Egy szép őszi nap krónikája

Sajnos mi olyan család vagyunk, akik nagyon mennének ide-oda, de, amikor ott van az alkalom, az idő, akkor hirtelen azt sem tudjuk merre induljunk. Hirtelen tanácstalanok vagyunk, aztán végül jobb esetben elmegyünk sétálni valahova, ahol már amúgy is voltunk ezerszer, rosszabb esetben maradunk a fenekünkön és morcogunk, hogy már megint nem mentünk sehova. Bénák vagyunk, na!
Na, de ma!! A szokásos kínlódásunk elején jártunk, Dorkának még zongoráznia kellett, Lulut le kellett vinni sétálni. Janimmal elvittük a kiskutyikánkat sétálni, mondtuk Dorkának, mire haza jövünk, Mozart zengjen a lakásban, ha így lesz akkor meglepiben lesz része. Haza jöttünk, még ugyan döcögött szegény Wolfgang Amadeus Mozart, de azért már alakult. Egy anya tartsa a szavát, hát neki álltam kétségbeesve böngészni a neten, így találtam erre.

Bókay kert - Kalandpálya

Most már csak Dorkának kellett meghozni hozzá a kedvét. Dorka nem egy bevállalós kis csaj, mondhatnánk úgyis "óvatos duhaj". Mutattuk Dorkának a weblapon lévő galériát, látta, hogy kisgyerekek is végig mennek azon a pályán, amin Ő is mehet, akkor nehogy már Ő ne tudna végig menni (győzött az oroszlán vér! ).
(Itt nem ügyesség szerint, hanem magasság szerint van bontva, ki melyik pályán mehet. Dorka még csak a "kicsiknek" kialakított pályákon mehetett. Ez így jó is volt, mivel Dorka most volt először kalandpályán, hadd fedezze fel a dolog szépségét úgy, hogy nem kell közben frászban lennie a magasságtól. A nagy pálya 3 méter magasan van...)

Elmentünk és...

...SZUPER volt!!!!!!!!!!!

Kollázs Dorkám kalandjairól. (Több kép itt)

...és a két kedvenc képem:

a koncentrálós

a bohócos

Ajánlom mindenki figyelmébe. Egy klassz családi délutánt (délelőttöt) lehet itt eltölteni, a rutinosabb családok már piknik kosárral érkeztek, összekötötték a kellemest a még kellemesebb-bel!  :)