2008. október 24., péntek

Tanfolyam-crazy és... az 50.

A legutóbbi tanfolyamon a crazy-vel ismerkedhettem meg.
Mindig is érdekelt ez a technika, olyan jópofa, bár, mivel nagyon szabály követő az alaptermészetem ez kissé nehéznek tűnik, mivel itt egy szabály van, hogy nincs szabály! :)
Ezt elég nehéz betartani, de talán pont terápiás célból is gyakorolni fogom.


A tanfolyamon csak az alap készült el, aztán itthon varrtam készre. Tulajdonképpen azt szeretem, ha egy "művemben" csak két meghatározó szín van, így most keményem ellen álltam annak a tanácsnak, hogy minél színesebb, annál crazybb... ezért ennek a szín világa most nagyon bejön.
A fekete és a piros a meghatározó szín és csak kiegészíti a látványt a kis fehér és arany.
A Tűpárnától rendeltem még 1-2 hete -többek közt- pick-pack rugót. Na, gondoltam ezt most kipróbálom.
Egyszerű bevarrni, csupán kettő 9 cm széles és 1,6-1,7 cm magas hüvelyt kell a készre varrt szütyő (vagy mi) nyílásának tetejére varrni.Ebbe belecsúsztatni a két kis lemezkét, a végét összepasszítani, a stiftként szolgáló kis szögecskét beletuszkolni és már kész is.
Igaz a kinyitáshoz kell némi rutin, mert szorosan zár, de be lehet gyakorolni.
************************************************************************************
Nahát, hogy elrohant az idő...
Már az 50. bejegyzésnél tartok. Tulajdonképpen nem gondoltam, hogy ennyire élvezni fogom. Ez az egész blog ügy részemről nagyon bátortalanul indult. Azt hiszem csupán szükségem volt arra, hogy kiönthessem a szívem, terápiaként szolgáljon, általa magam is tanuljak magamról.
Ma már nagyon hiányozna, ha abba kellene hagynom valamiért. Hiányoznának a blogtársak, nem csak a kreativitásuk, hanem a morzsák, amiket elszórnak magukról egy-egy mondattal, gondolattal. Nem mondom, hogy egyetértek mindig mindennel, de elfogadom, hogy vannak mások, akik máshogy gondolkodnak bizonyos dolgokról, mint én. De ez jó! Arra ösztönöz, hogy átgondoljam a saját véleményemet, esetleg másképp lássam a világot. Mindenkit, de mindenkit, akiket olvasok tisztelek, becsülök egy vagy több dologért és ez talán jobbá tesz engem is... Mindig nagyon várom a hozzászólásokat, ezzel érzem, hogy nem csak pusztába kiáltom szavaim, nem csak a bloglistám miatt jöttök hozzám.
Köszönöm NEKTEK, köszönöm, hogy olvashatlak Titeket, köszönöm, hogy olvastok Ti is engem!

2008. október 23., csütörtök

Kíváncsiak vagytok rám??

Ahama, Mammka, loma6 és Foltosvirág kiválasztott egy kis játékra...
Tetszik egyrészről, mert sok érdekes dolgot tudhatok meg azokról, akiket olvasgatok, de másrészről kicsit úgy érzem magam, mint egy pilóta játékban... A négyes pontban tőlem szokatlanul renitens leszek, mert nem értesítem ki a jelöltjeimet, nem akarom felidegesíteni őket, de remélem úgyis jönnek hozzám előbb-utóbb és akkor látni fogják, ha akarják felveszik a kesztyűt, ha akarják, nem)
Szabályok:
1. linkeld be a blogodba azt, aki kipécézett
2. ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi
3. pécézz ki 7 embert, nevezd meg őket és linkeld be a blogodba
4. egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukban, hogy ki lettek pécézve.


