Én nem tudom mi van velem, de olyan vagyok mostanság, mint, akit küldenek. Épp, hogy végzek a kötelező dolgaimmal, de azokkal is csak olyan nyögve-nyelve... ez a tavaszi fáradtság?
Úgy szeretnék varrni, de valahogy csak az akarás van meg bennem, a tettek mezejére viszont nem tudok lépni, ettől állandó elégedetlenségben vagyok magammal. Képzeljétek, amikor saját magatokra vagytok mérgesek!!
Ti hogy vagytok vele, nem vagytok fáradtak?
A bénaságomra egy példa: múlt hétvégén, gondoltam, most már aztán elég legyen, ha már nagy dolgokhoz nincs kedvem, akkor legalább valami kicsi kerüljön már ki a kezeim közül. Előkaptam egyik újságomat, volt már egy régen áhított kis könyvjelző, amit szerettem volna meghímezni...na ez-az, ez kell ide, gondoltam.
Kibogarásztam hozzá a fonalakat, előkotortam a megfelelő kongré-szalagot, számoltam, kerestem, hol is kell kezdjem, aztán vasárnap délután neki álltam böködni...
- A szemem majd kiesett, mert az újsággyárban voltak olyan kedvesek, hogy a leírást szellemképesen nyomtatták, igen kis méretben! :( Dörgöltem a szemem, frászban voltam, hogy "úristen, ennyit romlott a szemem???" aztán Janim kiszúrta a kínlódásom, ő is megnézte a mintát és megnyugtatott, hogy a hiba nem az én készülékemben van...)
- Nagy nehezen eljutottam kb. 4 kis virágig, amikor is rájöttem, hogy - igen-tehetségesen - a szalag visszáján sikerült elkezdenem hímezni, bonthattam le a nagy-nehezen összehozott öltéseket.
- Újra kezdtem, mert azért, ha már elkezdtem, akkor nem adom fel, ha fene, fenét is eszik, akkor is lesz nekem egy ilyen könyvjelzőm! Nem mintha mostanában a könyvipar megélhetne belőlem...
- Lulu nem értve miért kucorgok olyan lelkesen egy anyag darabot szorongatva a kezemben, állandó késztetést érzett, hogy felüljön a szokásos kis helyére, azaz a mellkasom bal oldalára, na, úgy aztán tényleg lehetetlen küldetésnek tűnt hímezni...
De, ugye, említettem, hogy azért tudok mutatni egy-két apróságot... az úgy voooot, hogy az utam a gyöngyös bolt felé vitt és ott szembe jött velem egy swarovski-készlet (amolyan fűzd meg magad) és azt suttogta a fülembe, hogy "Csinálj meg, a Te színvilágod vagyok, csillogok-villogok, szeretni fogsz!!" Hát lehetett ennek ellenállni? Haza mentünk szépen, kéz a kézben és esti ajándékul, amiért jó kislány voltam aznap, megcsinálhattam. Nem mondom, a leírás némi hiányosságokat mutatott, de akkor már úgy voltam vele, hogy nem adhatom fel, és megszületett Ő, a türkiz kocka-mobildísz:
Bocsánat a kép minőségért! Mivel csillog a kis drága, mint a Salamon töke, egyszerűen nem tudtam róla jobb képet készíteni, pedig próbáltam. Próbáltam a teraszon, a konyhában, a szoba ablakban...
Aztán úgy belelkesültem, hogy vettem még kristályokat és megszületett Ő:
Ez a lógóka Dorkámé lett.
...és így! Ennyi van velem. De holnap jön évtizedes barátném, még annál is régebbi, és jót dumcsizunk, de jó lesz!!!!!!
Aztán neki álltam bogarászni a neten és találtam egy tök cuki swari-bogyó videót, az alapján készült ez az apróság:
