T.L.

Bemutatom T.L.-t, azaz Tüszi Lüszi-t!
Emlékeztek erre a bejegyzésemre?
No, hát úgy hozta a sors, hogy Tüszike a mi cicánk lett a legnagyobb örömünkre!!
Történetünk másfél évvel ezelőttre datálható. Akkor lépett ki életünkből az akkori cicánk, komoly lelki sebeket hagyva maga után. A családunkat nagyon megviselte Dézi távozása. Mindenkit másért, Dorcsi a barátját vesztette el és Dézivel álmodott még másfél év után is.
Aztán Zsuzsihoz került Tüszike, Zsuzsi meggyógyította a kis cicalányt és két hét után mondta, hogy ez a cica pont nekünk való természetű. Hiába kértük, férjem hajthatatlan maradt, azt mondta, hogy:nem enged be több macskát a lakásba, majd... ha egyszer lesz családi házunk, akkor jöhet, de addig nem!!!!!
Aztán lementünk Szilveszterezni Anyuciékhoz Pélre, Zsuzsiék is lejöttek és hozták magukkal Bandi kutyát és Tüszi cicát. 30.-ától 2.-áig együtt éltünk Tüszivel és Janim látta, hogy Zsuzsinak teljesen igaza van, Tüszi tényleg egy tündér. Így belegyezett mégis Tüszi örökbefogadásába.
Január 4.-én délben Zsuzsi megérkezett Tüszikével, aki rögtön elindult felfedezni az új otthonát.
A lányom azóta a föld fölött lebeg 20 centivel, minden szabad idejét Tüszivel tölti, minden gondolata a cica körül forog.
Tüszi, mint már korábban is írtam, meghazudtolja cica mivoltját. Nem "egyemberes" jószág, ugyanúgy ragaszkodik és ugyanolyan kedves mindhármonkkal, mint a kutyusok szokták. Hihetetlen. :))
Olyan kedves, hízelkedős, rendes cica, hogy ilyet nem sokat láttam még. (Világ életemben volt cicám!) Képzeljétek úgy szeret aludni, hogy a kezünkre teszi a fejét, még át is öleli, mindig ott van a közelünkben. Nagyon finoman játszik. Este csendben van, nem kell elpakolni előle semmit, (Na, jó! A kaját azért el kell előle pakolni, mert neki is van egy hibája: pákosztos.De ezt bőven meg lehet neki bocsájtani!)

Január nekünk már jó dolgot hozott, imádjuk ezt a kis vackot! Boldoggá teszi a lányunkat és minket. Ezért nem győzök hálás lenni neki!!!