2009. május 31., vasárnap

Iciri-picirik, de ...

Tegnap szép napunk volt. Szeretem az ilyeneket, a béke szigete számomra.
Délelőtt kicsit csatangoltunk a Hugicámmal Vecsésen. Dél körül haza értünk, ebédeltünk, aztán mindenki neki állt egy kicsit bütykörészni. Janim rendezgette a számítógépen a zenéit,
Dorkám üvegmatricával töltött ki műanyag kis formákat.

Én pedig varrtam 3 db villám-gyors p.zs. tartót. Megvarrni tényleg nem nagy kaland, hála Kacsuk Évinek, de utána még olyan kis kopasznak éreztem a tartókat, hát elkezdtem díszíteni őket.
Az egyik fa gyöngyöket kapott körbe, a másikra 3 szál kis virágot hímeztem, a harmadiknak körbe varrtam az elején lévő faleveleket.

Az egyiket Dorka napközis tanító nénije kapja pedagógus napra, a másik kettő megy tombolába.
Este felé Jani társasozott Dorkával, én meg becsobbantam a kádba, finom illatos, habos vízbe, ellazulva olvasgattam, nézegettem az egyik Tildás könyvemet. Lüszike időnként bejött, felugrott a kád szélére, bűvölte a habot, pacskolta a vizet, rázta a mancsát, végül befeküdt a fejem mögé a kád szélére.
Kívánok Mindenkinek nyugalmat, békét erre a hűvös hosszú-hétvégére!
... és most megyek kiveszem a friss, ropogós illatos kenyérkénket a sütőből...

2009. május 26., kedd

Ő tényleg Dorka?

Dorka osztályának SZMK-s anyukája kért tőlünk egy képet Dorkáról.
Az osztályfőnök, Anikó ritka klassz nő, szerintem. Kemény kezű, szigorú, de mindene az osztálya, figyeli őket, foglalkozik a lelkükkel, ismeri őket, egy pisszenésből tudja, ki hogy van. Keményen megtorolja a hibákat, de nem fukarkodik a dicsérettel.
De hát elteltek az alsós évek, búcsúzni kell, nagyon jó dolgot találtak ki búcsú ajándékként, igazán személyest.
Egy 24 oldalas könyvet, amiben feldolgozzák az elmúlt 4 évet, kényképek, srap-ek formájában, jópofa, rövid történetekkel, mondásokkal fűszerezve a végére pedig egy búcsú tablóval.
Így hát aztán neki álltunk Dorkáról tablóra való szép képet készíteni, már, ami a mi amatőr tudásunkból futotta. Hirtelenjében készítettem Dorkáról vagy 15 képet, ezek közül kettőt most bedolgoztam srap-nek háttérképnek a laptopomra. Megmutatom Nektek, egyben az utókor számára is megőrzöm így, mert ugye miért is írunk naplót? Dorka irtó sokat változott az elmúlt 1 évben, napról-napra látom nagylányosodását. Nem akarok hinni a szememnek! Ezerrel dübörögnek bennem az érzések, ha ránézek: büszkeség, félelem, csodálkozás, csodálat, döbbenet. Imádom ezt a lányt!!! (Igaz senki, tényleg senki nem tud úgy kiakasztani egy tized másodperc alatt, mint Ő, de azt mondja a pszichológusunk, hogy ez így normális, de azért néha izgulok, hogy tényleg normális???)
Képzeljétek, Dorka szombaton szülinapi buliba megy, meghívta az egyik osztálytársnője. Medence parti lesz, hát kíváncsi vagyok milyen lesz, 30 gyerek-1 medence, a szülőknek biztos kötélből vannak az idegeik... Mindenesetre Dorka nagyon izgatott!

2009. május 25., hétfő

Köszönöm, Praktika!

Jön a tanév vége... hála az égnek...
nem tudom ki várja jobban, a diák, a tanár vagy a szülő, jelen esetben én. Szóval nem tudom, ki hogy van vele, de én már nagyon, nagyon, nagyon... várom.
Na, de a tanév vége a pedagógusnapot is jelenti egyben. Számunkra két fontos tanár van most, és mit ad isten, mindketten Anikók. Van egy Anikónk (ofő.) és egy Anikó nénink (zongora tanár).
Gondoltam készítek nekik egy Körmi féle pzs.tartót, aztán gondoltam egy szintén Körmi féle noteszre is. De valahogy nem kapott el a konkrét ihlet, ezekkel kapcsolatban. Majd megjött a legutóbbi Praktika újság, amiben egy nagyon jópofa neszeszer volt.
Így abból varrtam kettőt.
Anikó néninek egy kissé visszafogottabb színvilágból, elegánsabbra, de kedvesre hangoltam.

Anikónak, az osztályfőnöknek fiatalosabbra, dögösebbre gondoltam, de azért szintén kedvesre próbáltam alakítani a neszit. Ilyen lett.

Remélem tetszeni fog nekik. (Több kép róluk itt)
(Viszont szerintem a szabásminta nem tökéletes, összevarrva az alját(rózsaszín rész) a felsőrésszel (farmer) nagyobb, magasabb lett, mint a szabásminta szerinti bélés szabásmintája, ezért a neszi felsőrészéből felülről levágtam 3 cm, így pont jó lett.)

2009. május 24., vasárnap

Újrahasznosítás

MEGVARRJUK, FOLTOZZUK, LEGYEN ÚJ ÉLETE,
ÍGY LESZ A RÉGIBŐL SZÉP ÚJ KELENGYE!

Colette új játékot talált ki, újrahasznosításra buzdítja a résztvevőket.
Sajnos én most nem tudtam új dolgokkal előállni, de alapból nagy híve vagyok az újrahasznosításnak. Egy pár régebbi munkámat mutatom most meg így összegyűjtve.
Az első képen az életem első patchwork-ös műve, amit az én drága férjemnek varrtam. Hála az égnek olyan hevesen dokumentáltam magam ezen munkám során, hogy megörökítettem a munka fontosabb fázisait, így az alapanyagokat. Végül a képen látható 3 ingből csak kettőnek volt szerencséje, hogy részt vehessen a nagy műben, a kockás és a világosabb zöld ing. Viszont a sötétebb zöld a pufi kosár tetején jelenik meg.
Ezt a pufi kosarat az egyik tanfolyamon készítettem:

Az első képen látható kockás ing még visszaköszön a keresztfiam mp4 tartójának bélésén is.
Ezen a kollázson sok képet szedtem össze, ezek majdnem mind egy farmer ingből és egy piros munkásingből vannak, a kép jobb felső sarkában látható táska pedig egy farmer nadrág szárából van. Ezeket sajna nem tudom mutatni, mert már apró fecnikben vannak.


2009. május 21., csütörtök

The night... újból

Előszedtem a félbe hagyott hímzésemet.
Már nagyon, de nagyon hiányzott. Nagyon jó patchwork-özni, de nem mindig lehet.
Nem tudom ki, hogy van vele,de én nagyon utálok ölbe tett kézzel létezni, valamit mindig babrálnom kell. Az esti mesénk (Barátok közt) közben is járni kell a kezemnek, akkor szoktam hímezni, meg úgy általában tv-zés közben. Na, meg a fő attrakcióm a Balaton parti hímzés.
Nagyon könnyen leégek, ezért viszonylag keveset szoktam a vízbe menni, meg hát a csomagokra is vigyázni kell a parton. Na, szóval ki kelek a habokból, mint egy molett hableány, igyekszek gyorsan magamra kapni valami szárazat, valamit, ami takarja "hab" testemet, felállítom tuti kényelmes székemet a parton, árnyékban... és jöhet a hímző keret és bökögetek, közben a lágy szél simogat, hallgatom a hullámok csobbanását, időnként előkapom a fényképezőt, megörökítem drágáim pancsolását, mert ők aztán, mint két kacsa ki sem jönnek a vízből, csak enni-inni, aztán futás vissza. Közben araszolok az árnyékkal, mert az nem törődik velem, és mindig arrébb megy... :)) 10 percenként jönnek az árusok, a párom a vízből kéz jelzésekkel morzézik, hogy vegyek egy fagyit vagy kürtös kalácsot, én megveszem, erre ők maguktól kijönnek, ecsetelik milyen isteni a víz, a homok, és miért nem jössz be? Én ezredszer elmondom, mert nem szeretnék leégni, hiába a naptej, nekem mit sem ér és egyébként nálam a leégés természetes velejárója a herpesz is baromi rossz dolog nagy melegben (nem mintha télen öröm mámor lenne). Na így eltelik a fél nap és indulni kell haza Pélre. Nagy nehezen kicibálom őket a vízből, törülközés, meg óóó, de kár, hogy már megyünk (jelzem 3 órája a vízben voltak, a bőrük mint az elefánt lógó, gyűrött, ráncos bőre) elvánszorgunk, mint egy málhás karaván a kocsiig, ami naná, hogy ekkora már a napon melegszik, beülünk, sistereg a bőrünk a forró üléstől, a gyerek sipítozik, mi idegesek leszünk, és mondjuk, hogy nyugi, mindjárt lehül egy picit a levegő csak induljunk már végre el. Haza érünk, kikecmergünk a kocsiból, és... mehetünk Anyucival főzni a magán szaunánkba, a konyhába. Az én drága párom egy üveg sörrel a kezében elmeséli Apucinak milyen szuper volt a Balcsi és így bukfenceztek, meg úgy halacskáztak, meg amúgy labdáztak, Apuci bólogat-bólogat, de mit neki a Balaton, ki nem jönne a partra. De mi menjünk csak, addig is elcsendesedik a ház és ki tudja pihenni a mi olaszos hangzavarunkat, de azért már jó, hogy haza érünk, mert a hírekre nagyon kíváncsi...
... Jó messzire elkanyarodtam a hímzéstől, de hát már nagyon várom a nyaralást Anyuciékkal.

2009. május 19., kedd

Tolltartók

...Az úgy volt, hogy varrtam a keresztfiamnak egy tolltartót húsvétra,
azt meglátta egyik tanító nénije és beleszeretett. Ádámka félre hajtott fejjel, nagy kerek szemekkel, rebegő pillákkal kérte, hogy varrjak az Ő kedvenc tanító nénijének, pontosabban a párjának, Jenőnek is egyet.
Így született ez a tolltartó. Izgulok egy kicsit, mert még sosem varrtam idegennek, főleg férfinek nem.

Az iskola most pénteken "Tombol az est!" tombola estet fog tartani, a bevétel az iskola alapítványába kerül, abból támogatják a nehezebb sorsú gyerekek erdei iskolai részvételét, és még sok egyéb dologban segítenek belőle. Úgy vettem észre, itt komolyan odafigyelnek így is a gyerekekre és családjukra. Szóval kérték, hogy ha tudunk vigyünk minél több tárgyat tombolába. Raktam össze ezt-azt és varrtam egy tolltartót is. Remélem kislány nyeri, mert nem sikerült túl uniszexre.

2009. május 17., vasárnap

Milyen vagyok?

Nem vettem részt Katafolt játékán, mivel tudásomat még közel sem gondoltam olyannak, hogy megbirkózzak egy ilyen összetett feladattal, másrészt úgy érzem nem is vagyok benn abban a belső körben, amiben ez a játék kialakult.
De -gondoltam- megmutatom, a minap kezembe akadt portrét, amit Dorkám rajzolt rólam még tavaly, egy foltvarrás tanfolyamon. Én kézzel varrtam ( biztos a kalapos Zsuzsit), teljesen elmélyülhettem és észre sem vettem, hogy Ő meg engem rajzol. A tanfolyam végén mutatta meg, teljesen meghatott!!
Egyrészt azért, mert ez az első arckép rajza (pláne A/4-es méretben!), másrészt, mert ha nem is teljesen, de nyomokban hasonlít rám. Például a fülbevalóm és az akkori frizurám tökéletes! :))
Hála az égnek a tokám méretét nem sikerült eltalálnia, viszont jóval nagyobb orr sikeredett. :)
...Összhatásilag valahogy mégis rendben van. Ha pedig nem nézzük, hogy rám kéne hasonlítson, akkor pedig szerintem egy nagyon klassz női portré. Érdekes, Dorka mégsem szeret portrét rajzolni, pedig úgy látom, megy neki, vagy csak én vagyok elfogult?!

2009. május 15., péntek

Szelénke bemutatkozik!


Bizony! Ő Szelénke!
Boldog gazdijai lehettünk egy hamisítatlan, valódi Szarvas Mici teremtménynek.
Az úgy volt, hogy közösen rendeltünk Micikémmel biztonsági szemeket a messzi-messzi Amerikából. Ez így igencsak nagyképűen hangzik részemről, mert, hogy én csak egy-pár darabot rendeltem, és az egészet Mici bonyolította. Aztán szerdán megérkezett hozzám a csomag Micitől a szemekkel és ezzel a tündéri kis Szarvassal (na jó, Szelénke egy csokit is szorongatott, de nagy izgalmamban, hamm, bekaptam.) Egyszerűen imádni való Szelénke!! Dorka azóta vele alszik, bár mindig bejelenti, hogy
"...Tudom, Anya, hogy Szelénke a Tied, de csak maaa hadd aludjak vele..."
Micikém, ezúton is szeretném nagyon megköszönni ezt az édes Szelénkét, de igazán nem azért segítettem Neked, mert bármit is vártam cserébe. De, ha teljesen őszinte szeretnék lenni, akkor azt is el kell mondjam, hogy nagyon boldog vagyok-vagyunk miatta!! Köszönjük!!!!

2009. május 14., csütörtök

Ez meg az

Két apró hír:
1.Túl van Dorkám a fellépésen, jól sikerült neki, készítettünk róla videó felvételt és szívesen feltenném ide, ha tudnám hogy is kell... Ha tudja valaki, kérem mondja el, de majd írok a blogbajokba is..., mindentől függetlenül, azért még mesélek majd még róla, csak most nincs időm rá.
Most a legközelebbi próbatétel a jövő keddi szolfézs vizsga.
2. Többen kérdezték hol lehet gyöngyház fényű bébi-patentot kapni. Tegnap vettem Bp. Üllői út 777-ben, 15 patent/590 Ft, bővebb infó a boltról a lelőhelyeim bejegyzésemben.

2009. május 12., kedd

Festettem

Végre rávettem magam és festettem egy-két anyagot.
A mondat kezdésemnek oka van, annak idején már próbálkoztam vele, mármint a festéssel, mivel akkor még nem hallottam a mikrós festésről, hát a leírás alapján festettem. Az edényben való 1 órás főzőcske nem igazán nyerte meg a tetszésemet, így maradt a mosógépes festés (fehéret akartam feketére festeni). Fiatalasszony voltam, új mosógéppel. Na, zutty bele az anyag meg minden, ami a leírásban volt, mosás indítás, lejár a gép, átszellemült arccal kinyitom a gépet... Te jó isten!...
Az anyag kafa munkásőr-szürke lett, de a mosógép cserébe fekete.
A gépet minden lehető fehérítésnek alávetettem, sikáltam, hypoztam, könyörögtem neki, ne tegye ezt velem, de a csúcs, amit elértem, hogy az is szürkévé vált. Na itt eldöntöttem, hogy soha többet.
De miért mondják, hogy "soha ne mondd, hogy soha!" ?
Csupán időt kellett adnom a technikának és lám, mi lett belőle! :))

A festés nekem mindig tud meglepetéssel szolgálni.
Például ezzel:
Nekem tetszik, bár nem éppen terrakotta, ahogy kellett volna lennie. :)
Már van egy tervem, hogy mi lesz belőle, de majd később...
Aztán itt van ez:
Hát ez sem éppen olajzöld! Bár, ahogy a csokikra írják, nyomokban mogyorót tartalmazhat, ez is nyomokban tartalmaz némi zöldet, de inkább lett mustár sárga. Na, nem baj, azt kell szeretni, ami van. :) Tulajdonképpen ez is tetszik.
Már beszereztem újabb festékeket, kíváncsi vagyok mi lesz belőle...

2009. május 10., vasárnap

Beválogatták!!!

Jönnek a nehéz napok a kislányom életében.
Témazárók, fellépések, vizsgák itt és ott...
Dorina a héten részt vett egy válogatáson, amin a jövő heti koncertre válogatták a szereplőket a Zene iskola tanárai.
Dorcsi két darabot mutatott be, egy Bach menüett-et és Bartók:Játszó gyermekek című kis darabját.
Szegénykém, nagy izgatottságában belebakizott a menüettbe, újra indította az utolsó szakaszt, aztán szépen lejátszotta a Bartók darabot is. Meghajolt és lejött a színpadról, ott belém bújt és elkezdet sírni, hogy: "... jaj, anya! Ez nem sikerült! Elrontottam!..." Mondanom se kell megkönnyeztem csalódottságát. Amikor Anikó néni észrevette, hogy Dorkám sír, nem is értette miért sír. Oda jött és elkezdte vigasztalni: "...De Dorka miért sírsz? Egy alányúlást elrontottál, de ilyen előfordul mással is,... de nagyon szépen zongoráztál, jó volt a ritmus, nagyon jó volt a hangulat, szépen halkítottál, hangosítottál! Még a nagy művészekkel is előfordul, hogy hibáznak! Ne sírj!"
Aztán este jött a telefon a válogatás eredményéről. Azt tudni kell, hogy Anikó néni nagyon ritkán dicsér szavakkal, inkább elégedetten bólint, mosolyog, ha jól csinál valamit Dorka.
"...Beválogattak!! A Bartók darabot fogod játszani, de nem azért mert a Bach-ban hibáztál, hanem, mert az áll jobban Neked! Az igazgató néni el volt ájulva! Azt mondta, nem érdekli az elakadás, mert az mindenkivel előfordulhat, de! Úgy elvarázsoltad őket egy pillanat alatt, hogy csak na! Nagyon elégedettek voltak veled, azt mondták nagyon sokat fejlődtél tavaly óta!!"
Így aztán szerdán a Patakyban lesz a helyünk! :)

Ezúton szeretnék minden érdeklődött sok szeretettel meghívni,
tudom, hogy mindenkinek sok a dolga ilyen tájt, de ha van kedvetek, gyertek!
(A belépés díjtalan!)

2009. május 5., kedd

Violini és a Gond-viselő ház

Viloni blogja is 1 éves lett és tőle nem váratlanul egészen szokatlanul, de méltóképp ünnepli.
Ő és családja Budapesten élnek, valahol a Thaly Kálmán utca környékén. Jártában-keltében észrevett egy csöndesen üzemelő szociális központot, a Gond-viselő házat.
A központ weblapjának a bemutatkozó oldalán ezt olvashatjuk:
"Értelmi akadállyal és halmozott sérülésekkel élő fiatal emberek sok akadály és nehezítő tényező ellenére ugyanolyan teljes és szép életet akarnak élni, mint kortársaik, joguk van erre. Vágynak a közösségre, dolgozni, tanulni, szórakozni akarnak, családjukban szeretnének élni. Maguk nem képesek a sorsukat irányítani, a család és a szakemberek felelőssége alapvető, meghatározó. A pozitív diszkrimináció elvi alapján biztosítanunk kell a lehető legoptimálisabb komplex életvezetésük körülményeit. Ezt a feladatot vállalja a programunk."
Mindenki vágyik rá, hogy hasznos tagja legyen szűkebb (családja) vagy tágabb (hazája) közösségének. Itt a fiatalok megtanulnak varrni és nem akármilyen szép és minőségi munkák kerülnek ki a kezük alól! A fent látható babaruha, csörgő és babzsák is ott készült.
Ajánlom figyelmetekbe a honlapjuk webáruházát.
Violini a saját blogjának születésnapját arra használta fel, hogy -nem a saját blogját népszerűsítse, hanem- ennek a jó kezdeményezésnek adjon egy kis reklámot, ebben szeretnék én is segíteni.
Álljunk mellé, vigyük hírüket!

2009. május 3., vasárnap

Mmama kincsei

Mmama blogja 1 éves lesz.
Ez alkalomból játékot hirdetett. Mmama munkái fantasztikusak, írásai pedig egyéniek, jó ízűek. Élvezem olvasni, mert sugárzik belőlük a nyugalom és a rend. Nem morog mindenféle felfújt műproblémákon, nagy élet-tapasztalattal rendelkezik, de nem akarja ráerőltetni másokra a tapasztalatait, imádja Görögországot, a cicákat, a kutyákat, a papucsokat, a természetet, a babákat.

2009. május 1., péntek

Cirámnak

Anyucikámnak csináltam ezt a szatyrot Anyák napjára.
Piros, mert az a szeretet színe.
Puha, mint Édesanyám simogatása.
Három szívecske van rajta, ennek több oka is lehet:
mert Anyucinak 3 gyereke van,
mert Anyucinak 3 unokája van,
mert mi (a férjem és lányom és én, azaz a szűk családom) is hárman vagyunk!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails