Békés együttélés...

...akarom mondani együtt-alvás.

(az a pléd a kanapéra volt terítve, de Luluka megágyazott magának :)   )

Hurkolok és nyaralok

Mód felett izgalmas számomra ez a horgolás, bár azt nem hiszem, hogy neki állnék egy pulcsit horgolni magamnak...na jó, kötni sem...pedig azt régebb óta gyakorlom, némi sikerrel...Szóval egyenlőre ezek az apróságok - pusztán gyakorlás céljából - kerülnek ki a kezeim közül. Próbálom megtanulni a leírások nyelvezetét és a rajzok útmutatásait.
Ugye, először jöttek a kisvirágok, amikből mutattam már egy-párat, azokból születtek még újabbak:

Aztán Kicsikató blogjában találtam ezekre a jó kis ajánlásokra a Horgo-blogban, Annás tett közzé több egyszerűbb leírást (köszönet érte!) olyan kezdőknek, mint én vagyok:

például ezt a szívecskét:

és ezt a nagyikocka-blokkot:

Látom én, hogy kissé girbe-gurba és nem is túl egyenletes (még!), de az enyém, hát vállalom és legalább van hova fejlődnöm. Nem? :)))

Pélpuszta-híradó, képekben:

Janimmal

Lulukám az öreg kutyával, Szepivel. 

A kép teljesen jellemző módon mutatja be a meghitt kapcsolatukat.

Lulu Benji-babával. 

Az, hogy baba, az némi irónia, ugyanis Benji akkora, mint egy ló! Benji egy apró, kiskölyöknek nézi Lulut, ami jó, mert néha Lulu megközelíti Benji etető tálját, amit a jogos tulajdonos nem néz túl jó szemmel, de a betolakodó méretére való tekintettel nem kap oda, csak meglendíti hatalmas orrát és arrébb pöcköli a kis pofátlant. :)

Lüszi cicánk első bátortalan lépései a pélpusztai-kalandparkba.

Kedves vendégek, Luluka legnagyobb örömére...

Magyaros vendéglátás.

Lulu szemlélődik.

Alakulunk...

..., mint púpos gyerek a prés alatt.
Pénteken este levonultak a festők és mi elkezdtük a takarítást, rendezkedést.
Szombaton lendültünk bele igazán. Először a kisebb helyiségekkel akartunk  kezdeni, azok olyan kis kompaktabbak, így hamarabb lehetett siker élményünk. Így kezdtük a W.C.-vel, majd Janim a konyha szekrényeket vette kezelésbe a létráról én meg a fürdőben molyoltam, aztán cseréltünk. Férjem a fürdő csempéit kezdte sikálni én meg a konyhapultot kezdtem tisztogatni. Délután 5-re már annyira elfáradtam (sajnos mostanában eléggé harmatos vagyok), hogy a férjem ágyba parancsolt, Ő pedig, a drága, még végig sikálta az előszoba szekrényeit. Másnap kezdtük a gyerekszobát rendezgetni, visszacsavarozgatni a polcokat, lámpát. Helyére tolni a szekrényeket. Aztán a délután már lazábban telt, mert Janim(45) és Hugicám szülinapját tartottuk Hugicáméknál. Mi vittük a folyékony élvezeti szereket (üdítők, ásványvizek, sörök), Zsuzsi adta a szilárd, tápláló finomságokat marha pörkölt, pogácsa és egyéb nyalánkságok képében. Úgy kellett ez nekem, mint a manna. Még a buli előtt mentünk vásárolni a helyi hipermarketbe, azt éreztem, hogy mindjárt sikítok olyan ideges voltam, aztán uralkodtam magamon és csak a könnyeim potyogtak. Na, azért az sem volt épp felemelő érzés. Már idejét nem tudom, mikor láthatta valaki idegen a könnyeim. Aztán megérkeztünk Zsuzsiékhoz, dumcsi-dumcsi, nevetgélés és lassan elkezdtem felengedni, megnyugodni. Este 7 körül, mikor mentünk már haza felé, akkor éreztem, mintha kicseréltek volna. Nagyon jó volt!!!!
Hétfőn átjött Anyukám, sőt még a nagy keresztlányom is és együttes erővel neki kezdtünk a visszapakolásnak.

...és akkor most néhány beígért kép Naomi kedvéért

  Ez a szoba külső sarka, ez a festés előtt, mint képen látható, borzasztó állapotban volt. Az utolsó hónapban Dorkát már nem is altattuk a szobájában.

A lakásunk egy 10 emeletes panel 8. emeletén van és pechünkre szélső lakás. Ebből kifolyólag a panel összeeresztéseknél nagyon rossz volt a szigetelés. A szövetkezetünk most jutott oda, hogy szigetelni tudta a végfalakat, így Dorkám szobájának is az egyik fala szigetelve lett kívülről. Mi pedig az ablak falát szigeteltettük belülről. Reméljük így már jobb lesz a szoba klímája.

A szoba észak-keleti fekvésű, a nap max. reggel 10-ig süt be, ezért választottuk ezt az erőteljes narancs színt.

Amúgy, úgy tele van pakolva a szoba, hogy a legtöbb a plafonból látszik :) ami szintén narancs színű...

A szoba az ablak felől nézve, ide fog kerülni a zongora...

Na? Mit mondtam? :)

Felette ezernyi polc a játékoknak és a könyveknek...

Legfelülre Zsani segítségével kerültek fel a régi könyvek...

Amiket Anyukám segített portalanítani...

Még az állatkáink is állandóan velünk voltak, mindig akadt valami nagyon érdekes dolog, amit jól meg kellett nézni...

Lassan, napról napra haladunk, már helyén vannak a játékok, a könyvek, az ágy, az íróasztal, a komód.

Ma a ruhákat szeretném selejtezni, délután pedig megyünk az évzáróra. Idén először talán nem fövünk meg a suli udvarán...

Mivel Dorkám Pünkösd óta nem volt suliban, az osztályfőnöknek nem tudtunk ajándékot adni pedagógus napra, pedig igazán megérdemli, mert egy csupa szív kis nő, igazi tyúkanyó típus. 

Tegnap előkotortam a varrógépem és varrtam neki egy kis ajándékot. Gondolom nem kell senkinek sem bemutatni... :)

...és ....így...ez van velünk mostanában...

A nőnap nálunk

Az én drága úúúram erős nő uralomban él.
Először velem költözött egy fedél alá, aztán jött a gyermekünk, aki egy csuda helyes kislány baba lett. Aztán beköltözött az otthonunkba Lüszi, aki mit ad isten szintén kislány cecameca és végül jött Lulu baba, aki meglepő módon szintén kislány! :)
Nálunk az állatok ünnepekkor nem kapnak semmi különöset, viszont cserébe mindennap kedveskedünk nekik valami kis aprósággal. Például különböző juti falatokkal, gyümölcsökkel, kis mézecskével és sok-sok simogatással, játékkal.
Idén  két csokor tulipánnal és két csomag csokis keksszel érkezett haza az én drágám, amiket nekünk, a feleségének és a lányának szánt. A tulipánok nagyon felkeltették az állatkáink figyelmét, hát oda adtuk nekik egy kis szimatolásra. Folyamatos keringőt jártak körülötte...nagyon édesek voltak...így lett az apró-talpúak nőnapi ajándéka az illatorgia. 

Ajándékok jönnek-mennek...

Karácsonyi húzogatós ajándékozottamhoz, Anake-hoz megérkezett az ajándékom. Nem volt könnyű dolgom, mert ugyan Anakénak volt blogja, de Anake két kisgyermekes anyukaként nem sokat ír, ha ír, akkor is inkább szép kis családjáról, két szép kislányáról. Szóval törtem a fejem, törtem és állandóan anyuka mivoltjára tértem vissza, arra, hogy most Anake teljes figyelmét az Ő 4-es fogatuk köti le. Így egy füzetet gondoltam ki, amibe akármit is lejegyezhet és arra egy borítót, aminek az elejére papírra varrásos technikával kis szíveket varrtam, és természetesen 4-et. A felső szívecskékkel a szülőket jelképeztem, az alsó szívecskék pedig a gyerekeket. Az alsó szívecskék visszaköszönnek színeikben a felsőkre, mint az életben is visszaköszönnek a gyerekek a szülőkre...

Aztán még ugye varrtam egy kis filc kulcstartót, hátha jól jön... Küldtem még kis illatos gyertyácskákat és kis finomságokat neki és családjának. Anake kislánya, Mandula, ahogy Anake írta, a buborékos borítéknak örült a legjobban. :)

Remélem sikerült egy kis örömöt szereznem, Boldog ünnepeket, Anake!!

Megérkezett Mmamához is a kis karácsonyi meglepim, mint kiderült tényleg sikerült meglepetést szereznem... :)

Az ajándékom tárgyának ötletét egy kis hétköznapi gondolat szülte. Postára mentem egy rakat csekk-kel, de annyi volt, hogy nem fértek bele a pénztárcámba, kellett egy külön kis tartó. Gondoltam talán jól jönne Mmamának is egy kis lapos, kicsi, de nem túlzottan kicsi tartó. A mérete sajnos nem tökéletesen csekk méretű, de a hímzés mérete befolyásolt. Amikor keresgéltem a mintát, amit Mmamához illőnek gondolhatnék, minduntalan visszatértem ehhez a tobozhoz, pedig egy kevésbé behatárolt mintát szerettem volna, olyat, amire nyáron is jó ránézni, de aztán úgy gondoltam, hogy hagyom magam befolyásolni a toboztól, így Ő lett a befutó. A hímzés közben még nem, de a varrás közben nagyon izgultam, mert Mmamának a precizitása, tökéletes varrási megoldásai kissé feszélyezett, de végül sikerült elfogadható minőségűre összehozni ezt a nem túl bonyolult darabot. Boldog ünnepeket, drága Mmama!!!!!

Ma csengetett a postás és... tádám, ez a kis angyalka szállt hozzám ... na kitől?

Mmamától!

Annyira imádom Mmama angyalkáit, babáit és egyáltalán, amiket alkot, mindennek annyira tudok örülni, ahányszor rájuk nézek, mindig elmosolyodok, átfut a szívemen egy kis melegség. Ráadásul ennek a kis angyalkának a ruhája olyan anyagból van, ami amúgy is a szívem csücske. Már tudom is a helyét a kis édesnek. Velem fog jönni a kocsiba, és ott fog vigyázni ránk! Nevén még gondolkozok, nem vagyok valami jó névadó, ha van ötletetek, szívesen várok tippeket!

Drága Mmama, nagyon köszönöm még egyszer!!!!!

Végül megmutatom mit varrtam Lulukának. Ugyan van neki  a szobában saját helye, úgy nevezett szobakennel-e, de azt vettük észre az elmúlt 2-3 hétben, hogy a kis játszós plédjét mindig odaráncigálja a lábamhoz a kanapéhoz, és napközben ott alukál, ott rágcsálja a játékait, ott él. Na szegény, ne kelljen már egy kis pléden nyomorognia, varrtam neki egy fekhelyet. A férjem rögtön rávágta, hogy : Karácsonyra?

Nem édes? Még a kutyikánknak is gondol valamit karácsonyra! Én is imádom az állatainkat, de azért nem gondolom, hogy különösebb lelki törést okoznánk nekik azzal, ha nekik nem lesz semmi a fa alatt.

Szóval kigondoltam, hogy fekhely kell és kész! Na, de mekkora, milyen és miből?

Lulu néha úgy összegömbölyödve alszik, hogy a tenyeremben elfér, aztán van, amikor úgy elnyúlik, mint a nagy alföld, tehát, hiába alapjában kiskutya, a fekhely legyen elég nagy, ha elnyújtózva akar pihizni.

Elkezdtem keresgélni az anyagaim közt, és bevillant, hogy miért is ne használnám fel az egyik tovább hasznosításra itélt farmert?! Így aztán a perem egy farmer két szárából született, az alja egy ezer éves babás anyagból, és a párna egy szürkés színű buklé jellegű valamiből. Jól mosható, puha, strapabíró színű, kell ennél több?

Lüszi végig ott kavargott, amíg varrtam, mintha csak érezte volna, ez állati(jó) fekhely lesz. Félig már kész volt, letettem a parkettára, Lüszi rögtön elkezdte belakni, helyezkedett ide-oda, dörgölte a pofiját körbe-körbe. Na, mire elkészültem Lulu is úgy gondolta megnézi, mit is raktam le oda, ahol Ő szokott aludni...

Azóta oly annyira megbarátkozott az ágyikójával, hogy nem is akar máshol lenni. Ide hordja a játékait, itt rágcsál, szóval csináltam neki egy szobát a szobába. :))))

Amúgy Lulu ma 21 hetes és komoly 2,14 kg. Ha nagyon csúnyán elhízik, lesz talán 3 kg. :)

Lulu baba 21 hetes

Naaaa, Lüszi! Gyere már játszaniiiii!!!

( Itt még látható az ominózus pléd, amin a lábainknál pihizett :))  )

Megy a játék...

 

Lulu baba szeret babakocsizni, Dorka örömére :))

Varrtunk is ám...

..több mindent is, de hát ugye jön a karácsony és nem mutathatunk mindent. :)
De azért egy-két darabot igen...

Ezt a könyvborítót én varrtam ajándékba, remélem tetszeni fog leendő tulajdonosának :)

(Életben nem ennyire kajla csak sajna nem sikerült jól fényképezni...)

Ezt a könyvborítót pedig Dorkám varrta (kis segítséggel) ajándékba...

Ezt én bütyköltem össze filcből szintén ajándékba:

Remélem szeretni fogja majd tulajdonosa :)

A többit majd ünnepek után.

...és egy-két kép állatkáinkról:

Itt azon ritka pillanatok egyike látható, amikor épp ébren és nyugalomban van mindkettő.

Merthogy inkább azon verziók vannak, hogy:
a./ ébren vannak és rohannak.
b./ ébren vannak és birkóznak.
c./ alszanak.

Itt épp alváshoz feszengés látható némi plusz oxigén beszívásával

Apró dolgok teszik ki az életünket...

Történt 1-2 apró (szó szerint!) dolog velünk az utóbbi napokban és készítettünk 1-2 apró dolgot is...
Kezdem ott, hogy egy régebbi bejegyzésemben említett Kovács családnál jártunk vendégségben szombaton. Igaz, az időjárás, pontosabban a vihar majdnem betette a kaput ennek a várva várt programnak. 2 perc alatt úgy leszakadt az ég, hogy el sem akartam hinni, hogy ilyen létezik... Már készülődni akartunk, kinéztem az ablakon, láttam Budán bajban lehetnek az ott lakók, mert igen ronda képet mutatott az ég felettük, de felettünk még híre sem volt... elindultam, hogy lefürdök még indulás előtt, még félig sem vetkőztem le, amikor hallottam, hogy a házunkban valahol nagyon becsapott a huzat egy ajtót, de már a férjem és a lányom is elkezdett hűűű-házni. Na, kocogtam én is az ablakhoz, hát a 7 emelet magas fa a ház előtt úgy döntött, hogy Ő bizony most integetni kezd az égieknek, és hogy jól látszódjon, akkorákat lengett, hogy azt hittem tőből kidöl, de hála az égnek nem akácfa, így erős törzzsel és gyökérzettel rendelkezik. Na, ahogy jött, úgy távozott a vihar kb. 1/2 óra múlva, így mi is -kis késéssel- el tudtunk indulni. A GPS úgy elvitt minket (mint kiderült jó úton, de mi a legutóbb, kb. 5 éve nem ezen úton mentünk Maglódra) hogy már azt sem tudtam merre van az előre. Akinek van GPS, az hogy van vele, mindig hisz neki? Nekem néha nehezemre esik, természetem az örök kérdezősködés és kételkedés...
Megérkeztünk Kovácsékhoz, gyönyörű kerítés, kert és ház fogadott bennünket a ház úrával a kapuban...
Sok apró részlet és úgy általában az egész ház nagyon tetszett.
Van nekik 3 kutyusuk, 2 kanári madaruk és egy albínó siklójuk. Szép nagyra nőtt siklójuk. A terráriumon keresztül nagyon bátran beszélgettem a békésen alvó siklóval, erre Gy. előkapta őkelmét, hiába mondtam hagyjuk aludni, meg ne ébresszük fel, nehogy morcos legyen, nem hallgatott rám, ment előre Gy. keze és kikapta a siklót én meg azt sem tudtam, hogy merre meneküljek.
A bátyám nem egy rinyálos természetű, Ő bizony bevállalta a hüllőt... Jól áll neki? :)

Az én bátor, hős párom sem akart lemaradni és egy élete-egy halála, Ő is nyakába kapta a kis albínót, aki lelkesen végig sziszegte, nyalogatta a férjem nyakát, mellét, fülét... Rohantam a fényképezőért...



A lányom még látni sem akarta élőben a produkciót, azt mondta, neki bőven elég lesz a látvány fényképről is... :)
Vasárnap apró vendég érkezett hozzánk nyaralni. A Húgom elutazott, így állatkáit gondnokokra bízta, nekünk a kis hörcsög jutott.
Csuda helyes kiskrapek Hörike, Zsuzsi teljesen kézhez szoktatta. Lüszike kíváncsian szemléli az új jövevényt, bár legszívesebben közelebbről is megismerkedne vele...

Hímezgettem egy apró kis képet, csak úgy...

Dorka pedig megismerkedett a papírra varrás technikájával, szerintem tök jól megy neki, majd még készülni fog ebből a blokkból is valami...

Az élet Lüszivel...

Mindig volt valamilyen kisállat körülöttem.
Lehetőség szerint cica vagy kutya, ha éppen nem lehetett, akkor legalább egy hörcsög vagy egy tengeri malac.
Egyszerűen szeretem őket. Szeretem, hogy lehet velük foglalkozni, babusgatni, beszélni hozzájuk, játszani velük, szeretem figyelni a természetüket, megtanulni, hogy bizony nem mi vagyunk az istenek, nekik is van akaratuk (ez főleg a cicákra igaz!) és mélyen belénk neveli az elfogadást. Mivel gyermeket nevelünk ez Dorka számára is jó lecke. Szeretem, hogy ők úgy szeretnek, ahogy vagyok. Nem ciki, hogy nagy a fenekem, a hasam, ha éppen már igen csak aktuális lenne egy hajmosás.
Lüszi különösen bearanyozza napjainkat. Kedves, játékos, érdeklődő, tanulékony, cica mivoltjához képest szófogadó. Beilleszkedett családunkba. Mindenkit magáért szeret és ragaszkodik hozzánk. Megtanulta a családunk életritmusát, szokásainkat.
Például minap Dorka farsangozott a suliban, bementem segíteni neki felöltözni, kifesteni, aztán haza jöttem és haza hoztam a táskáját, hogy azzal már ne legyen gond este.
Beléptem az ajtón, levetkőztem, bevittem Dorka táskáját a szobájába. Lüszi teljesen megzavarodott, hangosan nyávogva (Lüszi szinte sohasem nyávog hangosan!!) futkozott a bejárati ajtó és a gyerek szoba közt. Hiányolta Dorkát és nem értette hol van, hisz a táska itt van, na, de hol van a legjobb barátja, Dorka? Negyed óra volt míg megnyugodott és elfogadta, hogy most ez van!
Na és gondoltátok volna, hogy Dorka cica lett a farsangon? :))

Lüszi egy igazi egyéniség, mint minden cica.
Imád tévézni. Kaját csak és kizárólag tőlem kér, viszont cserébe pacsit kapok etetés előtt. Fő játszótársa Dorka.
Viszonylag hosszú előszobánk van, Dorka eldobja Lüszinek a játékot, az utána rohan, pofozza, focizik vele és ha kedve úgy tartja, vissza is hozza Dorkának a játékot, hogy újból el lehessen dobni. Ha valamelyikünk beteg, Dr.Lüszi nem tágít mellőle, fejébe veszi, hogy meggyógyítja pusztán a jelenlétével. Általában be is jön neki.
Janiért, mint falkánk egyetlen hím tagjáért rajong, de hagyja, hogy Jani udvaroljon neki.
Szereti, ha simogatjuk, na, de csak akkor, ha Ő akarja és addig, ameddig Ő akarja.
Lüszi előtt is volt cicánk, Dézi. Dézi majdnem tönkre tette a családunkat. Fantasztikusan önfejű volt, igazi harci macska, ha jött hozzánk valaki, simán megtámadta a vendég lábát. Nyaraltunk és a bátyámat bíztuk meg Dézi felügyeletére, ellátására. A bátyám úgy tudott bejönni a lakásba, ha maga elé tartott egy seprűt...
Mikor ivartalanították, behívtak a műtőbe, mert nem mertek hozzányúlni, hogy elaltassák, mert támadott a felé nyúló kézre...és még sorolhatnám Dézi "gaztetteit".
Lüszi teljesen ellentéte Dézinek, visszaadta a cicákba vetett hitünket, ezért külön imádjuk!!!