Az úgy volt, hogy Hugicám meglepett egy igen-szép darabbal. Hetekig csak néztük egymást - a tök meg mi - és fogalmunk sem volt mit kezdjünk egymással.
Mindig is tetszettek ezek a lámpások, de hogy is kezdjünk hozzá...
Mit vágjunk le, alul, felül, hol kotorjuk ki a belsejét, hogy vágjuk ki és mit, hogy kialakuljon az "arc"?
Aztán úgy voltunk vele, lesz, ami lesz...
Eszközök elő: tálcák, zacskó a szemetesnek, ilyen kés, olyan kés, karalábé vájó, alma kiszúró, kanál... na és a fényképező.
Én voltam az elméleti vezető a családom tagjai pedig a kivitelező brigád.
(Megsúgom, hogy ki nem állhatom, ha dzsuvás lesz a kezem, még a húst is három villával panírozom! :) )
Kezdődött a farigcsálás: a cikk meg a cakk a tetején, jó, jó lesz, itt vágjál még, ott kapargasd még egy picikét, szuper... és kész!! Elég egyszerű lett, de ahogy világít, ha "felkapcsoljuk", az tuti! :)
Gondoltam nevet is kéne adni neki és mivel igen férfiasra sikeredett kemény vonásai révén az Ödön név ugrott be, de mihelyst kimondtam a teljes nevét: Tök Ödön... hát kitört rajtam a vinnyogás, a könny fakasztó nevetés... kész voltam!
Na jó, nem muszáj nevén nevezni Ödönkét... :)))
TÁDÁÁÁM!!
Lámpás szuper lett! Várlak egy kis játékra!
VálaszTörlésBrrrr ! de fééélelmeteees !
VálaszTörlésDe milyen jó közös időtöltés a csinálása, a
" gyermek vagyok
gyermek lettem ujra " érzése.
Ismét játszunk, kérlek, nézz be hozzám !
VálaszTörlés