Elkezdődött egy új év.

Mindenkinek- akinek még nem kívántam a saját blogjában is - boldog új évet kívánok!
Kívánom,

• hogy senkinek se legyen nagyobb betegsége egy náthánál,

• hogy a munkátoknak legyen meg a gyümölcse,

• hogy mindennap tudjatok egy jót nevetni,

• hogy mindennap tudjatok legalább egy ici-pici jót tenni másokkal,

• hogy elégedettek tudjatok lenni a sorsotokkal!

Szilveszter előtti és utáni pár napot lent töltöttük Anyuciéknál Pélpusztán.
Mutatok pár életképet ezekből a napokból:

Zsuzsi az egyik kolléganőjének készített egy kis szütyőt.

Dorcsival készítettünk egy kis sütit (keksz tekercset)

Egy kis kollázs rólunk és állatkáinkról. Cicában azt a kis kivert cicát tisztelhetjük, akit Zsuzsi befogadott és meggyógyított és most épp örökbe akar adni, a kutyuskában pedig az öreg skót juhászt, Szepit.

Társasoztunk, nevettünk és ... gondolkodtunk :))

Janim és Dorkám Dégen kirándult, csúszkált a jégen és ölelgette ezt a szép szál fát. :)

A Barátnőm, Szilvia

Ma megyünk Szilvia barátnémhoz.
Karácsonyra ezt az ajtódíszt készítettem neki.
Többségében kézzel varrtam és végig szuggeráltam a házikót és minden részletét, hogy boldogságot, békét és nyugalmat hozzon a házra, amire vigyázni fog! Remélem működni fog!! :)

Mivel nem tudtuk méltóképpen megünnepelni a 40. szülinapját novemberben, most fogjuk felköszönteni ez alkalomból is.
Ezt a gobelint már kb. 1 éve megvarrtam neki, Szilvi nagyon tudja értékelni a kézimunkákat, igaz, Ő nem műveli. Nem kereteztettem be, mert az nagyon meghatározza, hogy hova teheti fel a képet és nem akartam megkötni a kezét (De milyen jól tettem, mert, amikor elkészült ez a kép, még szó sem volt arról, hogy új lakásba költözik...)
Azért választottam ezt a mintát, mert Szilvi (megfigyeléseim szerint) nagyon szereti a régies dolgokat, a sárgát és a citromot, mint formát. Ez a kép az összes feltételnek megfelel és mégis modern, mai stílusú is.

Fannikának ezt a kutyusos gobelint adjuk, olyan édes kis pofijuk van, ha ránézek nekem mindig az ugrabugrálás, a labda, farkcsóválás és a kutya-szeretet jut az eszembe. Remélem Fanniban is jó érzéseket fog kelteni...

Ember tervez...

Olyan szépen elterveztük a karácsonyi ünnepünket.
23.-a rendben zajlott. 24.-e rendben zajlott.
25.-én hajnal 3 kor Dorcsikánk rosszul lett, hányt egyszer, kétszer...sokszor, aztán elkezdett menni a hasa, reggelre teljesen lerobbant, délelőtt kihívtuk hozzá az ügyeletet, valami vírus nyavalyát bekapott, az amúgy is kissé legyengült immunrendszere nem tudta kivédeni, (a torka, szegénynek, még mindig piros). Tegnap estére a láza is felment. Szegény, olyan levert volt egész nap. A hangját se hallottuk a mi kis cserfes lánykánknak. Gyanús, hogy mi is elkaptuk, csak mi erősebbek vagyunk, nekünk csak egy tégla költözött a gyomrunkba...
Így nem tudtunk elmenni tegnap a Bátyámékhoz, ma pedig az Anyósomékhoz.
Na, de ma reggelre Dorkám jobban lett már, annyira már nem sápadt és még láza sem volt (eddig). Most az innivalót kell gőzerővel tunkolnunk bele, mert azt sem akarja elfogadni...
Jaj, jaj, ez a lány!! Decemberre mindig összehoz valamit nekünk!
Egyébként a szentesténk nagyon jól telt, Anyukáméknál volt Dorka egész nap, mi addig Jánosommal díszítettük a lakást, a fát, rendbe kaptuk magunkat...meg minden...
Mikor kész lettünk, telefonáltunk Anyuciéknak, hogy jöhetnek.
Mikor megérkeztek a lakás félig sötétségben volt, hogy Dorka ne lássa meg a lényeget...
Dorcsit "berántottam" a szobájába, ahol már ki volt készítve a díszöltözete. Dorka szokatlan sebességgel átöltözött, már szólt is a csengettyű és elindultunk a szobába, ahol már ott várta Dorkámat a Karácsonyfa teljes díszben. Dorka mosolygott és a szeme csillogott...(ez a mi ajándékunk).
Fel akartuk köszönteni, de azt kérte, hogy hadd kezdje Ő!
Mindkettőnknek készült egy kis ajándék csomaggal, én egy ékszer-készletet kaptam tőle, a kis huncut még Siófokon az őszi szünetben megvette, azt hittem magának veszi, mondjuk az fura volt, hogy nem akarta ki sem nyitni... :) Készített még egy tündéri duci hóembert ablakmatricából és egy Rudolf rénszarvast.
Apucijának egy férfi tusfürdőt vett és egy ajándék csomagot készített szintén ablakmatricából.
Olyan izgalom volt rajta,hogy jobban izgult talán ezért, mint, hogy Ő mit fog kapni?Több minden félét is kapott, de a pálmát a mini varrógép vitte.

Másnap mentünk Anyuciékhoz, ahol összegyűlt az egész család. Nagyon jó volt!!
Olyan volt mint mindig: zajos, keresztbe puszilkodós, nevetgélős, "juj, de jó!"-s, rengeteg csomagoló papíros, pityergős, "ki-hol üljön az asztalnál?"-os...

Anyucinak egy fonal tartó kis szatyrocskát készítettem és betöltöttük szépséges bordó fonallal.
(Emlékeztek egy régebbi bejegyzésemre?)

Ezt a neszeszert egy japán újságból készítettem kedvenc sógornőmnek, élvezet neki bármit is készíteni, mert annyira tud örülni mindennek! De amúgy nagyon klassz lett ez a neszi, olyan jó kézre-állós!

Ezt pedig Zsuzsikámnak készítettem, a neszi elején egy ikrek kép van, a mintát a Tildás könyvből vettem. Ajánlom mindenkinek, mert jó volt varrni!
Mivel Zsuzsinak sokat kell reprezentálnia, ezért még egy kis ékszer-szettet is készítettem neki.


Aztán este felmentünk a Várba (Apuci nem jött, mert nagyon fáradt volt).
Nagyon szép volt! (A Mátyás templomot nagyon szépen újítgatják fel, a Duna felőli oldala már igazán szép.) ...és...még a hó is elkezdett szállingózni!

Kilátás a Halász bástyáról:

A családom, csak Apuci hiányzik a képről! :(

Ezt a képet Ádám(12 éves keresztfiam) készítette Dorkáról(tök jó lett, nem?)

Reped vagy nem reped...