Induljon a játék!
1. Belinkeltem.
2. A 7 dolog rólam:
1. Ez vagyok én. Akivel még nem találkoztam volna most bemutatkozok. Ez a kép tavaly augusztusban készült, a 17.házassági évfordulónkat ünnepeltük a kis családommal egy étteremben. 2. Nagyon kevés kép van rólam. A családban én vagyok, aki mániákusan gyűjti az emlékeket ilyen formában (meg máshogy is...), ezért a fényképeket mindig én készítem és nem rólam készülnek, igaz benne vagyok én is...
3. Szeretem a nyugalmat, a békét, a meghitt otthont.
4. Nagyon nehezen haragszok meg, de, ha sikerül, az egy életre szól! Mindenki felé nyílt szívvel, jó indulattal fordulok, (mint Kanga)(ezt hosszú, kemény aknamunkával egy életre ki tudta ölni maga iránt belőlem nem több -ha jól megszámolom-, mint 4 ember, azoknak a szememben annyi...)
5. A tyúkokkal fekszek és kelek. Szeretem az ágyamat, jól esik elnyúlni az ágyamban, átgondolom az aznapi eseményeket, végig veszem a másnapi teendőimet. Élvezem a reggel csendjét, nyugalmát. Még az ágyban ébredezés közben az első gondolatom milyen nap is van ma? Mi vár rám? Elsőnek mindig a jó dolgokat veszem számításba...
6. Félek a fogorvostól (szerintem sokan mások is!). Ezt igyekszek azzal legyőzni, hogy rendszeresen járok hozzá.
7. Fontos számomra a tisztelet. Akár én tisztelek valakit valamiért, akár engem tisztelnek valamiért. Valahogy ezzel is úgy vagyok, mint a haragvással. Mindenkiben igyekszek találni valamit, amit becsülhetek, tisztelhetek benne, ezt nagyon sokáig védem magamban iránta, de, ha elvesztem, akkor baj van...

Hűha, talán túl komolyra sikerült ez a 7 dolog rólam, ezért itt egy ráadás:

+1. Vidám alaptermészetű, mosolygós ember vagyok. Imádok nevetni, biztos attól vagyok ilyen gömbölyű, de hát... még jó, hogy van, aki erre bukik,... mint az én drága Jánosom!

Nem feltétlen ezek voltak a legfontosabb tulajdonságaim, de most ezek jutottak az eszembe.
(tudom már mivel fog telni a 4 napos ünnep >>> olvasom a többiek 7 dolgát, ami róluk szól. Köszönöm a játék elindítójának az ötletet, bár kis fejtörést okozott számomra, hogy oldjam meg, hogy mindenki jól érezhesse magát, de talán sikerült!!)

3. Kiválasztottjaim:
  1. Elizaniko
  2. Kicsikató
  3. Laurendilla
  4. Maca
  5. Körmi
  6. Méhike
  7. Juhizs
  8. ... és mindenki, aki a bloglistámon van...
4. Nem akarok felizgatni senkit, ne kelljen magyarázkodnia, ezért nincs egyenként értesítés, de, ha valaki szeretne rá reagálni, igazán boldoggá tenne, ha többet tudhatnék meg róla!!!
Szép, nyugodt napot MINDENKINEK!
Emlékezzünk azokra, akik annak idején tiszta szívvel tették, amit tettek!

2008. október 21., kedd

A jó, a jobb és a rossz...

Ma bizony, jól telt a napom egészen délután 4-ig.
Reggel a párom vitte a gyereket suliba (Figyelj! Reggel 7 óra 5 perctől órája volt délután 16.15-ig!!)
Korán neki buzdulva a ténykedésnek úgy döntöttem félre teszem az anyagaim rendezését, mert már nagyon hiányzott alkotás és... hát mindjárt itt a tél és nálunk még mindig a nyári ajtódísz van kint...
Még régebben Colette blogjában láttam egy nagyon szép ajtódíszt és az adta az alapötletet az enyémhez.
Hát igen, Coletté maga az átgondoltság és tökély. Az enyém meg csak úgy alakult menet közben, percről-percre. Látom a hibáit, de ez is az én gyerekem és megszerettem míg "kihordtam".
Először neki álltam a levelek megvarrásának, aztán tömtem, tűztem.
Aztán gondolkodtam, hogy koszorú formájú legyen vagy valami más...
Tegnap újító formában voltam, így lett zsákvászonra feldolgozva, szögletes formába...
Vasárnap a Hugicámékkal kirándultunk a Pilisben, onnan hoztunk szép kis ágakat az iskolai technika órára, na, onnan elcsentem 4 helyre kis darabot, azt felöltögettem a zsákvászonra, mintegy keretet adva neki. Na és... Nem lennék az, aki, ha lemaradtak volna a gyöngyök és a szalag :)
A kép közepébe filcből vágtam ki két levelet, arra hímezte az én drága Janome-m az "Isten hozott" üdvözlő feliratot (persze, hogy oda is kerültek gyöngyök).
Délutánra lettem kész, nem sokkal rá indulnom kellett Dorkámért a suliba.


Ahogy mentem ki a házból, megnéztem a postaládánkat... és csomagom jött!!!!
Colette küldött egy nagyon szép anyagcsomagot a táskás játék kapcsán.
Drága Colette! Engedd meg ezúton is, hogy megköszönjem Neked ezt a lehetőséget, nagy öröm és kihívás is volt számomra!
Nézzétek meg! Minden anyag passzol egymáshoz és teljesen az én ízlésem! Colette, Te lestél? ;-) Mit varrjak belőle? Olyan édes a mintája...
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Na, eddig volt jó napom! Aztán a lányom kijött a suliból és mutatta, hogy összeverekedett egy kisfiúval az osztályból és tiszta lila csíkos lett a karja.
Aki ismeri Dorkámat (vagytok egypáran!) az tudja, hogy az én lánykám olyan kis jámbor "kuka", se verekedni, se veszekedni nem tud, mint általában az egykék. Soha nem tanulta meg, nem tapasztalta meg, hogy kell. (Én második gyerek voltam a családban és bizony 10 éves koromra remekül tudtam verekedni és veszekedni, nem is mertek kikezdeni velem a suliban...)
A húgom mondta, hogy sajnos Dorka az utolsó az osztályban a csípési sorban (tudjátok, mint a baromfiudvarban, mindenki az utolsót csípi)
Már tavaly is sokszor felpofozták, csúfolták, gúnyolták, a tanítójuknak többször jeleztem, de mindig azt hozza az egészből, hogy Dorka nem találja a hangot a többiekkel. Most Dorkával MI járunk pszichológushoz, a MI lányunknak kell feldolgoznia a sok sérelmet, durvaságot, ami éri ebben a suliban. Hogy legyen kedves a többiekkel, ha mindig a rosszat kapja tőlük. Olyan nyílt szívvel érkezett ebbe a suliba 4 éve, tele jó indulattal, naivitással... rögtön az első héten kétszer felpofozták az osztálytársai és megtanulta, hogy mi a "büdös, ku..a anyád" és a "hülye ku..a" kifejezés! Jött haza és kérdezte tőlem, hogy ezek mit jelentek, mert ezt mondták rá. Azt még hozzá teszem, hogy direkt keresgéltem, hogy hova vigyem suliba. Rossz híre volt a tőlünk 2 lépcsőházra lévő sulinak, így inkább bevállaltuk az utazást, de vittük olyan suliba, ahol reményeink szerint védettebb lett volna a gyerekkora. Most mit csináljak?
Vigyem át egy másik suliba? Mivel csinálok jót a gyerekemnek? Kezd betelni a pohár, de nem tudom mi tévő legyek. Honnan tudjam, hogy a másik suliban nem lesznek ilyen problémák?
Kívülről itt sem látszott.
Előttem járó tapasztalt Anyukák, mit csinálnátok?

2008. október 18., szombat

Nagy munkába fogtam...

A héten jogos tulajdonosa lettem egy szekrénynek.
1. lépés: polcokat vágattam bele.
2. lépés: befúrtam a polctartó stifteket, polcokat bepasszítottam.
3. lépés: ma délelőtt lóra kaptam és elvágtattam a kék-sárga áruházba, sity-suty megvettem a tárolókat, még szerencse, hogy csukott szemmel is odatalálok ott bárhova, így csak jöttem-mentem.
(Tudom, hogy illendőbb lett volna varrni kis tartókákat, de most arra nincs időm...)
4. lépés: a legrázósabb. Összes anyagomat átválogatom, csoportosítom, áthajtogatom a tartó méretére és szépen berendezem az új szekrénykémet.

Egyenlőre a kék anyagok összerendezésével lettem ma kész, mivel szimultánt játszottam a mosógép, a teregetés, a két napja kimosottak bevasalása, a gyerek lelkivilág ápolása, a férj napi eseményeinek teljes figyelmű meghallgatása és A szekrénykém berendezésével.

Lenne egy kérdésem:
Ti hogy csoportosítjátok az anyagokat (szín, minta, minőség)?
Mi a prioritás?
Ha egy dobozba több anyag is befér, mint egy színvilág, akkor mit mivel raktok össze?
(Ez számomra azért fontos, mert azt gondolom, hogy, ha rossz színeket rakok össze, nehezítem a későbbi anyagválasztást.)
Túl reagálom?
Nem tudom, de számomra fontos a rend, nem a steril tisztaság, abban nem vagyok olyan pedáns, de, ha nincs rend körülöttem, akkor szétesek. A rend számomra az áttekinthetőséget, a biztonságot jelenti pl. , ha eszembe jut valami, akkor felállok és egyenesen odamegyek és leemelem a polcról...ha nem találok valamit elsőre-másodikra, akkor először teljesen bepánikolok, majd mérges leszek magamra! Ki szereti, ha mérgesek rá? (Főleg olyan személy, akinek fontos a véleménye.)
Kérlek, szánj rám egy kis időt, adjál tippet!

2008. október 16., csütörtök

Scrapbook iskola Tőlem-Neked...

Ő a gyerekkori barátnőm :születésünk óta ismerjük egymást, de igazán csak középsuli elkezdésekor lettünk barátok, ennek már 24 éve! Hú, ez még gombócból is sok!
(Ezt a scrap-et ma készítettem neki az iwiw-re.)


Látom sokaknak tetszik a scrapbook.
Nekem is. Erről már írtam is egyszer. Régóta szemeztem ezzel a kreatív technikával, de eddig csak a valós scrap-eket láttam, amit nagyon sokba kerül elkészíteni, már ha rendesen akarja csinálni az ember. Mert ugye kell hozzá: vágólap, olyan, amin késsel, szikével lehet vágni, alap, amire készíted a művet, arra háttér papír, maga a kép valamilyen kinyomtatott formában és kellenek a díszítő kütyük ezrei nagyon komoly pénzekért.
Na, most erre ad megoldást nekem a digitális scrapbook.
Persze, tudom, ez nem olyan, mint az igazi, de nekem tetszik és olcsóbb lényegesen.
Kicsikató okított ki engem is annak idején nyáron: Innen le kell menteni egy ingyenes sb. programot és szetteket minden féle témában.
Szóval, felmész, regisztrálsz, belépsz, letöltöd az alap programot, belépsz a letöltéshez és le kezded -nem kis fáradtsággal töltögetni a készleteket.
A készletek tartalmaznak mintákat, háttereket és különböző díszítő elemeket. Olyanokat, mint: képkeret, jegyzetblokk, kitűző, virágok, szalagok és még sorolhatnám.
Aztán megnyitod a programot, új project-et választod, hátteret (background) kijelölsz, először azok közül, amit ő fölajánl, ha ez alapvetően nem tetszik, akkor módosíthatod, akár menet közben, bármikor. Módosítani úgy kell, hogy: add background, katt, use my background, katt, gépeden elnavigálsz abba a mappába, ahova mentegetted a készleteket és ott kiválasztod a számodra megfelelőt.
Na, most jöhet(nek) a kép(ek) ( add image), kiválasztod a képet, ha a képre kattintasz, akkor itt is már megdolgozhatod magát a képet, szinek, felesleges részek levágása... stb.
Ezután jön a díszítgetés és feliratozás.
A végén mentés és, ha felakarod haszbnálni a sb-flair programon kívül is, akkor elkell menteni más formátumba (jpeg)
Azt tapasztaltam, hogy a blogspotba úgy jó feltenni, hogy az exportálásnál a good minőséget választom, a feltöltésnél pedig a kicsit és középre, így nem foglal feleslegesen nagy helyet, de ha rákattintanak a képre, képernyő méretre kinagyítódik és nem kell görgetni ide-oda...
Kicsikató! Ha valamit nem jól írtam vagy van még valami okosság, kérlek, írd le a megjegyzésbe, hagy okosodjunk!
Ha pedig valakinek nem megy, keressen meg nyugodtan, szívesen segítek...ha tudok!

