Magdikánál jártunk...

Hétfőn olyan jó napom volt, mint mostanában régen.
Meglátogattuk Dorkámmal Magdikát. Hosszas szervezés után ez az egy nap volt lehetséges közel s távol.
Reggel 9-re érkeztünk meg és hoztuk magunkkal a felhőket és a hideget. Na, meg egy kis ajándékot.
A látogatásunk legfőbb apropója ugyanis Magdika kerek számú szülinapja volt. Dorkám egy kis üvegmatrica mandalával készült Magdikát megköszönteni:

Én pedig egy kis saját készítésű peddignád-kosárkával...

...és egy varrós dobozzal készültem, aminek a tetejét több technikával díszítettem. Festettem, varrtam, és ragasztottam rá kristályokat is...

...a belsejét pedig Barbi hatására textillel béleltem.

Ismét bebizonyosodott, hogy Magdikával nagyon egy hullámhosszon tudunk lenni, úgy beszélgettünk, mintha előző nap váltunk volna csak el egymástól, pedig volt az már majd' egy éve. Csak beszélgettünk, meséltünk egymásnak az életünkről , a családról, Magdika ismét mutatott egy-két trükköt a varrás terén. Incsi-fincsi sütikével, házi szörppel, isteni ebéddel kínált bennünket, meg fagyival. Úgy elrohant az idő, hogy már indulnunk is kellett haza, mert Lulukánk itthon, keresztbe tett lábbal várt, hogy vigyük már sétálni, dolgát intézni...Ahogy vezettem haza felé, a látogatásunkon járt az agyam és akkor jöttem rá, hogy még mi mindenről nem beszélgettünk...na, de ne legyek telhetetlen! :)

Magdika búcsúzóul Dorkám kezébe nyomott egy ajándékszatyrocskát, amiben ez a bájos kis hölgyike lapult egy tábla csoki társaságában:

Olyan jó volt, olyan jól éreztük magunkat, köszönjük Neked, Magdika ezt a szép napot!!!