Egy híján húsz...

Szarvasmici játékot hirdetett.
Nem is akármilyent. Különlegest. Mint az esemény, amihez kapcsolódik.
A feltételek: Mutassuk meg a menyasszonyi ruhánkat és a csokrunkat, az különdíjazásban részesül, aki maga tervezte a ruháját.


Idén lesz 19 éve, hogy összeházasodtunk az én drága párommal, Janimmal.
Egy pillanatát sem bántam meg az együtt töltött éveknek. Voltak vicces, kedves, boldogságos, szomorú, nehéz, gyönyörű pillanatok, időszakok. Szerintem senki sem lehet biztos a választásában a boldogító igen kimondásának pillanatában, csupán bízhatunk választásunk helyességében, emberismeretünkben, a jövőnkben. Nekem eddig úgy tűnik, hogy jól választottunk Janimmal!
Az esküvőnket direkt terveztük augusztusra, házilag szerveztük, terveztük meg Anyukámékkal és Janikámmal.
A ruhám az akkori divatnak megfelelően habos-babos volt, a vendégek közül többen mondták, hogy olyan vagyok, mint egy békebeli porcelán baba (Ja! Olyan kerekded! Ezt én mondtam! :)) )
A csokrom 21 szál vörös rózsából állt (akkor annyi idős voltam), nagyon jól bírta a megpróbáltatásokat, a meleget, a képeken látható, nagyon szép idő volt aznap!
Amiért nekem még nagyon szép nap volt, akkor 19 éve, hogy ott voltak szeretett nagyszüleim, akik sajnos mára már nincsenek köztünk, ahogyan sokan mások sem a vendégseregből...
Együtt ünnepeltünk, táncoltunk, csillogott a szemünk... Hála a videónak legalább úgy meg tudom mutatni Őket a Lányomnak, hallhatja a hangjukat, a nevetésüket, láthatja gesztusaikat.
Szép volt, rég volt, de legalább igaz volt! :)