Ha olvasod a blogomat, kérlek írd meg nick nevedet, esetleg a blogodat, hogy meglátogathassalak!
Viszont kívánok Neked is szép ünnepeket!

Bocsánat a szűkszavúságomért, de már keresztbe áll a szemem, mindjárt elalszok, de ezt még megszerettem volna mutatni és megszerettem volna köszönni!

2008. december 17., szerda

Karácsonyi húzogatós és A fellépés

A mai és tegnapi nappal két fontos dolgot kipipálhatok-tunk!


Tegnap elsőbbségivel, ajánlottan feladtam a postán a karácsonyi ajándékomat a "karácsonyi húzogatós" páromnak. A csomagba végül is nem csak sk. készített dolgok kerültek. Mivel a sors vagyis Ahama keze egy számomra akkor még ismeretlen embert sorsolt ki, elég nehéz dolgom volt, mit is adhatnék neki, vajon minek örülne? Hosszan nyomoztam utána, olvastam róla és tőle, majd úgy gondoltam, hogy Ő egy természet közeli egyéniség lehet, ezért a csomagot:"...egy kis praktikum, egy kis kényeztetés és egy kis szépség... és ez mind egy kicsit a természet szempontjából..." jegyében állítottam össze. Lánykám betegsége a decemberemet teljesen felborította, így hiába akartam többet készíteni saját kezűleg, egy összecsukhatós szatyorra futotta, viszont, azt egy kellemes drapp színű vászonból, aminek az elején egy stilizált virág van ólomüveg technikával varrva. Ez volt a praktikum. A kényeztetést az Oriflame-s "csoda balzsam" és egy fürdő bonbon képviselte. A szépséget pedig egy tigrisszem karlánc. Most nagyon izgulok, hogy remélem találni fog az ajándékom és örömet szerzek vele.



Dorkám túl van ez első nagy fellépésén, a kőbányai Pataky Műv. házban, közel 400 ember előtt. 2 darabot adott elő: Bach: Menüett-jét és Szőnyi Erzsébet: Mazurka c. darabját. Nagyon szépen, bátran bement a színpadra; meghajolt; szépen, csinosan, elegánsan leült a zongorához; feltette a kezét a billentyűkre; átérezte a lejátszandó darabot és elkezdett zongorázni. (Számára ismeretlen, nagyon kemény billentésű hangszeren játszott, ahhoz képest, szerintem, nagyon szépen árnyalta a darabot.) Az első szám után szépen letette a kezét az ölébe- ahogy kell - lélekben felkészült a teljesen más habitusú darabra, ám a közönség elkezdett tapsolni, Dorka feltette a kezét újra a billentyűkre, megvárta, hogy elcsöndesedjenek a nézőtéren és nagy lendülettel elkezdte játszani a Mazurkáját. Ment minden szépen, de aztán elcsúszott véletlenül a keze... nem döbbent le, hanem olyan gyorsan újra kezdte, hogy -szerintem- a közönség nagy része észre sem vette, hogy ezt Szőnyi nem is így írta meg. Szó, mi szó: Dorka kivágta magát!! Nem mondom, hogy nem örültem volna, ha hibátlanul sikerül a fellépése, de így, a talpraesettsége miatt büszkébb nem lehettem volna rá, mint amilyen most vagyok. (Na ez egy jó bonyolult mondatra sikerült, de azért remélem érthető) No, szóval, végzett a zongorázással, felállt, meghajolt, NAGY-NAGY tapsot kapott, szépen helyére ment a színpad túloldalán lévő székéhez és én, a nézőtéren, ha nem ültem volna, biztos összerogytam volna... Na, de túl vagyunk rajta és ettől is erősebb és okosabb lett a lányom (...és én is! :) )
...MOST... BOLDOG VAGYOK!!! (De pszt! Ilyet manapság nagyon óvatosan szabad mondani, mert nem sikk... de kit érdekel ez most?! :) )

2008. december 14., vasárnap

Kaoka dobozkája

Tegnap a regionális közös-varráson randiztunk Kaokával.
Talán emlékeztek rá, hogy nem régiben volt egy játék ötletem. Erre jelentkezett Kaoka.
Hímeztem neki egy terítőt:

Kaoka pedig cserébe ezt a gyönyörűséges dobozt varrta az én terítőcskémből.
A szavam is elállt! Egész egyszerűen fantasztikus!! Egyrészt imádom a dobozokat, másrészt itt is látszik, hogy az ember sokszor beáll valami elképzelésre és az szinte gúzsba köti a fantáziáját...
Ennek doboznak a formája és a mérete is tökéletes. Elég nagy ahhoz, hogy az aktuális varrós holmijaim elférjenek benne, de ne tömjem meg minden mással.

Aztán, hogy mindez ne legyen elég még meg is töltötte a dobozkámat 3 édes dísszel:
  • egy tündéri angyalkával, aminek a testecskéje illatosítóként tud funkcionálni, a haja hófehér kis hullámos zuhatag és még kis glóriája is van...
  • egy nagyon szép almával
  • és egy szép, hajtogatásos technikával készült karácsonyfa dísszel.
Ennyi szépség ...

Kaoka ezúton is szeretném megköszönni, hogy velem tartottál ezen a játékon! Nagy-nagy örömöt szereztél, amikor jelentkeztél, amikor varrhattam Neked a terítőcskédet és amikor megkaptam Tőled a "töltött"dobozkát. Az a fantasztikus ebben, hogyha bármikor ránézek, mindig eszembe fogsz jutni és ez olyan jó!!! Ahogy kipirult arccal átadtad, ahogy kérted csak otthon nézzem meg, aztán "Na, jó! Megnézheted most is!"... a többire most így hirtelen nem emlékszek mert a doboz teljesen elbűvölt és hirtelen csak mi ketten voltunk: a doboz és én.
Azóta csak ölelgetem, simogatom, hozzá dugom az arcom, nyomkodom a kis hurkáit...
Na, jó ezt most abba hagyom, mert úgyse tudnék már újat mondani, csak ismételgetném magam és az olyan giccses lenne, pedig ennél sokkal többet érzek!! :)))))

Aztán még kaptunk egy csomó ajándékot! A szívecskét Dorkám kapta egy varrós társunktól, (ilyen kis díszek készültek a varráson) , a kis gömböt pedig F. Gina nyomta a kezembe!! :)



















Juhizs egy szép, kék, karácsonyi anyaggal lepett meg (nem tudok képet mutatni, mert beavatás céljából ázik a kedves egy vödörben)
Nagyon köszönünk mindent!! Ennyi jó érzést én még csak ebben a körben kaptam (na persze a családomon és a barátaimon kívül!!)

2008. december 10., szerda

Hógolyó


F.Gina jól megdobott egy hógolyóval, köszönöm!
Érdekes ez a játék és ami külön tetszik, hogy nincsenek kötelezettségek benne, nem görcsös!
Néhány gyors kérdés az egész és annyi-olyan válasz, ami a címzettnek kellemes és bevállalható.
Íme:
Horoszkópod: oroszlán, bak aszcendessel
Egyéb események,amikor születtél: Hmm? Passz!
Ha nyernél a Lottón:Családi házat vennék és egy utazásra is beneveznénk a tágabb családom tagjaival. Aztán biztos adnék minden családtagomnak, hogy teljesíthessék legalább egy fontos vágyukat, ami pénzért megvehető. Többi, azt hiszem, maradna a régiben, nem jó unatkozni és csak a pénzt számolgatni... még a végén a pocsolya-zöld színű szemem dollár jelekké alakulna... :)
Rossz szokás,de nem nagyon tudsz megszabadulni tőle: szeretek vásárolni, de legalábbis nézelődni, (Jaj, nekem! Most jól elárultam magam! Napok óta ettől hangos a TV és sok blog, hogy ne vásároljunk és lám, most jól lebuktam!)
Ha web-böngésző: google
Ha koffein:3 in 1
Színeid ruhában:Egyszerre lehetőség szerint két szín: fekete-fehér, fekete-piros, barna-drapp, barna- sárgás-zöld, barna-pink
Most mi van rajtad:fekete melegítőnaci, pirosas hosszú ujjú póló
A legutóbbi könyv, amit olvastál: (Mici mackó után szabadon: gondolj, gondolj!!) Dan Brown: Da Vinci kód (Nem ez a legutóbbi, de ez maradt meg bennem a legjobban)
Ha háziállat:Jelenleg két homokos tengerimalac kan: Soma és Samu
Amit soha nem választanál háziállatnak: hüllő
Amit legjobban szeretsz magadban: jó lelki-szemetes vagyok és eléggé precíz vagyok
Tíz év múlva ilyenkor hol látod magadat? Egy kellemes, nem túl nagy családi házban, boldogságban, a Lányom már túl lesz a pályaválasztáson, remélem megtalálja a neki valót emberben és munkában
Legutóbbi nagyon jó élményed: Ma az Árkádban segítettem egy néninek cipőt választani, nagyon örült neki, aztán a kislányom énekelt az iskolájával, a repertoár része volt egy dal a Valahol Európában c. musicalből. A hideg futkosott a karomon a gyönyörűségtől, azóta is csak azt dúdolom.
Tovább gurítom a hógolyót: Lédának.

Zsuzsi

Ezt a bejegyzést a családomról írom, azon belül is, Hugicámról.