Hát igen! A nagy kérdés ilyenkor nálunk a sütő előtt hajlongva: reped vagy nem reped?
Tulajdonképpen nem is értem miért izgulunk miatta, mert ha reped, akkor is megesszük, mert finomnak mindig finom! De azért minden évben abban a fél órában amíg sül a bejglink, ez a kérdés dübörög az agyamban... aztán jót nevetek, hogy : "... Jóóól van, idén is repedtünk, ezek szerint elég tölteléket szuszakoltam bele... ", mert, hogy Anyukám azt mondta, hogy a sok tölteléktől reped, ugyanis az sok gőzt termel sülés közben és az repeszti ki a tésztát. Ebben lehet valami, nem véletlen, hogy a bolti bejglik nem repednek, ott elég rossz az arány a töltelék és a tészta vastagsága közt.
Nálunk, itthon, 23.-án szokott lenni az ünneplés. Ez már hosszú évek óta így van, így nem kell rohanni minden hova és még készülni is 24.-én.
23.-án itthon ünneplünk, 24.-én átmegyünk Anyukámékhoz, ott összegyűlik az egész család, ünneplünk, közösen megvacsizunk, tavaly előtt az egész család felvonult a várba egy kis esti sétára, ez olyan jól sikerült, hogy megbeszéltük, hogy ebből hagyományt próbálunk csinálni. 4 család kocsira kap, termoszban ott gőzölög a finom meleg tea, a fiúknak pedig kis lapos üvegben egy kis rövid ital, fent a várban a Mátyás templom tövében körbe állunk, öntünk mindenkinek egy kis lélekmelegítőt és koccintunk az ünnepre és hogy együtt vagyunk! Ez olyan jó! Tavaly, sajnos, Apukám betegsége miatt elmaradt szinte az egész ünnepi ceremónia. Mindannyian Édesapám gyógyulásáért aggódtunk...
De idén mindenki jól vagyunk és minden esélyünk meg van a szép ünnepre, ez a boldogság számomra!!!!!
Idén, 25.-én az egész család átvonul a Bátyámékhoz, ott töltünk el rgyütt egy kellemes estét, 26.-án pedig a férjem szüleihez megyünk. Mindent összevetve ez a leghosszabb családi ünnepünk (4 napos)


Ezúton szeretnék minden blogos barátomnak nagyon szép ünnepet kívánni, teljen békességben, nyugalomban, szeretetben az év legszebb ünnepe, kívánom, hogy mindenkinek teljesüljön minden vágya és szép új év elé nézzen!

Bejgli-gyár

Végre eljött az a nap, amire egész évben vártunk.
A közös bejgli sütés napja.
Idén nagyon ügyesek voltunk, pikk-pakk megcsináltuk. Most már kint pihen a hidegben az előkészített bejgli, holnap már csak sütni kell. És nézni, hogy reped vagy nem reped!
Ilyenkor Dorcsikám a tészta maradékokból önállóan nyújt egy helyes kis lapot, amiből kakaós tekercset készít a saját kis sütőformájában, amit aztán boldogan rak ki az asztalra és kínál vele bennünket.

A 3 generáció
(Anyucink, lányai: Zsuzsi és én, és az én lányom, Dorka)
(Nem szeretek magamról képet feltenni, de az kép abszolút visszaadja a mai nap hangulatát)

Nagyon jó hangulatban telt a napunk, jókat nevetgéltünk, viccelődtünk, koccintottunk az ünnepi bejglinkre és ... egész egyszerűen jó volt együtt lenni.


Nézzétek milyen szép lett az a kis cica, akit a Hugicám befogadott.
Ilyen cicát én még nem láttam! Ki lehet fordítani, nem karmol, nagyon nyugis, képzeljétek, imád tévézni. Leül a TV elé és figyelmesen nézi. Nagyon helyes lett és hihetetlenül jó természetű, ilyet még csak kutyában láttam! Döbbenet!!!

Mutatok még valamit.
Ezt a kötényt tavaly adtam a Hugicámnak karácsonyra. Magát a kötényt az Ikeában vettem és arra hímeztem ezt a kis motívumot. Az bizonyítja, hogy jól választottam mintát, hogy most is ugyanígy csinálnám! Ez olyan jó érzés!! :)

Karácsonyi húzogatós

Hozzánk is jött a postás, ( igaz a mi postásunk egy kissé lusta, nem hozza ki a csomagokat, hanem még a finom meleg postán, az asztalnál helyből megírja az értesítéseket és a kedves ügyfél battyoghat be este 6 után a postára és állhatja végig a kígyózó sort, hiába volt otthon egész nap...) és megérkezett a karácsonyi húzogatós párom ajándéka.