2008. október 15., szerda

..."Dimitrij Lénáról mesél..."(Omega)


Na jó, nem Dimitrij, hanem Ercsike, de olyan jól hangzott...:)
Tegnap találkoztam a Bátyámmal.
Ez duplán öröm volt, mindig örülök, ha láthatom, nagyon fontos ember számomra, hisz vér a véremből, hús a húsomból, hisz a testvérem! Jó gyerek volt mindig és jó ember vált belőle!
Na, de miért volt duplán öröm?
Hát, ezért!
A Bátyám felesége, Ágika, aki (tudjátok, minden családban meg vannak a kiosztott szerepek) maga a megtestesült filofax, minden dátum az eszében van, minden adat mindenkiről, mindenre hajszál pontosan emlékszik... Nyáron, amikor kint nyaraltak Salzburgban, kértem őket, ha látnak valahol Ausztriában valamilyen patchwork-ös újságot vegyék meg nekem. Akkor nem találtak sehol, de most hétvégén is kint jártak vásárolni Bruckban és lőn csoda, találtak ( egy LENA újságot, amihez hozzá volt csomagolva egy patchwork szám is!) és meg is leptek vele. Tényleg meglepetés volt, mivel én már el is felejtkeztem róla...
Hát nem tündérek?
Na, most egy kis fülest árulok el minden kedves olvasómnak:
Bruckban van egy nagyon nagy, nagyon klassz bolt: Müller textil diszkont.
Bátyámék a mellette lévő élelmiszer áruházban vásároltak, amikor kiszúrták, azt mondták, hogy nekem ez maga lenne a paradicsom. Napi háromszori hideg élelemmel nyitáskor kiraknának a bolt előtt, ők elmennének dolgukra, aztán záráskor kirángatnának és talán akkor látnám a fele kínálatot...
Tudtatok erről az üzletről?
Állítólag egyszer csak lesznek olyan aranyosak, hogy kivisznek magukkal, ha megígérem, hogy kitalálok a boltból 2-3 órán belül! :) Hát, igen! Semmi sem lehet tökéletes! :) Mindent megígérek, csak vigyenek ki! Vagyok én olyan ügyes, hogy 2-3 óra alatt is eltudom költeni az erre a célra szánt pénzecskémet! :)
Ha sikerül kijutnom, majd beszámolok róla, ígérem!

Szombati élmények

Szombaton nagyon klassz napom volt egy kis perecet leszámítva...
Délelőtt tanfolyamon voltam, ahol a crazy tanultuk. Engem a papíron varrásra emlékeztet, csak nincsenek benne előre rajzolt vonalak, hanem alakul, ahogy épp gondolom. Persze nyilván itt is van valami koncepció, de mégis kötetlenebb.(Amit csináltam majd, ha kész lesz, mutatom!)
Aztán értünk jött a férjem, aki aznap ismét kiérdemelte a legjobb férj címét, mivel elfuvarozott bennünket Újpestre a folt-topik kiállításra, (bár kissé bizonytalan volt abban, hogy mit kezd ott annyi nő közt...) és türelmesen kivárta, amíg ott nézelődtem, ismerkedtem.
Amit írtam perecet, azt bizony nem írtam el, nem perc akart lenni, habár tényleg csak egy-két perc volt :).
Szóval megérkeztünk a Király utcába és keresgéltük az 5-ös számot, ahol a könyvtár volt, ami helyet adott a kiállításnak. Naná, hogy egy sarokkal odébb keresgéltük, mint kellett volna. A házszámokat szépen elrejtették a házak homlokzatán, így, úgy masíroztunk, mint egy katonai felvonulás díszezrede, amint épp az emelvény előtt megy el és a szigorú "balra nézz!" parancsot betartja! Na, de a lábam előtt hirtelen kinőtt két szép nagy pukli az aszfaltból, kb. akkorák voltak, mint egy-egy kis méretű fél pöttyös labda. Először a jobb lábammal belebotlottam a jobb oldaliba, a ballal korrigálni akartam, na, de oda is nőtt egy pukli a járdára, így a bal is megbotlott, és én már zakóztam is ( kb. 15 éve nem estem el!). A férjem csak a tompa puffanásra lett figyelmes én meg, mint a filmekben, már pattantam is fel! A lányom kétségbeesetten kiáltott fel -Jaj, Apa! Segíts már Anyának! Mire ezt kimondta én már nagyjából újból álltam. Így a férjemnek nem maradt más, mint leszedegetni a faleveleket a ruhámról. Szegény, annyira megijedt, egészen lesápadt...
-Jaj, de megijedtem, ne csinálj ilyet máskor!( Jó vicc! Most sem önszántamból csináltam!: ) )
A könyökömről lejött a bőr, így vérző karral estünk be a kiállításra, ahol épp akkor kezdődött a megnyitó. Berongyoltam a mosdóba kicsit összeszedni, lemosni magam, az általam vitt tombola ajándékot(Budafoltos k.v.-n varrt virág tűpárnát vittem) odaadtam, tombolát jegyet vettem, és mire ezekkel végeztem már kezdődött is a tombola.
Ismét mellénk állt a szerencse, gyönyörűséges karácsonyi szalvéta csomagot nyertünk. Mikor vége lett a tombolának, kicsit szétszéledtünk, voltak, akik végre dumcsizhattak, volt, aki a büfét rohamozta meg, voltak, akik a kiállított képeket vették szemügyre. Én ez utóbbit választottam, a lánykám pedig Ahama nagylányával barátkozott össze! El is tűntek a figyelő anyai szemek elől...
A kiállított képekről igyekeztem fényképeket készíteni, nem mindről sikerült, de amik jók lettek fel fogom rakni a képtáramba.
Sok nicknévhez végre csatolhattam arcot is, találkoztam Mártamásé-val, Elizanikóval, Ahama-val, Kastanie-vel, Violinivel, Márta nénivel, Gabicza-val, 36Évi-vel és még sok-sok fórumozó, blogoló ismerőssel. Érdekes volt látni, hogy ahogy kóvályogtunk a könyvtárba, ha jött valaki szembe, nem a másik arcát néztük először, hanem a kitüzőjén vagy nyakláncán másik nevét kerestük. Sokszor lehetett hallani, hogy "Jéé, Te vagy az?" meg "De örülök, hogy végre találkoztunk!"! Juhizs magára tekert a nadrágja fölé egy anyagot "szoknyának", abból lehetett vágni annak, aki nem nyert a tombolán, a végén már mindenkinek. Hát ez a Juhizs!!!!
Mártamásé hozott nekem egy kis ajándékot, amitől teljesen zavarba jöttem és nagyon meghatott, így is üzenem: Nagyon köszönöm!!! Nagyon tetszenek!
Egy szóval, (na jó, hárommal!):Jó vót, na!
Köszönöm a szervezést első sorban Violininek, és Mindenkinek, aki részt vett benne!

Dorkám végig drukkolta az egész tombolasorsolást, és nagyon bánatos volt, amikor a Lonci által készített kis állatkás csomagot nem ő nyerte...
Ezt Lonci látta, és megajándékozta őt tombolán kívül egy nyuszival, amit rajtam keresztül küldött neki. Igen, ám! De nekem annyira megtetszett az a kis füles, hogy bevallottam neki, hogy nem biztos, hogy odaadom Dorkának, erre volt olyan aranyos, hogy választhattunk még egyet, hogy biztos legyen a lányomnak is :) Irtó jó fogni ezeket a kis csöppségeket, pont marokba valók és én már fel is varázsoltam az enyémet a kulcs-csomómra! Még egyszer köszönöm Neked, Lonci!!!!

2008. október 11., szombat

Felhők közül a nap...

A minap fényképeztem ezt a képet a lányom szobájából.
Igazság szerint csináltam vagy 40-50 képet (kézből, állványról, állítgattam így-úgy és igen, tudom, hogy rettentően amatőr), egész egyszerűen elbűvöltek a színek, a formák, Dorka meg majdnem elkésett a suliból... :)
Ilyenkor szívből értem az ősembereket miért bámulták és istenítették úgy a tüzet...
Ma megyek a Meseboltba tanfolyamra (crazy lesz) és utána a topikos talira a könyvtárba.
Mindig tudtam, hogy szuper a férjem és a lányom, csöndes belenyugvással tűrik a foltos programjaimat! Hálás vagyok érte!
Annak, aki esetleg nem tud jönni a mai talira üzenem, hogy sajnálom és hogy csinálok majd fényképeket, legalább azt láthassák, és hogy akkor legalább élvezzék ki a mára ígért szép időt, találják meg a szépséget a mai napban is!
Szép napot kívánok Mindenkinek!

2008. október 9., csütörtök

Colette álma

Egyik nagyra becsült blogos társam, Colette jópofa ötlettel állt elő pár hete.
Talált egy klassz japán táska szabásmintát, ami tulajdonképpen ebben az esetben talán némi túlzás, tekintettel arra, hogy mindegyik táska alapja egy 50x50 cm-es szendvics és mivel tudjuk, hogy japánok origamiban nagyon ott vannak, kitalálták, hogy több különböző módon hajtogatva 8 féle táska kihozható.
No, szóval, Colette megálmodta, hogy fogjunk össze és varrjuk meg mindegyik táskát, fázis fotókat készítve, blogon közzétéve. Később egy közös mappába rendezzük mindenki okulására ill. aki tud az bemutatja a Határtalanul kiállításon és hogy még ez ne legyen elég, Colette egy kis meglepit is felajánlott a részt vevő lányoknak! Én a "B" jelű táskára jelentkeztem.
Hetekig tervezgettem agyban és hát mi tagadás aggódtam, hogy fogok megfelelni, hiszen Colette komoly szaktudással, tapasztalattal bír és azok a táskák, amiket ő varrt meg, azok több, mint szépek! Na, de egyszer élünk és - mondják -, amibe nem halunk bele, attól erősebbek leszünk, így tegnap belevágtam...
Kezdjük az alapoknál: Készítsünk egy 50x50 cm-es táska alap szendvicset( totál készre varrva, tűzve, díszítve), ez még mehet géppel, utána azt akár el is rakhatjuk, jön a kézi varrogatás...

Én a táska alapjánál ki akartam emelni a fazont, ezért átlóban csíkoztam, majd a sarkokba háromszögeket varrtam, így alakult ki a négyzet. Majd a szabásmintában megadott módon meghajtogattam és elkezdtem kézi varrással kialakítani a táska alakját.
Annyit változtattam a táskán, hogy raktam rá táska fülének fogadó karikát, mivel nem vagyok hónalj táskás nőci (a táska szíj még készül) és mivel nem akart lenn maradni a táska tetején a csúcs, ezért egy gombot varrtam az elejére, a cipzárba fonott bőr szalagot fűztem, fagolyót húztam rá, rögzítettem, így legombolhatóvá vált az a kis makrancos és még díszíti is!
(több kép a képtáramban)
Colette ezúton is szeretném megköszönni ezt a jó kis játékot! Öröm volt részt venni benne!

2008. október 6., hétfő

Budafoltos közös varrás

Múlt hét szombat délelőttjét a Budafoltos lányok társaságában töltöttem Dorka lányommal.
Zuhogó esőben érkeztünk, de bent nagyon barátságos, kellemes hangulat fogadott, beregisztráltam és rögtön nagy kérdés elé állítottak... Mit szeretnék varrni, mert bizony 5 féle tűpárna megvarrásából választhattam, régi vágyamnak engedve egy ollótartós mellett döntöttem. A kis egység csomagban minden benne volt, szépen méretre vágva, csak varrnom kellett és hipp-hopp már lett is egy tartóm. Olyan hamar végeztem, hogy aztán elcsábultam a folyosóra, ahol már kirakodva várták a foltos lányokat többek közt: Műszörmeházas Kati, aPassziómeridás lányok, Kálló Szilvi a szépséges gombjaival és a Tűpárnás Editke. Na, azért most is sikerült vásárolnom, de azt majd később mutatom meg, hogy mit.
Később mondták, hogy lehet venni még tűpárna csomagokat, így elcsábultam még kettő szettre. A virágot még aznap este 80%-osra megvarrtam, másnap reggel 10-re pedig már három kész tűpárnával dicsekedhettem. Kérdezte is a Hugicám, minek nekem ennyi... Tulajdonképpen nem tudom..., de olyan szépek... Akár ajándékba, vagy egyszerűen csak dísznek is szépek, főleg a kisvirág. Az tetszik a legjobban. Az ollótartós meg a legpraktikusabb, a harmadik meg a legérdekesebb... Szóval, mindegyik különleges valamiben.
Amíg kint bóklásztam a folyosón pikk-pakk (Vagy csak nekem nem tűnt föl, hogy elrepült az idő?) lezajlott a tombola, ahol nyertem egy nagyon helyes tolltartót, akárki is csinálta, nagyon szépen köszönöm, vigyázni fogok rá!

Míg én a tűpárnámat varrogattam Dorkám a gyerekmegőrzőben ügyeskedett. Rögtön megérkezés után kapott egy kiscsibét ajándékba, aminek nagyon örült. Aztán ő is varrt egy kis segítséggel egy kalapos tűpárnát és mivel nagyon hamar kész lett, a Budafoltos lányok névkitűzőjének mintájára varrt egy szív alakú kitűzőt is! Irtó nagy becsben tartja őket, csak óvatosan lehet kézbe venni másnak és vigyázni kell rá nagyon!

A közös varrást még egy kis kiállítással is megspékelték a vendéglátók, erről képeket Bubsza képtárában láthattok.
Még egyszer köszönöm ezt a kellemes délelőttöt Budafoltos lányok!

2008. október 3., péntek

A világ legszelídebb oroszlánja

Tegnap végre a saját örömömre varrogattam egy kicsit.
Annamari adott egy jópofa szabásmintát,-amit ezúton is köszönök Neki!- abból készítettem egy centi tartó oroszlánt, mert hát én is oroszlán volnék... :)
Mély érzéseket kelt bennem, nem tudom miért, ezért nevet is kapott: Centi Leo.
Olyan édes kis mafla, igazán jóindulatú és bátorító a kis pofija, nincs szívem bezárni Őt a varrós dobozomba! Nem is gondoltam, hogy így a szívembe tudom zárni, amíg megvarrom, igazi lelkitársammá lett :) Nagyon hülyén hangzik?

2008. október 1., szerda

Ötletbörze


"Feltaláltam a spanyolviaszt!"
Mindig azon stresszeltem magam, ha láttam valahol egy jó ötletet, hogy el ne felejtsem, aztán ez ment két napig és utána már csak élmény szinten maradt meg bennem, hogy "...olyan jót láttam, de hol is?...
Most kitaláltam, hogy csinálok egy link-listát, ahova szép szorgalmasan begyűjtögetem az inspirációkat, ötleteket, mert ugye, ugyan olyan úgyse lesz, mint az eredeti! :)
Igyekszek a netezés illemszabályai szerint eljárni, ezért röviden leírom majd kitől és miről szól a link. Remélem nem tiprok le így semmilyen szerzői jogot!
Rögtön az első :Agibo ötletes hajtogatós táskája, ami kiváló példája, hogy egyszerűen is lehet nagyot alkotni!
Remélem másnak is hasznára leszek ezzel az ötletemmel! Mit szóltok hozzá?

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails