Ez is kész van!!

Jó pár bejegyzéssel ezelőtt mutattam egy gobelinemet, amiből párnát gondoltam varrni.
Szégyen ide vagy oda, mindig közbeszólt valami halaszthatatlan, de ma megvarrtam.
Azt gondoltam - kis naiv - hogy sity-suty körbekerítem kunyhó vagy bírósági lépcső technikával, elkészítem a hátulját, összevarom, eltisztázom és csókolom...
Aha! Körbekerítettem, már az is eltartott egy darabig, mert egyem a lelkét ennek a kordnak, sztreccs a lelkem, ha nem jól fogtam nyúlt, hullámosodott, mint a Balaton. Aztán mikor megvoltam  a varrással, rájöttem, hogy szebb lenne alábélelve, letűzve,na jött a kukacolás, aztán kezdtem a hátát varrni, azt is akkor már alábéleltem, megkukacoltam, aztán cippet beállítottam, kapott még egy molino bélést, összevarrtam az elejével és tádáám, "már" kész is lett. Délelőtt 2,5 órát és délután még 3,5 órát bűvöltem. Ennyi idő alatt egy táskát meg lehet varrni...
Na, mindegy, nekem tetszik és a családnak is. A fényképek nem adják teljesen jól vissza színeket, a valóságban, a narancs és a zöld kord színárnyalata pont meg van a hímzésben is...

...még, ha nem is úgy látszik... 

 

Na, most már lehet mással is foglalkoznom, bár jövő héttől ismét jön a könyvelés, áfa hónap. Addig is már a tervek majd kibuggyannak a fejemből, már látom a lelki szemeim előtt a következő "művet". Nem tudom mi van most, de valahogy beindultam...végre!! :))

A kinött farmer és a neszeszer esete

...ha a gyerek kinövi az amúgy tökéletes farmerját egy anya két dolgot tehet: 
- a. megválik a nadrágtól,
- b. megpróbálja a nadrágszárat hordható hosszúságúra alakítani. Itt is két dologból választhat:
- - b.a.: tovább rövidíti a szárat, így lesz a legalább a gyereknek egy halász nacija,
- - b.b.: valami csínyt eszel ki, a nadrág szárának ismét hordható hosszúságúra nyújtására.
Én ez utóbbit választottam, tekintettel a közelgő télre. Nem mondom, egy vérbeli varrónő a nadrág láttán azonnal a szívéhez kapna, de a lányomnak tetszik és így kapott még a naci is legalább egy télnyi esélyt.

Az úgy vóóót, hogy a nadrág gyárilag rózsaszínű cérnával van tűzve, így jött a rózsaszín kord ötlete. Lenyestem, szétnyestem, toldottam, toldottam és toldottam... és tádááám. :))
Aki varrt már az tudja miről beszélek, amikor a kord szöszeiről teszek említést... elég, ha azt mondom ma kétszer is fel lett a porszívózva a nappali??? :)
De ha már előkerült a kord, akkor gondoltam egy nagyot és varrtam egy neszit. Colette-től tanult texturás technikát, a puffokat  is bevetettem és ez lett belőle. Igaz nincs épp tavasz, de ma szépen sütött a nap és ez lett belőle, tőlem szokatlan spontaneitással...

Volt egy rész, ami csúnyán megszívatott. A varrógépem egy résznél azt mondta, -na, haggggyá mááá...
De nehogy mááá a nyúl vigye a vadászpuskát... varrtam és bontottam, varrtam és bontottam és közben mantráztam: Nyugodt vagyok, ommmmmmm, nem vagyok ideges, ommmmmmm, nyugodt vagyok...
Végül én győztem!!!! :))

 
Tegnapi nap top híre (nem vicc!!) : az ENSZ kinevezte a földönkívüli nagykövetét.
Oppácska! Miről is beszélünk? Van kivel tárgyalnia? Ez most hivatalos beismerése valaminek? 51-es körzet lakóival egyezkedni kell? Men in black című filmecske nem sci-fi? Tudtam!! Nálunk is lakik a házban egy-két ufo, csótánynak álcázva...

Újabb kellemes hang...

Ugyan már hétfő este van, de szerintem jól jön ez a zene máskor is. :)

Melanie Fiona: Monday morning

Ferdepántos alkotónap Colette-tel

Colette tele van trükkökkel, mindig is érdekeltek a mesterfogásai, gondoltam, nem hagyhatom ki a Colette-féle ferdepántos tudomány elsajátítását.
Rákosi úton a XVI.ker.-ben volt a helyszín. Tömegközlekedéssel is jól megközelíthető helyen, bár nem sokan érkeztek így, mivel mindenki annyi cuccossal jön, mintha 1 hétig haza se akarna menni. Kocsival csak egy pillantásra szabad megállni, gyors kipakolás és már menni is kell odébb egy kis utcába leparkolni. De ez legyen a legnagyobb baja az embernek! :) A ház pont tökéletes helyszín volt egy alkotónaphoz. Egy nagyobb helység a közös alkotáshoz, egy kisebb a teázáshoz, kávézáshoz, dumcsihoz, tiszta, felszerelt mosdó, sok konnektor, sok ablak...  
Mikor odaértem már jó-páran voltak, többek közt Gabica és Colette is!
Olyan aranyosak voltak a csajok, segítettek becipelődni, hogy gyorsan elhúzhassak leparkolni a nagy szürke csodánkkal.  Épp, hogy kipakoltunk már bele is vágtunk a "lecsóba". Colette ötlete alapján mindenki mondott egy-pár szót magáról, majd jött a ferdepánt érzékeny lelkének bemutatása. Colette készült egy kis ajándékkal is nekünk, egy sk. készített ferdepánt készlettel és egy neszi alapanyaggal ajándékozott meg mindannyiunkat.
Én egy farmer piperét álmodtam meg előző nap, ezért ezeket a szuper ajándékokat eltettem egy másik alkalomra. Neki álltunk szabni, varrni, szabni, varrni és alakultak a neszik. Ahányan, annyi félék. Szentül eldöntöttem, hogy fényképezni fogok, de annyira varrtam, hogy csak a végén futottam végig a műveken és azokat, amik épp fotózható állapotban voltak, lefényképeztem. (Itt megnézheted, sajna ne számíts túl sok képre!)
Szóval ez lett az én kis piperém, fidres-fodros, vagány, csili-vili, fagolyós, csipkés... az enyém! :)

A cipzárjára makramés díszt csomóztam...természetesen a golyók itt sem maradhattak el...

Colette nagyon jó címet talált ki ezekre a közösen varrásokra. ALKOTÓNAP. Nincs izzadságszag, inspiráció viszont igen. Colette hagyja kibontakozni az alkotókat, segít, ha elakadunk, ha valaki nagyon varr, azt békén hagyja, ha konkrét kérdés, probléma merül fel, trükköket mutat. Olyan trükköket, amit, ahogy nézel, azt mondod, hogy: "Hát, persze!"
Nekem nagyon bejön. Várom a következő alkalmat!!

Budapesti alkotónap Colette-tel

Holnap megint tanulhatok valami újat! Már alig várom!! :)

Rózsás SAL Mankával

 

Még sosem hímeztem együtt senkivel ilyen módon.
De Manka kedves stílusa és mintája nagyon megfogott, tetszik, hogy nincs benne keresztszem - nem mintha nem szeretném, de olyan jó újat tanulni! - és egyáltalán, nagyon reményteljes ez a minta részlet, szóval jelentkeztem.
...és már meg is kaptuk az első útmutatást, ami alapján  nem bírtam magammal és 2 verzióban is elképzeltem a mintát.

Egyeske: csini, csajos, habos-babos

(fonal: Nina festett melírozott fonala és Anchor 88)

Ketteske: Dámás, elegáns, "ütős"

(fonal: DMC 310, és nem tudom melyik, de szuper finom fémszálas arany,

ezzel még hímezni sem olyan gáz)

Nekem most ez utóbbi  a szívem csücske, de lehet, hogy azért, mert ezt csináltam később...
Már alig várom a folytatást!!! :))

A laptop és a kutyamellény...

...hogy kerül ez összefüggésbe?
Dorkám nagyon szeretne a régi számítógépe helyett egy laptopot, régóta gyűjt rá ( legalább 1 éve), szülinapján is arra kérte a tanácstalan rokonokat, hogy a laptop alapjába adakozzanak...
...ezért amikor Dorkám szoba felújításába kezdtünk, rengeteg játékát kiszanáltuk és dobtuk kalapács alá. Igen, kalapács alá az internet egyik magyar árveréses (V betűs) portálján. Kb. 3 hete nyúzom az internetet ez ügyben és rohangászok postára. Megy a bolt, Dorkám meg napról-napra közelebb kerül nagy álmához.
(Úgy vagyunk vele, hogy "dolgozzon meg érte" a kis csaj, majd jobban megbecsüli és vigyázni fog rá, nem akarjuk, hogy csak úgy az ölébe pottyanjon, nem kis dologról van szó...)
Aztán körbe néztem még a lakásban, mi az, ami szintén mehet árverésre, többek közt volt olyan kutyaruhánk, amit Lulu úgy nőtt ki, hogy nem is nagyon volt rajta... seperc alatt megvették.
Ezen vérszemet kapva, gondoltam egy nagyot. (aki ismer, az tudja, hogy eladásra nem szeretek csinálni semmit, tán önbizalom hiánya, tán a bizonytalanság a munkám minőségében... ki tudja)
Először varrtam egy mellénykét Lulunak, prototípusként, aztán annyira elégedett voltam az eredménnyel, hogy úgy gondoltam megtesztelem van-e rá kereslet, varrtam még 3 db-ot különböző díszítéssel. Olyan fazont, amit még tavaly kipróbáltunk, szerettem, elégedett voltam vele, könnyű feladni, nem akadályozza a kicsit a mozgásában és nem utolsó szempont, hogy csinos is! :)

Ez volt a prototípus.