Zsuzsi 7 évvel fiatalabb nálam, Ő a családunk szeme fénye, a sors ajándéka.
Anyukám 29 évesen már 2 gyerekes anyuka volt, ráadásul mi a Bátyámmal akkor már 6 és 8 évesek voltunk. Anyuci azt mondta, hogy Ő még egyszer meg szeretné élni a kismamaságot, a szülést, a pici gyerekes Anyuka érzelmeket, ezért kis cselszövéssel titkon elhagyta a fogamzásgátló szedését és kis idő múltán már kismama volt. Apukám először kissé zord volt, de hamar beleélte magát az újbóli kispapaságba és 1976 június 18.-án Ő volt a legboldogabb ember a Földön, immár 3 gyermekes Édesapa.
Zsuzsi nagyon jó kisbaba volt, olyan gyorsan született, hogy Anyukám még rá se készült és hipp-hopp, Zsuzsi már a karjában volt. Alig viselte meg Anyukánkat a szülés, Zsuzsi vigyázott rá és ez a mai napig így van!! Ő és Anyuci a mai napig olyan szimbiózisban élnek, mintha még mindig egy test lennének.
Én az első osztályt fejeztem be, amikor Zsuzsika nővére lettem. A nagy korkülönbség miatt sokat anyáskodtam felette, én szoktattam be az oviba, én hordtam külön tornára, a suliba. Nyolcadikos voltam, amikor Ő elsős lett, úgy őrködtem felette, mint egy testőr, minden szünetben razziáztam a termükben, jaj volt annak, aki akár csak csúnyán nézett rá! Én voltam a "nagyésokos" nővére.
Zsuzsi 11 éves volt, amikor a férjemmel megismerkedtünk, Janimat rögtön elfogadta és bátyjaként szerette, szereti. Az esküvőnkön Zsuzsi volt a koszorúslány és mondhatom a kameraman tekintete sűrűbben tévedt rá, mint a menyasszonyra, azaz rám. (mondjuk ezt megértem!!:) )
Zsuzsi védőnőnek tanult a főiskolán, utolsó éves volt, mikor kismama lettem Dorkámmal, így egy végzős védőnő hallgató asszisztálta végig a terhességemet. Minden vizsgálatra eljött velem, én meg hatalmas pocakkal izgultam végig -kint a főiskola folyosóján- az Ő vizsgázását. A szülésre is bejött velem, aztán úgy hozta a sors, hogy Dorkám császárral jött világra, így Zsuzsi és a párom láthatta meg először a családból a kis Dorcsikát...
Zsuzsi kezelgette, kötözgette a nagyon csúnyára sikeredett császármetszésemet és látott el mindenféle jó tanáccsal, amikor épp paráztam a tej mennyisége miatt, Ő nyugtatott meg, hogy "nyugi, pont elég!" (Aztán olyan sikeresen nyugtatott, hogy annyi tejem lett, hogy még leadni is bőven jutott, Dorkám meg 20 hónapos koráig szopizott! Hmmm! De jó is volt!!! )
Dorka kb. 5 éves volt, amikor 3 műtéten estem át 4 hónap alatt, mindegyiknél, a műtét utáni napon Zsuzsi reggeltől estig ott kuporgott az ágyam mellett a kórteremben és ápolgatott, biztatott vagy csak egyszerűen őrizte álmomat!
Ezekkel a történetecskékkel a kapcsolatunkat szerettem volna bemutatni.
Na, de milyen is Ő?
  • Hosszasan tudja nézni -és még mozgatja is hozzá a fejét-, hogy hogyan ugrálnak a verebek,
  • imádja a makró fotókat virágokról(sokat fényképezi is).
  • Kedvenc országa: Hollandia.
  • A konyha ablakában fél évig nevelgetett egy mozgássérült pókot, a 6 lábú Jenőkét. Még legyet is fogott neki...
  • A menhelyről, ahonnan a Bandi kutyát hoztuk el, Zsuzsi egy öreg, rozzant, csúnya kutyust akart örökbe fogadni, hogy megszépíthesse a kutyus utolsó éveit... végül a kölyök Bandi elbűvölt bennünket és Ő jött haza velünk.
  • Imádja a manókat és a tündéreket. Egyik barátnőjétől meg is kapta a nagy manó könyvet, amit szépen áttanulmányozott és ha kérdezed mekkora egy kifejlett erdei manó papa, rögtön rávágja a választ.
  • A család kiskorú tagjai rajonganak érte, bármikor, bárhova szívesen elmennek vele és visongva örvendenek, ha ott alhatnak nála.
  • Szeret biciklizni, bejárta már így majd egész Európát.
  • Munkáját tekintve a főiskola után 8 évig az Optimális családtervezési központban dolgozott kb. 6 évig az ingyenes kismama vonal tanácsadója volt, aztán orvos látogató lett. Komoly, felelősségteljes munkakörben dolgozik, sokat foglalkozik emberekkel, nagyon jó a kapcsolatteremtő képessége.
Hát ilyen a Zsuzsi, az én drága Hugicám!


2008. december 7., vasárnap

Annyi minden történt mostanság...

Történt jó és rossz, hideg-meleg, ahogy mondani szokás...
(-) Dorkám beteg lett a hét elején, tüszős mandulagyulladása volt, ráadásul csütörtökön zongora vizsgája volt, pontosabban "meghallgatás".
(+) Nagyon megdicsérték, hibátlanul játszotta le a 3 vizsga darabját. Azt mondták fantasztikus a kéz technikája, nagyon gyorsan tud billenteni. Építő kritikaként 2 dolgot mondtak:
  1. Dorka általában kissé leengedett csuklóval szokott zongorázni (ez nem túl helyes, de egyenlőre ez van...), na, most nagyon ki akart tenni magáért és megemelte csuklóját, ez nem a számára megszokott póz volt, ezért kicsit merevebben billentett.
  2. Anikó néni mondta, hogy a vizsga zongora egy kemény billentésű hangszer, keményebben kell bánni vele, lelkére kötötte Dorkának, hogy erősebben billentsen, mint a gyakorló zongorán. Dorkám szót fogadott, csak kicsit keményebb lett, mint kellett volna. De ezek csak apró kis hibák voltak.
(+) Szombat reggel megjött a Mikulás.
Dorkám előző este készített ki neki enni, innivalót, még levelet is írt neki, hogy reméli ízleni fog neki, amivel megvendégeljük...
Nem értjük, hogy nem hallottuk meg, amikor itt járt nálunk... Dorka tudta a választ. Azért nem ébredtünk fel, mert amikor jön a Mikulás, akkor az egész házra álomport hint, hogy jó mélyen aludjunk, így Ő nyugodtan tud mindenhova bemenni, ajándékot vinni és még egy-két szavas üzenetet is hagyni. Mert bizony még írt is Dorkának egy-két kedves szót!!!!
(-) Aztán délelőtt elmentünk Dorcsival segíteni a Barátnőmnek. A férje nem tudja már elképzelni vele,- velük az életet, mással szeretne élni, ezért válnak és a Barátném költözik. Teljesen szét van esve szegény, a szívem szakad meg érte...
(+) Délután a Bátyáméknál volt buli, egyrészről "megtélapóztuk" egymást, de főleg Zsaninak (keresztlányomnak) volt a 16. szülinapja. Neki készítettem egy tolltartót, de majd még fog kapni valamit, csak még készül... A Karácsonnyal összevonva szokták tartani a szülinapját, tekintettel arra, hogy 23.-án este született, de most egy meglepetés bulival ünnepeltük meg azt a jeles napot... mert a 16 egy nagyon szép szám!!! A bátyám másik gyerkőcének, Ádámnak két hete volt szintén egy ilyen bulija, akkor az Ősöktől Ádám egy MP4 lejátszót kapott, tőlem pedig egy ígérvényt, hogy varrok neki egy tokot az MP4-nek. Sok ilyet nem szeretnék varrni, mert így, hogy nem volt nálam a minta darab, amire a tokot kellett varrnom, igen nehéz volt a pontos méret tartása. Maga a tok nem egy nagy kaland, bár így is elszöszöltem vele egy fél napot(Jéé!! ezt szó szerint is lehet venni, mivel rag technikával készült :) )
Zsancinak is egy egyszerű tokot varrtam, ez illik az Ő serdülő stílusához.
Dorka egy nagyon jó kis ajándékot talált ki Zsaninak. Zsani nagy Dolák-Saly rajongó, konkrétan a www.dolak.gportal.hu rajongói oldal egyik szerkesztője (talán a szülőanyja is?)
Szóval Dorka kitalálta, hogy mentsünk le a netről két jó képet Dolák-Salyról, kinyomtatjuk, belamináljuk, kilyukasztjuk, kulcskarikát fűzünk bele és már kész is egy egyedi kulcstartó!! Én annyival toldottam meg, hogy a lyukat megerősítettem egy ringlivel. Zsani, azt hiszem, ennek örült a legjobban minden ajándéka közt! :)

Mostanában készülgetek a Karácsonyra. Hímzek egy nagyon szép kis terítőt, pont olyan, ami illik a mi lakásunkba, akár a színét, akár a mintáját nézve. A képek, sajnos, nem adják vissza milyen szép az alapszín, olyan kellemes narancsos-téglás. Mondjuk jó sokat kell hímezni fémszálas hímzővel (az nem tartozik a kedvenceim közé...) Abban más, mint amit általában hímezni szoktam, hogy nem keresztszemes, hanem láncöltéssel és lapos öltéssel kell varrni. A lapos öltés nekem maga a mumus, de azért igyekezek...

A hátralévő két hét a suliból igen kiadós lesz!
Dorka az énekkarral 10.én fellép az Árkádban, 15.-én főpróba a Pataky Műv.házban a nagycsaládosok koncertjére, ahol Dorka énekel és zongorázik is.
17.-én maga a koncert lesz.
19.-én Mindenki templomában karácsonyi koncert a sulival.
20.-án koncert a suliban. Közben nyalánkságként fogszabályzó és egyéb nyalánkságok. Ezért imádom a Karácsonyt, akkor olyan klasszul belassulnak a pillanatok, lecsendesedünk, megpihenünk! Ez maga a csoda... A CSODA!!!

2008. december 3., szerda

Egy kis finomság és egy kis szépség

Tegnap ünnepi vacsit szerettem volna az asztalra tenni és megfőztem a Bátyusom által javasolt fincsiséget.
A húsi hamarabb elkészült, mint, ahogy a sütőben megsült volna a mirelit röszti.
Leírom Nektek a receptet és mindenkinek csak ajánlani tudom, simán fogyis receptnek is beválik röszti nélkül, illetve a 90 napos kúra fehérje napjába is passzol!!
  • Csirkemellet apró kockákra vagy vékony csíkokra vágom, lepirítom kevés vajon vagy olajon, rádobom a savanyú káposztát(előtte leöblítem), átpörgetem,
  • fűszerezem: kevés só(a káposzta amúgy is sós!), bors, majoránna, fokhagyma,
nekem egy kis vizet is kellett ráöntenem, pikk-pakk összepárolom, az egész 20 perc sincs! Nem szabad túl párolni, mert a káposzta bánja meg! A húst ellenőrizd, ha az jó, akkor az egész jó!! :) Én rösztit sütöttem hozzá a mélyhűtőből (Lidis röszti és képzeljétek még krumpli(!) is van benne és nagyon finom, ízletes!!) Bátyám friss krumplis lángost ajánl hozzá, de arra nem volt időm, de nekünk rösztivel is nagyon bejött. Legbiztosabb jele, ha finomat főzök, hogy:
  1. nincs duma, mindenki teljes odafigyeléssel a tányérjával van elfoglalva...
  2. halk cuppogás hallatszik először...
  3. majd kéjes morgás...
  4. a hüvelyk ujj felfelé mutat, ököl becsuk...
  5. "Húú, Húsom ez nagyon jó volt!" és "Anya, ez isteni volt!"
Jelen esetben az össze tünet előfordult...


Múlt hét szerdán elzarándokoltunk Dorcsival Káposztásmegyerre a Babavarázs kiállításra. A zarándoklást azért írtam, mert Kőbányától igencsak messze van, odafelé a GPS-emre hagyatkoztam és a városon át mentünk, de visszafelé már a délutáni csúcsban jöttünk volna, ezért gondoltam egy bátrat és az új M0-ás felé vettem az irányt. Nagy nehezen felkavarodtam rá, onnan jöttek a megpróbáltatások. Mondtam már, hogy nem bírok autópályán vezetni? Szédülök, hányinger kerülget, lever a víz, hullámzik a táj...
De gondoltam, Erika, ez csak az M0-ás, kapd össze magad, menni fog ez! Nem olyan bonyolult!!
Ja! Amikor a reptér még 26 km-re táblát láttam, azt hittem, itt a vég... Na, de csak haza kúsztunk valahogy...

Ezek a képek csak szemezgetések a kedvenceim közül, a többit felteszem a képtáramba.
A kiállítás nagyon klassz volt. Mmama pont olyan volt, amilyenre számítottam. Kedves, aranyos és igazi háziasszony! Mesélt, mutogatta a babákat, varrt Dorkámmal... Jól éreztük magunkat, hipp-hopp eltelt 1- 1 1/2 óra és már indulnunk is kellett haza tanulni.




Gratulálok a kiállítóknak, nagyon szépeket, egyedieket varrtak.
Ezeknek a BABÁKNAK lelkük van!!!


2008. december 2., kedd

Évfordulók


Ma 19 éve volt az eljegyzésünk és december 5.-én lesz megismerkedésünk 21 éves évfordulója.
Ezek csak számok. De! Amiért különös boldogság fogott el az egy fél perces történet ma reggelről.
Minden úgy indult és folyt ma reggel, mint lenni szokott. Janim felkelt 1/2 6-kor 6 előtt ébresztgetni kezdett finoman, simogatva, puszilgatva, ahogy szokott, én kértem még ÖÖÖT percet, (tudjátok ez az ÖÖÖT perc a legédesebb!) Végül nagy nehezen felkeltem (na, ez az egy nem így szokott lenni, viszonylag gyorsan ébredek és rögtön pörgök, mint a búgócsiga) ébresztettük Dorkánkat. Öltözködés, készülődés. Janim indul, puszi-puszi.
1/4 8, indultunk mi is. Dorkát vittem suliba. Utána mentem ki a piacra és ahogy haladtam az úton a kocsival, hát ki megy előttem, na ki? Az én drága férjem a melós kocsinkkal! (Akkor már megvette az anyagot a mai munkához és visszajött felvenni a kollégát... )
Szóval megláttam, hogy Ő megy előttem, elkezdtem rá villogni, észre vett, a visszapillantójában láttam, hogy mosolyog, integet...
Éreztem, hogy elpirulok, a pulzusom megugrik és mosolygok én is, nagyon! Néztem az életem párját és az kavargott bennem, hogy boldog vagyok vele, hogy örülök, hogy Ő van Nekem.
Olyan boldogság tud elfogni, amikor rám mosolyog, amikor összenézünk, amikor megsimogat, amikor együtt nevetünk. Ez a szerelem, ugye?! Ha 21 év után is ezt érzem, akkor nagy baj nem lehet a világban, nem?! Az élet szép!
(mielőtt még azt hinnétek, hogy mindent állandóan rózsaszínben látok, azért el kell mondjam, hogy mi is szoktunk vitatkozni, még veszekedni is (ritkán), nekünk is van rossz kedvünk, vagy durcásak vagyunk valamiért, a csuda tudja miért... De ha Janimra gondolok sosem ez jut eszembe róla először, hanem, hogy Ő az én EMBEREM!!!)
Szép napot!

2008. december 1., hétfő

A kord táska és Piroska ajándékai


Mutattam múltkor, hogy valami lilás készül.
Na mi lehet? Na mi? Hát táááska!! :) Még hozzá egy nagyon is kedvemre való darab.
Mert ez most tényleg az. Ez olyan... olyan...mint én. Nekem való. A vállpántja állítható és elég hosszú, hogy keresztbe vetve tudjam hordani a vállamon. A mérete pont akkora, hogy az állandó kis motyókáim elférjenek benne. A színe... na a színe... az még mindig örömmel tölt el.

Egy korábbi bejegyzésemben írtam, hogy az utolsó alkalommal a tanfolyamon Piroska meglepett bennünket egy csomó ajándékkal.
Két csodálatos, saját kezűleg festett anyagot kaptam és egy előkészített, kiszabott angyalkás tölcsér "alapot". Az előkészítést úgy kell érteni, hogy Piroska készre varrta a tölcsér akasztó pántját, kiszabta, felvasalta a tölcsérre az angyalkát (két oldalas ragasztós fátyollal) és a hátoldalára a flízt, valamint a belső bélést is kiszabta. Rám maradt az angyalka kézzel való felvarrása és a tölcsér megvarrása. Nagy-nagy öröm volt!!! Köszönöm!!!!
Mit lehet varrni ezekből a szépségekből? (A barnás kb. 50x50 cm-es, a zöldes pedig kb. 30x50 cm-es.) Egyet tudok, hogy párnát nem szeretnék.

2008. november 27., csütörtök

Büszke vagyok!

