2012. december 22., szombat

Neszikék minden mennyisségben

A csajos:
 A levendulás:
 A vagány, némi romantikával fűszerezve:
 A farmeros:
 A szívem-csücske-szürke farmeros:

2012. december 21., péntek

Gyöngyhímeztem

Egy újabb technikával ismerkedtem meg a nyáron, még pedig a gyöngyhímzés technikájával. Ez számomra nagyon kézenfekvő technika, mivel a gyöngyöt is nagyon szeretem és a hímzést, varrást is. A technika lényege abban rejlik, hogy valami számunkra tetszetős gombot, különlegesebb ásványt, kristályt különböző technikai megoldásokkal, de mindenképp gyöngyök segítségével rögzítjük egy keményebb filcre vagy speciális alapra, azt körbe-körbe varrjuk különböző gyöngyökkel, míg elérjük a kívánt méretet, hátlapozzuk, díszítjük és tádááám,  kész a medál esetleg fülbevaló vagy bross.
2 Vintage hangulatú szett:
 
 Türkiz-imádó szett.
Nem túlzok, ezt annyira szerettem csinálni, hogy mikor kész lettem, megkönnyeztem, durva lelkem van, mi? :))
Egy kis kirándulást tettem a brossok világába:

2012. december 20., csütörtök

Apróságaim 1. rész

Az elmúlt félévben, mint már az előző bejegyzésemben is írtam sokat varrtam, gyöngyöztem...jaj, úgy élvezem, hogy ilyen igény van a kis műveimre.
Ezt a tokot Anyucim E-book-jának készítettem:  
 Ezt a táskát koprodukcióban készítettük Anyucimmal neki, Ő hímezte, én varrtam:
 Ezt a tokot magamnak készítettem, pontosabban a tabletemnek. Kívülről egy egyszerű, stilizált tulipán rátét díszt kapott 
 A belső oldalára ugyanazt a motívumot kontúroztam fel, kapott még egy cippes zsebet és 2 db mágneszárral oldottam meg a tok záródását.
 Belülre pihe-puha bélést tettem, ami óvja az ütődéstől és karcolódástól én kis drágámat:


Élek és virulok

Most néztem, hogy milyen régen írtam a blogomba. Ejej!
Ez nem helyes, de annyi minden történt velem, főképp jó dolgok, hogy nem volt energiám írni ide (is). És igen, bevallom, beszippantott a Facebook. Sok kedves ismerőssel gazdagodtam, sokat tanultam, tanulok ott. Tanulok türelmet, lojalitást, gyöngyös és varrós okosságokat... nap, mint nap csodálkozok rá az emberi hülyeségre, de valahogy nem érdekel, tovább lépek rajta...
A családom is szépen üzemel, Dorkám elkezdte a 8. osztályt, pályaválasztással kínlódunk, igazság szerint van egy tervünk, de a probléma abból adódik, hogy csak 1 tervünk van, nincs "B" vagy "C", netán "D", "E" vagy "F" verzió, pedig ez manapság az elvárt a felvételi lapon. De nézhetjük pozitívan is, VAN egy tervünk, ez ugye több, a NINCS tervünk-nél. :) Legyen már az a pohár félig tele, nem???? :)))
Drága Janimmal dec. 5.-én töltöttük be a "25 éve együtt vagyunk"-ot. Ez annyira szuper érzés, az idő minket igazol, jól választottunk annak idején. Hippijájéj!!!! :))))))
De nem szeretném rózsaszínre festeni a szürkét, vannak felettünk is felhők. Még pedig az anyagi felhők. Folyamatosan sakkozunk, hogy "mindenre" jusson, és a "mindenre"-t is igyekszünk át és újra gondolni. Igyekszünk a felszínen maradni, de szerintem ez másoknak is ismerős gond.
Próbálok erre úgy gondolni, hogy jól van ez így, kell néha egy-két büdös nagy pofon az élettől, hogy nehogy már  elfelejtsük hol a helyünk és mi a fontos igazából az életben.
Nagyon sokat varrtam és gyöngyöztem az elmúlt félévben, majd igyekszek bemutatni itt is őket...
...ha már emlegettem azokat a bizonyos büdös nagy pofonokat, itt egy tök jó szám Majkától:



2012. július 18., szerda

Medálok és gyűrűk

Jaj, de elrepült az idő, már több, mint egy hónapja nem írtam. Annyi mindent csináltam, csinálok, hogy egyszerűen nem futja az agyi kapacitásomból, hogy ide is írjak. 
Sokat varrok, gyöngyözök és egy technikával is ismerkedek. 
Most gyöngyeim közül mutatok néhányat:
Dorkám bizonyítványára kapta ezt a medált tőlem. Nem mondom, hogy szuper lett a bizije, de tavasszal kitűztünk egy célt, aminek elérésére lett beígérve egy medál. 
Akkortájt volt, hogy lestipistopizott egy swarovski rivolit, hogy az csak az övé lehet, mondtam neki: Rendben, ha eléred a célokat, megfűzöm neked medálnak. 
A célt teljesítette és csak annyit kért, rózsaszínes legyen a medál. 
Ezt csináltam neki:
 Az emlegetett új technika a gyöngyhímzés. Egy szombati napon a Gyöngyboxban tanultam Nagyné Blahó Zsuzsitól a gyöngyhímzés alapjait. Ez nem egy könnyű technika, nagyon pontos, aprólékos munkát igényel és a rutin nagyon látszik minden darabon...mint, ahogy a rutintalanság is! :)
Ez a medál a tanfolyamon készült Zsuzsikámnak szülinapja alkalmából. Aki ért hozzá, az rögtön észreveszi tanuló mivoltomat, de szívből készült és ez sokat javít a helyzeten! :)))
Ezek a gyűrűk ugyanarra a mintára készültek, nagyon tetszik ez a minta, annyira meg tud változni a végeredmény a felhasznált gyöngyök színeitől.


Minta : Alexargai:Solitär



2012. május 29., kedd

Kőkapu

Janikámtól karácsonyra egy 2 éjszaka-3 nap-os pihenést kaptam, természetesen 2 személynek Magyarország É-K-i csücskében lévő szépséges Kőkapu szállóba
Úgy gondolkodtunk, hogy olyan időben szeretnénk menni majd, amikor már szép idő lehet és az erdő is már teljes pompájában vár minket. Hosszas gondolkodás után választásunk május 23-25. közti időpontra esett. Anyucikám eljött gyerek és házpásztornak míg mi oda voltunk, így a családunk egyéb tagjainak is  ajándék volt ez a pár nap. Dorka és Luluka egyaránt rajong Anyucimért, Lüszinek meg viszonylag mindegy ki látja el, ő nem igényli annyira a társaságot.
Na, szóval elindultunk szerda reggel. Úgy terveztük, hogy nem egy huzamban autózzuk le azt a kb. 250 km-et, hanem útba ejtjük Eger híres városát. Megérkeztünk, leparkoltunk és gyalogosan indultunk város nézni. Épp, hogy negyed órája sétálgattunk, amikor elkezdett esni az eső, úgy döntöttünk visszamegyünk a kocsihoz és az autós városnézést választjuk. Elindultunk kocsikázni. 5 perc és elállt az eső, na, akkor séta, 10 perc és már megint zuhogott, kocsira váltottunk, elállt az eső, akkor nézzük meg a fürdőd melletti parkot és környéket, épp, hogy kiszálltunk már zuhogott megint. Egy szivar fa alatt álldogálva vártuk, hogy egyáltalán a kocsihoz visszarohanhassunk. Dörgött-villámlott-csattogott, úgy döntöttünk, hogy feladjuk, ezek szerint Eger nem akar bennünket. Amíg vártuk, hogy visszamehessünk a kocsihoz ilyen képeket készítettem (érdekes, nem is látszanak a képeken, hogy zuhog az eső)
Kora délután tovább indultunk célunk felé, délután 4 körül meg is érkeztünk. 
Kőkapu egy, az erdő közepén lévő, komplexum. Itt van Károlyi gróf vadászkastélya és egy egyszerűen, de szépen felszerelt hotel is, egy nagy tisztással odébb található ifjúsági szálló, egy étterem és egy cuki 70 cm nyomtávú kisvasút is ideérkezik Pálházáról (kb. 4-5 km-ről). Itt ez az egyetlen tömegközlekedési lehetőség, ha jól láttam. Napjában 3-szor közlekedik. Mindent ehhez a kisvasúthoz igazítanak itt. Az első vonatocska érkezésekor (9 óra 20 perc körül) nyit a az étterem aljában lévő kis ásványbolt és ekkor érkeznek a takarítók és az utolsóval mennek haza.... Itt minden a nyugalomról szólt, kivéve, hogy az ifjúsági szállóban épp ekkor volt egy középiskolás osztály, na, ők gondoskodtak arról, hogy ne csak a madarakat halljuk.
Ahogy kiléptünk a szobánkból (ami itt, a földszinten, kifelé nyílt az épületből és nem egy belső folyosóra) ez a kép tárult elénk:
Sétáink során rengeteg faragott fa szobrot láttunk, például híres királyaink szobor parkját:
A szálló mellett van egy helyes kis csónakázó tó, amit a szálló melletti kis patakocska táplál, a kastély teraszáról így néz ki:
Ugyanitt és ekkor készítettem a drágámról is ezt a képet, azért mutatom be, mert ez a kép annyira Ő, annyira jellemző rá ez a mosolygó szempár:
 A kastély egyébként egy szikla tetejére épült, csoda szép és romantikus:
 Körülnézhettünk belül is. Van benn egy "Afrika" szalon, itt jó sokat időztünk...
Na, jó. Itt egy kép rólam is. De látszik, hogy a természetes, szüleimtől kapott dauerom szépen előjött az eső hatására... :)
Itt a parketta is gyönyörű volt, rögtön a patchwork jutott az eszembe róla, nem tudom a blokk nevét, de tudom, hogy van egy ilyen blokk:
Mi sem bizonyítja jobban, hogy milyen szép és romantikus itt a táj, hogy egymást váltva jöttek esküvői fotózásra fiatal párok:
(Ezt a képet mutyiban készítettem az egyik párról. Az érdekesség, hogy ők hoztak a fotóson kívül még egy férfit (az a piros pólós a jobb oldalon), aki "werkfilmet" készített a fotózásról, a fotós épp fenn van az teraszon és onnan fotózza a fiatalokat)
Haza felé útba ejtettük Sárospatakot. Ugye milyen szép épületek vannak itt is?
Főiskola épülete
Olyan gyorsan elrepült ez a pár nap, hogy megegyeztünk Janimmal, ha legközelebb megyünk, akkor legalább 4 éjszakára fizetünk be...

2012. május 9., szerda

Levelet kaptam! :))))


Még márciusban varrtam ezt a táskát:

Szerencsésen célba ért a messzi Írországban.
Telt-múlt az idő és egyszer csak váratlanul kaptam egy e-mailt, melynek a tárgya ez volt: 
"gyönyörű táska Napsugár anyukájának"
Lányos zavaromban először fel sem fogtam az üzenet lényegét. Aztán összeállt a kép. Zsuzsi, a levélírója adott életet csodálatos pici lányának, Napsugárnak. Én pedig egy táskának "adtam életet" mely illik leendő tulajdonosához, Zsuzsihoz.
Engedélyt kértem Zsuzsitól, hogy bemutathassam levelét itt a blogomon. 

"...egy jó pár héttel ezelőtt kaptam egy gyönyörű táskát a legjobb barátnőmtől otthonról, amit ön készített.

Csak meg szeretném köszönni a munkáját és az extra kulcstartót, amit Öntől kaptam/tunk.
Nagyon szeretem a táskát, minden nap használom, mert Napocskával minden nap ki kell mennünk a levegőre (különben itthon csak sír, kinn meg nyugodtan tud aludni).

