Tanfolyam-Szabadon szabott négyzetekből táska

Múlt hét szombatján volt az utolsó előtti tanfolyamunk.
Előtte volt házi feladatunk: előkészülni az órára. Megelőző alkalommal Piroska, a tanárunk részletesen elmondta, hogy kell csinálni a szabadon szabott négyzet technikát, azt szépen el kellett készíteni több példányban, összevarrni, szendvicselni adott méretben. Ezzel vágtunk neki a szombatnak.
Eredetileg áthajló tetejű, vállon hordható táskának indult... na, de miért ne bonyolítsuk a dolgot?
Inkább cipzáros záródásra szavaztunk, hát... volt idő, amikor bántam... lényegesen megnehezítettem a dolgom, na, de ezért tanulom még a varrást... keresem a kihívást, hogy okulhassak belőle.
Hétfőből 4 órát a táska befejezésére szántam, elég, ha annyit mondok, hogy jó barátságot kötöttem a varrat bontóval?
Na, de kész lettem vele és egész úgy néz ki, mint a mintadarab :)
Jött a "bruercsi faktor": természetesen gyöngyöztem, pontosabban fa, szögletes gyönggyel és szalaggal díszítettem és elkészítettem első tulipános cipzár díszemet is. Kíváncsi vagyok, hogy megszeretem-e, tudom-e majd jól használni ezt a táskát...
Az első táska, amit magamnak varrtam a Colette féle 8 in 1 táska volt. Most hétvégén voltunk színházban, akkor szerettem volna felszentelni, de valahogy nem illünk össze, végül a tatyi itthon maradt :(
A Madách színházban néztük meg a Páratlan páros 2. című előadást, rengeteg élménnyel gazdagodtam...

1. Még a színház felé tartva a sarkon haladtunk el egy Spar üzlet előtt és mint kisgyerek a télapóra csak bámultam a bevásárló kosár tartó, gurító alkalmatosságot. Még nem láttam ilyet. Nálunk a külvárosban nincs ilyen :)
2. A színház gyönyörű: a plafonon és a falon lévő freskók, a tiffany lámpák itt-ott, a hatalmas magasságú színpad, az akusztika... Le a kalappal, élmény volt!
   
3. Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy a tervezők "minden bizonnyal ifjú kínai mérnökök" lehettek, mert helyes kicsi emberkékre tervezték a nézőteret. Helyes, kicsi és vékony emberkékre. Szigorúan max. 160 cm magas és 55 kg súlyú emberkékre. Az, hogy én nehezen fértem el rendben tekintettel méretes hátsómra, na de az én drága férjem a maga 172 cm-es magasságával és teljesen átlagos súlyával a térdével nyomorgatta az előző sor szék háttámláját, a válla pedig csak úgy fért el, ha a 2 órás előadást úgy nézte végig, hogy felvette a "pistike tornából felmentve" pózt. Enyhe előrehajlott gerinc, csapott váll, de az is előre húzva... Még jó, hogy végül is nem vett fel zakót, annak a válltömése már nem fért volna el...
   
4. A székkarfa inkább a határok jelölésére szolgál, semmint kartámasznak, tekintettel a magasságára és szélességére, hjaaa... nem kellet volna olyan "magasra" nőnöm (162 cm vagyok) Viszont!! A kényelmetlenségekért cserébe szuper előadást kaptunk!
   
5. Az előadás!!!!! Az frenetikus volt!!! A színészi teljesítmény a csúcsokat verte... nem a drámaisága miatt, hanem a pörgő gyors észjárást igénylő történet miatt. Rengeteg ajtó volt a díszleten (6) két lakást imitált egyszerre, ahol párhuzamosan zajlottak az események. Nem akarok többet elmondani róla, nehogy lelőjem a poént annak, aki még nem látta, de szeretné megnézni. A nézőtér dőlt a nevetéstől, különösen egy pasi az első sorban, az totál ki volt, hol vinnyogva, hol hangosan röhögve reagálta le még a csendeket is. Csúcs volt! Elképzelem a próbákat... Amíg megtanulták: a piszok gyors szövegeket, hogy ki hol jön be, megy ki, ki épp melyik lakásban van, épp ki a partnere stb. stb. A színészek is szemmel láthatóan élvezték az előadást. Volt, hogy elakadt egy-egy fél percre az előadás, amíg összeszedték az arcukat, rendezték a vonásaikat. Volt olyan jelenet, hogy el kellett bújniuk valami takarásába, hogy ne lássa a teljes közönség a kitörni készülő öröm könnyeiket és pukkadozó nevetésüket. Magával ragadó volt, na! Csak ajánlani tudom!! Köszönöm: Cseke Péternek, Szerednyei Bélának és a többi szereplőnek is!!!

Az előadás után beakartam menni a Sparba, kipróbálni a guruló izét, de nem bezárt addigra??? ! :))