(Bátyám családja Édesapánkkal)
Mindig is büszke voltam bátyámra, Zolira.
2 évvel idősebb nálam, ezáltal szinte egyidősként nőttünk fel. Kisgyerekként állandóan veszekedtünk, verekedtünk, de mindig kiálltunk egymásért, aztán a kapcsolatunk hatalmas fordulatot vett, amikor Ő középsuliba, szakácsnak ment, én pedig 7.-be.
Onnantól Mi lettünk a legjobb testvérek, mindent megosztottunk egymással, betyárkodtunk egymásért. A suli után az első munkahelye a Hilton szálló hidegkonyhája lett, onnan sokszor csak éjfél után járt haza, én már nem bírtam ébren megvárni őt, napokig kazettás magnón hagytunk egymásnak üzenetet, elmeséltük mi történt velünk aznap stb. Aztán mikor én is már középsulis lettem együtt jártunk "dizsibe". Na, nem a legdivatosabb, kemény helyekre, sokkal inkább a kisebb disco-kat kedveltük, ahol kulturáltan, nyugiban lehetett lazulni. Nem voltunk zűrösek soha.
Aztán megismerkedtem az én drága párommal és az esküvőnkre a Bátyámat kértem fel tanúnak és naná, hogy én voltam a Bátyám esküvőjén az Ő tanúja. Zoli és felesége, Ágika lettek a Lányunk Keresztszülei.
Zoli egyre feljebb jutott a szakmai ranglétrán, dolgozott olasz étterem látvány konyháján, aztán kis mellékvágány után a Kakas étterembe ment dolgozni, ez 1990 körül volt. Az éttermet a Főnökkel karöltve igen jó hírű hellyé tették. Zoli számos versenyen indult jó eredményekkel, most is egy nagyon jó hírű francia séf akadémián tanul, képzi magát. Rengeteg újságban szerepelt már, sok receptet írt ide-oda, tegnap pedig a Klub rádióban szerepelt. Bakáts Tibor (aki egyébként már írt egy cikket is róla) hívta fel, kért recept ötletet az épp a hűtőben található alapanyagok felhasználására. (Ha akarjátok, meghallgathatjátok itt, a negyedik rész 4-5. percétől beszélgetnek)
A sógornőm pedig épp most hívott, hogy a pozitív visszajelzések miatt kérik a rádiótól, ezentúl szerdánként kb. fél 12 körül szintén adjon tippeket a főzésre. Nahát!! :) Szóval büszke vagyok rá, na!!!

2008. november 26., szerda

Gazdit keresek!



Megszülettem Anyukám örömére, gazdáim bánatára.
Amíg Anyukám szoptatott maradhattam, de aztán kegyetlenül kiraktak a hideg utcára. Sírtam, sírtam, keresgéltem az otthonom, de nem találtam. Közben megfáztam, lefogytam, a szép selymes bundám is bekoszolódott, összecsomósodott. Aztán egy szép napon arra jött egy kisfiú és egy néni. Megsajnáltak és haza vittek. Aztán elvittek egy érdekes szagú helyre, ahol egy fehér köpenyes bácsi megnézte a fülemet és a torkomat, adott gyógyszert is. Aztán a néni lakásában azt mondta nekem a néni, hogy egyenlőre a fürdőszobában élhetek, - de finom meleg is van itt! - amíg meg nem gyógyulok, mert kint a többi részben lakik már két öregebb cica lány, az egyik már nagyon öreg és hisztis, állandóan prüszköl rám! Ha meggyógyulok - a fehér köpenyes bácsi szerint 2 hét múlva - a néni azt ígérte, hogy fog nekem egy szerető, kedves gazdit keresni, akinek én leszek a legszebb cica és sokat fog simogatni én pedig addig is gyakorlom a hízelkedést, a dorombolást, hogy meg tudjam majd hálálni neki a szeretetét! Mert nagyon rendes leszek, az biztos. Ha Te szeretnél engem haza vinni, akkor kérlek, írj ide!

**********************************************
Frissítés:
Már nem keres gazdit ez a cicalány, mert nem bírtunk volna tőle megválni, így hozzánk költözött és Ő lett a mi Lüszink, akit nagyon szeretünk és tényleg jó cica lett, ahogy ígérte. :)

2008. november 24., hétfő

Valami készül... valami lilás...

A szombati tanfolyamon "véletlenül" táskát varrtunk. :)
Itthon elő kellett készülnünk egy kicsit, letűzve kellett vinni a táskának valót, hogy az ne vigye ott az időt. Mostanság még így se sikerült soha a végére jutni az adott munkadarabnak. Olyan jókat dumálunk állandóan, nagyon jó kis csapat jött össze, nem vagyunk sokan, de azt hiszem a kis csapatunk tagjai jól összepasszolnak. Talán csak az egyik tagunkról nem tudunk semmit. Olyan kis csendes típus, de ilyennek is lenni kell... Ő szépen csöndben az egyik sarokban elvarrogat és időnként azért bazsalyog az orra alatt a poénokon, mi pedig hagyjuk, ha neki így jó, akkor nekünk is. Aztán van egy Adélunk, egy Eszterünk és egy Ágink (Sziasztok!!!)
Mentorunk a csupa szív Piroskánk igazi tyúkanyó típus (Most lesz neki december 8.-ától (Megnyitó: 17 órakor) 1 hónapig kiállítása Monoron a Vigadóban. Aki tudja, látogassa meg, biztos szép lesz!!)
Most, hogy utolsó alkalommal találkoztunk idén, Piroska meglepett bennünket néhány ajándékkal, nagyon meghatott, nagyon örültünk neki! (Ha jobb fényviszonyok lesznek, készítek róla képet és majd mutatom...)
Már beszélgettük, hogy a "ráadás" tanfolyamon mit szeretnénk tanulni, januárban a watercolor technikával ismerkednénk meg először, aztán gyors technikákkal, több félével is... a többi még kialakulóban van.
Van ötletetek, hogy miket kérjünk még?


2008. november 22., szombat

Kész a második ajándékom...

