Ezt már szeretem!!!

Már mint, ha gondolkodnak az emberek.
Ennél már csak azt szeretem jobban, ha az az ember gondolkodik, akit én szültem.
Dorkám idén kezdett ismerkedni a történelemmel, eleinte roppant lelkesen, bár az őskor nem tetszett neki, mert azt mondta, hogy az olyan érthetetlenül régen volt. Kedvenc korszaka először az Egyiptomi kultúra volt, aztán pedig a görög és római mitológia, istenek. Na, az nagyon bejött neki.
Történt, hogy épp a görög isteneket tanulta a szobájában, aztán egyszer csak kirobbant a nappaliba és csillogó szemmel mondta, hogy most már tudja miről nevezték el az edzőcipőjét! Először nem is értettem mit mond, megijedtem, hogy agyára ment a tanulás...

Elkezdte mutogatni ezt:

Azt hiszem nem kell ezt a sport márkát bemutatni (ejtsd: nájki). Gyerekként azért szerettem volna mindig egy ilyen márkájú bármit, mert a jele számomra egy volt a jóval, a helyessel, hiszen a tanító néni is így jelölte, ha valamit jól oldottam meg..., de akkoriban erről csak álmodozhattunk, mint a nyugati világ egyik csodájáról.
Dorkám lelkesen kezdett felvilágosítani. (Ez már kb. 4-5 hónapja volt, ezért nem emlékszek pontosan szóról-szóra mindenre, de igyekszek az Ő szavajárásával visszaadni a történetet...)
"Most tanulom, ugye, a görög isteneket. Jó sokan vannak. Vannak mindenféle dolgokra, a bölcsességért, a szerencséért, a háborúskodásért, a családért,... és van a győzelemért is.
A győzelem istennője: Niké. A sportban is mindenki győzni szeretne, biztos ezért lett ennek a márkának ez a neve. Nem???"
Na ez volt egy olyan pont az életemben, amikor azt mondtam, hogy: "EJHA!!!!! Rendben van a világ!!!"
(Hát persze! Itt van az orrunk előtt már nagyon rég ez a pipa, de annyira másképp ejtjük, még, ha írni majdnem ugyanúgy is írjuk. Bevallom, nekem nem állt össze eddig ez a logika, igaz, nem is gondolkodtam rajta...)
Itt térnék vissza az első mondatomra: szeretem, ha gondolkodnak az emberek.
Ha gondolkodnak, akkor előrébb jut a világ és talán nem lehet annyira könnyen tévútra vinni őket.
A legnagyobb veszélyt a gyerekemre ebben látom. Igyekszünk erős erkölcsi bázist adni neki, de lesz egy olyan korszaka (és ez egyre közelebb van), amikor esetleg fontosabb lehet neki bárki más véleménye, mint a mienk. Itt jön a gondolkodás intézménye. Abban reménykedek, hogy legyen bármilyen a helyzet, előveszi józan paraszti eszét és csak olyanba megy bele, ami nem árt elsősorban neki, másodsorban senki másnak...
Ez lehet, önzőnek hangzik a részemről, de Ő a legfontosabb nekem! :)

Büszke vagyok a LÁNYOMRA!!!