Kedves Papp Réka!
Köszönöm ajándékaidat, nagyon finom a csoki, nagyon szép a dobozka (még egy dobozkám van, de, mint tudjuk, dobozból sosincs elég!!!! :) ), kedves kis angyalkát és termés csomagot küldtél!!
Ha olvasod a blogomat, kérlek írd meg nick nevedet, esetleg a blogodat, hogy meglátogathassalak!
Viszont kívánok Neked is szép ünnepeket!

Bocsánat a szűkszavúságomért, de már keresztbe áll a szemem, mindjárt elalszok, de ezt még megszerettem volna mutatni és megszerettem volna köszönni!

Karácsonyi húzogatós és A fellépés

A mai és tegnapi nappal két fontos dolgot kipipálhatok-tunk!


Tegnap elsőbbségivel, ajánlottan feladtam a postán a karácsonyi ajándékomat a "karácsonyi húzogatós" páromnak. A csomagba végül is nem csak sk. készített dolgok kerültek. Mivel a sors vagyis Ahama keze egy számomra akkor még ismeretlen embert sorsolt ki, elég nehéz dolgom volt, mit is adhatnék neki, vajon minek örülne? Hosszan nyomoztam utána, olvastam róla és tőle, majd úgy gondoltam, hogy Ő egy természet közeli egyéniség lehet, ezért a csomagot:"...egy kis praktikum, egy kis kényeztetés és egy kis szépség... és ez mind egy kicsit a természet szempontjából..." jegyében állítottam össze. Lánykám betegsége a decemberemet teljesen felborította, így hiába akartam többet készíteni saját kezűleg, egy összecsukhatós szatyorra futotta, viszont, azt egy kellemes drapp színű vászonból, aminek az elején egy stilizált virág van ólomüveg technikával varrva. Ez volt a praktikum. A kényeztetést az Oriflame-s "csoda balzsam" és egy fürdő bonbon képviselte. A szépséget pedig egy tigrisszem karlánc. Most nagyon izgulok, hogy remélem találni fog az ajándékom és örömet szerzek vele.

Dorkám túl van ez első nagy fellépésén, a kőbányai Pataky Műv. házban, közel 400 ember előtt. 2 darabot adott elő: Bach: Menüett-jét és Szőnyi Erzsébet: Mazurka c. darabját. Nagyon szépen, bátran bement a színpadra; meghajolt; szépen, csinosan, elegánsan leült a zongorához; feltette a kezét a billentyűkre; átérezte a lejátszandó darabot és elkezdett zongorázni. (Számára ismeretlen, nagyon kemény billentésű hangszeren játszott, ahhoz képest, szerintem, nagyon szépen árnyalta a darabot.) Az első szám után szépen letette a kezét az ölébe- ahogy kell - lélekben felkészült a teljesen más habitusú darabra, ám a közönség elkezdett tapsolni, Dorka feltette a kezét újra a billentyűkre, megvárta, hogy elcsöndesedjenek a nézőtéren és nagy lendülettel elkezdte játszani a Mazurkáját. Ment minden szépen, de aztán elcsúszott véletlenül a keze... nem döbbent le, hanem olyan gyorsan újra kezdte, hogy -szerintem- a közönség nagy része észre sem vette, hogy ezt Szőnyi nem is így írta meg. Szó, mi szó: Dorka kivágta magát!! Nem mondom, hogy nem örültem volna, ha hibátlanul sikerül a fellépése, de így, a talpraesettsége miatt büszkébb nem lehettem volna rá, mint amilyen most vagyok. (Na ez egy jó bonyolult mondatra sikerült, de azért remélem érthető) No, szóval, végzett a zongorázással, felállt, meghajolt, NAGY-NAGY tapsot kapott, szépen helyére ment a színpad túloldalán lévő székéhez és én, a nézőtéren, ha nem ültem volna, biztos összerogytam volna... Na, de túl vagyunk rajta és ettől is erősebb és okosabb lett a lányom (...és én is! :) )
...MOST... BOLDOG VAGYOK!!! (De pszt! Ilyet manapság nagyon óvatosan szabad mondani, mert nem sikk... de kit érdekel ez most?! :) )