Mmamakincsei

Kedves blogos barátnémmal, Mmamával már jó előre leegyeztettünk egy kis randit nálunk Kispesten.

Drága Magdikám egy hatalmas szatyorral érkezett a randira, aztán mikor "édes kettesben" maradtunk az áruház parkolójában elkezdte bontogatni a szatyor száját és két csodálatos ajándékkal rukkolt elő. Még hozzá olyannal, amilyennel csak Ő tud!!!

Múltkorában, amikor nálunk járt, egy gyönyörűséges babával lepte meg lánykámat, aztán mivel látta, hogy Dorka még mindig szeret babával aludni, gondolt egy nagyot. Szó szerint nagyot. Olyan babát varrt Dorkának, amilyet csak Ő tud. Neme: FIÚ. Méretét illetően 68-as méretű baba ruhák passzolnak rá. Keze-lába mozog, van neki: lábujja, kézujja, térde, szemhéja, szempillája, varrott szeme, szája, sőt - ha már lúd, legyen kövér alapon - valósághű kukaca, minden alkatrészével együtt! :))) Ezt itt most nem mutatom meg, de itt meg lehet nézni. Ezenkivül teljes ruhatárral és hátizsákkal, kalappal érkezett a naffiú.

Van neki trikója, alsógatyája, inge, nadrágja, kardigánja, szandálja, hálózsákja... és mind,mind Magdika szorgos kezének köszönheti létrejöttét. Ami nekem különösen tetszik, hogy minden, amit Magdika csinál fantasztikusan részletgazdag. Minden ki van találva. Például a kis ingnek van kézelője, gallérja, mind gombbal záródik. A hálózsáknak van kis zsebecskéje, mert úgy szokás, a nadrág kantáros és zsebe is van, a zsebben természetesen egy Mickey egeres zsebkendővel, minden eshetőségre felkészülve.

A lányom nem tud betelni vele.Andris nevet adta neki. Tegnap volt PW. klubos találkozónk utána meg hastánc foglalkozásra is ment, mindenhol büszkén mutogatta a "kisfia" büszkeségét. Érdekes volt látni a reakciókat... :)))

Dorka este átöltözteti Andrist az éjszakai szerkójába, reggel pedig visszaszuszakolja rá a nappali öltözetét, ami nem mindig megy könnyen, mert Andris nem mindig akar együtt működni... na de egy Anya nem adja fel :))

 Ő Andris, az ízig-vérig fiú baba

 Pont méretes a babakocsiba :)

ÉS! Magdika, mint említettem, két remekművel lepett meg. A másikat né kaptam. Még hozzá olyat, amit, elképzelni sem tudtam. Augusztusban voltam 40 éves, és Magdika meglepett egy saját festésű anyagokból varrt 40 szál tulipánból álló asztali virágdísszel. Egyszerűen fantasztikus, azóta is csak nézem, nézem és mindig találok rajta valami kis apróságot, valami kis finomságot, ami csak Mmamának köszönhető, az Ő aprólékosságának és hatalmas szívének. Nem is szeretném tovább fokozni, mert aztán megkapom a magamét Mmamától :)

Jöjjenek a képek:

 

Az én saját bejáratú Mmamakincsem :)

 ...és itt egy kép közelebbről a "kaspóról", nézzétek, van talpa, aranydísze, rózsája...

tökéletes, ahogy az egész. Imádom!!!

Drága Mmama! Köszönünk mindent!!!!!!!

Olvastam Mmama blogján, hogy nem érti, hogy miért van az, hogy némelyekkel egy beszélgetés végén miért érzi úgy, hogy még annyi mindent nem beszélt meg, nem mesélt el, nem tudott meg a másiktól.

Na, pont így érzek én is némelyekkel kapcsolatban, köztük Mmamával kapcsolatban is. Miután elváltunk jutott eszembe, hogy na még ezt se, azt se beszéltük meg. Na, de csak lesz még rá alkalom...remélem! :))

Festettem

Végre rávettem magam és festettem egy-két anyagot.
A mondat kezdésemnek oka van, annak idején már próbálkoztam vele, mármint a festéssel, mivel akkor még nem hallottam a mikrós festésről, hát a leírás alapján festettem. Az edényben való 1 órás főzőcske nem igazán nyerte meg a tetszésemet, így maradt a mosógépes festés (fehéret akartam feketére festeni). Fiatalasszony voltam, új mosógéppel. Na, zutty bele az anyag meg minden, ami a leírásban volt, mosás indítás, lejár a gép, átszellemült arccal kinyitom a gépet... Te jó isten!...
Az anyag kafa munkásőr-szürke lett, de a mosógép cserébe fekete.
A gépet minden lehető fehérítésnek alávetettem, sikáltam, hypoztam, könyörögtem neki, ne tegye ezt velem, de a csúcs, amit elértem, hogy az is szürkévé vált. Na itt eldöntöttem, hogy soha többet.
De miért mondják, hogy "soha ne mondd, hogy soha!" ?
Csupán időt kellett adnom a technikának és lám, mi lett belőle! :))

A festés nekem mindig tud meglepetéssel szolgálni.
Például ezzel:
Nekem tetszik, bár nem éppen terrakotta, ahogy kellett volna lennie. :)
Már van egy tervem, hogy mi lesz belőle, de majd később...
Aztán itt van ez:
Hát ez sem éppen olajzöld! Bár, ahogy a csokikra írják, nyomokban mogyorót tartalmazhat, ez is nyomokban tartalmaz némi zöldet, de inkább lett mustár sárga. Na, nem baj, azt kell szeretni, ami van. :) Tulajdonképpen ez is tetszik.
Már beszereztem újabb festékeket, kíváncsi vagyok mi lesz belőle...