2008. szeptember 30., kedd

Van ötleted?

Hosszú volt a nyár!
Ez most már egész biztos.....mivel Dorkám kinőtte az összes nadrágját, vagy leszakadt róla...
Na, jó! Vettem újakat.
De! Mihez kezdjek az amúgy jó minőségű sztreccs farmerokkal?
Segítség, Ti mit csináltok ilyenekkel?

2008. szeptember 29., hétfő

Dorcsikám gondoskodása

Dorcsika tegnap reggel egyszer csak eltűnt. Kiment a konyhába.
Hallottam, hogy fiók ki-be, hűtő ki-be, csitteg, csattog, kenyérvágó kés koppan a pulton, nyílik a vajas doboz, aztán nehezen beazonosítható hangok...
Aztán csisz-csosz (a papucs valahogy nem akar emelődni! :) ) és megjelent a szobában egy reggeliző tálcán 2 szendviccsel!
-Anya! Ezt neked csináltam! Jó étvágyat!
Én csak néztem... Ezt Nekeeeeem?
-És Te mit eszel?
-Hát joghurtos papit.
Ebben két megható dolog is volt!
  1. Saját elhatározásból, önszántából gondoskodott Ő rólam!
  2. Dorka most egy kicsit fogyózik és volt ereje nem enni ezt a hagyományos hétvégi reggelit, csak egy falatot kért belőle...
Maguk a szendvicsek nagyon átgondoltak voltak: Egy-egy vékony szelet házi sütésű kenyér, mindkettő megkenve margarinnal, aztán az egyiken szalámi, ketchup, pirított hagyma, a másikon szalámi, uborka megpucolva(!), szeletelve, fokhagymás só.
Nagyon meghatott! Hiszen még csak 10 éves!
Szokott Ő serénykedni, tudatosan így nevelem. Együtt takarítunk, teregetünk, már a vasalásba is belekóstolt, szokott kisebb dolgokat bevásárolni, kávét készít, együtt főzünk, -ha az ideje engedi- krumplit pucol, tésztát kavar, tojást üt fel, fasírtnak begyúrja a darált húsit, ki-bepakolja a mosogatógépet... Szóval nem idegen számára a házimunka... De! Az, hogy vasárnap reggel, amikor amúgy lustizni szeret, eszébe jutott, hogy meglep a reggelivel... nagyon jól esett!
Vajon másoknál ez hogy működik? Ki hogy nevelgeti a gyerekét a mindennapi felnőtt életre? Kíváncsi lennék rá, hogy csináljátok! Nekem sajnos csak ez az egyszem gyermekem van, szeretném jól csinálni, jól felkészíteni, nem elrontani!

2008. szeptember 26., péntek

Tanfolyam-Papíron varrás


Az előző bejegyzésemben írtam, hogy az elmúlt alkalommal a tanfolyamon két technikát tanítottak nekünk.
Az egyik a papírra varrás a másik pedig a papíron varrás. Ez utóbbi technikával készült a fenti neszeszer a lánykámnak. Azt hiszem ez a technika feküdni fog nekem. Apukámék anno alap széria felszereltségként beépítették a szemembe a vízszintjelzőt, a szimmetria és a pontosság figyelőt. Ez a technika pedig pont ilyeneknek van kitalálva, mint én. Nem készítettem fázis fotókat, mert annál jobb leírás nem kell, mint, ami ezeken a címeken van
(Folt- varrás és 36ÉVI képtára)
A neszeszer hátulját kukacolással igyekeztem letűzni, hát... van még mit fejlődnöm. Nem tudom ki hogy van vele, de nekem a kukacolásról mindig a balerinák jutnak az eszembe. Nagyon lazának és könnyednek tűnik a végeredmény, pedig irtó sok gyakorlás van mögötte.
Hát én nem vagyok ilyen laza, pedig nagyon tetszik, szóval még gyúrnom kell rá, sokat... :)
Aztán megint jöttek a szokásos gyöngyöcskéim és szalagocskáim.
Ma reggel adtam oda Dorkámnak, nagyon megörült neki, ölelgette, simikézte. Ezekért a pillanatokért érdemes élni, dolgozni!