Ezt az ajándékomat bátran megmutathatom, mivel, akinek készítettem soha nem internetezik...
Tegnapelőtt Anikó néninek (Dorka zongora tanár nénije) készítettem karácsonyra egy kis ajándékot. Tudom, hogy tudja értékelni a saját készítésű ajándékokat, ezért arra gondoltam, hogy varrok Neki egy összehajthatós szatyrot (ezt a fazont az egyik japán újságomból vettem). Amikor tervezgettem az járt a fejemben, hogy az Ő életében a családján kívül a legfontosabb a ZENE, (csupa nagy betűvel) ezenkívül, hogy a stílusa nagyon sima, egyszerű, konzervatív.
Így esett a választásom erre a papírra varrásos technikával készülő ti-ti hangjegyre. Egyszerű szín párost igényelt a motívum, a fekete-fehért, de, hogy kicsit lágyítsam ezért varrtam ebből a kis virágos anyagból , keretként pedig egy icipici pirost varrtam köré, alá béleltem, a hangjegyek körül körbe tűztem és felvarrtam a szatyor elejére 3 oldalon, felül meghagytam nyitva, hogy zsebként is tudjon funkcionálni. A fülét picit kibéleltem, hogy kellemes, puha fogású legyen. Mindent összevetve kellemesre sikeredett szerintem. Remélem tetszeni fog Anikó néninek!
Ma lesz az utolsó alkalom a patchwork tanfolyamból, legalábbis a haladóból. Fel szokták ajánlani, hogy ráadás tanfolyamot is indítanak, ha kérjük. Ez annyiban különbözik a többi tanfolyamtól, hogy nincs előre meghírdetett tematikája. A tanfolyamra jelentkezők közös igénye alapján alakul ki, azt tanítanak, amit kérünk. Már beszélgettünk róla, hogy akkor arra is jönnénk, csak még ki kell találni, hogy mit szeretnénk tanulni.

2008. november 20., csütörtök

Elkészült az első ajándékom


Tegnap megszületett az első karácsonyi ajándékom.
Ha már egy ilyen hasznos és szép tudással lettem gazdagabb, gondoltam családom néhány tagjának varrni fogok karácsonyra. Csak részleteket mutathatok most belőle, mert esetleg nézik a blogomat, de ígérem karácsony után teszek fel róla rendes képet is! Azért vagyok büszke erre a valamire, mert, -ha bár elég kritikus tudok lenni magamhoz,- ezt elég precíznek és harmonikusnak találom. Már régen kitaláltam, hogy annak a Valakinek ezt fogom varrni, úgy hogy tegnap reggel neki álltam és varrtam, varrtam meg gyöngyöztem, meg hümmögtem (meg néha beszéltem magammal, Ti is meg szoktátok beszélni magatokkal, hogy "igen, így jó lesz" meg "hm,hm valami nem stimmel" meg "hogy is csináljam most?") és vacsorára már rendet is tudtam pakolni a nappaliban.
Na, családom! Lehet találgatni, hogy ez kié lesz és mi ez? Úgyse mondom meg! :)) Majd a fa alatt megtaláljátok! :)

2008. november 18., kedd

Éljen az internet


20 éves Magyarországon az internet.
Ezt csak azzal a világ rengető eseménnyel lehetett méltóképp megünnepelni, hogy bevezették Pélpusztára az internetet!!! Bizony ám!
Anyukámék laptopja ma beleborzongott, amikor megnyomták rajta a híres "E" betűs ikont! Juhéjj!!!
Gyanítom, hogy mától nekünk, gyerekeknek ezentúl az internettel is meg kell küzdenünk Szüleink figyelméért. Eddig telefonálás nem kis része azzal zajlott, hogy:
  • Jaj, várjál már! Mirci behozott egy békát... Visszahívlak...
  • Jaj, várjál már! Vitéz (Ő egy öreg skótjuhász) nagyon be akar jönni, biztos dörög valahol az ég...megyek beengedem...
  • Jaj, várjál már! Döncinek (a szépnek nem nevezhető, de annál kedvesebb perzsa cica) beakadt a körme, megyek, kiszabadítom...
  • Na, a Vitéznek hívása van (A szomszéd kutya üzent valamit), megyek kiengedem...
  • Jé, de aranyosan játszik Mirci Döncivel!!
  • Hát nem fogod elhinni, hogy most mit hozott be ez a kis vacak (Mirci), bogarat... madár fiókát...stb.
De nem baj! Anyukámék boldogak! Ezért Mi is azok vagyunk! Kinyílik nekik a világ kapuja, böngészhetnek, ápolhatják kapcsolataikat, iwiw-ezhetnek, fényképeket küldhetünk egymásnak, skype-on keresztül láthatjuk is egymást...
Egy baj van, hogy jelenleg egy működő gépük van, ők meg, ugyebár, mindketten igen szeretnek netezni...dráma, dráma, dráma...
De majd ez is megoldódik!Mint eddig minden! Az élet szép!!!!! Ugye?

Tanfolyam-Szabadon szabott négyzetekből táska

Múlt hét szombatján volt az utolsó előtti tanfolyamunk.
Előtte volt házi feladatunk: előkészülni az órára. Megelőző alkalommal Piroska, a tanárunk részletesen elmondta, hogy kell csinálni a szabadon szabott négyzet technikát, azt szépen el kellett készíteni több példányban, összevarrni, szendvicselni adott méretben. Ezzel vágtunk neki a szombatnak.
Eredetileg áthajló tetejű, vállon hordható táskának indult... na, de miért ne bonyolítsuk a dolgot?
Inkább cipzáros záródásra szavaztunk, hát... volt idő, amikor bántam... lényegesen megnehezítettem a dolgom, na, de ezért tanulom még a varrást... keresem a kihívást, hogy okulhassak belőle.
Hétfőből 4 órát a táska befejezésére szántam, elég, ha annyit mondok, hogy jó barátságot kötöttem a varrat bontóval?
Na, de kész lettem vele és egész úgy néz ki, mint a mintadarab :)
Jött a "bruercsi faktor": természetesen gyöngyöztem, pontosabban fa, szögletes gyönggyel és szalaggal díszítettem és elkészítettem első tulipános cipzár díszemet is. Kíváncsi vagyok, hogy megszeretem-e, tudom-e majd jól használni ezt a táskát...
Az első táska, amit magamnak varrtam a Colette féle 8 in 1 táska volt. Most hétvégén voltunk színházban, akkor szerettem volna felszentelni, de valahogy nem illünk össze, végül a tatyi itthon maradt :(
A Madách színházban néztük meg a Páratlan páros 2. című előadást, rengeteg élménnyel gazdagodtam...
  1. Még a színház felé tartva a sarkon haladtunk el egy Spar üzlet előtt és mint kisgyerek a télapóra csak bámultam a bevásárló kosár tartó, gurító alkalmatosságot. Még nem láttam ilyet. Nálunk a külvárosban nincs ilyen :)
  2. A színház gyönyörű: a plafonon és a falon lévő freskók, a tiffany lámpák itt-ott, a hatalmas magasságú színpad, az akusztika... Le a kalappal, élmény volt!
  3. Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy a tervezők "minden bizonnyal ifjú kínai mérnökök" lehettek, mert helyes kicsi emberkékre tervezték a nézőteret. Helyes, kicsi és vékony emberkékre. Szigorúan max. 160 cm magas és 55 kg súlyú emberkékre. Az, hogy én nehezen fértem el rendben tekintettel méretes hátsómra, na de az én drága férjem a maga 172 cm-es magasságával és teljesen átlagos súlyával a térdével nyomorgatta az előző sor szék háttámláját, a válla pedig csak úgy fért el, ha a 2 órás előadást úgy nézte végig, hogy felvette a "pistike tornából felmentve" pózt. Enyhe előrehajlott gerinc, csapott váll, de az is előre húzva... Még jó, hogy végül is nem vett fel zakót, annak a válltömése már nem fért volna el...
  4. A székkarfa inkább a határok jelölésére szolgál, semmint kartámasznak, tekintettel a magasságára és szélességére, hjaaa... nem kellet volna olyan "magasra" nőnöm (162 cm vagyok) Viszont!! A kényelmetlenségekért cserébe szuper előadást kaptunk!
  5. Az előadás!!!!! Az frenetikus volt!!! A színészi teljesítmény a csúcsokat verte... nem a drámaisága miatt, hanem a pörgő gyors észjárást igénylő történet miatt. Rengeteg ajtó volt a díszleten (6) két lakást imitált egyszerre, ahol párhuzamosan zajlottak az események. Nem akarok többet elmondani róla, nehogy lelőjem a poént annak, aki még nem látta, de szeretné megnézni. A nézőtér dőlt a nevetéstől, különösen egy pasi az első sorban, az totál ki volt, hol vinnyogva, hol hangosan röhögve reagálta le még a csendeket is. Csúcs volt! Elképzelem a próbákat... Amíg megtanulták: a piszok gyors szövegeket, hogy ki hol jön be, megy ki, ki épp melyik lakásban van, épp ki a partnere stb. stb. A színészek is szemmel láthatóan élvezték az előadást. Volt, hogy elakadt egy-egy fél percre az előadás, amíg összeszedték az arcukat, rendezték a vonásaikat. Volt olyan jelenet, hogy el kellett bújniuk valami takarásába, hogy ne lássa a teljes közönség a kitörni készülő öröm könnyeiket és pukkadozó nevetésüket. Magával ragadó volt, na! Csak ajánlani tudom!! Köszönöm: Cseke Péternek, Szerednyei Bélának és a többi szereplőnek is!!!
Az előadás után beakartam menni a Sparba, kipróbálni a guruló izét, de nem bezárt addigra??? ! :))

2008. november 17., hétfő

Bruercsi

A közös varrásokra és egyéb közös programokra gondolva készítettem egy kitűzőt.
A tétényi közös varráson Kálló Szilvitől vettem egy medált, amire ott helyben ráírta a nevemet, de valahogy nem voltam kibékülve ezzel a medállal, valahogy nem "én" voltam. Aztán , amikor hímeztem a terítőket Kaokának és Kicsikatónak, akkor találtam a kis pw. szívecske mintámat, na éreztem: EZ AZ, MEG VAN. EZ ÉN VAGYOK. Már csak azt kellett kitalálnom, hogy miként tudom megcsinálni kitűzőnek.
Műanyag "kanavára" varrtam ki, hogy legyen tartása... ez jó, de még valahogy a kitűzést is meg kellett oldani...
Papír-írószer boltban lehet kapni kitűző tartót (nem tudom mi a pontos neve), csekély 20,-ért. Annak a hátuljából kivágtam az alapot a csipesszel együtt ( kb. 2x3 cm-es méretben) és ezt varrtam fel egy piros filcre, aztán ezt rávarrtam a műanyag "kanavára"...
egy kicsit gyöngyöztem, mert úgy tűnik ez se maradhat el nálam, végül cikk-cakk ollóval körbevágtam. És kész!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails