Bejgli-gyár

Végre eljött az a nap, amire egész évben vártunk.
A közös bejgli sütés napja.
Idén nagyon ügyesek voltunk, pikk-pakk megcsináltuk. Most már kint pihen a hidegben az előkészített bejgli, holnap már csak sütni kell. És nézni, hogy reped vagy nem reped!
Ilyenkor Dorcsikám a tészta maradékokból önállóan nyújt egy helyes kis lapot, amiből kakaós tekercset készít a saját kis sütőformájában, amit aztán boldogan rak ki az asztalra és kínál vele bennünket.

A 3 generáció
(Anyucink, lányai: Zsuzsi és én, és az én lányom, Dorka)
(Nem szeretek magamról képet feltenni, de az kép abszolút visszaadja a mai nap hangulatát)

Nagyon jó hangulatban telt a napunk, jókat nevetgéltünk, viccelődtünk, koccintottunk az ünnepi bejglinkre és ... egész egyszerűen jó volt együtt lenni.


Nézzétek milyen szép lett az a kis cica, akit a Hugicám befogadott.
Ilyen cicát én még nem láttam! Ki lehet fordítani, nem karmol, nagyon nyugis, képzeljétek, imád tévézni. Leül a TV elé és figyelmesen nézi. Nagyon helyes lett és hihetetlenül jó természetű, ilyet még csak kutyában láttam! Döbbenet!!!

Mutatok még valamit.
Ezt a kötényt tavaly adtam a Hugicámnak karácsonyra. Magát a kötényt az Ikeában vettem és arra hímeztem ezt a kis motívumot. Az bizonyítja, hogy jól választottam mintát, hogy most is ugyanígy csinálnám! Ez olyan jó érzés!! :)