2012. február 27., hétfő

Tartozok még egy beszámolóval...

... a legutóbbi Colette-tel töltött alkotónapról.
Ez az alkalom még tavaly novemberben volt.
Számomra érdekes témát vetett fel Colette. Kötött pulcsik újrahasznosítása egy használati tárgy varrása kapcsán. Gyakorlatias agyam van. Szeretem, ha egy tárgy nem "csak" szép, de használati értéke is van.
Arra nagyon kíváncsi voltam, hogy tudok kötött pulcsit felhasználni úgy, hogy ne fussanak le a szemek. Gyönyörű pulcsikba lehet belefutni szinte fillérekért a turikban, amiben már szinte látom a felhasználási lehetőséget, csak épp a "hogyan"-t nem.
A pénztárcákhoz vonzódok, különösen a nagyokhoz. Szeretek "veszélyesen" élni. Az én pénztárcámban benne van a fél életem. Rajta is tartom mindig a szemem, nehogy lába kéljen egy óvatlan pillanatban! :)
Az alkotónap szokásos módon zajlott, megérkezés, rendezkedés, áramon való osztozkodás, asztal beosztás, ki-hol üljön, hova tegye a motyóját, hogy az asztaltársa is jól elférjen...közben dumcsi-dumcsi, kivel-mi történt a legutóbbi alkalom óta. Aztán a lovak közé csaptunk: mindenki gyorsan mondott magáról pár szót, Colette elmondta a kezdeti lépéseket. Elkezdődött a hümmögés, az anyagok pakolgatása, a méregetés, tervezgetés.
Én egy olyan pénztárca megvarrása mellett döntöttem, ahol megtanulhatok mindenféle fogást. Így sikerült egy olyan pénztárcát varrnom, ami pénztárcának piszok nagy, de mappa borítónak kicsi lett. Viszont számomra tetszetős. Kombináltam a gépi kötött anyagot, a vásznat, a bőrt és a filcet. Szeretem használni, szeretem megérinteni, simogatni. A textúrák győzelme ez! Köszönöm Colette!!!
 Belül kapott sok-sok kártyatartó helyet és két darab cipzáros zsebet, a cippes zsebek alatt plusz tároló fakkokat. 

2012. február 23., csütörtök

Személyre szabott ajándékokat...

...készítettem.
Hugicám szeretett volna köszönetet mondani 2 kolléganőjének a segítségükért.
Az egyikőjüknek egy kutyás neszit képzelt el, a másikjuknak pedig egy zsepidobozra való huzatot. (Mi ennek a tisztességes neve?)
Öröm volt varrni, mert nagyon bele tudtam érezni magam, közel állt hozzám! :) Visszajelzések szerint sikerük volt.
Fura, de úgy izgulok a varrományaimért, mintha csak a gyerekeim lennének. Remélem, hogy jól fogják viselni magukat, hogy sikeresek lesznek, hogy szerethetőek lesznek. Nekem többek, mint sima tárgyak. Ti hogy vagytok ezzel?
Na, de a képek:
A kutyás neszi, csilivilik helyett  a cipzár kapott egy kis díszt:
A zsepidobozos izé kapott egy kis fotótartó keretet, sizzix virág dísszel, a többi 3 oldal pedig egy kis nőcis rátétet. A fő színek a zöld és a rózsaszín volt, ennek megfelelően egy kis visszafogott színű csiliviliket is kapott minden oldal.
 

2012. február 20., hétfő

Csillagok és sokoldalúság

Kedves ismerősöm kért tőlem egy fekete táskát a szokásos, kedvelt fazonban, lilával kombinálva. Több támpontot nem kaptam. Azt mondta, nem mond többet, mert úgyse tudok hibázni. Te jó isten! Ilyen mondat első blikkre jól hangzik, na,de másodikra...? Másodikra már rám tör a csuklás, mert mi van, ha majd most nem sikerül a "csoda"?
Lassan találtam meg a megoldást, de végül részemről teljes lett a szerelem, és a visszajelzés alapján az ismerősömnek is! :)
Nyakkendő technikával varrtam a fekete kord közepébe lila négyzetet, a lila négyzet közepébe fekete kis selyem rózsát öltöttem. A fedlapot a lila négyzettel párhuzamosan talpszélesen tűztem körbe-körbe, majd a tűzés vonalra találomra csillagokat varrtam és szintén találomra a csillagok közepébe apró csiliviliket ragasztottam. 
A táska testet átlóban tűztem lila cérnával, végül a vállpántot is -találomra- díszítettem néhány varrott csillaggal.
Olyan jól esett, amikor az ismerősöm pár nap múlva felhívott, és csak addig jutott, hogy: ...annyira, annyira, annyira, annyira szeretem ezt a táskád is. Azóta le sem tudtam tenni...! - Na ezért már megéri a sok izgalom, hogy vajon fog-e tetszeni, vajon fogja-e szeretni? :))
A címben szerepel a mostani blogok körében oly sokszor látott "sokoldalúság" szó, gondolom már tudjátok miért szerepel nálam is. Néhányan azt gondolják, hogy sokoldalú vagyok.
Köszönöm Nekik:
A játék szabályai szerint megköszöntem mindenkinek, aki rám voksolt (mondjuk ezt a szabály nélkül is megtettem volna), aztán 7 dolgot kellene elárulnom magamról és a díjat továbbadni 15 bloggerinának.
Na, a 7 dolog sem könnyű, mert mit tudom én, hogy mi az, ami másokat érdekelhet rólam. De akkor lássuk csak, megpróbálom összeszedni:
  1. Kedvenc külföldi tv sorozatom: Monk, a flúgos nyomozó. Szeretem a főszereplő figurájának - a maga lököttsége mellett - a lelki tisztaságát, egyszerűségét, el nem múló szerelmét elhunyt felesége iránt, a logikáját, a megfigyelőképességét. Minden csatornán igyekszek megnézni újra és újra. :)
  2. Az élénk, tiszta színeket kedvelem. 
  3. Ha öltözködésről van szó nem szeretem, ha 3 színnél több van rajtam.
  4. Kedvenc külföldi színésznőm: Meryl Streep
  5. Hétvégén irtózat nagyot zakóztam. Konkrétan eddigi életem legnagyobb és leggyorsabb hasra esését adtam elő a kispesti piac nagyközönsége előtt. 
  6. Lenyűgöznek az egyszerű, de nagyszerű találmányok.
  7. 1982-83-as tanévben, amikor már illett volna kitalálnom, hogy mi leszek, ha nagy leszek, két dolog érdekelt. A varrónő szakma és a számítástechnika mesterséges intelligencia vagy robottechnika ága. Végül számítástechnikai programozó lett a tanult szakmám, ám ebben a szakmában sosem dolgoztam.
Na, de kiknek adjam tovább? Gondom itt még nagyobb. Egyrészt szinte már körbe ért teljesen ez a díj, másrészt több olyan bloggerina is van, akit kifejezetten sokoldalúnak tartok, de történetesen határozott kérése, hogy hagyjuk ki az efféle kalandokból.
Egyetlen embernek szeretném konkrétan tovább adni a díjat, aki mind emberileg, mind kreativitás, mind precizítás, mind szakmai tudás szempontjából példaképem, ő Magdika a Mmamakincsei blog tulajdonosa.
Amúgy a teljes bloglistám szereplőinek szívesen nyújtom át eme díjat, hisz nem véletlen kerültek fel a listámra! :) (Viszont, bocsi, de nem fogom őket ide mind belinkelni, mert akkor holnapután is csak linkelnék és az olyan link dolog, nem?! :))    )
Felirat hozzáadása

2012. február 17., péntek

A színek ereje...

...hat ránk.
De én rám már a színek gondolata is hat. :) Decemberben történt, hogy már nagyon meg kellett volna varrnom azt az ominózus  fekete táskát (Fekete kord, feketével tűzve, fekete cipzárral). Nagyon "fáztam" a sok fekete gondolatától, folyamatosan toltam valamilyen indokkal magam előtt a varrást. Aztán felmentést kaptam rá január elejéig, úgy fellélegeztem, hogy gyorsan varrtam két neszit. Szerintetek mennyire voltam megkönnyebbülve? :))


2012. február 7., kedd

Változik az élet...

...változnak az igények, nőnek a gyerekek, esetünkben az egy szem gyermekünk.
1,5 év telt el Dorka szobájának festése óta, akkor naivan azt hittük, hogy "na, most sokáig nem kell a szobájával bajlódnunk." De kell. Dorka változik, Ez így van rendjén. Egyre több nagylányos cucca van, de a kislányosakat sem akarja még elengedni. A szobája bármilyen mércével mérve sem tekinthető nagynak a maga 2,5x3,5 méteres adottságaival. Ezért elkezdett neki az összes motyója "nemahelyére" kerülni. "Nemahelyére" egész egyszerűen azért, mert nem volt már több hely benn. Kitehette a "MEGTELT" táblát. Próbáltuk rávenni mindenféle módszerrel a selejtezésre, kértük, könyörögtünk, fenyegettünk, szidtuk, mindenféle jó dolgokkal kecsegtettük. Nem és nem. Nem használt semmi sem. Ott tartott már a dolog, hogy már aludni sem szeretett a szobájába menni. Szégyellte, dühítette, elkeserítette.
Gyengébb idegzetűek ne mélyedjenek a kép sokáig nézegetésébe, higgyék el nem érdemes, nincs benne semmi szép :(
Aztán január egyik hétvégéjén a férjem ítéletet hirdetett. 
Újra kell gondolni Dorka szobáját, új szekrény kell neki! 
DE!!!
Csak akkor, ha Dorka -a segítségemmel- hajlandó a selejtezésre.
Ez volt január 15.-én, vasárnap. Hétfőn mértem, számoltam és terveztem. Szerdán a férjemnek akadt egy szabadnapja. Elmentünk megnézni élőben is a terveim alapján kitalált szekrénysort a nagy Svéd áruházba. Abban maradtunk, hogy szép lassan, meglépjük a cserét. Ikeás pro-kontra listára sok mindent lehet írni. A pro oldal erőssége, hogy a katalógusban meghirdetett árak 1 évre kőbe vannak vésve. Legalábbis drágább nem lehet katalógus váltásig. Tehát időnk van, drágább nem lesz, mint jan. 18.-án. Másnap január 19.-én ismét az Ikea weblapjával ébresztettem agysejtjeimet hajnal 6-kor. Azt hittem rosszul látok. De tényleg. Tipikus szemdörgölős pillanat volt. Aznaptól, január 19.-től 20 % kedvezményt hirdettek a nappali szekrényekre bizonyos feltételek mellett. Nekem, nekünk egyszer volt szerencsénk az életben, amikor egymásra találtunk. Azóta nem. Mindenért meg kell dolgoznunk, semmi sem hullik az ölünkbe, sőt. Még a lottón is csak nagy néha nyerünk, akkor is maximum párszáz forintot. Ez van, békében vagyunk vele, bár néha jól esne, ha Fortuna néha-néha felénk fordulna és besegítene...
Na szóval, aznap délután már a kocsinkba tuszkoltuk be a bútorokat és estére a lakásunk kisebb raktárrá változott. Sodródtunk az eseményekkel, vasárnap kipakoltuk Dorka szobáját és estére már össze is szereltük a szekrénysor vázát. Ám a neheze ekkor következett. A selejtezés. Én is utálok selejtezni, de ha kell erőt veszek magamon. 3 napba telt, míg mindent átválogattunk. Dorka jelentős mesekönyv gyűjteménnyel rendelkezik. Ezek komoly értékek, nem kótyavetyéljük el, hisz akár 10 év múlva már újból kellhet, akkor már Dorka gyerekeinek (jaj, de fura erről írni, de hát Dorka akkor már a 24. évét fogja taposni, nem annyira irreális gondolat) Egy felelősségteljes leendő nagymama nem ad kicsi unokájának kezébe piszkos, büdös könyveket. Vettem ipari mennyiségű folpackot. A könyveket korosztályonként csoportosítottuk, kettesével-hármasával gondosan befóliáztuk, bedobozoltuk, a dobozokat feliratoztuk. Ugyan erre a sorsra jutott rengeteg jó minőségű játék. Mindegy a technika hova fejlődik, a gyerekeknek játszaniuk kell, finom motorikus mozgásuknak, személyiségüknek fejlődniük kell. Így került a padlásra több doboznyi játék, könyv, stb...
Foltos csoportom óvónéni kommandójának is jutott több doboznyi játék, festék, plüss, ez-az-amaz. Zsákszámra dobáltunk ki sok mindent, papírgyűjtéshez kötegeltünk össze rengeteg újságot, papírt, a suli könyvtárába vándorolt rengeteg Tudorka újság és fejlesztő munkafüzet. A házunk lakói csak azt láthatták, hogy doboz és zsákszámra hordjuk kifelé a dolgokat, gondolhatták, na ezek sem komplettek...
27.-ére kész lettünk a munka javával, már egész szép-szoba formája lett lakásunk legkisebb szobájának. Még van mit finomítani rajta, pl. új falvédőt tervezünk varrni Dorkával közösen, tükör kerül majd a szoba ajtó belső oldalára, hisz az nélkülözhetetlen egy tinilánynak, új falióra a 101 kiskutyás helyett...:) Lassan..., ez már ráér..., nem kerget minket a tatár.
Na, de most már néhány képet is mutatok:
Ajtón belépve balra ezt látjuk. Az új szekrény sor után látható a régi asztal, de új görgős széket is kapott, mert az előző már nagyon vihar vert volt.
Mondtuk Dorkának, hogy ezentúl estére, tanulás után  ilyen állapotban szeretnénk látni az asztalát :)
Ajtóból jobbra pillantva látható az átköltöztetett zongora, felbővített polcrendszer és a lecserélendő falvédő, amit Lüszi cica már nagyon meggyepált...
 Ez az egész szoba, csak a kanapé nem látszik, de majd mindjárt...
Igazándiból csak két függöny van az ablakon, de a szekrény olyan jópofa, hogy így megnagyobbítja a szobát. Köszönjük IKEA!! 
(Mielőtt még megvádolna valaki, nem, nem vagyunk leszerződve a nagy kék-sárgával, nem kapok jutalékot, de még csak ingyen hot-dogot sem!!)
A szoba boldog tulajdonosa a kincsei közt :)
Ja! És a slussz poént még nem is mondtam. Dorka január elején megkérdezte mit fog kapni a névnapjára (ami amúgy tegnap volt). Visszakérdeztem, hogy van-e kérése, kívánsága, hátha...
Azt mondta, hogy semmit mást nem kér, csak nagyon szépen kéri segítsünk neki a szobájában rendet rakni.       
Látjátok? Csak kérni kell és megadatik!!!! :)))))

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails