Karácsonyi húzogatós ajándékozottamhoz, Anake-hoz megérkezett az ajándékom. Nem volt könnyű dolgom, mert ugyan Anakénak volt
blogja, de Anake két kisgyermekes anyukaként nem sokat ír, ha ír, akkor is inkább szép kis családjáról, két szép kislányáról. Szóval törtem a fejem, törtem és állandóan anyuka mivoltjára tértem vissza, arra, hogy most Anake teljes figyelmét az Ő 4-es fogatuk köti le. Így egy füzetet gondoltam ki, amibe akármit is lejegyezhet és arra egy borítót, aminek az elejére papírra varrásos technikával kis szíveket varrtam, és természetesen 4-et. A felső szívecskékkel a szülőket jelképeztem, az alsó szívecskék pedig a gyerekeket. Az alsó szívecskék visszaköszönnek színeikben a felsőkre, mint az életben is visszaköszönnek a gyerekek a szülőkre...
Aztán még ugye varrtam egy kis filc kulcstartót, hátha jól jön... Küldtem még kis illatos gyertyácskákat és kis finomságokat neki és családjának. Anake kislánya, Mandula, ahogy Anake írta, a buborékos borítéknak örült a legjobban. :)
Remélem sikerült egy kis örömöt szereznem, Boldog ünnepeket, Anake!!
Megérkezett Mmamához is a kis karácsonyi meglepim, mint kiderült tényleg sikerült meglepetést szereznem... :)
Az ajándékom tárgyának ötletét egy kis hétköznapi gondolat szülte. Postára mentem egy rakat csekk-kel, de annyi volt, hogy nem fértek bele a pénztárcámba, kellett egy külön kis tartó. Gondoltam talán jól jönne Mmamának is egy kis lapos, kicsi, de nem túlzottan kicsi tartó. A mérete sajnos nem tökéletesen csekk méretű, de a hímzés mérete befolyásolt. Amikor keresgéltem a mintát, amit Mmamához illőnek gondolhatnék, minduntalan visszatértem ehhez a tobozhoz, pedig egy kevésbé behatárolt mintát szerettem volna, olyat, amire nyáron is jó ránézni, de aztán úgy gondoltam, hogy hagyom magam befolyásolni a toboztól, így Ő lett a befutó. A hímzés közben még nem, de a varrás közben nagyon izgultam, mert Mmamának a precizitása, tökéletes varrási megoldásai kissé feszélyezett, de végül sikerült elfogadható minőségűre összehozni ezt a nem túl bonyolult darabot. Boldog ünnepeket, drága Mmama!!!!!
Ma csengetett a postás és... tádám, ez a kis angyalka szállt hozzám ... na kitől?
Mmamától!
Annyira imádom Mmama angyalkáit, babáit és egyáltalán, amiket alkot, mindennek annyira tudok örülni, ahányszor rájuk nézek, mindig elmosolyodok, átfut a szívemen egy kis melegség. Ráadásul ennek a kis angyalkának a ruhája olyan anyagból van, ami amúgy is a szívem csücske. Már tudom is a helyét a kis édesnek. Velem fog jönni a kocsiba, és ott fog vigyázni ránk! Nevén még gondolkozok, nem vagyok valami jó névadó, ha van ötletetek, szívesen várok tippeket!
Drága Mmama, nagyon köszönöm még egyszer!!!!!
Végül megmutatom mit varrtam Lulukának. Ugyan van neki a szobában saját helye, úgy nevezett szobakennel-e, de azt vettük észre az elmúlt 2-3 hétben, hogy a kis játszós plédjét mindig odaráncigálja a lábamhoz a kanapéhoz, és napközben ott alukál, ott rágcsálja a játékait, ott él. Na szegény, ne kelljen már egy kis pléden nyomorognia, varrtam neki egy fekhelyet. A férjem rögtön rávágta, hogy : Karácsonyra?
Nem édes? Még a kutyikánknak is gondol valamit karácsonyra! Én is imádom az állatainkat, de azért nem gondolom, hogy különösebb lelki törést okoznánk nekik azzal, ha nekik nem lesz semmi a fa alatt.
Szóval kigondoltam, hogy fekhely kell és kész! Na, de mekkora, milyen és miből?
Lulu néha úgy összegömbölyödve alszik, hogy a tenyeremben elfér, aztán van, amikor úgy elnyúlik, mint a nagy alföld, tehát, hiába alapjában kiskutya, a fekhely legyen elég nagy, ha elnyújtózva akar pihizni.
Elkezdtem keresgélni az anyagaim közt, és bevillant, hogy miért is ne használnám fel az egyik tovább hasznosításra itélt farmert?! Így aztán a perem egy farmer két szárából született, az alja egy ezer éves babás anyagból, és a párna egy szürkés színű buklé jellegű valamiből. Jól mosható, puha, strapabíró színű, kell ennél több?
Lüszi végig ott kavargott, amíg varrtam, mintha csak érezte volna, ez állati(jó) fekhely lesz. Félig már kész volt, letettem a parkettára, Lüszi rögtön elkezdte belakni, helyezkedett ide-oda, dörgölte a pofiját körbe-körbe. Na, mire elkészültem Lulu is úgy gondolta megnézi, mit is raktam le oda, ahol Ő szokott aludni...
Azóta oly annyira megbarátkozott az ágyikójával, hogy nem is akar máshol lenni. Ide hordja a játékait, itt rágcsál, szóval csináltam neki egy szobát a szobába. :))))
Amúgy Lulu ma 21 hetes és komoly 2,14 kg. Ha nagyon csúnyán elhízik, lesz talán 3 kg. :)
Lulu baba 21 hetes
Naaaa, Lüszi! Gyere már játszaniiiii!!!
( Itt még látható az ominózus pléd, amin a lábainknál pihizett :)) )
Megy a játék...
Lulu baba szeret babakocsizni, Dorka örömére :))
