...és újra kisüt a nap

Igaz, hogy Zsuzsikám névnapja még csöppet odébb van, de nem bírtam magammal és oda adtam neki, amit varrtam neki, hogy tudja használni mihamarabb.
Igazság szerint magát a borítót megbeszéltük még decemberben, de minden egyéb részlet már meglepi volt.
Zsuzsikám tisztán hozza horoszkópját, az ikreket. Kicsit szinte tudathasadásosan két ember lakik benne. Egy nagyon komoly, nagyon felelősségteljes (talán túlságosan is az) felnőtt és egy gyermeki, kedves, vicces kis emberke.
Mostanában nagyon sok gond nyomasztja a vállát, aminek a megoldásában csak a lelki támogatásunkat élvezheti, de segíteni ténylegesen nem tudunk neki. Ezért gondoltam, hogy viszek neki az életébe egy kis vidámságot.
Számomra az égen a szivárvány mindig vidámságot, a reményt jelenti. Szeretem nézni, gyönyörködni benne. Gondoljatok bele. Mit is jelent? Esett az eső, ami lehet áldott vagy félelmetes, de már vége és újra süt a nap, az éltető nap. Felszáradnak az utak, meleg lesz újból. Minden megy tovább. Csak talán kicsit több vidámsággal. Hisz, ha felnézünk az égre, láthatjuk ezt a csodálatos égi tüneményt és kivételezettnek érezhetjük magunkat, amiért ebben a ritka látványban van részünk. Ezt érzem akkor is, amikor Zsuzsikámra gondolok, büszke vagyok rá és örülök, hogy Ő az én testvérem, a kishúgom.
Ezért varrtam neki ezt a borító elejére, hátha neki is örömöt hoz majd az életébe, de a REMÉNYT mindenképp.

Szóval, ez egy mappatartó.

Zsuzsinak nagyon sok iratot kell magával cipelnie nap, mint nap, ezért egy önhordós irattartót gondoltunk ki közösen még decemberben, és mint írtam fent, minden más rám lett bízva.
A részletek:
A pihe-puha tapintású, de masszív fülek felvarrását kis jojókkal takartam el, a képet rózsaszín keretbe foglaltam, és a felső csíkot még meg is hajtogattam, ami ad neki még egy kis játékosságot, természetesen a gyöngyök most sem maradhattak el.
A tartó hátulját egyszerű, szabadgépi tűzéssel erősítettem, dekoráltam meg, de cserébe karakteres rózsaszínnel.

Hogy stabilan benne maradjanak a papírok, saját anyagából készített megkötőt kapott a mappa, a megkötő végére egy kis rózsaszín golyó került, szintén saját anyagából.

Kiterítve, színoldalról:

Kiterítve, a belső oldal felől, még üresen:

Igyekeztem sok kis cuki részletet beledolgozni mindenfelé, hogy mindig legyen mit felfedezni rajta, például ezt a szívecskét, amit alábéleltem, körbe tűztem, és a virágok közepébe apró kis francia csomókat varrtam.

A dosszié önhordó jellege miatt gondoskodni akartam arról is, hogy semmi se pottyanhasson ki a dossziéból, ahogy Zsuzsikám lóbálja azt, ezért kapott mindkét oldal belül egy-egy takarót, ami, ha szorosan beköti a mappát, akkor a helyén tart egyrészt lefűzőtasakba tasakba tett papírokat, másrészt a jobb oldali zsebekbe rakott apróságokat.

Belülről, mappával együtt:

Használd sokáig Zsuzsikám, hozzon életedbe sok szép, vidám napot!! Nagyon szeretlek!!!!

Dorkám karácsonyi húzogatósa

Annak idején írtam, hogy majdnem az utolsó percben léptünk be Ahama vezénylete alatt futó Karácsonyi húzogatós, ajándékozós játékába.

A hosszas gondolkodás annak volt köszönhető, mert Dorkám is szeretett volna benevezni erre a játékra. Tavaly már sikeresen részt vettem benne és Dorka is szeretett volna adni és hát kapni is így ismeretlenül egy kis ajándékot. Én viszont féltem, nehogy csalódás érje, de aztán úgy gondoltam, hogy vágjunk mégis bele, hisz viszonylag zárt körben zajlik ez a játék, biztos minden rendben lesz...

Dorkám egy másik kislányt kapott -a sors és Ahama keze által-, aki ráadásul még nagyjából vele egykorú is... tökéletes pár, gondoltam!

Sokat agyaltunk minek is örülhetne Viktória. Mint nagy nehezen megtudtuk a kislány szeret főzni, ezért Dorka azt gondolta, hogy adjunk neki egy szép kis füzetet, ahova Viki beírhatja a kis receptjeit vagy épp arra használhatja, amire csak akarja. A papír boltban hosszasan keresgélte a megfelelő füzetet. Arra Dorkám sk. varrta a borítót, papírra varrásos technikával és még fehér gyöngyökkel is díszítettük, mintha csak havazna a képen... Aztán, hogy ne legyen üres a füzet még fűzött egy könyvjelzőt is, amit, ha akar, karláncnak is hordhat. Került még a csomagba a csokikon kívül egy extra nagy gémkapocs is cuki szívecskével és egy szép kis tollas-toll.

A csomagot december 14.-én postáztuk, amikor az én ajándékozottamnak is (Ő 2 nap múlva meg is kapta...), létezik, hogy Viktória még nem kapta meg? Ha igen, akkor miért nem jelzik esetleg Ahamának, vagy ha megkapták, akkor miért nem szólnak vissza? Hisz  tudjuk ajándékozni többek közt azért szeretünk, mert jó látni, tudni, ha örülnek az ajándékunknak. Kicsit,...nem, nem is kicsit elszomorít ez az egész.

...és akkor azt még nem is mondtam, hogy pont Dorkám ajándéka nem érkezett meg az Ő angyalkájától!!!!!

Ahamánál érdeklődtem, de Ő sem tud semmit. Ááááá, nem értem ezt az angyalkát, pont egy gyerektől késik????? El tudja képzelni, hogy a gyerek napjában háromszor megy megnézni a postaládát, hátha benne van az értesítő, esetleg a csomagocskája, aztán mindig leforrázva látja, hogy üres a postaláda és azt is látja a blogokban, hogy mindenki megkapja az ajándékát, csak Ő nem...? Én láttam! Dorka napról-napra csalódottabb volt. Nézett rám és várta, hogy én majd megmondom az okot, de nem tudtam.
Sok mindent meg tudok érteni. Azt is, ha valaki nem tudja időben postázni az ajándékát, akármilyen oknál fogva, de akkor miért nem szól, hogy bocsi, kések, de nem vagy elfelejtve!?
Na, most ez a bejegyzés nem volt rózsaszín... :((

Karácsonyunk képekben...

 Dorkám erre a napra vár legjobban egész évben. Nem! Nem is annyira a karácsonyt várja (persze azt is), sokkal inkább a közös bejgli sütést.

Egyre többet veszi ki a részét a teendőkben. Idén szinte teljes egészében Ő főzte a töltelékeket, segített a tésztát gyúrni, törte fel és választotta szét a tojásokat a kenéshez, amit persze szintén Ő csinált, hisz valljuk be azt a legjobb csinálni :))

 Zsuzsi gyúrja a tésztáját...

 

 kis pihenés...

 

 A gondolkodó Dorka szobra :))

...és a bejglik:

 

A DIÓS (isteni lett, azt kell mondjam! :))   )

 

 A MÁKOS (Janim kedvéért és ez sem lett rossz! :))   )

Mi, a nagy család miatt, renitens módon 23.-án ünnepeljük a "Szent estét".

(Azért tettem idéző jelbe, mert tudom, hogy hivatalosan nem ez az igazi időpont, de talán nem is az időpont számít, hanem az érzés, ugye?!)

Évek óta úgy működik ez nálunk, hogy Dorkám Anyuciéknál tölti a nap nagy részét, míg mi Janimmal rendbe kapjuk, feldíszítjük mindenütt a lakást és a fát.

Aztán mikor kész vagyunk, megy a telefon, hogy jöhetnek, Dorkámat az ajtóban egy sállal a kezemben várom, rögtön bekötöm a szemét, beterelem a szobájában, ahol már várja a kikészített ünnepi öltözéke.

Míg Dorka átöltözik, Janim Anyuciékkal a nappaliban koccint az ünnepre. Mikor kész lesz Dorka, jelzem ezt az én drágámnak, kint elindul a szép karácsonyi zene, csilingel a csengettyű, mi szépen kijövünk a gyerek szobából a nappaliba, ahol már várnak minket. Dorkámnak ragyog a szeme, Janimé is, Anyuciéké is és hát az enyém is csillog...

Elkezdünk ajándékozódni, közben össze-összebújunk, bontogatjuk az ajándékokat és drukkolunk, hogy meglepetéseink célt érjenek, örömöt szerezzünk.Miután kiörvendeztük magunkat, jöhet a vacsi.

Egy kis válogatás az idei hangulatból:

 

 2009. december 23.

Aztán másnap 24.-én összegyűlik a nagy család Anyuciéknál, Bátyámék négyen, Hugom a párjával, mi hárman. Összesen tizenegyen.

(Évekkel ezelőtt, míg éltek a nagyszüleink, ez a létszám jóval nagyobb volt.)

Ma megyünk Janim szüleihez, holnap pedig megint nálunk gyűlik össze a család egy kis estebédre.

Most már mutathatom, miket varrtam az ünnepek előtt.

Ha Anyucira gondolok nem tudok elszakadni a pirostól és a szív motívumtól.

Talán ismerős a fazon, Mmamának is egy hasonlót varrtam.

Drága Anyucim! Használd sokáig, beletettem-varrtam a szívemet, vigyázz rá!! :)

Ezt pedig Zsuzsikámnak varrtam. Azt hiszem sikerült eltalálnom Zsuzsi stílusát vele, remélem jól ki tudja majd használni.

Zsuzsikám! Sok szeretettel!!!!!!

 

Varrtunk is ám...

..több mindent is, de hát ugye jön a karácsony és nem mutathatunk mindent. :)
De azért egy-két darabot igen...

Ezt a könyvborítót én varrtam ajándékba, remélem tetszeni fog leendő tulajdonosának :)

(Életben nem ennyire kajla csak sajna nem sikerült jól fényképezni...)

Ezt a könyvborítót pedig Dorkám varrta (kis segítséggel) ajándékba...

Ezt én bütyköltem össze filcből szintén ajándékba:

Remélem szeretni fogja majd tulajdonosa :)

A többit majd ünnepek után.

...és egy-két kép állatkáinkról:

Itt azon ritka pillanatok egyike látható, amikor épp ébren és nyugalomban van mindkettő.

Merthogy inkább azon verziók vannak, hogy:
a./ ébren vannak és rohannak.
b./ ébren vannak és birkóznak.
c./ alszanak.

Itt épp alváshoz feszengés látható némi plusz oxigén beszívásával