Tudtam, tudtam és tudtam,...

...hogy csak nekünk kell elmenni nyaralni és már jön is az oly sokak által áhított lehűlés.

Bizony. Péntektől megkezdtem rendes évi nyaralásomat Anyuciéknál, Pélen. Janim csak egy hét múlva tud jönni, mert egy vállalkozó akkor megy nyaralni, ha épp mehet. Hát, idén hiába próbáltuk megszervezni a dolgot, a megrendelők közbe szóltak. Ebből élünk, tehát el kell fogadnunk (nem mindig könnyű), ezért igyekszek meglátni ebben is a jót:

1. Dorkámmal és Anyucimékkal már addig is együtt lehetek.
2. Számolhatom visszafelé a napokat, amíg Janim megérkezik.
3. Állhatok vágyakozva, izgatottan várva, Janim kocsiját lesve a kapuban, amikor már telefonál, hogy a közelben jár, nyissuk a kaput.
4. Szimatolhatom a finom illatú nyakát, amikor kiszáll a kocsiból és újból együtt lesz a családom!!

Addig is bökögetem a horgolótűmet, a bögre-buksza már alakul, csak össze kell állítani és belevarázsolni a cipzárt és a bélést...