2010. július 30., péntek

"...Még, még, még, még, még, semmi nem elég! ..."

Dorkám is kért egy virágot, természetesen rózsaszínben.
Hajgumira dolgoztam rá, hogy használhassa is, ne csak nézhesse.
Nagyon jól áll a hajában, szerintem :)


Terveim közt szerepelt még egy dolog, amit Kicsikatónál láttam. 
A kör hatszögesítése, szintén Annás útmutatása alapján


ÉS! 
Minap voltunk fonal beszerző úton Siófokon, mivel már sok-sok éve nyaralunk Pélen, Siófokot eléggé feltérképeztem rövidáru boltokból, a Fő utcában van egy kis boltocska, sok fonallal és sok egyéb aprósággal. De a bolt legnagyobb kincse és ezt remélem a bolt tulajdonosa is tudja, az eladó hölgy, Judit.
Aranyszíve és aranykeze van. Beszélgettünk róla, hogy még csak most ismerkedek a horgolással és rögtön felajánlotta, hogy megtanítja nekem a tuniszi horgolást, aztán beszélgettünk tovább és szóba jöttek a gyöngyök és a gyöngyhorgolás, azt is rögtön felajánlotta, hogy megtanítja, csak fűzzek fel gyöngyöket a megadott módon, majd menjek be hozzá és megmutatja. 
Ez a nap, tegnap jött el és ez lett belőle:


Csak a kép kedvéért formáztam szív alakúra a kis kukacot. Maga a gyöngyök borzasztó minőségűek, de csak ez volt  itt, ám a technika megtanulására megfelelő volt. A gyöngyhorgolásra tavaly augusztusban figyeltem fel, amikor Katánál jártam, és kezembe vehettem egy ilyen kis cuccost, már akkor tudtam, hogy egyszer majd mi még összejövünk. Hisz nálam, ha gyöngyről van szó, az már félsiker... :)
Ma a tuniszi horgolással igyekszek némi barátságot kötni...

2010. július 29., csütörtök

Hurkolok és nyaralok

Mód felett izgalmas számomra ez a horgolás, bár azt nem hiszem, hogy neki állnék egy pulcsit horgolni magamnak...na jó, kötni sem...pedig azt régebb óta gyakorlom, némi sikerrel...Szóval egyenlőre ezek az apróságok - pusztán gyakorlás céljából - kerülnek ki a kezeim közül. Próbálom megtanulni a leírások nyelvezetét és a rajzok útmutatásait.
Ugye, először jöttek a kisvirágok, amikből mutattam már egy-párat, azokból születtek még újabbak:



Aztán Kicsikató blogjában találtam ezekre a jó kis ajánlásokra a Horgo-blogban, Annás tett közzé több egyszerűbb leírást (köszönet érte!) olyan kezdőknek, mint én vagyok:
például ezt a szívecskét:




Látom én, hogy kissé girbe-gurba és nem is túl egyenletes (még!), de az enyém, hát vállalom és legalább van hova fejlődnöm. Nem? :)))

Pélpuszta-híradó, képekben:

Janimmal

Lulukám az öreg kutyával, Szepivel. 
A kép teljesen jellemző módon mutatja be a meghitt kapcsolatukat.

Lulu Benji-babával. 
Az, hogy baba, az némi irónia, ugyanis Benji akkora, mint egy ló! Benji egy apró, kiskölyöknek nézi Lulut, ami jó, mert néha Lulu megközelíti Benji etető tálját, amit a jogos tulajdonos nem néz túl jó szemmel, de a betolakodó méretére való tekintettel nem kap oda, csak meglendíti hatalmas orrát és arrébb pöcköli a kis pofátlant. :)

Lüszi cicánk első bátortalan lépései a pélpusztai-kalandparkba.

Kedves vendégek, Luluka legnagyobb örömére...

Magyaros vendéglátás.

Lulu szemlélődik.

2010. július 27., kedd

Szóval, Motkány????

Egyesek azt mondják, nyomokban hasonlítok a kihalt rágcsávóra! :))))))

 

2010. július 26., hétfő

Tudtam, tudtam és tudtam,...


...hogy csak nekünk kell elmenni nyaralni és már jön is az oly sokak által áhított lehűlés.
Bizony. Péntektől megkezdtem rendes évi nyaralásomat Anyuciéknál, Pélen. Janim csak egy hét múlva tud jönni, mert egy vállalkozó akkor megy nyaralni, ha épp mehet. Hát, idén hiába próbáltuk megszervezni a dolgot, a megrendelők közbe szóltak. Ebből élünk, tehát el kell fogadnunk (nem mindig könnyű), ezért igyekszek meglátni ebben is a jót:
  1. Dorkámmal és Anyucimékkal már addig is együtt lehetek.
  2. Számolhatom visszafelé a napokat, amíg Janim megérkezik.
  3. Állhatok vágyakozva, izgatottan várva, Janim kocsiját lesve a kapuban, amikor már telefonál, hogy a közelben jár, nyissuk a kaput.
  4. Szimatolhatom a finom illatú nyakát, amikor kiszáll a kocsiból és újból együtt lesz a családom!!
Addig is bökögetem a horgolótűmet, a bögre-buksza már alakul, csak össze kell állítani és belevarázsolni a cipzárt és a bélést...

2010. július 23., péntek

Kivirágoztam

Nem bírok leállni, csak horgolom ezeket a cuki kis virágokat, és már mások is megirigyelték Zsuzsinál látva az első prototipust, ezt:


és azóta ezek a kis díszek születtek Zsuzsi kalapjára 
(igaz, Zsuzsi tűzi őket máshova is, amint a fenti kép mutatja! :)   )

(Személyes kedvencem a piros boglyas és a rózsaszín-fehér tripla szirmú)

Most már valami másik leírás után is kellene nézni... tegnap akartam venni valami horgolást tanító könyvet, de nem volt az Alexandrában. Fura. Kicsikatónál láttam egy helyes bögre-bukszát, aki az ötletet Csipkebogyótól szedte... na azzal nagyon szemezek. Vajon sikerülne?

Lulukánk

... ma 1 éves.
Hihetetlen, hogy rohan az idő, tavaly ilyenkor még azt se tudtuk, hogy lesz kutyusunk.
Rá egy hónappal már tudtuk, hogy szeretnénk kutyust, pontosabban elsősorban Dorkánk nagy álmát akartuk megvalósítani, 11. szülinapjára kapott egy ígérvényt, hogy megkeressük azt a kutyust, aki illik a családunkba.
Újabb 1 hónap múlva már tudtuk, hogy Lulu lesz a miénk, csak még várni kellett, hogy elég nagy legyen, ahhoz, hogy elválasztható legyen Anyukájától.


Újabb egy hónap múlva voltak a legnagyobb kétségeim, hogy jó döntés volt-e kutyust fogadni otthonunkba, úgy tűnt nem akarja elfogadni, megérteni a legnagyobb kérésünket a szobatisztaságot illetően...


Következő hónapra már minden rendeződött...


...és azóta is imádattal vesszük körül ezt a kis drágát, aki hatalmas szeretettel hálál meg minden ráfordított percet.


Reméljük, hosszú boldog életet tudunk neki biztosítani, sokáig velünk marad a mi Lulukánk!!

2010. július 20., kedd

2 ez + 2 az

Mint legutóbb írtam készülgetünk lassacskán egy nagyobb "műre", de a kreatív társam, kicsi lányom váratlan nyaralását tölti Mamájáéknál Pélpusztán, így azt kicsit félre kellett tennem. Ennek most egy kicsit örülök is, mert tudtam további két apróságot készíteni a hozzá.
Egy apró kis mondás, mely kedves, bájos, nem erőszakos és főként igaz. Útravalónak gondoltam a kislányomnak.
(Nem mintha szárnyára szeretném már bocsájtani, de nem árt, ha rögzíti magában! :))  )


...és egy jó kívánság: a legtöbb, amit egy Anya kívánhat Gyermekének...


