Tiszta szívből-tiszta szívvel

A minap kaptam ezeket Dorkámtól:

Annyira izgult, hogy nem bírta kivárni az alkalomhoz kapcsolódó időpontot, egy nappal hamarabb, kipirosodott arccal elém állt, és szép szavak mellett adta át ajándékát! :)
A notesz is szíven talált, de a piros szívecske különösen tetszett. A formáján kívül, még az is nagyon bejött, hogy saját magától kotort a gyöngyös szekrényemben és magától kitalálta, hogy miként díszíthetné még festés után a formát, kis gyöngyöket ragasztott rá elszórtan, kiemelve az inda mintát. Ami ugye minden formában tetszik.Először is szívecske, aztán a piros szín, aztán az inda minta és végül - de közel sem utolsó sorban - a gyöngyök. Minden egy helyen,  amit szeretek és olyantól, aki a MINDENT jelenti számomra! Kell ennél több egy érző anyai szívnek? :))
A notesz is egy különleges kis könyvecske, belül majdnem teljesen tiszta oldalak várják a bejegyzéseket, de csak majdnem teljesen üresek...
Minden lapon van egy-egy kis szívhez szóló kis idézet, mondatocska, esetleg rajzocska is.

Dorkám egyet különösen kiemelt nekem:

Ennek története van...
Tudni kell, hogy Dorkám igen nehezen szakad el tőlem, de idén megtette. Egyedül (!) leutazott Balatonra a Mamájáékhoz, mi pedig csak majd' 2 hét múlva követtük. Nem is volt még ennyi ideig külön tőlünk. Esténként, amikor felhívott minket, néhányszor eltört a mécses, de mire letettük mindig fel tudtam szárítani könnyeit...
Igen. Ehhez nagyon értek. Mivel szinte szimbiózisban voltunk, vagyunk egymással, mindig meg tudtam-tudom nyugtatni seperc alatt. Legyen az oltás a kis karocskába, vagy vérvétel, vagy egy esésből származó kisebb-nagyobb sérülés, lelki bánat. Akár személyesen, akár telefonon keresztül hamar meg tudtam nyugtatni a kicsikémet. 
Azért, hogy ne legyen olyan rózsaszín ez a bejegyzés azt is hozzá kell tegyem, hogy Dorkám az egyetlen a világon, aki 1 másodperc alatt tud kibillenteni nyugalmamból, 1 másodperc alatt tudja kihozni belőlem a sárkányt!!
Ez mindig is nagyon bántott. Annyira, hogy egyszer - jó pár éve - kértem időpontot az óvodai pszichológustól, elmondtam neki a bánatom. Ő megnyugtatott, hogy ez így rendben van, hisz Dorka fontos nekem, lelkileg megérint, ha rosszalkodik, ha hisztizik, míg egy ismeretlen ember vagy egy olyan, aki nem olyan fontos számomra, az nem érdekel annyira, hogy mélyen felbosszantson. Felhívta a figyelmem egy könyvre : Bruno Bettelheim - Elég jó szülő.
Azt mondta, a cím is már nagyon jó, mert az a gyerek már boldog lehet, akinek elég jó szülő jutott, mert tökéletes szülő nincs, valamit mindenki elront...
Fel a fejjel kedves szülő társak, senki sem tökéletes, legfeljebb másokról gondoljuk ezt!! :)