Ma...

...van a festés második napja.
Falakon mindenhol, ahol kell, fent van a tapéta, a vizes helységekben kiglettelve a korábbi beázások nyomai... holnap festenek és szombaton felszabadultan, pakolhatunk, selejtezhetünk és rogyhatunk össze estére! :)
Selejtezés. Na, arra nagy szükség lenne. A gond az, hogy a lányom félúton van a kislány és a nagylány közt. Ami azt jelenti, hogy szinte semmit nem enged selejtezni, mert:

• "Emlékszel? Ezt még akkor kaptam, amikor óvodás voltam..."
• "Ezt elsőben adta nekem X.Y."
• "Ezt én készítettem Neked még oviban!"
• "Óóóóó, ez olyan édi!"
• "Jaj, ezt a plüsit úgy szeretem ölelgetni..."
• "Ebben van az a három cica, amiről fél évig minden nap meséltél" (Vidám mesék a könyv címe és Dorka kérte, hogy mindig ezeket a kis huncutokat meséljem...már kívülről tudta, de akkor is azt kellett meséljem...)

Például még nem engedi selejtezni a babakocsijait, mert még néha titokban játszik vele, nem beszélve róla, hogy a nagy mózeskosaras gumikerekű járgány Lüszi cica kedvenc fekhelye. Annyira kedvenc, hogy még azt is eltűri, hogy Dorka tologassa benne a lakásban föl és alá.
Tehát rogyásig van a szobája a kislányos cuccaival, ugyanakkor sorjáznak befelé a nagylányosi cuccok, könyvek, táskák, játékok, újságok és egyéb nagyon fontos kincsek.
A ruhákkal szintén így állunk. Igaz, hogy már nem megy rá, de:"Jaj, ezt úúúúgy szerettem!"
Eleinte nagy elánnal kezdek szanálni, aztán, ahogy fáradok bele az érvelésbe úgy kezdenek a holmik kevésbé gyarapodni a "kidobandó, elajándékozandó, eladandó" halomban. Végül bedurranok és feladom a küzdelmet és megpróbálok mindennek helyet találni. Persze lehetnék keményebb, de annyira együtt tudok érezni a lányommal és alapjában véve én is gyűjtögető természet vagyok... meg aztán az én szívemben is ott élnek a régi, kedves játékaim emléke, mert hogy már hírük, hamvuk nincs...és ez egy kicsit (nagyon) fáj!
Na, ezért nem jutunk Dorkámmal egyről a kettőre és még csak  nem is haragudhatok rá!
Maga a felfordulás az apró talpúakat nem nagyon viselte meg, bár Luluka néha aggódott, ha kimentem a szobából, de Lüszi fensőbbségének teljes tudatával megkereste a legjobb helyet és onnan tekint le ránk, alattvalóira! :)

Ez a csendélet a nappalink egyik sarka

...ez pedig a hálónk bal sarka...

...emez meg a hálónk jobb sarka

Ehhez a két helységhez nem nyúlunk idén. A háló 2 éve lett kifestve, a nappali festése pedig nem fért bele az idei költségvetésbe, ...azt majd jövőre.