Éljen az évszak váltás! :)

(Erős egy hónappal megkésett bejegyzés)
Zsuzsikám kérte, hogy váltsuk már le az ő téli táskáját.
A változatosság kedvéért most nem kordból, hanem farmerból kérte a táskáját. A farmert is ő adta, egy számára fontos ember itt-ott kikopott nadrágját.
Szeretem stimulálni az emberek érzékszerveit. Egy táska esetében a hallás, szaglás, ízlelés kimarad, de a látás és tapintás előtérbe kerül. Zsuzsi nagyon szereti a munkáját, de stresszes, nehéz munkája van, ezért arra gondoltam, hogy jó lenne neki egy olyan táska, amit, ha simogat, akkor egyszer csak el kezd áramolni a "csíí" és nem mellesleg jópofa is. A díszítés technikáját már rég kiszerettem volna próbálni. Keskeny ferde csíkokat vágtam, beráncoltam és csiga vonalban rávarrtam a táska fedlapra. Mit mondjak. Felszabadító, izgalmas érzés volt, csak úgy szabadon  (persze némi előre elgondolás után) varrni a csigát. Belülre természetesen egy rakás zseb került és kívülre is 2 cippes zseb a régi jól bevált, belakott gombos táska tapasztalatai alapján. :)

A táskához készült sok apróság: 

egy tolltartó, amit egy kis maradék fodrocskával tettem stílusossá és a szívemet is belekavicsoltam :)

...egy neszi...

...egy lapos neszi...

...egy papírzsepi tartó...

...egy aprócska gyógyszertartó...

Végezetül mutatom együtt:

"Apróságok össztánca"

Tavaszi kis táska

Zsuzsikám, a hugicám kért egy tavaszi, hétvégi kis táskát. Egész héten nagy táskát kell cipelnie fontos iratokkal és rengeteg nélkülözhetetlen dolgokkal tele...
De, ha jön a hétvége, szeretne fellélegezni, és egy akkora táskával menni ide-oda, amibe csak a - nem kis méretű - pénztárcája, zsepije, kulcscsomója, mobilja fér el.

Már kész voltam a táskával, amikor bevillant, hogy biztos örülne Zsuzsi egy zsepitartónak, sok időm nem volt már, mert már úton volt Zsuzsika hozzánk a táskájáért. Így gyorsan egy egyszerű zsepitartót varrtam neki. Egyszerű, de megy a táskához, ami Zsuzsikámnak nagyon fontos! :)

Használd sokáig örömmel Zsuzsikám, minden centijét nagy-nagy szeretettel varrtam NEKED!!! 

Tartozok még egy beszámolóval...

... a legutóbbi Colette-tel töltött alkotónapról.
Ez az alkalom még tavaly novemberben volt.
Számomra érdekes témát vetett fel Colette. Kötött pulcsik újrahasznosítása egy használati tárgy varrása kapcsán. Gyakorlatias agyam van. Szeretem, ha egy tárgy nem "csak" szép, de használati értéke is van.
Arra nagyon kíváncsi voltam, hogy tudok kötött pulcsit felhasználni úgy, hogy ne fussanak le a szemek. Gyönyörű pulcsikba lehet belefutni szinte fillérekért a turikban, amiben már szinte látom a felhasználási lehetőséget, csak épp a "hogyan"-t nem.
A pénztárcákhoz vonzódok, különösen a nagyokhoz. Szeretek "veszélyesen" élni. Az én pénztárcámban benne van a fél életem. Rajta is tartom mindig a szemem, nehogy lába kéljen egy óvatlan pillanatban! :)
Az alkotónap szokásos módon zajlott, megérkezés, rendezkedés, áramon való osztozkodás, asztal beosztás, ki-hol üljön, hova tegye a motyóját, hogy az asztaltársa is jól elférjen...közben dumcsi-dumcsi, kivel-mi történt a legutóbbi alkalom óta. Aztán a lovak közé csaptunk: mindenki gyorsan mondott magáról pár szót, Colette elmondta a kezdeti lépéseket. Elkezdődött a hümmögés, az anyagok pakolgatása, a méregetés, tervezgetés.
Én egy olyan pénztárca megvarrása mellett döntöttem, ahol megtanulhatok mindenféle fogást. Így sikerült egy olyan pénztárcát varrnom, ami pénztárcának piszok nagy, de mappa borítónak kicsi lett. Viszont számomra tetszetős. Kombináltam a gépi kötött anyagot, a vásznat, a bőrt és a filcet. Szeretem használni, szeretem megérinteni, simogatni. A textúrák győzelme ez! Köszönöm Colette!!!

 Belül kapott sok-sok kártyatartó helyet és két darab cipzáros zsebet, a cippes zsebek alatt plusz tároló fakkokat. 

Személyre szabott ajándékokat...

...készítettem.
Hugicám szeretett volna köszönetet mondani 2 kolléganőjének a segítségükért.
Az egyikőjüknek egy kutyás neszit képzelt el, a másikjuknak pedig egy zsepidobozra való huzatot. (Mi ennek a tisztességes neve?)
Öröm volt varrni, mert nagyon bele tudtam érezni magam, közel állt hozzám! :) Visszajelzések szerint sikerük volt.
Fura, de úgy izgulok a varrományaimért, mintha csak a gyerekeim lennének. Remélem, hogy jól fogják viselni magukat, hogy sikeresek lesznek, hogy szerethetőek lesznek. Nekem többek, mint sima tárgyak. Ti hogy vagytok ezzel?

Na, de a képek:

A kutyás neszi, csilivilik helyett  a cipzár kapott egy kis díszt:

A zsepidobozos izé kapott egy kis fotótartó keretet, sizzix virág dísszel, a többi 3 oldal pedig egy kis nőcis rátétet. A fő színek a zöld és a rózsaszín volt, ennek megfelelően egy kis visszafogott színű csiliviliket is kapott minden oldal.

 

Karácsonyi ajándékaim

Még nem is mutattam, hogy miket készítettem egy-két családtagomnak.
Először is drága Édesanyám ajándékaival kezdeném a sort. Kell hozzájuk némi magyarázat is :)
Anyuci azt kérte, hogy szeretne egy olyan lapos neszit, amibe az utazós gyógyszereit tudja tartani és konkrét méreteket adott, de a többit rám bízta...
...Már megint félúton vettem észre, hogy meggypirosból varrok...hiába, nem tudok elvonatkoztatni, valahogy a piros mindig előkerül, ha Anyuciról van szó :)
Tudni kell Anyucikámról, hogy nagyon szereti az állatokat. A cicákat, kutyákat különösen. Szeptemberben kaptak Zsuzsikától egy szürke huncut kiscicát, a Misit. Azóta, a napi telefonjaink egyik vezérmotívuma: "Nahát ez a Misi!" felkiáltás és ezután Misi legújabb kalandjai, rosszaságai következnek. Ez adta az ötletet a cicás applikálásra, majd a hátuljának a tűzésén gondolkodtam. Hosszan. Hosszan. Aztán jött a megvilágosodás. Megörökítem ezt a mondatot. Életem első géppel írása volt ez, első nekifutásnak nem is volt olyan nagyon nehéz.

Anyuci másik kérése egy nagyon színes tolltartó volt, a fazonját is megtárgyaltuk.

Ez lett belőle:

itt bandáznak: :)

Már rég szerettem volna Anyucinak egy ilyen fülbevalót fűzni, most itt volt az alkalom. Nagyon nehéz volt fényképezni, mert csillogott-villogott, mint Salamon töke. Nagyon szép delicából készítettem, ez egy vegyes szín összeállítású gyöngycsomag, mind fémes csillogású, de az aranynak és az ezüstnek különböző árnyalatiból. A kis pikók pedig bronz színű 15/0 kásából készültek. Jó volt látni, hogy sikerült eltalálnom Anyucinak ezt a színt, mert nagyon jól állt neki!! :)

Ágikának megtetszett Dorka "sulibajárós" kis táskája.  

Hát varrtam neki is egyet:

Zsuzsika kari ajándékát megbeszéltük vele előre, egy rongyszőnyeg falvédőt kért, de meglepi nélkül nem karácsony, a karácsony.

Ez a füli neki készült:

(minta: Florelei by ZoknisPanka)

Ezt a dobozkát a pw.klubunknak helyet adó műv.ház dolgozói közül varrtam valakinek. (A csoportunk készített minden dolgozónak egyet, teleraktuk mézeskaláccsal és egyéb finomságokkal és ezzel a szerény ajándékkal köszöntük meg egész éves munkájukat.)

Narancsos, napsugaras

Nemrégiben készítettem egy táska szettet Mónikának.

Kolléganője mikor meglátta a táskát, szerelem lett neki is első látásra és Ő is szeretett volna egy pont olyat. De megegyeztek Mónikával, hogy azért még se legyen már egyforma táskájuk, ezért az inverz verzió mellett döntött Éva. Érdekes volt ugyanazt varrni csak épp teljesen más színben, ami Mónikánál barna az Évánál narancs lett, ami Mónikánál narancs, az most barna lett. A legnagyobb kihívás mégis a táskafedő tökéletes bélésének  kiválasztása volt. De hála a "hunyadis fiúk" hatalmas anyagválasztékának sikerült, szerintem. Dorka nagyon találó nevet adott a pöttyös anyagnak, nekem nagyon tetszik: "Cola buborékos". :)
Köszönöm Éva! Élmény volt a kérésed teljesítése!

Alkotónap újra gondolva

Bő egy hete, 8.-án Colette pesti alkotónapján voltam, ahol egy helyes sok cippes-zsebes táskát tanultunk.
Tetszett már akkor is, amikor Colette alkotónapot meghirdető posztját olvastam. Hiába, na! Mit tagadjam minden érdekel, ami táska!
3 hasonló, de mégis kicsit más-más fazon közül választhattunk. Én ilyenkor szeretem a legösszetettebb verziót választani, hisz, ha az megy, akkor már a többi is fog..., nem?
Jó volt találkozni újból a "kemény mag"-gal! Úgy találkozunk most már, mint ha csak 1 hete váltunk volna el, és nem pl.  fél éve. Ez is az alkotónapok különbsége más tanfolyamokhoz képest. A másik különbség, hogy Colette mindig meglep bennünket egy kis ajándékkal, amit mindig nagy örömmel fogadunk (Köszi, Colette!!) Rövid dumcsikázás után neki estünk a táska varrásnak, ami először is egy rakat négyzet szabásával kezdődött, majd azok vetex-szel történő felvasalással folytatódott. Utána jött a trükk, a zsebek bevarrása.

Egész jól haladtam, majdnem készen hoztam haza a "művemet". Már csak a vállpánt megvarrása és a bélés aljának  az összevarrása volt hátra.

Itthon aztán, nézegettem, nézegettem, de nem tudtam megbékélni a táskámmal, nem tetszettek az arányok. Újra gondoltam, átvariáltam. Fekete fület lecseréltem bordós színűre. Megszüntettem a vállpánt beakasztásához kellő fülecskét, így most  csak kézben lehet vinni, és rövidebbre (alacsonyabbra) vettem a táskát kb. 8 cm-rel, így arányosabb lett a végeredmény.

Néhány részlet a táskából: szép megoldású talpa, 2 mágnessel történő záródás és maga a cippes zsebek

Annyira megtetszett ez a bordós szín, hogy teljesen megihletett. Ezért készült ebben a színvilágban egy neszi, egy gyógyszertartó, egy szemüvegtok és kulcstartódísz.

Barna táska szett

A jól ismert és bevált fazont kérték tőlem (képzeljétek ebben a huncut táskában még egy 1,5 literes üdítő is simán elfér, hihetetlen, mert ránézésre nem olyan óriás)
A kérés az volt:

• hogy visszafogott legyen, de azért ne tudjon beleveszni a tömegbe, 
• legyen nőcis, 
• legyen fiatalos és 
• legyen sok belső zsebe, külön az oldalába a szemcsi toknak is egy tartó és egy külső cippes zsebe is legyen,
• legyen a 2 kulcscsomónak külön kulcsőre.

Kértek még hozzá egy tolltartót, egy adott méretű neszit és egy aprócska gyógyszertartó neszikét.
A főmotívum a csillag-forma tűzés visszaköszön sok helyen, például a táska fedlapján, a táskatest elején és hátulján, a vállpánton és a neszin is.
A narancsos-rózsás olasz vászon is szerepet kapott minden hol....és hát a szokásos kellékek sem maradhattak el, a narancsos csilivilik és a cippdíszek!
Jó volt varrni, lassan alakult, de biztosan és határozottan. Végig tudtam mit akarok megvalósítani, láttam lelki szemeim előtt a kész szettet és külön öröm volt, hogy pont olyan lett, mint amilyennek elképzeltem! :)

...és hogy milyen aprócska a gyógyszeres neszike:

Közeledek a 400. bejegyzéshez, tehát a játék ideje is közeledik, már kész van a leendő ajándék... :)

Lila szett

Van egy nagyon kedves hölgy ismerősöm, aki, követve a divatot, idén nyáron lilás színű táska szettet szeretne hordani. Ilyet varrtam neki.

A táska:

...és a hozzávaló-belevalók:

• egy neszi,
• egy papírzsepi-tartó
• és egy szemüvegtok
  

...és...tádááám! Kért még egy ráadás cukiságot, egy "kisfeketét". A kérés az volt, hogy pici legyen, nőcis legyen és finoman csillogjon-villogjon.

Igazi élmény volt varrni. Kívül fekete tükör bársonyból van, belül lilás taft a bélése. Díszítésként csak egy ékszer gombot kapott, valamint az áthajlójára néhány strasszt. Még a Janimnak is nagyon tetszett! :) Többször láttam, hogy odamegy, megnézegeti, simogatja, fogdossa... Ez az igazi elismerés tőle!

Táska és egyebek

Kedvenc sógornőmnek a héten volt a szülinapja.
Kérésére varrtam neki egy újabb táskát, de most már a tavaszra, nyárra gondolva. Kérte, hogy kék farmerből készüljön a táska és a fazont is megmondta, a többit rám bízta. Pontosabban, már félúton voltam a táska varrásában, amikor jött a telefon, hogy kafa lenne, ha némi romantikát is csempésznék a táska lelkébe.
Így került elő a csipke és a sok gyöngy és strassz. Hordjad egészséggel sokáig, Ágikám!

A foltos csoportunk nagy erőkkel készülődik a május 21.-i közös varrás rendezvényünkre. A fő motívum  tombola tárgyainknál a "varrás és kellékei" lesz. Ennek a témának hódolva gondoltunk olyan asztali tartóra, amiben a varrásos kellékeket lehet tartani. Még tavaly az egyik "Colette-s alkotónapon" tanultam Colette-től egy egyszerű, de nagyszerű tartót, azt mutattam meg a lányoknak most pénteken, így, ebből a fazonból is jó néhánnyal találkozhatsz majd a tombola ajándékok közt.

Ilyen lett az enyém, ha tetszik, gyere el és nyerd meg! :)

 Olyan masszívra varrtam, hogy simán elbírja (nem borul fel) a nagy ollómat, a körvágómat, pedig nincs is lesúlyozva :)

...és van még egy jó hírem! A néhány bejegyzéssel korábban említett könyvekből is jó néhány példány megnyerhető lesz a tombolán!!! ...és még nem is mondtam el minden szuperséget, gyere erre sűrűn és majd óvatosan adagolom, nehogy megártson a sok jó hír.

Idei első aprócskám

Kértek tőlem egy külső winchester tokot.

• A megrendelőm személye: hölgy, ezen kívül megkaptam:
• a pontos méreteket, 
• és hogy kék legyen a tok,
• és hogy vastagon bélelt legyen,
• és hogy a szélesebbik oldalán nyíljon,
• és hogy tépőzárral záródjon,
• és hogy nem kell rá dísz.

Az egész nem volt túl bonyolult. Az egyetlen nehézségét az adta, hogy a pontos mérethez kellett igazodnom, nem lehetett túl bő, mert akkor lötyögni fog benne a vinyo, viszont túl szűk sem, mert nem elég, hogy bele kell férjen, de a kivételnél még valahogy meg is kell tudni biztonsággal fogni. Sajna a védendő  tárgy nem volt nálam, hogy bele próbáljam, de a megadott kritériumoknak megfelel, lemértem, többször is.

Na, igen. A dísz. Hát annak nehéz volt ellenállni - bevallom - egész egyszerűen nem ment. Került rá egyetlen filc köröcske, de kék az is (!) és egy szem strasszocska. Remélem ennyi még nem lesz baj. Tettem volna a tépőzár felvarrásának takarására is, de az már nem "egyetlen" lett volna.

Amúgy most teljes a havazásom, könyvelésben most éljük az idei első csúcsot. Eddig, a legtöbb ügyfelünk aludt, még a számlákat sem hozták, hogy napra készek lehessünk, de most "adj, uram, de azonnal", tudni akarják, milyen volt a múlt évük. Könyvelek ezerrel, egyeztetek, nyomtatok, rendezem a sorokat. Szeretem csinálni. Szeretem, ha egyezik minden-mindennel. Csak azt nem szeretem, hogy a számlákat úgy kapom meg egy koszos zacskóba ömlesztve, hogy a számlák közt döglött molylepkék, morzsák, bevásárló lista, tescos 100 Ft-os utalvány, kibontatlan levelek és banki egyenlegközlők vannak. Nem is értem, hogy lehet, hogy valakit ennyire nem érdekel év közben a vállalkozása, hisz ebből él. Nem vagyunk varázslók, akik csiribi-csiribá mindent egy csettintésre helyükre tesznek, klassz lenne, de sajna nem megy. Na, mindegy, ez van, ezt kell szeretni. Ebben is igyekezni kell megtalálni a szépséget. :)