Nem tudok mást írni, csak hogy nagyon szépen köszönöm a minőségi munkájának a gyönyörű termékét.

További jó munkát és gyönyörű napot kívánok!..."

 ...és kaptam egy képet is:

Kedves Zsuzsi!!!
Itt is szeretném megköszönni figyelmességed, nagyon örülök, hogy szereted a táskád és hogy küldtél képet is magatokról! 
Ünneppé tetted a napomat, hetemet és azóta is örömmel gondolok rád és leveledre!!  
Jó egészséget, sok boldogságot kívánok pici lányotokkal!!!! 
Szeretettel gondolok Rátok!! :)

2012. május 7., hétfő

Az áprilisi alkotónap Colette-tel

Már igen csak beszerettem volna mutatni a legújabb táskám, hisz az előző erősen télies hangulatú volt. Szóval járt nekem egy tavaszi-nyári táska, nem? :))
Volt ez a bizonyos április szombat Colette-tel, vártam már nagyon, örültem is, jól is éreztem magam, de olyan szinten dekoncentrált voltam, hogy alig haladtam a táskámmal. Csak az elejével lettem majdnem kész és a hátuljának a zsebét kezdtem el. Az összes többi az otthonom békés nyugalmában fejeződött be.
Amit tudtam:
  • világos farmer táskát szeretnék
  • nem áthajló tetős, hanem cippes záródással
  • vidám darabot
  • a régi táskámmal nagyjából azonos méretűt.
Dorka egyik régi régi farmernadrágja látta kárát új táska béli elhatározásomnak. Némi kord díszítést leszámítva újrahasznosítás jegyében született meg a legújabb kedvencem. A farzsebek kerültek előre, kord fedlappal, és egy nagyon régi szürke farmernadrágom is bekuncsorogta magát csak úgy, jelzés szinten. Colette ötlete alapján kerültek a táska elejére azok a kis függőleges kord díszek. Végül is, gondoltam, kellenek az új effektek. De egész addig nem tudtam megbarátkozni vele, amíg itthon rá nem került a farmergomb. Így már én vagyok, ilyen vagyok, ez vagyok! :)
Ilyen lett,
használom már jó ideje és
jelentem: SZERETEM!!! :)
Jól kijövünk egymással!

2012. április 26., csütörtök

Éljen az évszak váltás! :)

(Erős egy hónappal megkésett bejegyzés)
Zsuzsikám kérte, hogy váltsuk már le az ő téli táskáját.
A változatosság kedvéért most nem kordból, hanem farmerból kérte a táskáját. A farmert is ő adta, egy számára fontos ember itt-ott kikopott nadrágját.
Szeretem stimulálni az emberek érzékszerveit. Egy táska esetében a hallás, szaglás, ízlelés kimarad, de a látás és tapintás előtérbe kerül. Zsuzsi nagyon szereti a munkáját, de stresszes, nehéz munkája van, ezért arra gondoltam, hogy jó lenne neki egy olyan táska, amit, ha simogat, akkor egyszer csak el kezd áramolni a "csíí" és nem mellesleg jópofa is. A díszítés technikáját már rég kiszerettem volna próbálni. Keskeny ferde csíkokat vágtam, beráncoltam és csiga vonalban rávarrtam a táska fedlapra. Mit mondjak. Felszabadító, izgalmas érzés volt, csak úgy szabadon  (persze némi előre elgondolás után) varrni a csigát. Belülre természetesen egy rakás zseb került és kívülre is 2 cippes zseb a régi jól bevált, belakott gombos táska tapasztalatai alapján. :)
A táskához készült sok apróság: 
egy tolltartó, amit egy kis maradék fodrocskával tettem stílusossá és a szívemet is belekavicsoltam :)
...egy neszi...
...egy lapos neszi...
...egy papírzsepi tartó...
...egy aprócska gyógyszertartó...
Végezetül mutatom együtt:
"Apróságok össztánca"

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails