
De -gondoltam- megmutatom, a minap kezembe akadt portrét, amit Dorkám rajzolt rólam még tavaly, egy foltvarrás tanfolyamon. Én kézzel varrtam ( biztos a kalapos Zsuzsit), teljesen elmélyülhettem és észre sem vettem, hogy Ő meg engem rajzol. A tanfolyam végén mutatta meg, teljesen meghatott!!
Egyrészt azért, mert ez az első arckép rajza (pláne A/4-es méretben!), másrészt, mert ha nem is teljesen, de nyomokban hasonlít rám. Például a fülbevalóm és az akkori frizurám tökéletes! :))
Hála az égnek a tokám méretét nem sikerült eltalálnia, viszont jóval nagyobb orr sikeredett. :)
...Összhatásilag valahogy mégis rendben van. Ha pedig nem nézzük, hogy rám kéne hasonlítson, akkor pedig szerintem egy nagyon klassz női portré. Érdekes, Dorka mégsem szeret portrét rajzolni, pedig úgy látom, megy neki, vagy csak én vagyok elfogult?!

Mivel én ismerlek mindkettőtöket
VálaszTörlésnagyon rámeredtem a képre.
Aztán ahogy írod a nyomokat véltem felfedezni.
Viszont a látásmód egyedi, hagyni kell hagy szárnyaljon a gyermeki
fantázia.
Én viszont nem tudom eldönteni hasonlít e, de azt látom, hogy anya mosolyog a képen. ;)
VálaszTörlésÉs innentől kezdve, cask jó lehet! ;)
Bruercsi, én azt gondolom, hogy ez a játék bárkinek szólt,személyes ismerősnek és arra tévedőnek egyaránt, és igazán mondom, hogy ott lett volna a helyed. Az én képem pl. kifejezetten vacak lett, dehát ez egy játék volt és a tapasztalat az enyém. Ha tudtam volna h. emiatt hezitálsz, meggyőztelek volna!
VálaszTörlésNem én voltam,Katafa volt :-D
VálaszTörlésViolini!
VálaszTörlésKedves vagy, de én tényleg így érzem, de nem bánt. Hisz még nem vagyok túl régi blogoló és a fórumon sem sűrűn szólok hozzá. De azt gondoltam, hogy arcképet adni és kapni az igazán személyes dolog, egy idegen mit kezd egy ilyen képpel? Egyébként meg a Tied igazán jó lett!! :))
Katafolt!
VálaszTörlésUuppsz! Bocsi! :))
igen, a mit kezd vele jó kérdés, mondjuk az jó érzés, ha van egy sk tárgyam valakitől, akivel ilyen-olyan kapcsolatban vagyok.
VálaszTörlésén látni véltem e mögött Katafa pedagógusi vénáját, meg azt, hogy jónak tartja, ha az emberek próbálják tágítani a határaikat és a komfortérzeten túl is belevágni feladatokba (valami ilyesmit írt egyszer, csak nem tudom jól idézni). Na ez abszolút ilyen volt, és kifejezetten jó érzés, hogy valahogy azért megoldottam és közben rájöttem erre-arra.