2009. február 25., szerda

Az élet Lüszivel...

Mindig volt valamilyen kisállat körülöttem.
Lehetőség szerint cica vagy kutya, ha éppen nem lehetett, akkor legalább egy hörcsög vagy egy tengeri malac.
Egyszerűen szeretem őket. Szeretem, hogy lehet velük foglalkozni, babusgatni, beszélni hozzájuk, játszani velük, szeretem figyelni a természetüket, megtanulni, hogy bizony nem mi vagyunk az istenek, nekik is van akaratuk (ez főleg a cicákra igaz!) és mélyen belénk neveli az elfogadást. Mivel gyermeket nevelünk ez Dorka számára is jó lecke. Szeretem, hogy ők úgy szeretnek, ahogy vagyok. Nem ciki, hogy nagy a fenekem, a hasam, ha éppen már igen csak aktuális lenne egy hajmosás.
Lüszi különösen bearanyozza napjainkat. Kedves, játékos, érdeklődő, tanulékony, cica mivoltjához képest szófogadó. Beilleszkedett családunkba. Mindenkit magáért szeret és ragaszkodik hozzánk. Megtanulta a családunk életritmusát, szokásainkat.
Például minap Dorka farsangozott a suliban, bementem segíteni neki felöltözni, kifesteni, aztán haza jöttem és haza hoztam a táskáját, hogy azzal már ne legyen gond este.
Beléptem az ajtón, levetkőztem, bevittem Dorka táskáját a szobájába. Lüszi teljesen megzavarodott, hangosan nyávogva (Lüszi szinte sohasem nyávog hangosan!!) futkozott a bejárati ajtó és a gyerek szoba közt. Hiányolta Dorkát és nem értette hol van, hisz a táska itt van, na, de hol van a legjobb barátja, Dorka? Negyed óra volt míg megnyugodott és elfogadta, hogy most ez van!
Na és gondoltátok volna, hogy Dorka cica lett a farsangon? :))

Lüszi egy igazi egyéniség, mint minden cica.
Imád tévézni. Kaját csak és kizárólag tőlem kér, viszont cserébe pacsit kapok etetés előtt. Fő játszótársa Dorka.
Viszonylag hosszú előszobánk van, Dorka eldobja Lüszinek a játékot, az utána rohan, pofozza, focizik vele és ha kedve úgy tartja, vissza is hozza Dorkának a játékot, hogy újból el lehessen dobni. Ha valamelyikünk beteg, Dr.Lüszi nem tágít mellőle, fejébe veszi, hogy meggyógyítja pusztán a jelenlétével. Általában be is jön neki.
Janiért, mint falkánk egyetlen hím tagjáért rajong, de hagyja, hogy Jani udvaroljon neki.
Szereti, ha simogatjuk, na, de csak akkor, ha Ő akarja és addig, ameddig Ő akarja.
Lüszi előtt is volt cicánk, Dézi. Dézi majdnem tönkre tette a családunkat. Fantasztikusan önfejű volt, igazi harci macska, ha jött hozzánk valaki, simán megtámadta a vendég lábát. Nyaraltunk és a bátyámat bíztuk meg Dézi felügyeletére, ellátására. A bátyám úgy tudott bejönni a lakásba, ha maga elé tartott egy seprűt...
Mikor ivartalanították, behívtak a műtőbe, mert nem mertek hozzányúlni, hogy elaltassák, mert támadott a felé nyúló kézre...és még sorolhatnám Dézi "gaztetteit".
Lüszi teljesen ellentéte Dézinek, visszaadta a cicákba vetett hitünket, ezért külön imádjuk!!!

3 megjegyzés:

  1. Én pontosan azért vagyok távolságtartó a macskákkal szemben -és most nagyon árnyaltan fejeztem ki magam-, mert léteznek olyanok, mint a Dézi. Itt is lakott egy macska, de csak a kertben. Nagyot nyekkent, ha megpróbálkozott belopakodni a lakásba. El is menekült tőlünk. Egyikünk sem bánta. Nálunk a kutya vált be. Pálomnak volt korábban egy Yorkija, akit megölt egy nagyobb kutya, és most 5 év után újra megpróbáltuk. Édes, tüneményes kis kutyusunk lett. Olyan, mint a Ti Lüszitek, csak kutyában. Amikor tüdőgyulladással feküdtem itthon, először bebújt az ágyunk mögé, és a háttámla közepén levő lyukon keresztül kukucskált hozzám, és rendesen sírt. Aztán amikor látta, hogy nem fogok meghalni letelepedett a hasamra, és bánatosan nézett az arcomba, amíg rendbe nem jöttem.

    VálaszTörlés
  2. Tudod hogy én is fertőzött vagyok
    a macskakórral.
    Élvezettel olvastam Lüsziről.
    Nap mint nap tapasztalom ugyanezeket.
    A rapszódikus időjárás mindig megvisel, tegnap rosszul lettem, a macska szinte toporzékolt rajtam és
    hangosan nyávogott. Pár perc múlva
    leugrott rólam és látótávolságban elkezdett mosdani.
    Innen már biztam hogy mégis van esélyem..........
    Ma már jobban vagyok, de még nem jól.
    De ez a nagy fekete macska
    fééélelmeteees :))D

    VálaszTörlés
  3. Ha találkozunk legközelebb valahol személyesen, emlékeztessél légy szíves, hogy meséljem el, mi történt, mikor a tengeri cucusunk meg én tv-ét néztünk ;-)

    VálaszTörlés

Köszönöm, hogy benéztél hozzám, hogy írsz nekem!! :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails