Kész! Nincs több ötletem...Nem tudunk zöld ágra vergődni a szomszédunkkal.
Adott egy közös folyosó, ami igazából egyik lakóé sem, hanem a szövetkezetünk tulajdona.
A házi rend szerint bármit elhelyezni a folyosón csak az adott folyosóhoz tartozó lakások tulajdonosainak engedélyével lehet és csak úgy, hogy ne akadályozza a szabad mozgást.
Mint a képen is látható a remek közbiztonság miatt rács van a folyosóajtón, a rács befelé nyílik.
Na, most itt kezdődik a probléma.
A szomszédasszonyunk mániákusan a fal mellé pakolja a cuccait... és a korlát mellé is. A korlát mellé pakolttól nem tudjuk rendesen kitárni a rácsot, a fal mellé pakolt tárgyaktól pedig a rácsot meg sem tudjuk rendesen közelíteni.
Fél éve már sikerült megértetnem velük, ha a fal mellé pakol, nem tudunk a folyosón közlekedni, akkor úgy tűnt, fel is fogja, áttette a korlát mellé a gyerek biciklijét. Na, de jött a gyerek szülinapja és kapott egy új bicajt. Nehogy mááá eső érje (felhívnám a figyelmet kép jobb felső felén látható elő-tetőre!), megint bekerült a fal mellé.
Majd most egy hete megérkezett a második gyerek, vele együtt egy új babakocsi is. Egy baromi nagy babakocsi!!! Kompletten elfoglalja a folyosó felét.
Hétvégén már a férjemnél is betelt a pohár, szólt nekik, hogy ezen változtatni kell.
Erre nagy kegyesen átrakták a korlát felé, de közölték, ha esni fog ill. éjjelre mindig vissza fog kerülni a fal mellé.
Világos! Ha esik, csúszkáljunk mi a vizes linóleumon. Bár az eső mondjuk tényleg nem nagyon szokott gondot okozni, annál inkább télen a lefagyott pára. Dorka zakózott már el miatta.
Össze nem hajlandó csukni a kocsit, mert akkor állandóan ki kell pakolni a bevásárló részből és ne adj isten piszkos lesz a kocsi...
Ma bekopogtam hozzá, mivel reggel 10-kor még a fal mellett parkolt a járgány, szépen köszöntem, megkérdeztem, hogy ráér-e. A válasz: egy nagyon kicsit.
"Beszéljük meg ezt a babakocsi problémát!" kértem; erre felkapta a vizet, közölte elege van belőlem, a babakocsi már pedig maradni fog, ahol van. Nagyon nyugodt hangon kértem higgadjon le, felőlem maradhat a babakocsi a folyosón, de értse meg, nem tudunk tőle mozogni, ha a fal mellett marad. A házi rendet is megemlítettem neki, erre fogta, odarántotta a babakocsit a korlát mellé, " fejezd be!" és rám csapta az ajtót. Azóta már megint visszatette a fal mellé.
Se ki, se be nem tudunk mozdulni attól nyomorult babakocsitól, csak, ha arrébb toljuk, de nem szeretünk hozzá nyúlni a holmijukhoz. Ők se szeretik!
Mi a fitty fenét csináljak még vele? Egyszerűen nem lehet vele beszélni.
Nem szóltunk, amikor "szép" pirosra festették a falat megkérdezésünk nélkül, amikor napokig érlelik vízben a pecázáshoz a kukoricát (irdatlan büdös), amikor az első gyerek szaros pelenkáit kerülgettük a folyosón 1 évig ( ne a lakást büdösítse, kitette csak úgy az ajtó elé, 2-3 naponta összeszedte és ledobta a szemétledobón.) Mindössze azért szóltunk és szólunk, hogy a közlekedésben ne akadályozzon a tárgyaival. Tényleg nem lehet velünk együtt élni? Tényleg nagyon macerásak vagyunk és kekecek? Már kezdek kételkedni...
Ha van valakinek használható ötlete, vagy került már hasonló szituba, kérem ossza meg velem, adjon tanácsot, mert már nem tudom mit csináljak!!! :((
az új bicaj baloldalt, szemét halmaz a jobb oldalon a sarokban...
és már gyűlik a pelus csomag is :(
A mega járgány
A fal mellet van teljesen, de így is elfoglalja a fél folyosót és a rácsot sem tudjuk kinyitni tőle...