Döntöttünk

Ez a cuki "izé" pontosan úgy néz ki, mint én!
Légcső-gyulladás a diagnózis. Ma reggel pontosan éreztem, hogy mit érezhetnek a babák a születésüket követő első lélegzetvétel alkalmával. Reggel felébredtem, első mély levegővétel... a könnyem kicsordult, úgy fájt... na, és rögtön köhögtem is, ami cseppet sem tette szebbé a reggelemet... Na, mindegy! Bízok a gyors gyógyulásomban, mert én, mint anya és feleség nem lehetek sokáig beteg, mert akkor mi lesz az én két kis emberkémmel? :)
A lányom febr. 6.-án ünnepelte a névnapját. A férjem családjával való ünneplést el kellett egy héttel halasztani, mert a férjemet pont akkor leverte a vírus (De nagyon! 22 éve vagyunk együtt, de ilyen beteg még nem volt, elég, ha annyit mondok, hogy nem volt ritka a 39,5 fokos láz?)
Múlt héten pedig a sógorom dőlt ki, így újabb héttel halasztottuk a családi összejövetelt. Ezért a mostani hétvégére már mindenképp meg kell gyógyulnom, miattam ne maradjon el a buli!


Nagy változás állt be a családunk, de legfőképp Dorcsikánk életében. Rég érett bennünk a változás, a változtatás iránti igény. Októberben írtam is róla. Akkor többen javasoltátok a váltást.
Sok dologban gyors vagyok, mondhatni hipp-hopp, de vannak dolgok, főleg a nagyon fontos dolgok, amikben viszont nagyon lassan döntök, hosszan mérlegelek, pro-kontra érvelek, hallgatom mások véleményét, gondolkodok rajta, tájékozódok, aztán döntök és lépek. Azért mondom, hogy döntök, mert a párom általában rám hagyja a döntést és aztán áll mögém, de, ha én nem döntök, akkor marad minden a régiben...
Szóval telt, telt az a bizonyos pohár a lányom sulijában, az utolsó cseppek is belecseppentek és betelt végül.
Jelentem: Dorka tegnap próba napon volt az új suliban, ma már pedig elmondhatja, hogy a kispesti Erkel Ferenc általános iskola 4/b osztályos tanulója lett.
A régi sulijába én mentem el kiiratkozni. Nagyon furcsák, de mondhatom, hogy kiszámíthatóak voltak a reakciók!
Az osztályfőnök meglepődött, furcsállta, talán rosszallta is a döntésünket és leginkább azzal volt elfoglalva, hogy Dorka mióta tudott a dologról. Ez miért érdekes, nem tudom...
Dorka által nagyra tartott és szeretett ének tanár, megadta a kegyelem döfést, amikor közölte velem, hogy" rosszul döntöttem, megfogom bánni, a gyerekek mindenütt egyformák..." Na, pont erre van szüksége egy érző anyai szívnek! :(
A torna tanár volt az egyedüli ember, aki igazán érdeklődött a döntésünk okáról és aki azt mondta, hogy jól döntöttünk és ne aggódjunk, ha nem sikerül, akkor ide bármikor visszajöhetünk. Nem mintha vissza akarnánk jönni, de ez akkor is jól esett! Még ha nem is az osztályfőnök mondta...

Dorka első nap utáni tapasztalata:
-Anya, itt előzékenyek a gyerekek...
-Anya, itt udvariasak a gyerekek...
-Anya, nagyon szigorú a tanító nénink.
-Anya, nagyon jól éreztem magam és napközis szeretnék lenni, hogy minnél többet velük lehessek.

Tudom ez az első nap. Most még minden rózsaszín. Igazából 1-2 hónap múlva vagy akár csak évvégén fogjuk látni, hogy jól tettük-e, amit tettünk.
...Ja, a slussz poént még nem is írtam. Ebbe a suliba jár 5.-be Dorka unokatesója Ádám, akit Dorkám szívből imád! Kell ennél több? :)

... és az este fénypontja a postaládánkban várt. Kicsikató röptette hozzám ezt a szép szitakötőt!
Drága Katókám! Ezúton is szeretném megköszönni Neked, nagyon aranyos vagy és a szitakötőcském remélem jól fogja érezni magát Nálam! Vigyázni fogok rá, de Lüszi miatt nem a függönyön fog lakni, hanem valami jó, biztonságos kis helyet fogok kitalálni neki, már van ötletem is, de nem akarom lelőni idő előtt a poént! :)