A másik két apróság, -mert, hogy apróság az is, de nekem - roppant nagy örömöt szerzett a készítése:
  • ez a technika nagyon praktikus nyaraláskor, mert nem nagy helyigényű, nem veszélyes utazás közben, mert nem kell szúrós, hegyes segédeszköz hozzá, 
  • mostanság hatalmas reneszánszát éli és 
  • én még soha nem próbálkoztam vele. 
  • Mindig is tiszteltem azt, aki ehhez is értett, például Mmama, mert azt mindenképp elismertem, hogy fantasztikus dolgokat lehet vele alkotni. Ennyi bevezető után talán már kitalálható, hogy a horgolásról írtam.
Néhai anyai nagymamám nagy mestere volt ennek a technikának is, sajnos túl későn kezdett el érdekelni a horgolás, ahhoz, hogy tőle kérhessek tanácsot, pedig fantasztikus dolgokat horgolt annak idején és biztos sok tanácsot tudott volna adni...
Miért pont most kezdett el érdekelni? Mert mindenhol ezt látom: az újságosnál, a blogokban (Igen! Naomi beetted magad a bőröm alá a cuki kis virágocskáiddal és Te is Juditkám az édes kis takaróddal!!! :D) és egyre inkább azt gondoltam, hogy nem szabad hagynom elmenni mellettem ezt az őrületet...
A hugicám vett egy cuki fehér kalapot és kért, hogy csináljak rá mindenféle fajta virágot, amivel oldalt feltűzheti a a karimát. Ez adta meg a végső lökést, virágot fogok horgolni.
De hogy is kell hozzá kezdeni? Miért van az internet? Van, aki innen tanult meg táncolni (nem is rosszul!) akkor talán nekem is menni fog a horgolás innen. Hétvégén vadásztam a youtube-on... hogy mi minden van ott az döbbenet!!
Ott találtam egy oktató videóra, megnéztem egyszer-kétszer, sokszor. Aztán ma elmentem venni fonalat és horgolótűt, aztán neki álltam...
Előttem a laptopom, helyes kis amcsi nő magyaráz, természetesen angolul, nézem, megállítom, visszaléptetem, számolom, böködök, visszabontom és
megszületett először ő:


...majd ő:


Most úgy érzem magam, mint az, aki hallás után tanult meg egy darabot lezongorázni, de ha arról van szó, hogy mutassa meg mi egy hármas hangzat, vagy egy nyújtott ritmus, akkor azt sem tudja eszik-e vagy isszák, holott épp az imént játszotta le...
No tehát, halottam olyan varázs szavakat, hogy egy ráhajtásos pálca, két ráhajtásos pálca, láttam már rajzokat, amik állítólag horgolás leírások, nekem hieroglifák. Tehát itt a lecke, végre megint találtam tanulni valót. Óvatosan kérem a kritikákat, ezek az első szülöttjeim, nem ér cikizni őket!! :)))
A videót is ideteszem, hátha másnak is pont Ő fogja meghozni a kedvét "crochet"-elni! :))

2010. július 15., csütörtök

Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés nekem...

(Neil Armstrong után szabadon)
Talán magyarázatra szorul miért is nagy lépés ez az apróság. Azért nagy lépés nekem, mert mostanában készülgetek valamire, de lassan haladok vele és olyan jól esett valamibe kezdenem, amit készre tudtam csinálni belátható időn belül.
Hímzés mintát keresgéltem Dorkámnak a "nagy" project-ünkhöz, közben akadtam erre. Tovább lapoztam, mert nem ekkora mintára volt szükségem, aztán visszatértem hozzá...és megint visszatértem és aztán azt gondoltam:
"Miért ne? Igaz, nem ilyet kerestem, de mi baj lehet abból, ha most egy kicsit eltérek a főcsapástól és egy kicsit CSAKÚGY csinálok valamit. Szükségem nincs rá, nem fontos, de tetszik... nagyon tetszik, akkor meg miért ne???"
Az eredeti fehér alapon kékkel volt hímezve, de nekem rögtön a fekete alap és a csillogós, fémes piros szín  ugrott be. Igaz, hogy mostanában vörös a hajszínem, tehát nem valószínű, hogy pirosat fogok hordani, de nekem ez a minta akkor is piros-fekete volt.