2008. szeptember 24., szerda

Tanfolyam-Papírra varrás



Megkezdődött az utolsó kurzusom a Meseboltban.
Már nagyon vártam... és Dorcsim is.
Természetesen nem azt vártam, hogy végre az utolsó legyen, hanem, hogy végre legyen már. Ki vagyok éhezve minden új tudásra.
Két technikát tanítottak nekünk a múlt alkalommal, a papírra varrást és a papíron varrást.
A papírra varrást technikailag leginkább a nagymama virágos kertjéhez tudnám hasonlítani. Kis sablonokra fércelve, a széleket ráhajtva rávarrjuk a kis anyag darabkákat, majd ezeket megfelelően összeillesztve rejtett öltésekkel összevarrjuk, majd kibontjuk a férc varrást, ezzel a sablon újra használhatóvá válik. A képpel pedig nincs más dolgunk, mint bármilyen másik blokk-kal... Én most egy pici faliképet csináltam a kis fámból.
A papíron varrásnál géppel rávarrjuk a papírra az adott anyagokat(Ezzel a technikával nagyon pontosan lehet dolgozni!) , majd, ha készen vagyunk a varrással letépkedjük a papírt a művünkről (Figyelem! Emiatt érdemes rögtön duplán másolni a sablonokat, mivel a varrás végén, amire dolgoztunk, apró fecnikként végzi a szemetesben.)
A második technika házi feladata még készül, majd azt is megmutatom...

2008. szeptember 20., szombat

B. B.

Elment egy élet.

A Hugicám nagy kedvence Bogi, akit kb. 15 éve fogadott be a családunk. Egy vidéki útról hazafelé az országút mellől szedték fel Szüleink…

Bogika egy helyes kis pumi volt, igazi nőci. Zsuzsival, a húgommal teljes szerelemben voltak, ha Boginak futni volt kedve és még egy kapunyitás is kapóra jött, uzsgyi már rohant is, csak Zsuzsinak volt hajlandó visszajönni azonnal. Mi fütyülhettünk, futhattunk utána, ő csak nyargalt szabadon… Utolsó almából, - mielőtt kivágattuk volna, nehogy őrületbe kergesse a környék összes kanját - született lánya Gina, aki tökéletes ellentéte lett Anyjának,- Bogi fehér és karcsú, Gina fekete és molett, Bogi ugri-bugri, Gina nehézkes…- végül velünk maradt Ő is.

Ha már nagyon loncsos volt Bogi, Zsuzsi elvitte kutyakozmetikába. Történt, hogy míg oda voltak, futó nyári zápor sarazta össze az utcát, Bogi teljesen tudatában volt tisztaságának és szépségének ezért, mint egy zerge pattogott, kerülgette a tócsákat, nehogy máá összekoszolja magát …

Mikor hozzánk került kb. 4-5 éves lehetett, így most 20-as éveiben járhatott, utolsó éveiben már teljesen megvakult, süket lett, már csak a szaglása után tájékozódott. Az egész család óvatosan terelgette, ha a lépcsőn keresztben aludt inkább átléptük, kikerültük ne kelljen felállnia, kíméltük, ahogy tudtuk, de eljött a nap, amikor már kínná vált számára a lét… Zsuzsinak kegyetlen nehéz döntést kellett hoznia, ki kellett hívatni az orvost, aki az utolsó éveit egyengette és el kellett búcsúzni Bogikától. Nehéz este volt. Zsuzsinak van két, jól nevelt cicája, Kismancs és Fincike. Bent lehetnek éjszaka a lakásban, ha ők is úgy akarják, de az ágy az tabu. Ezen az estén 4-en aludtak az ágyban. A jogos ágy tulajdonosokon kívül, a cicák is úgy döntöttek, ők már pedig nem mozdulnak a kisírt szemű gazdájuk mellől … Finci Zsuzsi lábánál, Kismancs pedig a hasánál aludt egész éjjel, vigasztalták gazdijukat (ez azóta is így van, nem lehet őket kirakni…)

Gina teljes letargiába esett Anyja elvesztésével, ezért Zsuzsi úgy döntött, hogy hozunk neki egy társat az Illatos útról. Ma nyitásra ott volt a családunk női szakaszának nagy része, Anyukám, Húgom, Lányom és én. Elkeserítő hány kutya van ott, szépek, csúnyák, fajtiszták, keverékek, kicsik, nagyok, félénkek, barátságosak, harciasak, mélabúsak…

Bolyongtunk a kennelek közt, a szívünk szakadt meg a sok bánatos barna szem, rácsok közt kinyúló mancsok láttán, de csak egy jöhetett velünk haza. Olyanra kellett essen a választásunk, amelyik vélhetően cica és kutya kompatibilis a harcok megelőzése végett. Zsuzsi szíve szerint egy öreg, másnak nem nagyon kellőt hozott volna el, hogy esélyt adjon neki az életre, de sajnos, mivel nem tudtunk róluk semmit, így inkább kölyökre esett a választásunk, így több esély van arra, hogy békességben kijöjjön majd az udvar többi lakójával.

Mikor haza értünk és letettük, hogy megismerkedhessen az öreglány Ginával, puszi-puszi és már futott is körül nézni. Mit futott… csámpázott, akkor láttuk csak, hogy olyan édesen csámpás, görbék a lábai. Rögtön beugrott egyik kedvenc színészem Stohl András, így én lettem az új családtag körösztanyja…

-„Mától neved legyen: BANDI!”

Nem ellenezte, csak élvezte, hogy foglalkoznak vele. Úgy látjuk, nagyon emberhez van szokva, a négylábúakkal nem sokat foglakozott, Gina próbált ismerkedni vele, de ez a kis „lüke” egyfolytában ugrált, futott ide-oda, nem lehetett lépést tartani vele J

Ez történt a héten, egy élet elment tőlünk, egy pedig jött. Bogit sosem felejtjük el és reméljük, hogy Bandi is ilyen szép kort fog megélni nálunk.





Japán és Német csodák

Tegnapelőtt elmentem a közelben (Kispesten) lévő kedvenc anyagos boltomba, mert megtudtam, hogy új áru érkezett.
Mondjuk, ez nem ritkaság, de az, hogy japán és német patchwork anyag jön azért az nem mindennapos. A bolt nem nevezhető exclusiv-nak, de a tulajok, nagyon kedves, segítőkész fiúk. Ha oda bemegyek, hagynak nyugodtan nézelődni is, de szívesen segítenek, ha kérem. Pont nekem való üzlet. No, szóval 1 hete, amikor előzőleg bent jártam náluk mondták, hogy " jövő héten érkeznek anyagok, nem is akármilyenek! Japán (1500,-/m) és német (1000,-/m)."
A japán anyagok finom virág mintásak, mint amilyeneket fent láthattok, bár a gyönyörű színeket és a finom puha minőségét nem adja vissza igazán a kép. A német anyagok virágosak, epresek és már karácsonyiak is, abból még újabbak is érkeznek a jövő héten, vagy 6 féle.
Most, hogy boldog tulajdonosa lettem ezeknek a szépségeknek (főleg a japán anyagoknak), azon töröm a fejem, hogy mit is varrjak belőlük. Van valami tippetek?
Na, és a legújabb Tildás könyv is szuper, (esténként, mint a jó gyerek az ágyban, alvás előtt tanulmányozom, lassan felelhetek is belőle :) ) Jó pár tervem van belőle Karácsonyra! Érdemes a Kiadóhoz (Arena 2000) beregisztrálni és úgy vásárolni, jelentős kedvezményre lehet szert tenni!

Ma új családtag érkezik ... de erről később... ha már túl vagyunk rajta...
Legyen szép napotok!

2008. szeptember 17., szerda

Elment a csomagom!


Tegnap postára adtam a csomagomat a Dévai gyerekeknek.
Az érzékenyebbeket egy nagy, bubis-borítékba tettem, a többit pedig zacskóba, azt megint zacskóba, na, és még egy zacskóba... aztán papírba... és még jó sok ragasztó szalaggal is körbe tekertem. (Életemben talán ez a második alkalom, hogy csomagot adtam fel, teljesen tapasztalatlan vagyok e téren.) Az általam készített ajándékokon kívül még tettem a csomagba egykét apróságot( ovis hátizsák, 2 pár új fehér zokni, szép, rózsaszín mamusz, Révai lexikon cd, sajnos nem az egész lexikon van rajta csak A-JÓB-ig, de talán ez is segítség lehet és néhány gyerek vállfa), ezeket az év során gyűjtögettük, tettük félre, hogy majd elvisszük a Mikulásgyárba, de úgy gondoltam inkább most odaadom, hátha oda jön még össze valami más decemberre.


2008. szeptember 15., hétfő

Hát, ez az!

Na, ja! Hova is gondoltam?!
Itt mindenkinek van több-kevesebb köze a varráshoz, miért is gondoltam, hogy nem tudjátok? :)) Mivel ilyen okosak vagytok, nem várok egy hetet...
Igen, ez egy szoknya felhajtó, jó régi darab. Mindig bajban voltam a szoknyáim felhajtásával, de ez tutira megoldotta. Egy dologra kellett figyelni, a szoknyát úgy kellett felvenni, hogy - pláne, ha bővebb szabású - tökéletesen álljon rajtunk (redőket el kell rendezni!) és abban a cipőben, amiben majd hordani szeretnénk a legújabb művünket. Aztán tocorogva szépen körbe forgunk, egyenes derékkal (!) és pumpálunk, pumpálunk... a csöröcskéből szabó krétapor szuszog szépen kifelé és precízen jelöl.
Jó találmány olyanoknak, akiknek nincsen segítségük .

Na, mi ez?

Egy kis játékra hívlak Titeket!
Pakolásztam a szekrényemben és erre a régi (kb.15 éves) tárgyamra akadtam.
Régen sokat használtam, mostanság nem annyira. Kíváncsi vagyok tudjátok-e, hogy mi ez?
Várom tippeiteket!
(Jövő héten hétfőn megmondom mi ez! :) )

2008. szeptember 12., péntek

Kukucs kendő



Régóta készültem Mirza kisbabájának, Dorkának varrni egy kis apróságot.
Hosszas gondolkodás után egy kukucs kendő megvarrása mellett döntöttem, több ilyen kendőt varrtak már a csajok a fórumon (bocsi mindenkitől, de nem tudok most nevet mondani).
Szeretném megosztani veletek, hogy mit miért választottam:
A színeket igyekeztem úgy válogatni, hogy az egy kisbaba számára érdekes lehessen, az anyaga egyik oldalon finom baby plüss (megjegyzem ilyen macerás anyagot nem sokat hord hátán a föld, nyúlik erre-arra, kunkorodik, pöndörödik...) a hátulja pedig finom, jó minőségű baba mintás piké.
A kis elefánt és nyuszi direkt egymásra néz, huncut módon :)
A kis lebegő könyvecskébe nejlon zacskót varrtam több rétegben, hogy zörögjön kicsit (de nem túl zavaróan!), ha a kendő gazdija babrálja a gombot vagy a fülecskét.
Direkt csak egy helyen tűztem keresztbe, hogy puha maradjon (A tűzés ugyan szebb tartást adna neki, de keményebbé is teszi...
A kis bugyorban házilag készített kis csörgő van (Két ásványvizes flakon kupakját szembefordítottam, gyöngyöt tettem a belsejébe, cellux-szal keresztbe kasul körbetekertem, flízzel betekertem és még cérnával is körbe-körbe tekertem, hogy puha legyen és mosható, de biztonságos is, ami ha babáról van szó létfontosságú). Annak több oka volt, hogy házilag készítettem:
  1. Sehol nem kaptam kellemes hangú, méretű csörgőt.
  2. Olyat akartam, ami nem nehéz, így ha a baba a hátán fekve fogja és elfárad, elejti a kendőt és az ráesik, ne üsse meg (teszteltem magamon! :))) )
De azt hozzá kell tennem, hogy nem saját ötlet a kupak, valahol olvastam ezt is.(Ismét bocsi, de nem tudom hol, pedig, mint a csekély értelmű Mici mackó ültem és törtem a fejem, de....semmi...
A kendő széleire mindenféle szalagot varrtam, ami felkeltheti majd az érdeklődését a babának és még esetleg rögzítésre is jó,hogy ne tudja kidobni a babakocsiból, mert mint tudjuk az az egyik kedvenc időtöltésük a kis lurkóknak..., hiszen olyan jó fej ez az anya, olyan jópofa, ahogy hajuldozik és puffog a 10. kör után... :)
A gombokat extra erős cérnával, többször rögzített módon varrtam fel (de azért néha ellenőrizni kell), ha egyenlőre párnaként szeretnék használni talán praktikus ezeket levágni, hogy nehogy megnyomja a kis buksiját.
A túl oldalra direkt nem tettem semmit, mert, ha éppen kukucs kendőként funkcionál, ne karcolhassa meg a kis arcát, vagy nem menjen bármi is a szemébe a kis embernek.
Remélem sokáig tudják majd használni és talán megéli, hogy olyan szerencsében részesülhessen, mint Pjulcsyék Piri babája!:))

2008. szeptember 10., szerda

Mamali




A héten nagy kincset kaptam.
Édesanyám nekem adott két régi családi fotót.
A régebbi:
Számításaink szerint 1918 körül készült. A képen középen álló hölgy az én dédmamám, előtte ülő emberek az Ő szülei, tehát az én ükszüleim, a többiek a testvérei, akik közül a kép jobboldalán látható kislányt én még ismerhettem, nagy állatvédő volt és fantasztikus humorú néni.
Kb. egy éve került ez a kép Anyucimékhoz, amikor megmutatták nagyon meghatódtam, elsírtam magam. Meghatott, hogy a dédmamámat, akit a családban "Mamalinak" hívtunk ilyen fiatalnak láttam, Ő 1896-ban született és 90 évesen halt meg. Nem sokkal voltam fiatalabb akkor, mint Ő ezen a képen. A családi ki-kire hasonlít játékban nagyon sokat hasonlítgatnak hozzá a kézimunkák iránti vonzalom, a habitus, temperamentum tekintetében, de az arcvonásaink is állítólag sokban hasonlítanak.
A második képen már asszony és édesanya Mamali, a lábai előtt ülnek a lányai, a középső, az én nagymamám. 1934 készült a kép. Nem akarom bemagyarázni, de sok hasonlóságot vélek felfedezni nagymamám arca és az én arcom között... Ő is fantasztikusan ügyes kezű asszony volt, habár nem volt túl boldog élete, (ebben nagyon, de nagyon erősen remélem nem fogunk hasonlítani!) 1925-ben született és 2005-ben, 80 évesen halt meg. Őt még, hála az égnek, ismerhette a lányom.
Mama nagyon szerette a dél-amerikai sorozatokat, mikor megtudta, hogy kislányom lesz és a Dorina nevet szánjuk neki, rögtön átnevezte Dorinnyának ezt még ma is szoktuk neki mondogatni. :)
Ezenkivül nagyon elgondolkoztat, hogy nem kell hozzá 50 év és már csak nagyon kevesen emlékeznek ránk, ami fordítva is igaz, mi is egyre kevesebb dologra emlékezünk. Kezdem megérteni a költőket, írókat, művészeket, hogy nyomot akarnak hagyni maguk után, hiszen 50 év nem sok és senki sem fogja tudni, hogy valaha is itt jártunk.
Dorkámnak hosszan magyaráztam, hogy ki-kicsoda a képeken, a második képről a három kislányt még ismerheti-ismerhette, ez fontos és jó érzés.
Mindig is fontosak voltak számomra az emlékek, legyenek azok megélt, írott vagy fénykép esetleg video formában.
Kislányom 8. szülinapjára vettem egy könyvet: Anne Geddes: Nagymama és én.
Ez egy könyv, amit a nagymama és nagypapa ír a kis unokájuknak, pontosabban a könyvben csak kérdések vannak, amiket kisunoka a tesz fel a nagyszüleinek. Ilyen kérdések például:
  • Nagymama, mondd, mit szerettünk mi együtt csinálni, amikor én kicsi voltam?
  • Nagymama, vannak testvéreid?
  • Mit szerettél együtt játszani velük?
  • Fel tudnál idézni egy különleges születésnapot a saját gyermekkorodból?
  • Mik voltak a kedvenc tartárgyaid?
  • Nagymama kedvencei: énekes, színész, ruha, ital, hobbi... stb
  • Nagymama, mire voltál legbüszkébb felnőttként?
  • Mit élveztél legjobban a felnőtté válásban?
  • Nagymama, hogyan találkoztatok a Nagypapával?
  • Mit szerettél meg Nagypapában?
És még sok-sok kérdés. Ezeket kimásoltam 2 példányban és odaadtam a két Nagymamának, az Ő válaszaikat pedig bemásoltam a könyvbe, az eredeti példányokat pedig a könyvbe tettem egy boritékba.
Ez Dorkának akkor is nagyon tetszett, de biztos vagyok benne, hogy 20-30-40-... év múlva még értékesebb lesz számára!

Éljen a ferdepánt!



Könnyelmű ígéretet tettem Dorkámnak nyár elején.
Kérte, hogy varrjak neki egy tolltartót, olyan ... nagylányos ... bedobálost, elvégre Ő már negyedikes....
Hát persze varrok én neki, nem olyan nagy ügy... Az hasonló egy neszeszerhez, az meg hát nem olyan nagy kaland (nem azt mondom, hogy kisujjamban van, de azért azt tudom már mi után mit kell csinálni)
Elkezdtem beszerezni a hozzávalókat, anyag, spéci felvasalható fólia (ami vízhatlanná teszi az anyagot)
Aztán egy szép reggel megjelent a lánykám ezzel:


-Anya, ilyet szeretnék, oké?
Pislogtam, igyekeztem a "mindenttudóbölcsanya" arcomat felölteni, mondtam:
-Oké, csak még ki kell találjam hogy is varrjam meg!
Aztán teltek múltak a napok, a hetek és agyaltam, hogy csináljam, hogy csináljam??
Mindenáron külön belső béléssel akarta megoldani az agyam, na, de hogy hozom össze, nem lesz oké...
Aztán lakásunk legkisebb helyiségében jött a megvilágosulás (Nektek nem így szokott?) FERDEPÁNT!!
Innen már ment minden a maga útján. Múlthét péntek délután elkezdtem varrni, szombaton folytattam, jó sokat varrtam kézzel, de olyan lett, amilyet megálmodott a lányom, azóta féltve őrzi, használja.
Megpróbálom elmagyarázni, hogyan készült, (a közös varráson többen kérték) ha nem érthető, szóljatok és próbálok segíteni. Na, kezdjük!

  • A két külső zseb komplett szendvicseit készítettem el, (külső anyag+flíz+bélés) tűztem, gyöngyöztem


  • A belsőzsebet is megvarrtam, a hátuljára pedig felvasaltam spéci fóliát:


  • Mind a három elemet körbe ferdepántoztam (lehet sima szegéllyel is, de nekem így tetszett)
  • Majd összevarrtam a két szélső zsebet a belső zseb megfelelő oldalaival (talán a lenti képen jobban látszik)


  • Innen már kézzel varrtam, előszer összeöltöttem a belső zseb oldalvarrásait


  • Bevarrtam a belső zseb cipzárját


  • Összevarrtam a két szélső zseb oldalát. Figyelj! Nem pontosan felezve kell behajtani az oldalát. A külsőzseb külső oldala kb. 1-1,5 cm-rel magasabb legyen a belső oldalánál, különben nem lehet majd behúzni a külső cipzárt a belső cipzártól.



  • Bevarrtam a külső cipzárt

  • Itt az eredeti, minta darab és az általam elkészített 5 rekeszes tolltartó

2008. szeptember 9., kedd

Győzelem!

“Isten nem ígért
Örökké kék eget,
Életünket átszövő
Virágosnövényeket.
Isten nem ígért
Napot eső nélkül,
Gond nélkül örömöt,
Békét jajszó nélkül.

868.jpg

De Isten erőt
Ígért a napra,
Munkára pihenést,
Fényt az utunkra,
Kegyelmet bajunkban,
Égi segítséget,
Nem múló részvétet,
Örök szeretetet.”

(Annie Johnson Flint)

Apucim ma volt kontrollon a professzor úrnál a kórházban, azt mondta a doktor úr:
"Ez a lelet már túl szép!" Elhagyhatja a gyógyszereket, csak az Avemart kell szednie és 1/4 évente kontrollra jelentkezni!
************************************************************************
Apuci győzött és vele Mi is!

2008. szeptember 8., hétfő

Lőrincen "ká.vé.-ztam"

Vasárnap Közös Varráson voltam Lőrincen.
Gina szervezte, amit ezúton is köszönök neki!
10-től volt meghirdetve, nnnna, gondoltam, nehogy elkéssek és amúgy is hallottam, hogy lesznek kitelepült üzletek, igyekeztem odaérni időben, egész pontosan 9-re! Hát nem én voltam már az első (ennek azért örültem!)
Odaértem, befizettem magam, és beléptem a nagyterembe... az maga volt a gyönyör egy foltvarrónak... vagy annak, aki csak simán szeret varrni!
Még jó, hogy készültem, egész pontosan: spóroltam erre a napra!
Vettem csodás anyagokat, gombokat, fonalakat, különböző hasznos eszközöket:




Megismerkedtem sok, csak az internetről ismert névvel és végre arc is társult hozzá.
Először a boltoknak lett "arca": Szőrmeház, B+ZS, Passziómerida, Tűpárna, Foltvilág és Kálló Szilvit is megismerhettem.
Aztán a topicos nicknevek keltek életre: Maca, Pjulcsy, Bubsza(Csodás a képtárad, megnéztem!!), Méhike, Juhizs, Kékbálna és még sokan mások...
10 óra jócskán elmúlt, amikor kimentem a varrós asztalokhoz. Néztem hova ülhetnék, hol van hely. Már bentről kiszúrtam egy asztalt, ahol úgy tünt, hogy van hely és szimpatikusak az ott lévők.
Odaengedtek, befogadtak. Nem is hittem, hogy rögtön ismerős nevekbe "futok".
Nagy örömömre Juhizs is odajött az asztalunkhoz, hát egy "csudapofa" az a nő!! :)
Mindenki olyan kedves volt és segítőkész... tulajdonképpen erre számítottam, de olyan jól esett, hogy tényleg így is volt!!!
Volt tombola is! Habár nem szokásom nyerni, mégis vettem egy jegyet. ÉS! NYERTEM!
(Lehet, hogy megyek és veszek egy lottó szelvényt is?) Nyertem egy kongré szalagot szép osztott hímző fonalakkal. Aztán a következő körben, amikor benéztem a boltosokhoz Kálló Szilvi meglepett egy tök aranyos tűpárnával. Nagyon örültem mindkettőnek!
1 órakor már mindenki haza ment csak a mi asztalunk harsogott a nevetéstől. Jó hosszan viccelődtünk az utolsó süti tulajdonosának kilétén...
Gondoltam csak mééég egyszer benézek a nagyterembe és mire kijöttem már nem volt ott senki.
Ezúton puszilok Mindenkit, akitől nem volt alkalmam elköszönni!
Maga a varrás nem volt túl bonyolult egy szőlő leveles és fürtös kis faliképet kellett volna varrni, ha nem dumáltunk és nevetgéltünk volna annyit... :) Majd, ha elkészülök, felrakom, igaz annyi tartozásom van, hogy nem tudom mikor lesz az, de ez is bekerült a tennivalók közé!

2008. szeptember 5., péntek

"...a zene mindenkié, enyém, tiéd, miénk..."

Tegnapelőtt hallottam a rádióban egy régi, számomra kedves dalt. Amikor hallom mindig megborzongok, tulajdonképpen nem tudom pontosan miről énekelnek, de ez a zene varázsa. Csak csukd be a szemed és élvezd a tiszta hangokat és a harmóniát!
(Juhizs, köszönöm a segítséget!)



A kislányom tavaly óta zongorázik, egy csodálatos zongora tanárnő tanítja (de ezt már említettem régebben). Anikó néni megengedi, hogy bejöjjek az órákra és mivel Dorcsimat sem zavarja, így minden óráját bentről hallgatom végig. Az elmúlt egy évben jöttem rá, hogy imádom a klasszikus zenét.
Mindig szerettem volna zongorázni én is, jártam is annak idején 2.-os koromban zenei előképzőbe, de évvégén azt mondták Anyukámnak "ne kínozzuk a gyereket"! A mostani agyammal azt gondolom erről, hogy egyszerűen nem voltam még érett rá! Az akkori rendszer nem kedvezett a gyerekeknek. Augusztus 2.-án születtem, így 6. szülinapomra pár nappal már az iskolában ültem. Az első két év maga volt a kínszenvedés számomra, harmadikban új tanító nénit kaptam, aki meglátta bennem az "okost", évvégére a gyenge hármasból erős négyes, negyedik évvégére pedig jeles tanuló lettem.
Mindig év-vesztes (nyertes?) barátnőim voltak, akiknek mindig sokkal könnyebben ment a tanulás, míg én "vért" izzadtam mindennel első-másodikban, addig nekik minden csak egy vállrándítás volt...
Ma már tudom, hogy az az egy év hiányzott nekem is.
Lányomnál, aki szintén augusztusi, már az elején úgy intéztem, hogy eleve év-nyertes lehessen, 3 évesen adtuk be bölcsibe, mert gyerek közösségre volt már szüksége, utána 3 év ovi és 7. szülinapja után ment a suliba.
A zenei irányultság teljes mértékben a saját döntése volt. Lám megismétli magát némileg a "történelem". Az oviban azt mondták, hogy ne írassam Dorkát ének tagozatos osztályba, mert nincs hallása, szófagodó anyuka révén nem is mentünk el a felvételire.
Mikor volt a beiratkozás a suliban, megkérdezte az igazgató néni, hogy nem akar-e énekes osztályba járni, azt mondta, hogy dehogynem. Hívták az ének tanár nénit, megénekeltette, laláztatta, tapsoltatta és felvették. Én csak álltam és szorítottam neki magamban. (Ma már énekkaros, és szeret (!) énekelni!)
Mivel ők egy dalt 5 módon kell megtanuljanak (tapsolva, szolmizálva, ABC-zve, énekelve és furulyázva) segítségképpen vettünk neki egy szintetizátort, hogy azzal könnyítsük a tanulását. Évvégére azt láttuk, hogy vakon billentyűzik és élvezi (!).
Akkor beírattuk zenei előképzőbe, rá egy évvel (tavaly) pedig zongorára (akkor vettünk neki egy zongorát is, olyan a szobája, mint egy kisebb hangstúdió :) ).
Azt gondolom, hogy Dorkának van érzéke a zenéhez, de nagyon sok múlik azon, hogy hisznek benne!
Anikó néni meglátta benne a tehetséget és kihozta Dorkából a kiemelt kategóriájú ötöst! Ha máshoz kerül nem tudom, akkor is kijött volna e belőle...
Ez fantasztikus elismerés és mellette teher (is), mert neki több darabból, többször kell vizsgázni, a vizsgán pedig őket más szemmel nézik, kritikusabban.
Nagyon örülünk a sikerének, tudjuk, hogy sok munkája van benne és megérdemli. Akárhogy is lesz, az, hogy érteni fogja a zenét és szeretni, az elég nekünk!

2008. szeptember 2., kedd

Bloglista


Sokat szemeztem már a blog rendezés egyik új funkciójával: "saját bloglista".
Először nem értettem, nagy kaland, van már nekem olyanom, mitől új ez? Aztán bolyongva mások blogjában láttam egy listát, ahol fel volt tüntetve az adott blog utolsó bejegyzése és az, hogy hány órával, nappal esetleg héttel ezelőtt rakta fel a blog tulajdonosa. Megint jött a naivságom (hülyeségem?), nem lehet valaki ilyen lelkes, hogy felírja ezeket állandóan... :) Süti vagyok, mi?
De csak nem hagyott nyugodni, nem beszélve arról, hogy már kezdtem belegárgyulni az állandó blog nézésbe, nehogy lemaradjak egy új bejegyzésről... (Ha én elkezdek valamit azt szeretem teljes odafigyeléssel, rendesen csinálni ! :) )Tekintettel igen nagyra duzzadt blog listámra ez néha órákat vett igénybe...
Tegnap este betelt a pohár. gondoltam csak próbaként felveszek kettő blogot ide a már meglévő listámból. És, láss csodát! Nekem is megtette "valaki", hogy beírta az utolsó bejegyzés címét, dátumát... Éljen a technika!!!
Laza 2 óra elég volt, hogy bepakoljam az összes blogomat (kivéve Mirza blogját, mert azt semmiképp nem akarta a rendszer benyelni, állandóan a mindmegette. hu-ra vitt csak fel, de nem a morzsálóba!) Beállítottam, hogy frissítés szerint rakja mindig sorba, mentés! Szuper! Szóval, már nekem is van egy ilyen hasznos szolgáltatás a blogomban, így nem maradok le semmi újról!
Örülök neki, de azért meghagyom az ABC szerinti listámat is, ha konkrétan keresek valakit könnyebb úgy rátalálni, nem?

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails