Megszülettem Anyukám örömére, gazdáim bánatára.
Amíg Anyukám szoptatott maradhattam, de aztán kegyetlenül kiraktak a hideg utcára. Sírtam, sírtam, keresgéltem az otthonom, de nem találtam. Közben megfáztam, lefogytam, a szép selymes bundám is bekoszolódott, összecsomósodott. Aztán egy szép napon arra jött egy kisfiú és egy néni. Megsajnáltak és haza vittek. Aztán elvittek egy érdekes szagú helyre, ahol egy fehér köpenyes bácsi megnézte a fülemet és a torkomat, adott gyógyszert is. Aztán a néni lakásában azt mondta nekem a néni, hogy egyenlőre a fürdőszobában élhetek, - de finom meleg is van itt! - amíg meg nem gyógyulok, mert kint a többi részben lakik már két öregebb cica lány, az egyik már nagyon öreg és hisztis, állandóan prüszköl rám! Ha meggyógyulok - a fehér köpenyes bácsi szerint 2 hét múlva - a néni azt ígérte, hogy fog nekem egy szerető, kedves gazdit keresni, akinek én leszek a legszebb cica és sokat fog simogatni én pedig addig is gyakorlom a hízelkedést, a dorombolást, hogy meg tudjam majd hálálni neki a szeretetét! Mert nagyon rendes leszek, az biztos. Ha Te szeretnél engem haza vinni, akkor kérlek, írj ide!
**********************************************
Frissítés:
Már nem keres gazdit ez a cicalány, mert nem bírtunk volna tőle megválni, így hozzánk költözött és Ő lett a mi Lüszink, akit nagyon szeretünk és tényleg jó cica lett, ahogy ígérte. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy benéztél hozzám, hogy írsz nekem!! :)