2008. október 21., kedd

A jó, a jobb és a rossz...

Ma bizony, jól telt a napom egészen délután 4-ig.
Reggel a párom vitte a gyereket suliba (Figyelj! Reggel 7 óra 5 perctől órája volt délután 16.15-ig!!)
Korán neki buzdulva a ténykedésnek úgy döntöttem félre teszem az anyagaim rendezését, mert már nagyon hiányzott alkotás és... hát mindjárt itt a tél és nálunk még mindig a nyári ajtódísz van kint...
Még régebben Colette blogjában láttam egy nagyon szép ajtódíszt és az adta az alapötletet az enyémhez.
Hát igen, Coletté maga az átgondoltság és tökély. Az enyém meg csak úgy alakult menet közben, percről-percre. Látom a hibáit, de ez is az én gyerekem és megszerettem míg "kihordtam".
Először neki álltam a levelek megvarrásának, aztán tömtem, tűztem.
Aztán gondolkodtam, hogy koszorú formájú legyen vagy valami más...
Tegnap újító formában voltam, így lett zsákvászonra feldolgozva, szögletes formába...
Vasárnap a Hugicámékkal kirándultunk a Pilisben, onnan hoztunk szép kis ágakat az iskolai technika órára, na, onnan elcsentem 4 helyre kis darabot, azt felöltögettem a zsákvászonra, mintegy keretet adva neki. Na és... Nem lennék az, aki, ha lemaradtak volna a gyöngyök és a szalag :)
A kép közepébe filcből vágtam ki két levelet, arra hímezte az én drága Janome-m az "Isten hozott" üdvözlő feliratot (persze, hogy oda is kerültek gyöngyök).
Délutánra lettem kész, nem sokkal rá indulnom kellett Dorkámért a suliba.


Ahogy mentem ki a házból, megnéztem a postaládánkat... és csomagom jött!!!!
Colette küldött egy nagyon szép anyagcsomagot a táskás játék kapcsán.
Drága Colette! Engedd meg ezúton is, hogy megköszönjem Neked ezt a lehetőséget, nagy öröm és kihívás is volt számomra!
Nézzétek meg! Minden anyag passzol egymáshoz és teljesen az én ízlésem! Colette, Te lestél? ;-) Mit varrjak belőle? Olyan édes a mintája...
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Na, eddig volt jó napom! Aztán a lányom kijött a suliból és mutatta, hogy összeverekedett egy kisfiúval az osztályból és tiszta lila csíkos lett a karja.
Aki ismeri Dorkámat (vagytok egypáran!) az tudja, hogy az én lánykám olyan kis jámbor "kuka", se verekedni, se veszekedni nem tud, mint általában az egykék. Soha nem tanulta meg, nem tapasztalta meg, hogy kell. (Én második gyerek voltam a családban és bizony 10 éves koromra remekül tudtam verekedni és veszekedni, nem is mertek kikezdeni velem a suliban...)
A húgom mondta, hogy sajnos Dorka az utolsó az osztályban a csípési sorban (tudjátok, mint a baromfiudvarban, mindenki az utolsót csípi)
Már tavaly is sokszor felpofozták, csúfolták, gúnyolták, a tanítójuknak többször jeleztem, de mindig azt hozza az egészből, hogy Dorka nem találja a hangot a többiekkel. Most Dorkával MI járunk pszichológushoz, a MI lányunknak kell feldolgoznia a sok sérelmet, durvaságot, ami éri ebben a suliban. Hogy legyen kedves a többiekkel, ha mindig a rosszat kapja tőlük. Olyan nyílt szívvel érkezett ebbe a suliba 4 éve, tele jó indulattal, naivitással... rögtön az első héten kétszer felpofozták az osztálytársai és megtanulta, hogy mi a "büdös, ku..a anyád" és a "hülye ku..a" kifejezés! Jött haza és kérdezte tőlem, hogy ezek mit jelentek, mert ezt mondták rá. Azt még hozzá teszem, hogy direkt keresgéltem, hogy hova vigyem suliba. Rossz híre volt a tőlünk 2 lépcsőházra lévő sulinak, így inkább bevállaltuk az utazást, de vittük olyan suliba, ahol reményeink szerint védettebb lett volna a gyerekkora. Most mit csináljak?
Vigyem át egy másik suliba? Mivel csinálok jót a gyerekemnek? Kezd betelni a pohár, de nem tudom mi tévő legyek. Honnan tudjam, hogy a másik suliban nem lesznek ilyen problémák?
Kívülről itt sem látszott.
Előttem járó tapasztalt Anyukák, mit csinálnátok?

16 megjegyzés:

  1. Nagyon sajnálom a lányodat :( tanácsot nem tudok adni, csak veled reménykedem, hogy valami módon megoldást találtok minél előbb.

    VálaszTörlés
  2. Szia,

    Lehet,hogy nem jo ami az eszembe jutott, de hatha alapon leirom.
    Mi lenne ha beiratnatok valami onvedelmi sportot tanulni.
    Sajnos azt hiszem, hogy fontos lenne, hogy O valtozzon olyan ertelemben, hogy meg tudja magat vedeni.
    Az iskolavaltas csak nagy szerencsevel hozhat megoldast, a legtobb osztalyban vannak elhanyagolt, nem jol szeretett gyerekek akik bizony a gyengebbeken toltik ki a bennuk osszegyult haragot.
    Nem gondolom, hogy szemet szemert, de azt hiszem a sajat gyerekemet ebben az esetben arra biztatnam, hogy legalabb probalja meg erosen megfogni az ot banto gyerekek kezet, vagy akar szoritsa meg, hogy erezzek, hogy nem tehetnek vele barmit.
    Nem szabad ,hogy ennyire kiszolgaltatotta valjon, mert a mai vilagban olyan szornyusegek esnek meg gyerekek kozott ...Nagyon vigyazzatok ra es szerintem tanitsatok meg okosan vedekezni. es lehet, hogy kozben az iskolavaltas sem volna rossz, mert itt mar benne van a kislanyod ebben a nagyon halatlan szerepben, az uj helyen legalabb volna ideje kicsit megerosodni, de ezt valoszinuleg egy jo pszichologus vagy nevelesi szakember tudna megmondani.,meg valami azutan abba hagyom, en Vekerdi Tamast nagyon tisztelem, azt hiszem levelben is meg lehet keresni, szerintem ez egy nagyon komoly problema, remelem talaltok segitseget., hamar...

    VálaszTörlés
  3. Sajnos nagyon elharapódzott az erőszak, és nem kiméli a kicsiket sem. Szóltál a tanitó néninek , igazgatónak ?
    Ha többször előfordul én elvinném.
    Persze az sem jó, ha búrában van.
    Meg kell találni Nektek az arany középutat.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon sajnálom a kicsi lányt, ez nagyon rányomja a bélyegét a gyerekkorra, megutálhatja a tanulást is. Szerintem is váltsál iskolát, ahol tiszta lappal indulhat, és az önvédelmi sport is jó ötlet.
    De: hagy szóljak hozzá az ajtódíszedhez is : igazán vidám, kedves darab lett, én is szeretem az ingyom-bingyomokat, nagyon tetszik !

    VálaszTörlés
  5. Egyetértek Névtelennel! Három gyereket felneveltem és bizony meg kell tanítani őket az önvédelemre.
    Egy drága barátnőm mondta: bárányok vagyunk,de nem birkák!!!

    VálaszTörlés
  6. Nagyon köszönöm a biztatást! Ma voltunk a pszichológus néninknél, és kérdeztem tőle, hogy Ő mit javasol. Azt mondta semmiképp ne döntsünk indulatból és nov. 5.-én vár bennünket, szülőket egy közös beszélgetésre együtt gondolkodásra. Egy biztos Dorka nagyon nem tud koncentrálni 2 hete. Ma zongora órán nagyon nem tudott teljesíteni, pedig nem sokára lesz az első meghallgatás és már "edzeni" kellene rá!
    Hétfőn pedzettem már Dorkának a küzdősport lehetőségét. Nagyon nem füllik hozzá a foga, nem tudja elképzelni, hogy Ő olyat csináljon...

    VálaszTörlés
  7. Nekem még pici, de én az első atrocitás után elvittem volna. Nem biztos, hogy a következő iskolában is így járt volna. viszont most már rá vannak kapva szerintem, főleg, hogy a tanár nem tesz semmit.

    A küzdősport talán annyiból nem rossz lenne, hogy önbizalmat adna neki, de szerintem vidd el. Az, hogy ez megváltozzon, nagyon nagy fordulat kellene. Így tönkremegy az egész gyerekkora, és ha nem megy a tanulás az a jövőjére is rányomja a bélyegét.

    A másik iskolában meg nem kell tudnia a gyrekeknek, hogy ő miért jött el. Én a helyedben nem vártam volna eddig, bár eléggé anyatidris vagyok ilyen téren.

    VálaszTörlés
  8. Ez nehéz. Talán, ha nem is küzdősportra, de vmilyen sportra beiratnám, ha még nem jár.
    Az iskolaváltás szerintem nagy rizikó. Ilyesmi mindenhol előfordulhat,ha együttműködő a tanító, előbb meg kellene próbálni házon belül megoldást találni, de azt sürgősen!

    És, hogy másról is kelljen gondolkodnod: érezd magad kipécézve :). Nézz be hozzám!

    VálaszTörlés
  9. Nézz be hozzám,felhívás "keringőre".!

    VálaszTörlés
  10. A sport azért lenne jó, mert egy más közösségbe kerül és neki is más lesz a hozzáállása a dolgokhoz. Ha másik iskolába viszed, ott is lesznek problémák. Sajnos már kis korban meg kell tanulni az alkalmazkodást. Olvastam, hogy pl. Franciaországban direkt keverik az osztályokat és elültetik a gyerekeket, hogy szokjanak más és más környezetet. A sport összpontositásra nevel. A pedagógusok véleménye -tisztelet a kivételnek- nem mindig mérvadó. Én mind a két fiamnál nem azt csináltam amit a pedagógus tanácsolt bizonyos esetekben és az élet beigazolta, hogy nekem volt igazam. Te ismered a gyereked Te tudod mi a jó neki.
    Kipécéztelek. Részletek a blogomban.

    VálaszTörlés
  11. Kedves Ahama, Mammka, Marianna!
    Köszönöm, hogy rám gondoltatok, bár én most akkor jól benne vagyok a pácban... :)

    VálaszTörlés
  12. Szegénykéim! Te és a kislányod is szenvedtek ebben a helyzetben. Mint anyuka és mint pedagógus írok neked.Pár éve még azt mondtam volna, hogy a tanító is felel az ilyen helyzetekért. De látni kell, hogy az iskola is hozott anyagból dolgozik, és ma már nem könnyű a családból, külvilágból hozott rossz hatásokat semlegesíteni. Vagy a végén a tanár is kap egy pofont. Én igyekszem megelőzni a kirekesztést az osztályomban, de borzasztó sok energiámba kerül. Szinte hihetetlen, hogy a legjobban nevelt gyerekek is mire képesek időnként. Kell valaki, akin hatalmaskodhatnak, akin kitölthetik félelmeiket, saját frusztráltságukat. A szülők támogatása nélkül pedig semmire sem mennék. Szerencsés vagyok a munkámban. Akik engem választottak, azok támogatnak is általában. A saját gyermekemmel pedig átéltem hasonló helyzetet, mint te. A szerény, jólelkű lányaim kaptak rendesen. Meg kellett tanítanom nekik a védekezést: "Lépj fel úgy, hogy érezzék, nem packázhatnak veled!" Az pedig, ha valamiben a többiek fölé emelkedhettek, sokat lendített a helyzetük erősödésén. Ez sport és zenei tehetség képében segített nekik. Bebizonyították, hogy értékesek és tehetségesek. Viszont nálatok a helyzet lehet már annyira rossz, hogy semmi nem segíthet, és a kis Dorka sorsa meg van pecsételve. Gondold át! Most kellene felszabadultan, örömmel okosodnia, fejlődnie. A fejlődését, tanulmányi eredményét is kedvezőtlenül befolyásolhatja egy ilyen szituáció. A lelkéről nem is beszélve.
    A küzdősport fantasztikus, de én magamat sem tudom elképzelni a tatamin.
    Mindkét lányommal váltottam iskolát, vagy osztályt, amint úgy láttam, hogy az érdekük azt kívánja. Persze, velük megbeszélve mindent. Nem hagytam, hogy feleslegesen kínlódjanak, az életükből éveket vesztegessenek hiába. Kockázat volt persze.
    Így tettem én, ez az én tapasztalom.
    De dönteni neked kell. Egyedül te ismered Dorkát és saját magadat.
    Kívánom, hogy merj bölcs lenni.
    Szeretettel üdvözöllek benneteket:
    Margó

    VálaszTörlés
  13. Sejtem, milyen helyzetben van a lányod, voltam én is hasonlóban általános iskolás éveim alatt. A mi osztályunka ugyanis viszonylag sok, nem azon a nyáron barnult kisebbségi tartozott, ráadásul az utcánk felét ők lakták. Nem egyszer előfordult velem is, hogy nem csináltam semmit, mégis megkarmoltak, megütöttek és most már abban sem vagyok biztos, hogy csak úgy veszett el a fél fülbevalóm. Képtelen voltam beilleszkeni a két alatt, amíg oda jártam. Aztán jött a lehetőség, hogy egy másik iskolában angolt lehet tanulni a kötelező orosz helyett, így másik iskolába kerültem. Ez azért bizonyos mértékig megoldást jelentett, az atrociátos legalábbis elmaradtak, de valahogy itt is mindig kilógtam a sorból, mert soha nem maradhattam iskola után beszélgetni, játszani a többiekkel, mert különben nem tudtam hazajutni csak ha 3 kilométert gyalogoltam. És nem egyke vagyok, rendelkezem egy öccsel, szóval nem idegen tőlem sem a folytonos vitatkozás és verekedés. A küzdősportok pedig mai napig távol állnak tőlem. Az élet viszont mindig hoz olyan helyzeteket, amikor meg kell tanulnunk kiállni saját magunkért, ha nem az iskolában, akkor később a munkahelyen vagy egyéb társaságokban. Én a munkahelyemen is megküzdöttem elég rendesen, mert ketten is azt hitték, hogy az ő helyükre pályázok és bizony megpróbáltak eltenni láb alól.

    A megoldás kulcsa mindenképpen a ti kezetekben van, mert minden helyzet és minden élet más és más. Sajnos ez a világ egyelőre még nem a becsületeseké és galamblelkűeké, hanem az a lényeg, ki tudja jobban az érdekeit érvényesíteni, amit szerintem túlzásba is visznek szinte minden szinten.

    No befejeztem a regényemet, remélem, sikerült a lányotok számára a lehető legjobb megoldást megtalálni és újra visszatalál a testi-lelki egyensúlyához.

    VálaszTörlés
  14. Az iskolaváltásra mindenképp szükség volt. Én is ezt tettem volna. De csak ideig-óráig lesznek "kedvessek" az új osztálytársak. Miután kiismerik a kislányt, rájönnek, hogy vele lehet packázni, rá fognak szállni. Nem tudom mi lehet a jó megoldás. Az én kisfiam is "kuka egyke". :( Egyenlőre nem bántják, nincs verekedés, nincs erőszak, de semmibe veszik, mindig ő az utolsó a sorban...nem áll ki az igazáért. Pedig jó tanuló. És nálunk vidéken még nem is tudok iskolát váltani, ha szükség lenne rá. Sajnos ilyen világban élünk. A saját kárán megtapasztalva, idővel talán megerősödik, összeszed egy kis rafinériát amivel kivághatja, megvédheti magát. Új iskola, új közösség mindenképp egy újabb lehetőség erre.

    VálaszTörlés
  15. Kedves Névtelen!
    Dorkám az itteni bejegyzésem óta sokat változott! Mondhatom előnyére! Megerősödött, lefogyott, magabiztosabb lett. A pszichológus nénink véleménye szerint is most már az új suliban egy új Dorkát fognak megismerni és nem a régi suliban kell megharcolnia, hogy észre vegyék, elfogadják a változását. Amiért elmentünk az most már sokkal inkább azért volt, mert nagyon durva, erőszakos lett Dorka régi sulijából. Nem ebben a morálban szeretném, ha felnőne.

    VálaszTörlés

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, hogy írsz nekem!! :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails