...és hát persze, hogy az egyes vagyis kettes számú szerelmemmel, a varrással, azon belül is az utóbbi időkben készült táskáimmal, némi kis történetekkel fűszerezve.
Egyszer megkeresett e-mailben egy kétségbeesett szerelmes férfi. Imádott párja álmát szerette volna valóra váltani és ebben kérte a segítségemet. Kord táska volt az álom, cicás díszítéssel, hozzá neszik.
Hosszas levelezés során (amivel néha összezavartak) egyeztettük az egyéb igényeket és megszületett a Mirci szett.
Na,jóóó... mutatok még 2 farmer szettet.
Az első a kedvenc napsugaras motívumommal készült. Ez a motívum annyira a szívem csücske, hogy alig várom, hogy valaki ilyet kérjen tőlem és hála az égnek másoknak is tetszik, érzik benne az energiát, a mondanivalót, a jelképet.
De talán ezt már mindenki tudhatja rólam, aki egy kicsit is ismer! :)
...már ott tartok, hogy alig merek bemenni táskás, pénztárcás boltba, mert én nem csak azt látom bennük, hogy micsoda első ránézésre csinos, tetszetős, de tömeg termékek ezek, hanem, hogy lelketlen, átgondolatlan, sokszor selejt termékek. " Tegyünk rá valami csillogóst, valami ütőst, az majd eltereli a vásárló figyelmét arról, hogy milyen gagyi, amit venni készül..." és legtöbbször nyernek is ezzel a fogással.
Nem! Nem magamat akarom sztárolni, hűű, de mennyire nem. Én még ma sem hiszem el, hogy kell az valakinek, amit nyújtani tudok, pedig a fenti példák is meggyőzhetnének... csak azt gondolom, hogy én már jobban, könnyebben kiszúrom a hibákat. Azt, hogy jó lesz ez ide (kelet-európai viszonylat), ezt is megveszik, minek törjük magunkat jobban, miért tegyünk bele több energiát, gondolatot.
Mondok egy példát az átgondolatlanságra. Egyszer a párommal mentünk pénztárcát venni nekem. Én az a "mindent bele" típusú pénztárcás nő vagyok, így csak nagy méretű, tagolt tárca jöhetett szóba. Boltról-boltra jártunk. Vagy kicsik voltak, vagy csúnyák, de egyben szinte mind egyezett, következetesen bal kezeseknek készült pénztárcák voltak. Gondoljuk csak végig. Mindenki azzal a kezével babrál a pénztárcájában, amelyik az ügyesebb, de, ha bal kézben fogtam a tárcát, hogy kitudjam hajtani az áthajló részt, ezáltal a jobbik, ügyesebbik kezemmel kotorhassak az aprópénzes részben, akkor az összes kártyatartó fakk és papírpénz tartó rész nyílásával lefelé nézett, ezáltal minden szabadon potyoghatott ki belőle, hála a gravitációnak. Ha átfordítottam a pénztárcát nyílással felfelé, akkor viszont nem állt kézre az aprópénzes rész. (Nem tudom érthető-e, amit magyarázni próbálok)
A harmadik boltban egy kedves hölgy eladót fogtam ki. (Az előző boltokban értetlen, mit ne mondjak, ingerült férfi eladók voltak...lehet, hogy ez csak véletlen volt, de tényleg ezt tapasztaltam). Szóval, a hölgy, amikor látta, hogy szerencsétlenkedek, az amúgy számomra szimpatikus tárcával, megkérdezte, mi a gondom, na a férjem itt szaladt volna ki a boltból, mert ő már tudta, ilyet csak nagyon indokolt esetben kérdezzen tőlem egy eladó..., mert én bizony válaszolok, sőt, részletesen kifejtem a gondolataim. Szó, mi szó, közösen megfejtettük a titkot... a legtöbb tárca bal kezeseknek készült...és lássuk be több a jobb kezes ember, mint bal kezes. Nem? Na, jó! Abba is hagyom, mert kezdem nagyon belelovalni magam a témába...
