Édesanyámnak, az én drága Anyucimnak készítettem egy utazós szatyrot. Anyucim kb. egy hónapja tett egy célzást (tippet?), hogy Ő is szívesen használna egy, az ősz színeiben pompázó táskát, szatyrot, valamit.
Mivel sűrűn jön fel Balatonról busszal, hoz magával egy napra való váltóruházatot, vagy egy kis hazai ízeket, ezért gondoltam egy masszív, kényelmes fogásó teherbíró fülű, strapabíró színekből készült szatyorra.
Ádámnak, a keresztfiamnak egy táskát varrtam, mivel az előző táskája már igencsak viharvert állapotban van. Ádám már betöltötte a 14. évét, ezért egy nagyfiús táskára gondoltam. Azt olvastam, hogy mindenféle hangulatjelek mennek mostanság a fiatalok körében, ezért fekete kordból, álló fazonú, áthajló füles, mágneszáras, egy nagy és több kisebb belső zsebes táska készült neki.
...és a tulajdonosán:
Zsaninak, a keresztlányomnak nagy dolgot vállaltam be. Olyan értelemben nagy dolgot, hogy Zsanit eddig nem nagyon láttam hátizsákon vagy sport táskán kívül más táskával. Hát most lett neki, kérdés használja-e majd. Zsani most 23.-án töltötte be a 18. évét, ezért bátorkodtam most egy más fazont varrni neki, hátha alkalomadtán szüksége lenne egy ilyenre is.
A mintás anyagát már hónapokkal ezelőtt megvettem, direkt neki. Kombináltam halvány zöld és fekete korddal. Próbáltam a nagyon kényes egyensúlyt betartani a sportos, vagány, de azért már nőcis stílus közt.
Zsuzsikámnak is varrtam egy táskát. Neki olyan színt kellett kitalálnom, amit a munkájában is használhat. Zsuzsi nem az az átpakolgatós típus, ezért egy modern, de mutatós, némileg elegáns szín jöhetett csak szóba. A fazon adott volt, mert már régóta kért, hogy varrjak neki is egy olyan táskát, amit Colette alkotónapján tanultam.
Így született ez a táska, rengeteg belső zsebbel, két kulcstartós kivitelben. De, ha már lúd, legyen kövér, varrtam hozzá egy méretes neszit.
Mivel ez egy nagyon jó kis anyag és nekem is kellett egy téli alkalmisabb jellegű táska, varrtam magamnak is egyet, így nézünk ki, ha mindketten ezzel feszítünk :))))
Ma még újabb ünnep lesz, karácsonyon kívül. Zsancikám 18. szülinapját ünnepeljük, holnap majd mutatom arra mit készítettem...




















Szóval ők voltak az első teljesen önálló munkáim. Sokat számolgattam, tervezgettem és titokban varrtam meg, hogy meglepi legyen az én drágámnak. Nahát a titokban varrogatásról lehetne mesélni, de most nem akarok bele merülni, a lényeg, hogy ember még ilyen gyorsan nem pakolt el maga után, eltüntve a nyomokat is arra vonatkozólag, hogy 2 perccel ezelött itt még varróműhely volt... :) De azért az a szemem előtt van most is, hogy a férjem belép a lakásba és nem érti, hgoy az ő "kicsi" felesége miért áll lihegve a szoba közepén kipirult arccal. Hogy mit gondolhatott? Nem tudom, de bőszen tereltem a témát...
Ez egy 3 tagú sorozat utolsó darabja.
