Magdikánál jártunk...

Hétfőn olyan jó napom volt, mint mostanában régen.
Meglátogattuk Dorkámmal Magdikát. Hosszas szervezés után ez az egy nap volt lehetséges közel s távol.
Reggel 9-re érkeztünk meg és hoztuk magunkkal a felhőket és a hideget. Na, meg egy kis ajándékot.
A látogatásunk legfőbb apropója ugyanis Magdika kerek számú szülinapja volt. Dorkám egy kis üvegmatrica mandalával készült Magdikát megköszönteni:

Én pedig egy kis saját készítésű peddignád-kosárkával...

...és egy varrós dobozzal készültem, aminek a tetejét több technikával díszítettem. Festettem, varrtam, és ragasztottam rá kristályokat is...

...a belsejét pedig Barbi hatására textillel béleltem.

Ismét bebizonyosodott, hogy Magdikával nagyon egy hullámhosszon tudunk lenni, úgy beszélgettünk, mintha előző nap váltunk volna csak el egymástól, pedig volt az már majd' egy éve. Csak beszélgettünk, meséltünk egymásnak az életünkről , a családról, Magdika ismét mutatott egy-két trükköt a varrás terén. Incsi-fincsi sütikével, házi szörppel, isteni ebéddel kínált bennünket, meg fagyival. Úgy elrohant az idő, hogy már indulnunk is kellett haza, mert Lulukánk itthon, keresztbe tett lábbal várt, hogy vigyük már sétálni, dolgát intézni...Ahogy vezettem haza felé, a látogatásunkon járt az agyam és akkor jöttem rá, hogy még mi mindenről nem beszélgettünk...na, de ne legyek telhetetlen! :)

Magdika búcsúzóul Dorkám kezébe nyomott egy ajándékszatyrocskát, amiben ez a bájos kis hölgyike lapult egy tábla csoki társaságában:

Olyan jó volt, olyan jól éreztük magunkat, köszönjük Neked, Magdika ezt a szép napot!!!

Hermin-mama

Új családtag, Hermina, érkezett hozzánk Magdika jóvoltjából.
Még nyáron ígérte nekem Magdika, ha ki akar bújni a szívéből egy nekünk való kis lény, akkor azt nekünk adja, sőt, ránk gondolva, nekünk készíti majd el.
Így született meg szépen lassan porcikájáról-porcikájára ez a jóságos maminka, Hermina.
Hosszú élete során megtanult mindenféle bűbájt, varázslatot, melyet ezentúl -titokban megsúgta nekem- a mi kis családunk szolgálatába állít. Itt őrködik felettünk (szó szerint!) éjjel és nappal, jóságos, bölcs tekintetével simítja ráncaink. Komolyan mondom én ennél a jóságos arcnál szebbet boszinál még nem láttam. Ránézek és mosolyognom kell, reggel megkérdezem, hogy telt az éjszakája és Ő kedvesen rám néz, tekintetében látom a békét. És ha ott béke van, akkor bennem is az lesz, történjen bármi csúfság a világban.
Remélem nem lesz sok dolga Hermin mamának, nem ér bennünket semmi olyan baj, amihez az Ő különleges segítsége kellene.
De most hadd meséljek magáról Hermin mamáról.
Ő, kérem, 1 méter körüli, kora ellenére igen csinos alkatú hölgy. Van ám neki mindenféle csinos ruházata. (Több képet Magdika képtárában lehet találni róla, itt.)
Magdikára oly jellemző módon aprólékosan lett kidolgozva minden részlet Herminen. Van neki harisnyája, harisnya tartóval, van neki alsó szoknyája csipkével, van neki szoknyája, nem is akármilyen, olyan , hogy bátran a seprűjére pattanhasson anélkül, hogy zavarba kellene jönnie a felcsúszott szoknya miatt. Szépséges, ropogósra keményített köténykéje tökéletesen passzol a szoknyája színeihez. Vállkendője finom illatos és díszként rávarrva életének szép emlékeit őrzi: egy kristály, egy gomb, egy tengeri csillag, egy vasmacska és még sorolhatnám...
Haja szép vörös, ami már önmagában is különleges, ráadásul olyan, mintha csak most jött volna a fodrásztól, tökéletesen rendezett loknik hívják fel a figyelmet a fülbevalóira. Vagányságára jellemző, hogy füleiben különböző fülbevaló van, sőt az egyikben kettő is csillog. Fején helyre kis kalap díszeleg, melyen mindenféle kis fidrek-fodrok vannak közepükben egy kakas forma gombbal. Számomra mégis a legszebb testrésze a feje. Kis pufók arcocskája, gyönyörű zöld szemei, szép ívű szemöldöke még az állán lévő kis bibircsók is a kedvencem. Hermin teljes lelki békével viseli a kor előrehaladtát, a szeme romlását is csinosan leplezi, orrán csinos kis okulárét visel, melyet a biztonság kedvéért szép kis lánccal rögzít a kötényéhez. De lánc van a nyakában is, 3 soros. ...és még sorolhatnám az apró részleteit Herminünknek, de akit érdekel látogassa meg és ismerkedjen meg vele személyesen is. :)
Magdika ezúton is szeretném megköszönni Herminkét, nem tudom szavakba önteni mennyire tetszik, pont olyan, amilyet csak megálmodni tudtam volna!!!!!!!

Mmamakincsei

Kedves blogos barátnémmal, Mmamával már jó előre leegyeztettünk egy kis randit nálunk Kispesten.

Drága Magdikám egy hatalmas szatyorral érkezett a randira, aztán mikor "édes kettesben" maradtunk az áruház parkolójában elkezdte bontogatni a szatyor száját és két csodálatos ajándékkal rukkolt elő. Még hozzá olyannal, amilyennel csak Ő tud!!!

Múltkorában, amikor nálunk járt, egy gyönyörűséges babával lepte meg lánykámat, aztán mivel látta, hogy Dorka még mindig szeret babával aludni, gondolt egy nagyot. Szó szerint nagyot. Olyan babát varrt Dorkának, amilyet csak Ő tud. Neme: FIÚ. Méretét illetően 68-as méretű baba ruhák passzolnak rá. Keze-lába mozog, van neki: lábujja, kézujja, térde, szemhéja, szempillája, varrott szeme, szája, sőt - ha már lúd, legyen kövér alapon - valósághű kukaca, minden alkatrészével együtt! :))) Ezt itt most nem mutatom meg, de itt meg lehet nézni. Ezenkivül teljes ruhatárral és hátizsákkal, kalappal érkezett a naffiú.

Van neki trikója, alsógatyája, inge, nadrágja, kardigánja, szandálja, hálózsákja... és mind,mind Magdika szorgos kezének köszönheti létrejöttét. Ami nekem különösen tetszik, hogy minden, amit Magdika csinál fantasztikusan részletgazdag. Minden ki van találva. Például a kis ingnek van kézelője, gallérja, mind gombbal záródik. A hálózsáknak van kis zsebecskéje, mert úgy szokás, a nadrág kantáros és zsebe is van, a zsebben természetesen egy Mickey egeres zsebkendővel, minden eshetőségre felkészülve.

A lányom nem tud betelni vele.Andris nevet adta neki. Tegnap volt PW. klubos találkozónk utána meg hastánc foglalkozásra is ment, mindenhol büszkén mutogatta a "kisfia" büszkeségét. Érdekes volt látni a reakciókat... :)))

Dorka este átöltözteti Andrist az éjszakai szerkójába, reggel pedig visszaszuszakolja rá a nappali öltözetét, ami nem mindig megy könnyen, mert Andris nem mindig akar együtt működni... na de egy Anya nem adja fel :))

 Ő Andris, az ízig-vérig fiú baba

 Pont méretes a babakocsiba :)

ÉS! Magdika, mint említettem, két remekművel lepett meg. A másikat né kaptam. Még hozzá olyat, amit, elképzelni sem tudtam. Augusztusban voltam 40 éves, és Magdika meglepett egy saját festésű anyagokból varrt 40 szál tulipánból álló asztali virágdísszel. Egyszerűen fantasztikus, azóta is csak nézem, nézem és mindig találok rajta valami kis apróságot, valami kis finomságot, ami csak Mmamának köszönhető, az Ő aprólékosságának és hatalmas szívének. Nem is szeretném tovább fokozni, mert aztán megkapom a magamét Mmamától :)

Jöjjenek a képek:

 

Az én saját bejáratú Mmamakincsem :)

 ...és itt egy kép közelebbről a "kaspóról", nézzétek, van talpa, aranydísze, rózsája...

tökéletes, ahogy az egész. Imádom!!!

Drága Mmama! Köszönünk mindent!!!!!!!

Olvastam Mmama blogján, hogy nem érti, hogy miért van az, hogy némelyekkel egy beszélgetés végén miért érzi úgy, hogy még annyi mindent nem beszélt meg, nem mesélt el, nem tudott meg a másiktól.

Na, pont így érzek én is némelyekkel kapcsolatban, köztük Mmamával kapcsolatban is. Miután elváltunk jutott eszembe, hogy na még ezt se, azt se beszéltük meg. Na, de csak lesz még rá alkalom...remélem! :))

Lehet irigykedni! :))

Múlt hetem legszebb napja csütörtök volt.
Eddig nem volt időm leírni, szavakba foglalni, fel kellett dolgoznom az élményeket, annyi szépet és értékeset kaptam akkor.
Kb. 2-3 hete vendégem volt Mmama, akkor megbeszéltük, hogy, ha férjemnek feléjük lesz munkája, akkor viszonozzuk a látogatást Dorkámmal.
Úgy adódott, hogy férjemnek csütörtökre lett arra dolga, telefonos egyeztetés Mmamával, ráér, mehetünk, vár bennünket. Reggel kocsira kaptunk és nem sokkal 8 után már ott is voltunk, Mmama a kapuban állt, úgy fogadott bennünket. Athos nevű kutyusa megkötve a sarokban méregetett bennünket, Mmama beterelt minket a lakásba, kutyát elengedte, becsukta maga mögött az ajtót és elkezdődött a csaj-muri. :)
Annyira kedves házuk van, tele apró vagy nem is annyira apró emlékkel, tárggyal, amiknek legtöbbjét Mmama készített ilyen-olyan technikával. Mmama nem ismer akadályt, amit elhatároz, az gyorsan el is készül. Mutatok egy-két példát (Mmama engedélyével)

Ez egy régi tükör volt, amit Mmama átfestett, megdíszített így állandóan a tenger partján érezheti magát...

Itt van Eleonóra, a hatalmas, gyönyörű baba

Az örök naptár, teljesen Mmamára szabottan.

A lovas takaró, ami civilben egy hinta széket díszít és hidegebb napokon melengeti a ház lakóit.

Mmamának van egy tündéri sziámi cicája, aki Szultán névre hallgat, de a család csak Szulinak hívja. Hát!!!! Ha láttatok már szeretnivaló, kedves, okos cicát, az Ő!!!!!
Világ életemben voltak körülöttem cicák, ismerem őket, egyéniség mind, bizton állíthatom, hogy Szuli egy csoda!Úgy lehet Őt dögönyözni, mint egy kutyust, játékos, szelíd, barátságos! Nem lehet nem imádni! Teljesen a szívünkbe lopta magát!

Szeretném felhívni a figyelmet a jobb felső képecskére,
ott láthatjátok Mmama legújabb művét a falvédőhöz passzoló ágytakaró.

Amikor megérkeztünk, átadtam a kis csomagomat, amit Mmamának hoztam, az idő rövidsége miatt csak vásárolt ajándékocskákkal tudtam készülni, Mmama erre elővarázsolt egy kis csomagot, exkuzálta magát, hogy rövid idő volt, így nem tudott nagyon készülni. Na!! Ha én ennyire nem tudnék készülni, az nagyon-nagyon jó lenne!

Kis angyalka,
aki Mmama saját termésű és s.k. aszalású meggyét és sárgabarackját őrzi.

A nap nagy részében beszélgettünk, de ettünk is, nagyon finomat. Mmama reggelivel várt bennünket, de mi itthon ettünk indulás előtt, így átcsúszott tízóraiba. Volt finom házi kenyér több féle is és nagyon finom, volt szalámi, kolbász és paprika-paradicsom. Mmama mindent olyan hipp-hopp csinál, hogy megirigyelhetné bármelyik 20 éves. Tízórai után megmutatta Mmama a kertjüket, a hatalmas fedett teraszukat és még a szomszédba lakó legnagyobb unokájával is megismerkedhettünk. Szuper kishapsi!!!
Aztán dumcsiztunk tovább, majd megkértem Mmamát, hogy mutasson egy-két mesterfogást a szalaghímzés területén. Mmama ripsz-ropsz már mutatta is. Tanultam tőle néhány trükköt, amit már itthon volt is alkalmam kipróbálni és bevált! De erről majd később...
Aztán jött az ebédidő. Mmama sült töltött dagadóval (isteni volt), sült csirkecombokkal, tzatziki salátával (remélem jól írtam) és zsidó-tojássalátával látott vendégül bennünket. Nagyon finom volt minden, jól is laktunk, én annyira, hogy utána a fagyira már nem is volt hely bévül. :))
De hát Anyukám szerint vércse vagyok, ha húst ehetek, akkor mit nekem édesség. És... hát... a comb is finom volt, de a dagadó!!!!! :)
Köszönjük ezt a szép napot, nagyon jól éreztük magunkat!!!!!

Apró dolgok teszik ki az életünket...

Történt 1-2 apró (szó szerint!) dolog velünk az utóbbi napokban és készítettünk 1-2 apró dolgot is...
Kezdem ott, hogy egy régebbi bejegyzésemben említett Kovács családnál jártunk vendégségben szombaton. Igaz, az időjárás, pontosabban a vihar majdnem betette a kaput ennek a várva várt programnak. 2 perc alatt úgy leszakadt az ég, hogy el sem akartam hinni, hogy ilyen létezik... Már készülődni akartunk, kinéztem az ablakon, láttam Budán bajban lehetnek az ott lakók, mert igen ronda képet mutatott az ég felettük, de felettünk még híre sem volt... elindultam, hogy lefürdök még indulás előtt, még félig sem vetkőztem le, amikor hallottam, hogy a házunkban valahol nagyon becsapott a huzat egy ajtót, de már a férjem és a lányom is elkezdett hűűű-házni. Na, kocogtam én is az ablakhoz, hát a 7 emelet magas fa a ház előtt úgy döntött, hogy Ő bizony most integetni kezd az égieknek, és hogy jól látszódjon, akkorákat lengett, hogy azt hittem tőből kidöl, de hála az égnek nem akácfa, így erős törzzsel és gyökérzettel rendelkezik. Na, ahogy jött, úgy távozott a vihar kb. 1/2 óra múlva, így mi is -kis késéssel- el tudtunk indulni. A GPS úgy elvitt minket (mint kiderült jó úton, de mi a legutóbb, kb. 5 éve nem ezen úton mentünk Maglódra) hogy már azt sem tudtam merre van az előre. Akinek van GPS, az hogy van vele, mindig hisz neki? Nekem néha nehezemre esik, természetem az örök kérdezősködés és kételkedés...
Megérkeztünk Kovácsékhoz, gyönyörű kerítés, kert és ház fogadott bennünket a ház úrával a kapuban...
Sok apró részlet és úgy általában az egész ház nagyon tetszett.
Van nekik 3 kutyusuk, 2 kanári madaruk és egy albínó siklójuk. Szép nagyra nőtt siklójuk. A terráriumon keresztül nagyon bátran beszélgettem a békésen alvó siklóval, erre Gy. előkapta őkelmét, hiába mondtam hagyjuk aludni, meg ne ébresszük fel, nehogy morcos legyen, nem hallgatott rám, ment előre Gy. keze és kikapta a siklót én meg azt sem tudtam, hogy merre meneküljek.
A bátyám nem egy rinyálos természetű, Ő bizony bevállalta a hüllőt... Jól áll neki? :)

Az én bátor, hős párom sem akart lemaradni és egy élete-egy halála, Ő is nyakába kapta a kis albínót, aki lelkesen végig sziszegte, nyalogatta a férjem nyakát, mellét, fülét... Rohantam a fényképezőért...



A lányom még látni sem akarta élőben a produkciót, azt mondta, neki bőven elég lesz a látvány fényképről is... :)
Vasárnap apró vendég érkezett hozzánk nyaralni. A Húgom elutazott, így állatkáit gondnokokra bízta, nekünk a kis hörcsög jutott.
Csuda helyes kiskrapek Hörike, Zsuzsi teljesen kézhez szoktatta. Lüszike kíváncsian szemléli az új jövevényt, bár legszívesebben közelebbről is megismerkedne vele...

Hímezgettem egy apró kis képet, csak úgy...

Dorka pedig megismerkedett a papírra varrás technikájával, szerintem tök jól megy neki, majd még készülni fog ebből a blokkból is valami...

Sok ilyen napot kívánok Mindenkinek!!

Tegnap kedves vendégünk volt.
Mmama jött hozzánk!
Nagyon készültünk és vártuk Dorkámmal. Még a férjem is sietett haza, hogy megismerkedhessen a sokat emlegett Mmamával (sajna lekéste a találkozást!)
Szóval, az úgy volt, hogy reggel találkoztunk, aztán elmentünk a Hunyadis fiúkhoz és a Reviczky udvarba. Mmama úgy vásárol, ahogy vártam. Gyorsan, határozottan, tudja mit akar, fél másodperc alatt felmérte a fiúk hatalmas választékát és... pikk-pakk, sitty-sutty már kész is voltunk. A Reviczky udvarban tömő anyagot vettünk, sőt az eladó úr jó hangulatát is kifogtuk, így megtanulhattuk, hogy kell megtömni a zacskót, jól lenyomni a lukakba a tömőanyagot, mert tudjuk, akkor jó, ha minden luk jól be van tömve... ;)) Na, mindegy lépjünk tovább...
Aztán haza jöttünk és csak fokozódott a hangulat...
Magdika sorra varázsolta elő hatalmas kosarából a sok szebbnél szebb és finomnál finomabb ajándékait.

Mutatom sorban:

Magdika kertjének csodálatos rózsái
(Figyelem! Magdika Szigethalomról vizes flakonba állítva utaztatta őket héven, buszon!! Elképesztő figyelmesség!)

Incsi- fincsi sárgabarack, gyönyörű piros pozsgásan mosolyog ránk és hívogat:
"gyere, egyél meg!"

Aztán egy hatalmas csomag illat-orgia került elő a kosárból.
Fűszernövények: bazsalikom, kakukkfű, rozmaring, menta. (erről sajna nem készítettem képet, de most ott illatoznak konyhámban... élvezet belépni oda, csak állok és szimatolok és nyammogok, hát ez csúcs!!! :)
Aztán egy hosszúkás csomag került elő a kosár mélyéről. Dorkám kapta. Dorka azt sem tudta, hogy is merje kicsomagolni, tépheti-e a papírt vagy csak óvatosan... Magdika megoldotta, közös erővel letépték a papírt és előbukkant "Ő" !

Egy igazi, hamisítatlan Mmama féle baba!!!

Ő, kérem, egy 55 (!) cm es csini illatos angyal-baba, igazi dögös szerkóban!

Csini kis ruhája nagyon jól áll neki, ami nem is csoda, hiszen kifogástalan az alakja,
igazi manöken alkatú lábán tökéletesen feszül a arany csillogású drapp cica-naci,
kezében egy csoda helyes kis csokrot hozott ismerkedési ajándékként Dorkának!

Itt egy közeli kép az arcocskájáról, felhívnám a figyelmet dús hajára (ami a valóságban lila),
jó kedvű a kis aranyos, az arcán kis pír van állandóan, nyakában egy minden igényt kielégítő rózsás nyakpánt, ruhácskája puffos ujjú.

Itt hátulról látható.
Gyönyörű, egyenes háttal tud ülni, például szolgálhat a gyerekeknek,
szárnyacskája dísze a szép csillogó hatalmas smaragd!

Apró kis lábán ruhájához harmonizáló cipőcske és...
Tádáááám!!!! még tetkója is van a bokáján a kis bevállalós huncutkának :)

és még egy-pár nagyon szép kagyló is előkerült Mmama csodakosarából.

Aztán előkerült még egy csomag, amit én kaptam!
Egy tűpárna lapult a csomagban Mmama stílusában díszítve, gyönyörű szalaghímzéssel az elején.
Itt is felhívom a figyelmet Mmamára oly jellemző aprólékosságra. Rengeteg selyem rózsa, gyöngyök és horgolt széle!

Hátulról is szívet melengető!!!

Nagyon köszönjük, hogy eljöttél hozzánk és ez a rengeteg ajándék elképesztő! Igazán! Nagyon köszönjük!!!!!!!

Én ezzel a két keresztszemes hímzéssel készültem a találkozásra. Azért esett a választásom erre a technikára, mert még nem láttam, hogy Magdika hímzett volna ilyet (de lehet, hogy csak nem emlékszek rá?)
Egy érdekes technikájú "M" betűt és (ismerve Mmama tenger imádatát) egy kagylókkal díszített képet hímeztem. Remélem tudja majd Magdika őket használni majd, nagyon nagy szeretettel készítettem!!!!!

Dorkám is készített tegnap Magdikának egy mandalát. Sokat hezitált, hogy mivel várja Őt, de nem tudott dönteni, végül azt beszéltük meg, hogy majd, ha itt lesz Mmama, majd akkor, ahogy érzi, akkor készít majd valamit, ami illik Magdikához. Így készült egy pillangós színes mandala. Sajna nem készült róla kép, de Mmama blogjában látható.

Sokat dumcsiztunk, megnézhettem közelről Mmama két szép táskáját. A fehér szalaghímzéssel díszített válltáskát és a legfrissebb tengerkincsei táskát. Azt kell mondjam élőben még szebbek, mint a fényképeken. A fehér táska maga a finomság, a tengeres táskában külön élveztem a rengeteg ötletet és, hogy a tenger hullámainak volt vastagsága vagy mondjam úgy, mélysége?! Olyan jól eldumcsiztuk az időt, hogy már ott is volt az ebédidő, aztán megint dumcsi és már meg is érkezett Magdika élete párja és bizony eljött a búcsú ideje! Olyan jó volt, hogy meg kell ismételni, de most a városi maca megy a szigetre! :))