Az alap fekete aida és a csodás DMC E 815 fonallal hímeztem, amit Mariahtól kaptam. 
(Már egész elfelejtettem milyen nehéz ilyen fonallal hímezni, de nem babrált ki velem, a második tűbefűzésnél beugrott a jó technika! :))   )
Fekete filc hátlapot kapott és egy ici-picit kitömtem, hogy jobban megcsillanhasson rajta a fény.
Szerintetek jó választás volt?
     

2010. július 13., kedd

Ezt már szeretem!!!

Már mint, ha gondolkodnak az emberek.
Ennél már csak azt szeretem jobban, ha az az ember gondolkodik, akit én szültem.
Dorkám idén kezdett ismerkedni a történelemmel, eleinte roppant lelkesen, bár az őskor nem tetszett neki, mert azt mondta, hogy az olyan érthetetlenül régen volt. Kedvenc korszaka először az Egyiptomi kultúra volt, aztán pedig a görög és római mitológia, istenek. Na, az nagyon bejött neki.
Történt, hogy épp a görög isteneket tanulta a szobájában, aztán egyszer csak kirobbant a nappaliba és csillogó szemmel mondta, hogy most már tudja miről nevezték el az edzőcipőjét! Először nem is értettem mit mond, megijedtem, hogy agyára ment a tanulás...
Elkezdte mutogatni ezt:
Azt hiszem nem kell ezt a sport márkát bemutatni (ejtsd: nájki). Gyerekként azért szerettem volna mindig egy ilyen márkájú bármit, mert a jele számomra egy volt a jóval, a helyessel, hiszen a tanító néni is így jelölte, ha valamit jól oldottam meg..., de akkoriban erről csak álmodozhattunk, mint a nyugati világ egyik csodájáról.
Dorkám lelkesen kezdett felvilágosítani. (Ez már kb. 4-5 hónapja volt, ezért nem emlékszek pontosan szóról-szóra mindenre, de igyekszek az Ő szavajárásával visszaadni a történetet...)
"Most tanulom, ugye, a görög isteneket. Jó sokan vannak. Vannak mindenféle dolgokra, a bölcsességért, a szerencséért, a háborúskodásért, a családért,... és van a győzelemért is.
A győzelem istennője: Niké. A sportban is mindenki győzni szeretne, biztos ezért lett ennek a márkának ez a neve. Nem???"
Na ez volt egy olyan pont az életemben, amikor azt mondtam, hogy: "EJHA!!!!! Rendben van a világ!!!"
(Hát persze! Itt van az orrunk előtt már nagyon rég ez a pipa, de annyira másképp ejtjük, még, ha írni majdnem ugyanúgy is írjuk. Bevallom, nekem nem állt össze eddig ez a logika, igaz, nem is gondolkodtam rajta...)
Itt térnék vissza az első mondatomra: szeretem, ha gondolkodnak az emberek.
Ha gondolkodnak, akkor előrébb jut a világ és talán nem lehet annyira könnyen tévútra vinni őket.
A legnagyobb veszélyt a gyerekemre ebben látom. Igyekszünk erős erkölcsi bázist adni neki, de lesz egy olyan korszaka (és ez egyre közelebb van), amikor esetleg fontosabb lehet neki bárki más véleménye, mint a mienk. Itt jön a gondolkodás intézménye. Abban reménykedek, hogy legyen bármilyen a helyzet, előveszi józan paraszti eszét és csak olyanba megy bele, ami nem árt elsősorban neki, másodsorban senki másnak...
Ez lehet, önzőnek hangzik a részemről, de Ő a legfontosabb nekem! :)
Büszke vagyok a LÁNYOMRA!!!
      

2010. július 12., hétfő

Na talán most...

..., ha a könyvelés engedi... varrni fogunk Dorkámmal.
Elkezdtünk előkészülni hozzá
Tegnap ezt hímeztem már a nagy műhöz
Azt hittem, hogy ez egy laza kis ujjgyakorlat lesz... aha..., ahogy azt Móricka elképzeli... 
A kis huncut kacskaringók ide-oda, le-föl, jobbra-balra-ferdén...
Szerencsémre tegnap a VB. legunalmasabb meccsét "izgulhattam" végig tágabb családi körben, sőt még hosszabbítás is volt. De mondom, hogy szerencsémre, mert így teljes lelki nyugalommal  böködhettem és mantrázhattam, hogy 1-et le, 1-et jobbra sréviz fel, 1-et ... a fenébe, hol tartottam? Na, a hosszabbítás végére már majd' odacsaptam!! De! Kész lett és mire végre berúgták a döntő egyetlen gólját, én már angyali nyugalommal az arcomon éljeneztem és örvendeztem, hogy ezt is túl éltük, és nem kell tovább szenvedtetni azokat a szegény hullafáradt fiúkat.
(Vagy hívjuk inkább ovisoknak? Hiszen állandóan úgy viselkedtek.
"Óvóbácsi!!!! Tetszett látni, hogy felrúgtak? Jaaaaaj, de fáj!! Ja, nem figyel senki?? Akkor:
A verzió: futok tovább,
B verzió: kikérem magamnak és odafutok az óvóbácsihoz és elpanaszolom neki a bánatom...")
Na, de a szombati meccs!! Az igen! Az tetszett!! Szépen játszottak, cseleztek, volt gól, izgalom, és az ő drámai érzékük nem volt olyan erős...

Játék Katánál!!

Kata játékot hirdetett, nincs semmi kérése a játékra való jelentkezésért cserébe, de én nagyon szeretném megmutatni Nektek csodás ajándékát. Én már láttam élőben is és akkor is teljesen elbűvölt!!
Nem szoktam játékokra jelentkezni, mert nem vagyok egy szerencsés típus, de most nem tudtam ellenállni Katának és fülijének...hátha...





2010. július 10., szombat

Angyali zene

Mostanában akadtam erre a zenére, egész egyszerűen elbűvöl a sima, tiszta, csillogó hangzása.
Saint-Preux egy kortárs francia zeneszerző.
Biztos a zenei képzettségem erősen hiányos, de nem tartoznak kedvenceim közé a mai zeneszerzők. Hiányzik a zenéjükből számomra a harmónia.  Ezen a területen erősen konzervatív az ízlésem, a nagy kedvencem Bach, Vivaldi, Mozart.
Pár évvel ezelőtt szerencsém volt a Zeneakadémián egy kedves rokonunk diploma koncertjén részt venni.
A koncert két részből állt, az elsőben olyan szép zenék voltak, hogy a hideg futkosott a hátamon a gyönyörűségtől, a második részben (kötelezően) egy mai zeneszerző művét adták elő (többek közt), úgy éreztem magam, mint ha egy piacra vetődtem volna és mindenki mondaná a magáét, mindenki igyekezne túl kiabálni a másikat és semmi összhangot, harmóniát nem éreztem... nem így Saint Preux zenéjében. Tehát most már nem mondhatom, hogy nem szeretem a kortárs zeneszerzőket, hanem mostantól így helyes: Van kortárs zeneszerző, akit szeretek.

2010. július 1., csütörtök

Swarovski csillogása és a 45

A swarovski kristályok teljesen elbűvölnek, a maguk kis tökéletességükkel, csillogásukkal.
Mint írtam már korábban Zsuzsinak, a hugicámnak nem rég volt a szülinapja, azt kérte, hogy csináljak neki valamit, így a szülinapjára "csak" egy szép cserepes virággal állítottunk be, mivel, hogy a festés miatt nem volt ihletem a "valamihez".
De! Tegnapra pótoltam lemaradásom.
Elmentünk egy kis bowling-ozásra a közeli vendéglátóipari egységbe, ott készült a kép az én drága Zsuzsimról.
A bowlingozás fő oka az én drága férjecském születésnapja. Ugyanis 45 éve, 1965.06.30.-án látta meg a napvilágot ez a drága jó ember. Hirtelen ötlettől vezérelve tettünk koronát így erre a napra, de nagyon jól sikerült, mint, ahogy a spontán dolgok szoktak...
Zsuzsikám és Janim
...és ott készült még ez a kép is...
...és ez is...
...és ez...

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails