Június

Semmi kreatívot nem tudok mutatni. Ha valaki azt szeretne látni most nálam, félek, csalódni fog.
Zajlik körülöttünk az élet, egyszerűen nem vagyok képes semmit csinálni, ami a fenti kategóriába tartozhatna.
Némi egészségügyi gondokkal küzdök immár 1,5 hónapja, de erről nem szeretnék beszélni.
Dorkám Pünkösd óta beteg, már nem is megy ebben a tanévben suliba. Kezdte Hörghuruttal, folytatta asztmatikus köhögéssel, arcüreggyulladással, majd középfülgyulladással.
Statisztikánk az elmúlt 3 hétre: 7-szeri orvoslátogatás, 2 fajta antibiotikum, Ventolin spray, Bioparox, Rinofluimucil,  Normaflore, Otosporin, Prospan, Algopyrin.
Tele van a bakancsom, remélem egyszer csak kinövi ezt az érzékenységet.

Mutatok egy képet, ahogy alszik. Egyszerűen nem tudok betelni még mindig a látvánnyal, ilyenkor mindig előjön bennem, hogy : "Édes istenem, tényleg nekünk adtad ezt a cserfes, kedves, hisztis, imádni való csajszit? Tényleg szülők lettünk?" Már több, mint 11 éve született Dorka, de még mindig alig tudom elhinni, olyan sokáig vártunk rá...
Hagy dicsekedjek egy kicsit. Dorkám betegen ment zongora vizsgázni május 29.-én. 5 darabot kellett előadnia. Még betegen is sikerült a vizsgája, nem is akárhogy. 5-ös lett!!!!!!
Ahhoz képest, hogy vizsga előtt a tanár néni nem volt 1,5 hétig és Dorkám a vizsgát megelőző 3-4 napban lázasan, fejfájósan még a zongorához sem tudott ülni. Vizsga reggelén és megelőző estéjén 2-szer zongorázta el darabjait, és kész. Ennyire tellett a felkészülése. De így is sikere volt! Ismét előadói készségét, virtuozitását, kiállását dicsérték. ÉS! Ami még fontosabb. Dorka folytatni akarja a zongorázást. Jövőre 4.-es zongorista lesz a lányom!! :)
Másik nagy esemény a családunkban: lecseréltük autónkat.
Nagyon, nagyon régi vágyunk teljesült, egy szép, magas fekvésű kocsink lett, egy Opel Zafira. Nem mai csibe a kicsikénk, 6 éves volt a napokban. De nekünk nagyon tetszik, nagyon kényelmes beszállni, utazni benne, nem utolsó sorban kiszállni belőle sem egy tornamutatvány.
A kocsi vétel nem volt egyszerű dolog. Meggyűlt a bajunk az autó kereskedővel. Először rossz szerződéssel adta el nekünk a kocsit, idén változtak az autó adás-vételi szerződés tartalmi és formai előírásai, erre meg nekünk még a tavalyi előírásoknak megfelelőt adtak.
Az okmányirodában világosítottak fel bennünket erről, aztán végre a jó szerződéssel a kezünkben ismét mentünk az okmányirodába, akkor meg kiderült, hogy a kocsi rendszáma vásárolt rendszám, azaz nem a kocsi tulajdona, hanem azé, aki megvette a rendszámot. Tehát így a kocsit nem tudják átírni, le kell mondatni az eladót a rendszámról, akkor átminősítik normál rendszámmá, akkor át tudják írni majd a kocsit a nevünkre. Na ez sem ment egyszerűen, a kereskedő nem akarta elhinni, hogy ez így van, de semmiképp nem akarta ide adni a vevő elérhetőségét, így megint csak vártuk, hogy intézkedni méltóztasson a kereskedő.
A kocsi átadása sem volt épp túl spilázva a kereskedő részéről. Komolyan mondom egy kiló kenyeret tisztességesebben ad át a kis közértben "Lenke néni". Na mindegy, túl vagyunk rajta. Aztán jött a régi kocsink, a skoda eladása. Naná, hogy itt is voltak problémák, az eladás előtt le akartuk fényképezni a kicsikét, meg hát amúgy is illik egy kicsit kicsinosítani a menyecskét, hát elvittük egy autó mosóba külső-belső mosásra. Hát erre nem letörték a belső, hátsó pótféklámpát? Ment a duma, hogy úgyis sz@r volt, majd hogy nem szerencsésnek érezhettük magunkat, amiért megoldották helyettünk, amúgy is mit vagyunk oda, úgyis eladásra kerül a kocsi. Végén már elkezdtek velünk kakaskodni, hogy mindjárt felrúgnak bennünket meg egyebek. Végül begerjedtem, felhívattam velük a főnököt, az nem győzött bocsánatot kérni és hogy természetesen  jót állnak a károkozás miatt. Ez így is volt, a főnök javára legyen mondva és még kaptunk egy külső-belső mosást is kárpótlásul. Lefényképeztem a kocsit, majd felraktam a netre. Megnéztük milyen áron mennek az ilyen korú járgányok, kigondoltunk egy árat. Két nap múlva már el is adtuk a kis öreget. Fájt egy kicsit a szívem miatta, de itt van helyette Zafika. :)
Mindent összefoglalva az utóbbi 1-1,5 hónapban minden ügyünk kisebb kálváriával zajlik. Legyen az bármi.
És akkor még egy-két kép életünk egy-egy pillanatáról:

Lulu baba pihizik.

Itt a kutya, hol a kutya? (Ő bújt el! :))  )

Aprótalpúak alszanak.

Így szeret hozzám bújni ez a kis bestia...

Dorka mostanság nem mindig szereti, ha fényképezem... :) de én meg nem hagyom magam! :))

Szépséges orchideám, immár 2,5 hónapja díszíti a szobánkat!