Jön a tavasz, virágba borul lassan minden, az udvar, a szatyrok...

Megvagyok, csak épp, amiket mostanság csinálgatok több féle okból nem mutathatom vagy nem akarom mutatni. Többek közt csinálgatom a swap-os ajándékomat, aztán keresztszemezek egy számomra nagyon kedves kis képet, ha kész lesz, -most már nem soká,- akkor majd jövök vele.
De azért mutatni is tudok egy-két képet.

Először is egy kis csokor hóvirág Szüleim pélpusztai kertjéből:

Ősszel írtam, hogy a Hugicám örökbe fogadott egy kutyust az Illatos úti telepről.
Ez a kép a napokban készült egy nagy séta alkalmával. Ha figyelmesen megnézed, láthatod Bandi szemében imádott gazdija, Zsuzsi körvonalait. Nekem ez olyan megható!

Nem rég mutattam, néhány félkész apróságomat, az egyik Zsuzsimnak készült, nem rég "véletlen" dünnyögte, hogy nem tudja miben vigye a kis uzsiját és innivalóját a dolgozóba, nejlon szatyrokban nem szeretné, más meg nincs neki... (szegényke :)) ).
Na, varrtam neki egy nem túl nagy méretű összecsukhatós szatyrocskát. Zsuzsim javíthatatlan romantikus alkat, ezért igyekeztem virágos, kedves anyagokat összeválogatni és némi gyönggyel még jobban romantikussá varázsolni.

Ez lett belőle:

... aztán, hogy én se maradjak ki a szórásból, varrtam magamnak is végre egy szatyrot.
Pár hónapja volt a Keresztszemes újságban egy apró tulipán minta, úgy beleszerettem, hogy rögtön két példányban is elkészítettem, csak annyi különbséggel, hogy a másodikat megtükröztem.
Nem volt vele semmi konkrét tervem...
Aztán a nagy szatyor varrogatás meghozta az ihletet, és belőle is szatyor lett...