Aztán jöttek ezek:

Kíváncsi vagyok másnak is fog-e tetszeni..., ha nem, akkor kisnyúl, Lulunak lesz 4 mellénykéje :))

Rico: Rose in creme (21x21 cm)

Még friss, ropogós... ma lettem kész ezzel a gobelinnel, eredeti tervem, hogy díszpárna lesz belőle...esetleg valami más ötlet?

Ultimátumot adtam magamnak.
Először ezzel kell készen legyek, mielőtt másba kezdenék, még gyöngyözni sem engedtem magam.
Hűűű, de kegyetlen vagyok, mi???
Arra gondoltam, hogy (Judit féle) kord anyaggal szegem körbe a gobelint bírósági lépcső vagy kunyhó technikával...két vagy több sorban, narancs és zöld színnel kombinálva... hmmm? Más ötlet? :)))))

Rákattantam!

Train: Hey, Soul sister

Tiszta szívből-tiszta szívvel

A minap kaptam ezeket Dorkámtól:

Annyira izgult, hogy nem bírta kivárni az alkalomhoz kapcsolódó időpontot, egy nappal hamarabb, kipirosodott arccal elém állt, és szép szavak mellett adta át ajándékát! :)
A notesz is szíven talált, de a piros szívecske különösen tetszett. A formáján kívül, még az is nagyon bejött, hogy saját magától kotort a gyöngyös szekrényemben és magától kitalálta, hogy miként díszíthetné még festés után a formát, kis gyöngyöket ragasztott rá elszórtan, kiemelve az inda mintát. Ami ugye minden formában tetszik.Először is szívecske, aztán a piros szín, aztán az inda minta és végül - de közel sem utolsó sorban - a gyöngyök. Minden egy helyen,  amit szeretek és olyantól, aki a MINDENT jelenti számomra! Kell ennél több egy érző anyai szívnek? :))
A notesz is egy különleges kis könyvecske, belül majdnem teljesen tiszta oldalak várják a bejegyzéseket, de csak majdnem teljesen üresek...
Minden lapon van egy-egy kis szívhez szóló kis idézet, mondatocska, esetleg rajzocska is.

Dorkám egyet különösen kiemelt nekem:

Ennek története van...
Tudni kell, hogy Dorkám igen nehezen szakad el tőlem, de idén megtette. Egyedül (!) leutazott Balatonra a Mamájáékhoz, mi pedig csak majd' 2 hét múlva követtük. Nem is volt még ennyi ideig külön tőlünk. Esténként, amikor felhívott minket, néhányszor eltört a mécses, de mire letettük mindig fel tudtam szárítani könnyeit...
Igen. Ehhez nagyon értek. Mivel szinte szimbiózisban voltunk, vagyunk egymással, mindig meg tudtam-tudom nyugtatni seperc alatt. Legyen az oltás a kis karocskába, vagy vérvétel, vagy egy esésből származó kisebb-nagyobb sérülés, lelki bánat. Akár személyesen, akár telefonon keresztül hamar meg tudtam nyugtatni a kicsikémet. 
Azért, hogy ne legyen olyan rózsaszín ez a bejegyzés azt is hozzá kell tegyem, hogy Dorkám az egyetlen a világon, aki 1 másodperc alatt tud kibillenteni nyugalmamból, 1 másodperc alatt tudja kihozni belőlem a sárkányt!!
Ez mindig is nagyon bántott. Annyira, hogy egyszer - jó pár éve - kértem időpontot az óvodai pszichológustól, elmondtam neki a bánatom. Ő megnyugtatott, hogy ez így rendben van, hisz Dorka fontos nekem, lelkileg megérint, ha rosszalkodik, ha hisztizik, míg egy ismeretlen ember vagy egy olyan, aki nem olyan fontos számomra, az nem érdekel annyira, hogy mélyen felbosszantson. Felhívta a figyelmem egy könyvre : Bruno Bettelheim - Elég jó szülő.
Azt mondta, a cím is már nagyon jó, mert az a gyerek már boldog lehet, akinek elég jó szülő jutott, mert tökéletes szülő nincs, valamit mindenki elront...
Fel a fejjel kedves szülő társak, senki sem tökéletes, legfeljebb másokról gondoljuk ezt!! :)