Jön a tavasz, virágba borul lassan minden, az udvar, a szatyrok...

Megvagyok, csak épp, amiket mostanság csinálgatok több féle okból nem mutathatom vagy nem akarom mutatni. Többek közt csinálgatom a swap-os ajándékomat, aztán keresztszemezek egy számomra nagyon kedves kis képet, ha kész lesz, -most már nem soká,- akkor majd jövök vele.
De azért mutatni is tudok egy-két képet.

Először is egy kis csokor hóvirág Szüleim pélpusztai kertjéből:

Ősszel írtam, hogy a Hugicám örökbe fogadott egy kutyust az Illatos úti telepről.
Ez a kép a napokban készült egy nagy séta alkalmával. Ha figyelmesen megnézed, láthatod Bandi szemében imádott gazdija, Zsuzsi körvonalait. Nekem ez olyan megható!

Nem rég mutattam, néhány félkész apróságomat, az egyik Zsuzsimnak készült, nem rég "véletlen" dünnyögte, hogy nem tudja miben vigye a kis uzsiját és innivalóját a dolgozóba, nejlon szatyrokban nem szeretné, más meg nincs neki... (szegényke :)) ).
Na, varrtam neki egy nem túl nagy méretű összecsukhatós szatyrocskát. Zsuzsim javíthatatlan romantikus alkat, ezért igyekeztem virágos, kedves anyagokat összeválogatni és némi gyönggyel még jobban romantikussá varázsolni.

Ez lett belőle:

... aztán, hogy én se maradjak ki a szórásból, varrtam magamnak is végre egy szatyrot.
Pár hónapja volt a Keresztszemes újságban egy apró tulipán minta, úgy beleszerettem, hogy rögtön két példányban is elkészítettem, csak annyi különbséggel, hogy a másodikat megtükröztem.
Nem volt vele semmi konkrét tervem...
Aztán a nagy szatyor varrogatás meghozta az ihletet, és belőle is szatyor lett...

Barbi játéka

Barbi játéka

Jelentkeztem Barbi játékára.
Majdnem lekéstem róla, de sajna nem voltam a napokban a helyzet magaslatán.
Mióta blogokat olvasok ez a játék tetszett a legjobban, nem csak egy sima üzenetet várt a jelentkezőktől, hanem kissé meg is mozgatta a népet érdekes kérdéseivel.

Ezúton is szeretnék gratulálni Neked Barbi a 150. bejegyzésedhez, de legfőképp tündéri kisfiadhoz, családodhoz, ügyes kezeidhez, jó ízlésedhez!

Molyolok...

Terápiás jelleggel bütykölgetek... molyolgatok...
Még nincsenek kész, de nekem már így is tetszenek. :)
Még jó, hogy ilyen elégedett vagyok, mi?

Suli jelentés: Benn voltunk ma a Dorka sulijában, mert, hogy Dorka hétfő óta itthon van betegácsiban (nem jött jókor, de hát ez van...)
Tegnap beszéltem a tanár nénijével telefonon és azt mondta, hogy menjünk be (a terembe is bemehetünk(!) ), amikor szeretnénk, addigra összeírják a házit.
Egy csomó újdonság volt nekem ebben az egészben:

1. Felvette a telefont a tanító néni!
2. Bemehettünk a terembe (!) és nem lőttek fejbe az első kanyarban, mert túl mertünk jutni a portán!
3. Nyugalom és csend honolt az osztályban, az iskolában, azt sem használták ki, amikor velünk beszélgetett a tanító néni, csendben dolgoztak tovább.
4. Miközben Anikó néni beszélt Dorkával, szép nyugodtan kivette Dorka kezét a nadrág zsebéből, mert, hogy nem illik (!) így beszélni mással.
5. Ugyanígy nem illik az "aha", "ja", "oké", "hm?", "mi?" szavakat használni. Helyette: igen, jó, rendben, tessék?...

Ezt hívom a tanításon túl nevelésnek, ez hiányzott nekem eddig... és ezek még csak apró kis részletek... még van egy csomó kis gesztus...
Én, mi megfeszülhetünk Dorka nevelését illetően, de, ha nem ugyanazokat az elveket vallja az iskola, a tanító, akkor kevés sikerrel tesszük, mert, hogy velem, velünk hétközben csak kb. 4 órát tölt a lányom, de velük ott, több, mint 6 órát.
Példa: otthon lazábban viselkedik az ember, még zsebre is dughatja a kezét beszéd közben, de világos, hogy mással, idegennel beszélgetve ez már kimeríti a tiszteletlenség fogalmát. Na, most: én hiába mondom - Dorkám, ha beszélsz a tanító néniddel, ne tedd zsebre a kezed, mert nem illik -, ha a tanító néni nem partner ebben a nevelésben, akkor a gyerek nem tapasztalja meg, hogy ez tényleg így van...
Még mindig úgy érzem jó döntés volt a suli váltás, hamarabb kellett volna!

Az élet Lüszivel...

Mindig volt valamilyen kisállat körülöttem.
Lehetőség szerint cica vagy kutya, ha éppen nem lehetett, akkor legalább egy hörcsög vagy egy tengeri malac.
Egyszerűen szeretem őket. Szeretem, hogy lehet velük foglalkozni, babusgatni, beszélni hozzájuk, játszani velük, szeretem figyelni a természetüket, megtanulni, hogy bizony nem mi vagyunk az istenek, nekik is van akaratuk (ez főleg a cicákra igaz!) és mélyen belénk neveli az elfogadást. Mivel gyermeket nevelünk ez Dorka számára is jó lecke. Szeretem, hogy ők úgy szeretnek, ahogy vagyok. Nem ciki, hogy nagy a fenekem, a hasam, ha éppen már igen csak aktuális lenne egy hajmosás.
Lüszi különösen bearanyozza napjainkat. Kedves, játékos, érdeklődő, tanulékony, cica mivoltjához képest szófogadó. Beilleszkedett családunkba. Mindenkit magáért szeret és ragaszkodik hozzánk. Megtanulta a családunk életritmusát, szokásainkat.
Például minap Dorka farsangozott a suliban, bementem segíteni neki felöltözni, kifesteni, aztán haza jöttem és haza hoztam a táskáját, hogy azzal már ne legyen gond este.
Beléptem az ajtón, levetkőztem, bevittem Dorka táskáját a szobájába. Lüszi teljesen megzavarodott, hangosan nyávogva (Lüszi szinte sohasem nyávog hangosan!!) futkozott a bejárati ajtó és a gyerek szoba közt. Hiányolta Dorkát és nem értette hol van, hisz a táska itt van, na, de hol van a legjobb barátja, Dorka? Negyed óra volt míg megnyugodott és elfogadta, hogy most ez van!
Na és gondoltátok volna, hogy Dorka cica lett a farsangon? :))

Lüszi egy igazi egyéniség, mint minden cica.
Imád tévézni. Kaját csak és kizárólag tőlem kér, viszont cserébe pacsit kapok etetés előtt. Fő játszótársa Dorka.
Viszonylag hosszú előszobánk van, Dorka eldobja Lüszinek a játékot, az utána rohan, pofozza, focizik vele és ha kedve úgy tartja, vissza is hozza Dorkának a játékot, hogy újból el lehessen dobni. Ha valamelyikünk beteg, Dr.Lüszi nem tágít mellőle, fejébe veszi, hogy meggyógyítja pusztán a jelenlétével. Általában be is jön neki.
Janiért, mint falkánk egyetlen hím tagjáért rajong, de hagyja, hogy Jani udvaroljon neki.
Szereti, ha simogatjuk, na, de csak akkor, ha Ő akarja és addig, ameddig Ő akarja.
Lüszi előtt is volt cicánk, Dézi. Dézi majdnem tönkre tette a családunkat. Fantasztikusan önfejű volt, igazi harci macska, ha jött hozzánk valaki, simán megtámadta a vendég lábát. Nyaraltunk és a bátyámat bíztuk meg Dézi felügyeletére, ellátására. A bátyám úgy tudott bejönni a lakásba, ha maga elé tartott egy seprűt...
Mikor ivartalanították, behívtak a műtőbe, mert nem mertek hozzányúlni, hogy elaltassák, mert támadott a felé nyúló kézre...és még sorolhatnám Dézi "gaztetteit".
Lüszi teljesen ellentéte Dézinek, visszaadta a cicákba vetett hitünket, ezért külön imádjuk!!!

Blogos-barátnőim vannak... és ez olyan jó érzés!!

Nem akartam írni egy darabig, mert "megint-még mindig" nyavalyás vagyok...
Ettől az elhatározásomtól számomra kedves emberek ajándéka térített el.
Naomi, Kicsikató és Gina blogbarátnő megtisztelő címet adta nekem egy újabb játék kapcsán.
A díj leírása:
"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Nem a pénz a mozgatórugó. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor tovább adod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."

Számomra a legszimpatikusabb Kicsikató megközelítése volt ehhez a feladathoz. Tehát én is olyan embereket jelölök, akikkel túl vagyok a "kommentelgetünk"-ön és nem hagyom magam számokkal befolyásolni:

• Juhizs
• Julcsi
• Gina
• Pamina
• Mmama
• Kicsikató
• Kaoka
• Elizanikó
• Méhike
• Adél
• Colette
• Maca
• Edige

Hoppá, ez jóval több lett, mint 8! De jó nekem!!! :)
Nem linkelek; remélem erre járnak, olvassák, talán velem örülnek és mégsem érzik magukat kényszer alatt.

Szolgálati közlemény

Beugrottam ma a Hunyadis fiúkhoz.
Mit ad isten, Dorka új sulijába menet pont útba esik ez a bolt. (Nincsenek véletlenek, nem?!) "Pechemre" rengeteg szépséges anyaguk érkezett.

• Virágos ilyen-olyan mintájú,
  
• pettyes,
  
• pettyes foltokkal,
  
• pettyes négyzethálóval,
  
• epres kockás alapon,
  
• kapaszkodjatok (!): nagymama virágoskertje mintázatú,
  
• eleve foltos... stb. és mindez persze több színben is.
  

Annyi változás van, hogy a német anyagok ára felment 1000,-ról 1090,-re.
Ez még nem olyan durva, nem?
Weblapot terveznek, lehet, hogy webáruházat is.
Naná, hogy nem tudtam eljönni üres kézzel.

Sajnos nem lett igazán színhelyes ez a kép, de legalább látszik a minta.
Maga az anyag régi design, de olyan jól használható...

Ezek az anyagok az új szállításból valóak

Döntöttünk

Ez a cuki "izé" pontosan úgy néz ki, mint én!
Légcső-gyulladás a diagnózis. Ma reggel pontosan éreztem, hogy mit érezhetnek a babák a születésüket követő első lélegzetvétel alkalmával. Reggel felébredtem, első mély levegővétel... a könnyem kicsordult, úgy fájt... na, és rögtön köhögtem is, ami cseppet sem tette szebbé a reggelemet... Na, mindegy! Bízok a gyors gyógyulásomban, mert én, mint anya és feleség nem lehetek sokáig beteg, mert akkor mi lesz az én két kis emberkémmel? :)
A lányom febr. 6.-án ünnepelte a névnapját. A férjem családjával való ünneplést el kellett egy héttel halasztani, mert a férjemet pont akkor leverte a vírus (De nagyon! 22 éve vagyunk együtt, de ilyen beteg még nem volt, elég, ha annyit mondok, hogy nem volt ritka a 39,5 fokos láz?)
Múlt héten pedig a sógorom dőlt ki, így újabb héttel halasztottuk a családi összejövetelt. Ezért a mostani hétvégére már mindenképp meg kell gyógyulnom, miattam ne maradjon el a buli!


Nagy változás állt be a családunk, de legfőképp Dorcsikánk életében. Rég érett bennünk a változás, a változtatás iránti igény. Októberben írtam is róla. Akkor többen javasoltátok a váltást.
Sok dologban gyors vagyok, mondhatni hipp-hopp, de vannak dolgok, főleg a nagyon fontos dolgok, amikben viszont nagyon lassan döntök, hosszan mérlegelek, pro-kontra érvelek, hallgatom mások véleményét, gondolkodok rajta, tájékozódok, aztán döntök és lépek. Azért mondom, hogy döntök, mert a párom általában rám hagyja a döntést és aztán áll mögém, de, ha én nem döntök, akkor marad minden a régiben...
Szóval telt, telt az a bizonyos pohár a lányom sulijában, az utolsó cseppek is belecseppentek és betelt végül.
Jelentem: Dorka tegnap próba napon volt az új suliban, ma már pedig elmondhatja, hogy a kispesti Erkel Ferenc általános iskola 4/b osztályos tanulója lett.
A régi sulijába én mentem el kiiratkozni. Nagyon furcsák, de mondhatom, hogy kiszámíthatóak voltak a reakciók!
Az osztályfőnök meglepődött, furcsállta, talán rosszallta is a döntésünket és leginkább azzal volt elfoglalva, hogy Dorka mióta tudott a dologról. Ez miért érdekes, nem tudom...
Dorka által nagyra tartott és szeretett ének tanár, megadta a kegyelem döfést, amikor közölte velem, hogy" rosszul döntöttem, megfogom bánni, a gyerekek mindenütt egyformák..." Na, pont erre van szüksége egy érző anyai szívnek! :(
A torna tanár volt az egyedüli ember, aki igazán érdeklődött a döntésünk okáról és aki azt mondta, hogy jól döntöttünk és ne aggódjunk, ha nem sikerül, akkor ide bármikor visszajöhetünk. Nem mintha vissza akarnánk jönni, de ez akkor is jól esett! Még ha nem is az osztályfőnök mondta...

Dorka első nap utáni tapasztalata:
-Anya, itt előzékenyek a gyerekek...
-Anya, itt udvariasak a gyerekek...
-Anya, nagyon szigorú a tanító nénink.
-Anya, nagyon jól éreztem magam és napközis szeretnék lenni, hogy minnél többet velük lehessek.

Tudom ez az első nap. Most még minden rózsaszín. Igazából 1-2 hónap múlva vagy akár csak évvégén fogjuk látni, hogy jól tettük-e, amit tettünk.
...Ja, a slussz poént még nem is írtam. Ebbe a suliba jár 5.-be Dorka unokatesója Ádám, akit Dorkám szívből imád! Kell ennél több? :)

... és az este fénypontja a postaládánkban várt. Kicsikató röptette hozzám ezt a szép szitakötőt!
Drága Katókám! Ezúton is szeretném megköszönni Neked, nagyon aranyos vagy és a szitakötőcském remélem jól fogja érezni magát Nálam! Vigyázni fogok rá, de Lüszi miatt nem a függönyön fog lakni, hanem valami jó, biztonságos kis helyet fogok kitalálni neki, már van ötletem is, de nem akarom lelőni idő előtt a poént! :)